MTI
A csillagok forgási sebessége árulkodik korukról
A csillagok forgási sebessége alapján 10 százalékos hibahatárral számítható ki az égitestek kora - derítették ki a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ tudósai, akik az Amerikai Asztronómiai Társaság Seattle-ben zajló közgyűlésén ismertették eredményeiket, vizsgálataikat összegző tanulmány a Nature-ben látott napvilágot.
A csillagok forgási sebességét a tömegük és a koruk határozza meg - minél nagyobb, "masszívabb" egy nap, annál gyorsabban pörög. Régóta ismert az is, hogy idővel a csillagok forgása lelassul, ám a tudósok eddig kevés adattal rendelkeztek ahhoz, hogy meghatározzák a távoli napok születésük dátumát - olvasható a BBC hírei között, valamint a ScienceDaily hírportálon. "Célunk egy olyan +óra+ konstruálása volt, amelynek segítségével pontosan meghatározhatnánk a csillagok korát forgási sebességük alapján" - hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Soren Meibom, a Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ tudósa.
A csillagok korának ismerete a Földön kívüli élet keresése szempontjából létfontosságú, hiszen bolygónkon is hosszú idő elteltével alakultak ki az élet kialakulásához szükséges komplex létfeltételek. A "csillagóra" segítségével határozhatják meg a Nap "kortársait", vagy az idősebb csillagok körét, amelyek bolygóin létrejöhetett az élet.
A kutatók az amerikai Kepler űrteleszkóp segítségével a csillagok fényének parányi elhalványulását mérték, amelyet a látótérbe kerülő "napfoltok" okoztak. Ezeket a változásokat igen nehéz észlelni, hiszen egy "átlagos" csillag fénye mindössze 1 százalékkal csökken a foltok hatására, s napokba telik, míg ezek képződmények kikerülnek az űrteleszkóp fókuszából. Különösen problematikusak az idős csillagok, amelyeken kevesebb a "napfolt", s kisebb a "szeplők" mérete. Mint Soren Meibom rámutatott, eddig csupán egyetlen csillagnak ismerték a pontos korát és a forgási idejét, a Napnak, amely 4,6 milliárd éve született és 26 nap alatt "perdül" egyet.
A Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ tudósai egy korábbi kutatás során az 1 milliárd éves csillagokból álló NGC 6811-es katalógusszámú halmazt vizsgálták, amelynek csillagai tíznaponta tesznek egy teljes fordulatot. A jelenlegi projekt keretében a 2,5 milliárd éves NGC 6819 halmaz 30 csillagát elemezték, ezek "testsúlya" a Nap tömegének 80-140 százalékát tette ki, forgási idejük pedig 4-23 nap volt. Az NGC 6819-es halmaznak a Naphoz leginkább hasonlító 8 csillagának átlagos forgási ideje 18,2 nap volt. Körülbelül ilyen lehetett a Nap forgási ideje is kétmilliárd évvel ezelőtt, amikor olyan idős volt, mint a vizsgált klaszter csillagai.
"A halmaz egy közel négymilliárd éves +hézagot+ tölt ki a csillagok forgásában" - jegyezte meg Soren Meibom. A kutatók a továbbiakban több olyan komputeres modellt is teszteltek, amelyek a csillagok korának a forgási sebesség és a tömeg alapján történő meghatározásra szolgálnak, míg kiválasztották a megfigyeléseikkel leginkább egybeesőt. "A csillagok korát immár 10 százalékos hibahatárral tudjuk meghatározni forgási sebességük alapján. A módszer révén az asztronómusok többet megtudhatnak a csillagok és bolygórendszereik evolúciójáról, és az eljárás segíthet olyan égitesteket találni, amelyek elég idősek komplex életformák kifejlődéséhez" - összegezte Soren Meibom.
A csillagok forgási sebességét a tömegük és a koruk határozza meg - minél nagyobb, "masszívabb" egy nap, annál gyorsabban pörög. Régóta ismert az is, hogy idővel a csillagok forgása lelassul, ám a tudósok eddig kevés adattal rendelkeztek ahhoz, hogy meghatározzák a távoli napok születésük dátumát - olvasható a BBC hírei között, valamint a ScienceDaily hírportálon. "Célunk egy olyan +óra+ konstruálása volt, amelynek segítségével pontosan meghatározhatnánk a csillagok korát forgási sebességük alapján" - hangsúlyozta a vizsgálatokat irányító Soren Meibom, a Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ tudósa.
A csillagok korának ismerete a Földön kívüli élet keresése szempontjából létfontosságú, hiszen bolygónkon is hosszú idő elteltével alakultak ki az élet kialakulásához szükséges komplex létfeltételek. A "csillagóra" segítségével határozhatják meg a Nap "kortársait", vagy az idősebb csillagok körét, amelyek bolygóin létrejöhetett az élet.
A kutatók az amerikai Kepler űrteleszkóp segítségével a csillagok fényének parányi elhalványulását mérték, amelyet a látótérbe kerülő "napfoltok" okoztak. Ezeket a változásokat igen nehéz észlelni, hiszen egy "átlagos" csillag fénye mindössze 1 százalékkal csökken a foltok hatására, s napokba telik, míg ezek képződmények kikerülnek az űrteleszkóp fókuszából. Különösen problematikusak az idős csillagok, amelyeken kevesebb a "napfolt", s kisebb a "szeplők" mérete. Mint Soren Meibom rámutatott, eddig csupán egyetlen csillagnak ismerték a pontos korát és a forgási idejét, a Napnak, amely 4,6 milliárd éve született és 26 nap alatt "perdül" egyet.
A Harvard Smithsonian Asztrofizikai Központ tudósai egy korábbi kutatás során az 1 milliárd éves csillagokból álló NGC 6811-es katalógusszámú halmazt vizsgálták, amelynek csillagai tíznaponta tesznek egy teljes fordulatot. A jelenlegi projekt keretében a 2,5 milliárd éves NGC 6819 halmaz 30 csillagát elemezték, ezek "testsúlya" a Nap tömegének 80-140 százalékát tette ki, forgási idejük pedig 4-23 nap volt. Az NGC 6819-es halmaznak a Naphoz leginkább hasonlító 8 csillagának átlagos forgási ideje 18,2 nap volt. Körülbelül ilyen lehetett a Nap forgási ideje is kétmilliárd évvel ezelőtt, amikor olyan idős volt, mint a vizsgált klaszter csillagai.
"A halmaz egy közel négymilliárd éves +hézagot+ tölt ki a csillagok forgásában" - jegyezte meg Soren Meibom. A kutatók a továbbiakban több olyan komputeres modellt is teszteltek, amelyek a csillagok korának a forgási sebesség és a tömeg alapján történő meghatározásra szolgálnak, míg kiválasztották a megfigyeléseikkel leginkább egybeesőt. "A csillagok korát immár 10 százalékos hibahatárral tudjuk meghatározni forgási sebességük alapján. A módszer révén az asztronómusok többet megtudhatnak a csillagok és bolygórendszereik evolúciójáról, és az eljárás segíthet olyan égitesteket találni, amelyek elég idősek komplex életformák kifejlődéséhez" - összegezte Soren Meibom.