SG.hu·
Először szondáztak természetes gömbvillámot
Egy jókora gömbvillámot észleltek Kínában, ami először bizonyítja a természetben, hogy ezek a szinte megfoghatatlan jelenségek a por elpárologtatásának köszönhetően alakulnak ki.
A gömbvillámokról szóló mendemondák évszázadokra nyúlnak vissza, a jelenséget azonban nagyon nehéz tanulmányozni kiszámíthatatlanságuk miatt - amikor pedig materializálódnak, csupán másodpercekig maradnak fenn. A részletes észlelések híján rengeteg elmélet született az elektromosan töltött meteoroktól egészen a viharok mágnesessége által keltett hallucinációig.
2012-ben Csien-jung Cen és a kínai Lancsouban működő Észak-nyugati Egyetem kutatói videokamerákkal és színképelemzőkkel felszerelkezve egy zivatart vizsgáltak Csinghajban. A puszta véletlennek köszönhetően felvettek egy gömbvillám eseményt. Amikor egy villám a földbe csapott egy körülbelül 5 méter széles ragyogó gömb alakult ki, és közel 15 métert tett meg, majd 1,6 másodperc múlva eltűnt.
A spektrográf adataiból kiderült, hogy a gömb fő elemei megegyeztek a talajban található szilíciummal, vassal és kalciummal. Az észlelések John Abrahamson, az új-zélandi Canterbury Egyetem tudósának elméletét támasztják alá, amit 2000-ben tett közzé. Abrahamson feltevése szerint, amikor villám csap a talajba, a hirtelen, heves hő szilícium-oxidot párologtat el, egy lökéshullám pedig feljuttatja a gázt a levegőbe. Amennyiben a talaj szenet is tartalmaz, ami eredhet akár a lehullott falevelekből vagy fagyökerekből is, oxigént rabol a szilícium-oxidtól, tiszta szilíciumpárát hagyva maga után. A bolygó oxigénben gazdag légköre azonban gyorsan újra oxidálja a forró gázgömböt, a reakció pedig egy rövid időre fényjelenséget generál.
Az elméletet 2006-ban megtámogatta az izraeli Tel Aviv Egyetem tudósai által elvégzett kísérlet, mely során laboratóriumi körülmények között egy villámot lövellve szilícium-oxid lapokra, létre hoztak egy gömbvillámot. A kínai esemény volt az első alkalom, hogy a természetben is sikerült tudományos műszerekkel elcsípni a jelenséget.
A tanulmány szerzői szerint más mechanizmusok is magyarázhatják az észleléseiket, Abrahamson azonban úgy véli, a felfedezés tökéletesen illeszkedik hipotéziséhez. "Itt egy megfigyelés, ami minden jegyét magán hordozza elméletünknek" - összegzett a New Scientistnek.
A gömbvillámokról szóló mendemondák évszázadokra nyúlnak vissza, a jelenséget azonban nagyon nehéz tanulmányozni kiszámíthatatlanságuk miatt - amikor pedig materializálódnak, csupán másodpercekig maradnak fenn. A részletes észlelések híján rengeteg elmélet született az elektromosan töltött meteoroktól egészen a viharok mágnesessége által keltett hallucinációig.
2012-ben Csien-jung Cen és a kínai Lancsouban működő Észak-nyugati Egyetem kutatói videokamerákkal és színképelemzőkkel felszerelkezve egy zivatart vizsgáltak Csinghajban. A puszta véletlennek köszönhetően felvettek egy gömbvillám eseményt. Amikor egy villám a földbe csapott egy körülbelül 5 méter széles ragyogó gömb alakult ki, és közel 15 métert tett meg, majd 1,6 másodperc múlva eltűnt.
A spektrográf adataiból kiderült, hogy a gömb fő elemei megegyeztek a talajban található szilíciummal, vassal és kalciummal. Az észlelések John Abrahamson, az új-zélandi Canterbury Egyetem tudósának elméletét támasztják alá, amit 2000-ben tett közzé. Abrahamson feltevése szerint, amikor villám csap a talajba, a hirtelen, heves hő szilícium-oxidot párologtat el, egy lökéshullám pedig feljuttatja a gázt a levegőbe. Amennyiben a talaj szenet is tartalmaz, ami eredhet akár a lehullott falevelekből vagy fagyökerekből is, oxigént rabol a szilícium-oxidtól, tiszta szilíciumpárát hagyva maga után. A bolygó oxigénben gazdag légköre azonban gyorsan újra oxidálja a forró gázgömböt, a reakció pedig egy rövid időre fényjelenséget generál.
Az elméletet 2006-ban megtámogatta az izraeli Tel Aviv Egyetem tudósai által elvégzett kísérlet, mely során laboratóriumi körülmények között egy villámot lövellve szilícium-oxid lapokra, létre hoztak egy gömbvillámot. A kínai esemény volt az első alkalom, hogy a természetben is sikerült tudományos műszerekkel elcsípni a jelenséget.
A tanulmány szerzői szerint más mechanizmusok is magyarázhatják az észleléseiket, Abrahamson azonban úgy véli, a felfedezés tökéletesen illeszkedik hipotéziséhez. "Itt egy megfigyelés, ami minden jegyét magán hordozza elméletünknek" - összegzett a New Scientistnek.