Gyurkity Péter
Fura alakzatok a Ceres fényes foltjainál
A Dawn újabb képeket küldött vissza, amelyek később is a legrészletesebb felvételek között lesznek.
A NASA szokás szerint hivatalos közleményben számolt be a Dawn űrszonda által készített és visszaküldött felvételekről, amelyek ezúttal a Ceres fényes foltjait mutatják meg számunkra - még részletesebben és még jobb minőségben. A minden valószínűség szerint vízjeget és valamilyen sót tartalmazó foltok továbbra is vita tárgyát képezik.
A Dawn december óta 385 kilométeres távolságban kering a törpebolygó körül, innen figyeli meg a felszínt és annak jellegzetességeit. A figyelem többek között az említett fényes foltokra irányul, amelyek az Occator-kráterben helyezkednek el, amelynek titokzatos, fényes foltjait kicsapódott sónak vélték a szakemberek, erről pedig most még részletesebb fotókat kaptunk. A 92 kilométer átmérőjű és 4 km mély kráter nem pusztán kettő, hanem jóval több foltot tartalmaz, ezek mellett pedig immár egy dóm és egy gödör is jól kivehető - nem beszélve a törések és repedések sokaságáról. Mindez a közelmúltban végbement geológiai aktivitásra utal, ám itt szükség van a részletes geológiai térkép befejezésére, mielőtt konkrét véleményt formálnak.
"Mielőtt a Dawn tavaly megkezdte a Ceres mélyreható tanulmányozását, az Occator-kráter egyetlen nagy fénylő területnek tűnt. A legújabb felvételek azonban összetett jelenségekről árulkodnak, ami újabb megfejtendő rejtélyeket jelent" - mondta Ralf Jaumann, a német űrügynökség bolygókutatója. (Németország biztosította az űrszonda kameráit.) A kutatók szerint a fénylő foltok magnéziumszulfát-lerakódások, amelyek az egykor felszínre került sós vízjég maradványai. Mivel a törpebolygónak nincs légköre, a víz gyorsan elpárologhatott, és csupán a magnéziumszulfát maradt hátra.
A felszínről színtérkép készült, amely a különböző összetevőket mutatja meg jól látható módon. Itt is kifejezetten változatos képet kapunk, a kisebb mélyedések száma nagyjából a korábban vártnak felel meg, a nagyobb példányokból jóval kevesebb van, a kék szín viszont a fiatalabb területeket emeli ki, legyen szó letisztult síkságokról vagy hegyekről. A neutrondetektor adatai révén a kémiai összetételre is következtethetünk, itt a sarki régiókban jóval több hidrogént mutattak ki, ami viszont felszín alatti vízjég jelenlétét valószínűsíti a sarkok körül, ehhez azonban részletes elemzésre lesz szükség. Az Oxo-kráterben mindenesetre víz található, amit különböző anyagok tárolhatnak, ez eddig az egyetlen ilyen hely a felszínen.
A NASA űrszondája 2015 márciusában állt pályára a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóöv legnagyobb - nagyjából 950 kilométer átmérőjű - égiteste körül. A Dawn júniusig folytatja a megfigyelést, ezt követően a küldetés lezárul.
A NASA szokás szerint hivatalos közleményben számolt be a Dawn űrszonda által készített és visszaküldött felvételekről, amelyek ezúttal a Ceres fényes foltjait mutatják meg számunkra - még részletesebben és még jobb minőségben. A minden valószínűség szerint vízjeget és valamilyen sót tartalmazó foltok továbbra is vita tárgyát képezik.
A Dawn december óta 385 kilométeres távolságban kering a törpebolygó körül, innen figyeli meg a felszínt és annak jellegzetességeit. A figyelem többek között az említett fényes foltokra irányul, amelyek az Occator-kráterben helyezkednek el, amelynek titokzatos, fényes foltjait kicsapódott sónak vélték a szakemberek, erről pedig most még részletesebb fotókat kaptunk. A 92 kilométer átmérőjű és 4 km mély kráter nem pusztán kettő, hanem jóval több foltot tartalmaz, ezek mellett pedig immár egy dóm és egy gödör is jól kivehető - nem beszélve a törések és repedések sokaságáról. Mindez a közelmúltban végbement geológiai aktivitásra utal, ám itt szükség van a részletes geológiai térkép befejezésére, mielőtt konkrét véleményt formálnak.
"Mielőtt a Dawn tavaly megkezdte a Ceres mélyreható tanulmányozását, az Occator-kráter egyetlen nagy fénylő területnek tűnt. A legújabb felvételek azonban összetett jelenségekről árulkodnak, ami újabb megfejtendő rejtélyeket jelent" - mondta Ralf Jaumann, a német űrügynökség bolygókutatója. (Németország biztosította az űrszonda kameráit.) A kutatók szerint a fénylő foltok magnéziumszulfát-lerakódások, amelyek az egykor felszínre került sós vízjég maradványai. Mivel a törpebolygónak nincs légköre, a víz gyorsan elpárologhatott, és csupán a magnéziumszulfát maradt hátra.
A felszínről színtérkép készült, amely a különböző összetevőket mutatja meg jól látható módon. Itt is kifejezetten változatos képet kapunk, a kisebb mélyedések száma nagyjából a korábban vártnak felel meg, a nagyobb példányokból jóval kevesebb van, a kék szín viszont a fiatalabb területeket emeli ki, legyen szó letisztult síkságokról vagy hegyekről. A neutrondetektor adatai révén a kémiai összetételre is következtethetünk, itt a sarki régiókban jóval több hidrogént mutattak ki, ami viszont felszín alatti vízjég jelenlétét valószínűsíti a sarkok körül, ehhez azonban részletes elemzésre lesz szükség. Az Oxo-kráterben mindenesetre víz található, amit különböző anyagok tárolhatnak, ez eddig az egyetlen ilyen hely a felszínen.
A NASA űrszondája 2015 márciusában állt pályára a Mars és a Jupiter közötti kisbolygóöv legnagyobb - nagyjából 950 kilométer átmérőjű - égiteste körül. A Dawn júniusig folytatja a megfigyelést, ezt követően a küldetés lezárul.