Kiadó: THQ
Fejlesztő: 4A Games
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo processzor, Windows XP/Vista/7, GeForce 8800, GeForce GT220, 1 GB RAM
Ajánlott: négymagos vagy 3+ GHz kétmagos processzor, DX10-et támogató GeForce GTX 260, 2 GB RAM
Hasonló játékok: S.T.A.L.K.E.R.
Kategória: FPS

A Metro 2033 polcokra kerülésének históriája nem volt egyszerű történet, a kiadó THQ ugyanis még 2005-ben kezdte el finanszírozni a projektet, de az akkori fejlesztők munkája nem igazán győzte meg a vezetőket. Végül tavaly ősszel robbant a hír, a STALKER készítőiből verbuválódott 4A Games lehetőséget kapott, hogy befejezze ezt a poszt-apokaliptikus mesét.

A több mint öt év alatt elkészült fejlesztés alapját a híres orosz regényíró, Dmitry Glukhovsky azonos című története szolgáltatta. Ebben az emberiség egy véres atomháborúval gyakorlatilag lakhatatlanná tette a Föld felszínét, az életben maradtak pedig a föld alá kényszerültek. A Moszkvában játszódó Metro 2033-ban a túlélők a hatalmas, összefüggő rendszert alkotó metróalagutakba kényszerültek, ahol a túlélés reményében kisebb táborokba tömörülve próbálják meg átvészelni a nem túl reményteljes, katasztrófa utáni életüket. Azt az életet, amit a szegénység és a nélkülözés mellett a sugárzás következtében "született" különös, vérszomjas teremtmények is fenyegetik. Az alagúthálózatok tehát nem sok jót ígérnek, a megmaradt túlélőknek mégis egy sokkal nagyobb, létüket fenyegető veszéllyel kell szembenézniük, a Dark Ones-zal.


Itt kapcsolódunk be mi a történetbe, ahol főhősünk az az Artyom lesz, aki a Moszkvát teljesen elpusztító, kietlen vidékké varázsló atomtámadás előtti napon látta meg a napvilágot. Artyom sosem járt a felszínen, több mint két évtizede az alagutak nyomasztó hangulatának fogságában él, mégis egy igazi túlélő. A mi feladatunk lesz, hogy a Dark Ones névre keresztelt bizarr pszichikai támadásról tájékoztassuk a megmaradt civileket, köztük otthonunk, Riga lakóit is.

Az út nem lesz veszélyektől mentes, kalandunk során számos rémisztő, ijesztő szörnnyel, és persze saját magunkkal is meg kell majd küzdenünk. A bezártság érzete elsőre akár rutinszerű érzésnek tűnhet, a játék nyomasztó hangulata mégis hamar átragad a játékosra. Utunk során a végtelennek tűnő moszkvai metrórendszer alagútjai mellett a felszínre is felmerészkedünk majd, ahol a fagyos, napsugarat több mint két évtizede nem látott, valaha hatalmas metropolisznak otthont adó Moszkva romjai között kutathatunk a szerencsevadászok szétmarcangolt, halálra fagyott tetemei között.

A Metro 2033 hangulatos nyitánya után hamar átragad ránk a játék sajátos, nyomasztó hangulata, és a korlátozott mozgástér ellenére sem érezzük, hogy sínen vezetne minket a produkció. Az alagutakban bóklászva néha csak a fejünkre erősített lámpa fényével világíthatjuk be az amúgy koromsötét helyiséget, a ránk támadó hordák esetében pedig nincs hova menekülni. Az erős klausztrofóbiás érzés ellenére a játék hangulata az első perctől kezdve magával ragadó, a készítők hihetetlen gondoskodással készítették el a Metro 2033 ezen elemét.


A játékban néha társakat is kapunk, a legütősebb pillanatok mégis azok, ahol magunkra utalva, egyedül kell helytállnunk. A játéktérből fakadó korlátok ellenére változatos helyeket látogathatunk meg, akadnak részek, ahol emberektől hemzsegő menedéktáborokban sétálhatunk, ismerkedhetünk, beszélgethetünk. Ha valami új, spéci dologra lenne szükségünk, akkor pedig az ellenőrzött kereskedelmi szakaszokat fogjuk felkeresni. Lesznek olyan részek, ahol a mutánsok uralta területeken kell küldetést teljesítenünk, ezeket kietlenségük mellett a szanaszét fekvő csontmaradványokról fogjuk majd felismerni.

Végül akad még egy szakasza a játéknak, ahova épelméjű ember, sőt, még maguk a szörnyek se mernek belépni. Nekünk mégis felül kell majd kerekednünk saját félelmünkön, és végig kell mennünk a rémisztő helyszíneken is. Ezeken a területeken mindössze egy ütött-kopott fegyver, kézi töltő, iránytű és zseblámpa áll a rendelkezésünkre, a teljesen lecsupaszított HUD pedig csak tovább fokozza a bizarr, nadrágcserélős hangulatot. A hangulat oltárán feláldozták a játék mechanikáját is, így a Metro 2033 alapvetően egy túlélő-horror, s kevésbé tekinthető akciójátéknak. A készítők nem túlságosan árasztanak el minket eszközökkel - lásd fentebb -, fegyverekkel és lőszerekkel. Utóbbival lehet a legjobban kereskedni, viszont minden egyes alkalommal célszerű jól megfontoltan elkölteni az összeharácsolt töltényeket, játék közben ugyanis csak a holttestek átkutatásával tudunk plusz munícióra szert tenni. Egy-egy nagyobb horda levadászása azonban szó szerint zabálja a lőszert.

Az új, spéci, ütősebb fegyvereket a játék előrehaladtával felvehetjük majd, így például ezekre költeni felesleges. További hangulatfelelős elem a lopakodás, a játékban ugyanis olykor nálunk sokkal erősebb, ne adj' isten nehézpáncélos neonáci csoportokba botlunk. Ilyenkor célszerű kihasználni a sötétség adta lehetőségeket - az árnyékban sunnyogva kikerülhetjük az őrséget -, de ha nem sikerülne megfelelő fényviszonyokat találni, akkor egy hangtompítós pisztollyal is kiiktathatjuk a fényforrásokat. A későbbiekben speciális lopakodó ruhákat vásárolhatunk, melyek tovább könnyítik majd a dolgunkat.


Az eddigi pozitív élmények azonban ezzel ki is merültek, a játék további elemei tulajdonképpen a teljes igénytelenség határát súrolják. A játék során rengeteg NPC-vel fogunk majd találkozni és beszélgetni, sokszor segítségünkre is lesznek a gép által irányított szereplők, ezek kidolgozottsága azonban kritikán aluli. A meglepően erős gépigény ellenére évekkel ezelőtti megvalósítást kapott a Metro 2033. A karakterek animációja darabos, nevetségesen mozognak, forduláskor pedig az előző évtized elején látott kilencven fokos fordulást követően tudnak csak irányt változtatni. Az orosz akcentussal beszélt angol is szörnyű, a készítők amatőr színészek helyett igazán alkalmazhattak volna olyanokat, akik kicsit több beleéléssel képesek elmondani szövegüket.

A bajt tovább tetőzi a játék mesterséges intelligenciája, melynek léte - pontosabban nem léte - az emberi ellenfelek esetében ütközik ki a legjobban. A különböző érdekcsoportok, rablók, kommunisták, nácik ugyanis sokszor a fedezék megfelelő használata helyett nekem háttal állva próbáltak meg leszedni, néha pedig azt se vették észre, hogy a mellettük álló társuk holtan esik össze. A remek hangulaton mindez nagyon sokat ront, pedig ha ezek az apróságok összeálltak volna, akkor igazi etalont köszönthettünk volna a Metro 2033 személyében.

A Metro 2033 tipikus esete annak a magas labdának, amit a fejlesztők képtelenek voltak megfelelően leütni. A kiváló alaptéma, a hangulat tökéletes megteremtése magával vonta volna, hogy egy fantasztikus, évekkel később is sokat emlegetett, a kategóriájában a legjobbak közé sorolt játékról emlékezzünk most meg. Sajnos ez nem így történt, a bosszantó hibák és hiányosságok pillanatok alatt romba döntik az elsőre kialakult képet, és bár jól el lehet lenni a játékkal, aki ezeken a hibákon nem tud túllépni, annak nem ajánljuk a beszerzését.

Grafika: A magas gépigény ellenére teljesen középszerű látvány fogadja a játékost, és ez nem a helyszínek egysíkúságából ered. Az összképet ugyanis a játékipar hőskorát idéző animáció teszi teljesen tönkre.

Kezelőfelület, irányíthatóság: A lecsupaszított HUD nagyon jó ötletnek bizonyult, sokat dob a hangulaton, hogy csak a rendelkezésünkre álló töltények számát láthatjuk. A cserebere részeknél teljesen átlátható és egyszerű rendszer működik, a játék pedig egy vérbeli FPS, felesleges az irányíthatóságot ecsetelni.

Játszhatóság: A Metro 2033 egysíkú, lineáris történetvezetésű, a cikkben kifejtett hibák miatt pedig kicsi rá az esély, hogy ismét nekiessünk a földalatti kalandnak. Egyszer remek, felejthetetlen élmény, másodijára már nem fog olyan elemi erővel hatni ránk.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia kritikán aluli kivitelezése teljesen romokba dönti a játékélményt és a nehézséget. Persze vannak ellenpéldák, olykor a könnyű részek után az MI megtréfálhat minket, és igencsak meg fognak izzasztani minket az ellenfelek.

Hangok, zene: Förtelmes orosz akcentussal felolvasott angol dialógusok. Az átélés legapróbb szikráját sem érezni a szinkronszínészeken, pedig egy olyan nyomorúságos helyzetben, mint amiben az NPC-k élnek, igencsak érzelemdús párbeszédeknek kellene születniük.

Összefoglalás: A játékban rengeteg lehetőség rejlett, a készítők bizonyos elemekre nagyon rágyúrtak, azok szinte tökéletesek lettek, de valószínűleg a többire már nem volt ideje a 4A Games-nek. Így az összkép nagyon felemás, és sajnos az erősen nyitó Metro 2033 végül egy középszerű, átlagos játékként vonul be a történelemkönyvekbe.