Kiadó: 2k Games
Fejlesztő: Bethesda Softworks
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 4,6 GB szabad hely, 128 MB-os videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 3200+, 1024 MB RAM, Nvidia 6800/Radeon X800 videókártya
Hasonló játékok: Elder Scrolls: The Morrowind, Guild Wars
Kategória: szerepjáték

Bevallom őszintén, kemény fába vágtam a fejszémet. Az Elder Scrolls IV: Oblivion olyan szintű kultusszal, komoly háttérrel és világgal rendelkezik, hogy nehezen tudom eldönteni, mit is illesszek be ezek közül a rendelkezésre álló helyre. A játék a sorozatban méltó helyet fog elfoglalni, biztosan milliók küzdenek majd a gonosz mágus ellen, s még akkor is az első negyedév tuti befutója, ha a gépigénye nem éppen a kelet európai átlagháztartásra lett méretezve.

A történetet ugyan szeretném hosszasan ecsetelgetni, de ezért meglincselne a kedves szerepjáték-fanatikus olvasó. Legyen elegendő annyi, hogy hősünkkel egy börtönben fonnyadunk kezdetben, ahonnan egy elég meglepő módon kerülünk ki, ugyanis a császár úgy érzi, hogy az életére törnek és a katakombákon, csatornákon keresztül menekülne, aminek a titkos kapuja a mi cellánkban van. Végülis a császár meghal, de előtte ránk bízza amulettjét, amivel természetesen a nyakunkba szakad az egész világ, de legalábbis a környék sorsa. Constantine emlékére számos alkalommal látogatást tehetünk az itteni pokolban, ami a játék címe is egyben: Oblivion.



Akik már a Morrowinden szocializálódtak, azoknak nem lesz meglepetés, hogy kilépve a börtönből egy részletesen kidolgozott, csodálatos, és óriási egybefüggő, egyedi világ tárul elénk. Mielőtt nekivágunk a vad világnak, érdekes megoldással, már a cselekményszál közben választhatjuk ki, hogy milyen faj/kaszt nemes képviselője kívánunk lenni. Első lépcsőben természetesen a fajt választhatjuk ki, mégpedig Tamriel szinte minden humanoidjából.

A karaktergenerálás is komolyabb fejtörést okozhat, mint az árkád játékok nagy részében, ugyanis itt temérdek apró kis beállítást végezhetünk karakterünk arcszerkezetén és nem előre beállított textúrák és vázak közül választhatunk, hanem egy 3D-s arckészítő segítségével akár saját magunkat is reprodukálhatjuk a játékban. Sosem gondoltam, hogy ilyen fess megjelenésem lenne Sötét Elfként. A választott fajok között az alapvető különbség - a megjelenés mellett -, hogy különböző készségeket mívelnek magasabb szinten.



Az általam favorizált Dark Elf például tökéletes egyensúlyt teremt a pengék, íjak és pusztító varázslatok között, és különösen érzéketlen a tűzvarázslatok ellen. Persze minden fajnak megvan a maga előnye, hátránya, de első ránézésre nincs kiugróan erős vagy gyenge faj. A második választás, hogy megadjuk, milyen csillagzat alatt születtünk, ezzel pedig egy speciális képességet kapunk, vagy adott esetben képességeink közül némelyik erősebbé válik. Plusz mana, láthatatlanság stb. Ezt már érdemes annak megfelelően kiválasztani, hogy milyen kasztot szeretnénk fejleszteni.

No igen, a kaszt. Ez nem a Warcraft, ahol minden faj 5 kasztból válogathat. Itt komolyabb fejtörést okoz annak meghatározása, hogy milyen személyiségek is vagyunk. Ugyan az első időkben szinte mindegy, hogy mit választottunk, viszonylag azonos verziót leszünk képesek bejárni, de később nagyon eltérhetnek a különböző kasztok módszerei a problémamegoldásra. Minden kasztnak van egy fő tulajdonsága és néhány kiemelt képessége. Ezen kiemelt képességnek, mint erő, akaraterő, intelligencia, pengék, íjak, pusztító varázs, stb fejlesztésével léphetünk szinteket. Képességeink annak megfelelően javulnak, hogy mennyit használjuk őket, tehát érdemes olyan kasztot választani, ami tényleg megfelel szokásainknak. Amennyiben már van karakterünk, rácsodálkozhatunk a világra. Az első meglepetés az volt, hogy a fő küldetés elküld egy helyre, majd cirka 20 perc bóklászás kapok egy újabb útirányt, ami pedig látszólag még messzebb van, mint az első. És mikor felfedezem magamnak a térkép teljes egészét, akkor látom, hogy óriási területekről van szó. Nem tudom megbecsülni, hogy mekkora, de az biztos, hogy biztosan viszi a legnagyobb bejárható terület díjat nem-MMORPG kategóriában. A terület ráadásul nem unalmas, mint ahogy a legtöbb esetben az a Warcraftban van, hanem komoly, kidolgozott, részletes térkép apró kis tanyákkal, városokkal, erődökkel, táborokkal, emberekkel, útonállókkal és mindenféle jószággal.

Apropó jószágok: A legnagyobb meglepetés a mesterséges intelligencia. A készítők jelezték, hogy túl jól sikerült, de erre nem számítottam. A lényeg, hogy minden NPC (nem játékos karakter) képes a maga körül lévő világot észlelni és annak változásai szerint cselekedni és dönteni. Ebből kifolyólag az NPC-k akár egymással is véletlenszerű interakciókba képesek lépni, illetve a mi megjelenésünk teljesen különböző reakciókat válthat ki. Minden NPC-nek saját időbeosztása van, tehát napszaknak megfelelően máshol találhatjuk, ha például éjjel törünk rá az átlagemberekre, akkor aludni fognak. Ráadásul érzelmeiket is ki tudják fejezni arcukon, és a beszédhez teljes szájmozgásszinkront kaptak.



A fejlesztés során állítólag előfordult, hogy az egyik katona éhes lett, és lőtt magának egy szarvast, amit el is fogyasztott, de ez rosszallást váltott ki a falusiakból, akik igencsak berágtak emiatt. És ehhez a szituációhoz köze nem volt PC-nek. A játékban egyébként legtöbbször az egyébként is játszható fajok képviselőivel fogunk találkozni, akikkel szóba is elegyedhetünk, illetve a kinti világban általában létező állatok ugranak majd nekünk, de számos pokolból átszökött faj is keresztezheti az utunkat. A küldetéssorozatok végén komoly főszörnyekkel kell megküzdenünk, de az okosabb ellenfelekkel is meggyűlik majd a bajunk. Itt felejtse el mindenki, hogy az ellenfél nekünkfut, mi meg kaszabolhatjuk kedvünk szerint. Trükköznek, elfutnak, körbetáncolnak, persze nem egy patkány esetében, ami tényleg csak szalad felénk.

Térjünk át a kezelőfelületre. A legfontosabb panelünket a Tab megnyomásával hozhatjuk elő, ami négy alapvető részből áll. Az első a karakter lap. Itt követhetjük a képességeink és szintünk növekedését, különböző készségeinket, értékeinket. Minden egyes képesség 5 szinten állhat, kezdő, gyakorló, átlagos, gyakorlott és mester. Annak függvényében, hogy melyik képességünket fejlesztjük fel, különböző változások következnek majd be karakterünkön. Az erő növelése például nemcsak a közelharci képességeinket növeli, hanem a maximum szállítható súlyt is. A karakter értékek nagyon sok tényező eredőjeként állnak össze, tehát komolyan oda kell figyelni.

A második rész a tárgyak fülecske. Itt rendelkezhetünk tárgyainkról, amik a hátizsákunkban vannak. Szortírozhatjuk ezeket külön is, mint fegyverek, páncélok, főzetek és egyebek. Minden tárgynak van ára, súlya, sebzése/védőértéke stb. Érdemes odafigyelni arra, hogy milyen tárgyakat viselünk, ez kasztunknak megfelelő legyen, különben csökkennek értékeink. Itt tehát felveheti a mágus is a vaspáncélt, csak kicsit nehezen tud majd lövöldözni belőle. Érdemes kicsit többet bóklászni a világban és a ládákat mind kizsebelni, mert igen hasznos dolgokat lelhetünk bennük. Egyrészt nem árt ha mindig fitt felszerelésben próbálkozunk meghódítani a világot, másrészt nem hátrány, ha telepakoljuk a zsákjainkat főzetekkel és mindenféle varázslatokkal.



A harmadik fül a mágiahasználat helye. Itt rendszerezhetjük varázslatainkat és egyszer használatos tekercseinket. Ezeket sosem árt feltenni valamelyik számbillentyűre, hogy gyorsan képesek legyünk váltani köztük. Érdemes odafigyelni, hogy maradjon mana, vagyis magicka a gyógyításra is, ha épp nincs nálunk gyógyfőzet.

A negyedig és utolsó fül a térkép helye. Itt találunk egy közelnézeti térképet, ami gyorsan lemodellez mindent, ahol már jártunk, így nem kell kóvályognunk, ha nem emlékszünk, hogy hol volt az a kis rés a falon, ahol bejöttünk. A másik pont az igazi nagytérkép, ami többek között arra is szolgál, hogy utazzunk a helyek között. Ez egy igen hálás funkció, mert kicsit idegölő lenne minden egyes alkalommal végigvágtatni a városok között, ha máshol van dolgunk.

Mivel ez nem online játék, itt meg is lehet tenni, hogy kihagyjuk az unalmas részt és kicsit előreállítjuk a nagymutatót is az órán. Minden fontosabb helyet egy kis ikonnal jelölnek a térképeken. A nagytérkép tökéletesen betölti funkcióját, érzékelteti a távolságokat, és jelzi a stratégiai helyeket. Ezenkívül itt találhatóak a küldetéseink is, amik közül megtekinthetjük a már befejezett küldetéseket, az aktuálisakat és az éppen most végzett küldetés részleteit. Grafika:
Azt hiszem, hogy ez telitalálat. Ha egy megfelelő vasat rakunk a játék alá - ami sajnos nem kicsi -, akkor bátran mondhatom, hogy minden idők legszebb szerepjátéka kerül a szemünk elé. A napszakok váltakozása, az időjárás, a karakterek, az árnyékok, a fák, növények, tárgyak, mind gyönyörűek. Sajnos mindehhez nem ártalmas egy giga ram és egy izmos processzor és videokártya. Viszont akinek annyira nem szívfájdalom egy kis látványélmény elvesztése, az köthet kompromisszumot. Még 800x600-as felbontásban, alacsony grafikai beállítások mellett is vállalható kinézete van a játéknak és ez egy tipikusan olyan program, ami nem techdemó, tehát a tartalommal fog hódítani.

Kezelőfelület:
Viszonylag könnyen megtanulható, bár számomra ez volt az egyetlen gyenge pontja. A karakter kicsit bénán mozog és nem mindig az történik, amit szerettem volna. Mivel ennyire jól kinéző és interaktív a világ, egy kicsit oda kellett volna figyelni, hogy már a séta és az események sem olyan szimbolikusak, mint valós idejűek. Sokszor nehéz eldönteni, hogy mi a megfelelőbb nézet, az egyes vagy a harmadik személyű, illetve a mozdulatok is néhol kicsit négyzetesek. Egyébként minden menüpontot, küldetést, helyszínt és egyéb érdekességet részletesen bemutatnak a játék kézikönyvében, amit nem árt alaposan tanulmányozni.

Játszhatóság:
Tökéletes. Leszámítva, hogy igen bugos még az első megjelent verzió, minden teljesen profi munka. A karakterformálás, a történeti szál, a környezet, a több, mint 1000 NPC, mindenki azért van, hogy mi jól szórakozzunk. Ez ráadásul nem 5 órás minisorozat, hanem hosszú hónapokra is leültethet egy komoly szerepjátékost a monitor elé. Én személy szerint lehet, hogy várnék egy kicsit, amíg a gyermekbetegségeket kinövi, illetve nem hiszem, hogy jó ötlet aktív Warcraft előfizetéssel rendelkező játékosoknak ebbe is belekezdeni, mert lehet, hogy sajnálni fogják az időt és a feleslegesen befizettett WoW havidíjat.

Intelligencia és nehézség:
Nehézségi fokozatok ugye nincsenek, bár tudjuk annyiban szabályozni, hogy ha kevésbé trenírozott karakterrel ugrunk neki komolyabb ellenfeleknek, akkor kellemetlen meglepetések is érhetnek. Akik végigolvassák a történetet, a párbeszédeket és a küldetések szövegeit, azoknak egyáltalán nem lesz nehéz a játék. Persze nem árt, ha valaki igen jól beszél angolul, vagy legalább egy szótár van a kezében. Nem mondom, hogy enélkül lehetetlen végigjátszani a játékot, de jóval bonyolultabb. A mesterséges intelligenciáról már szóltam feljebb, nem hiszem, hogy ki kellene egészíteni bármivel is. Zseniális.

Zene és hangeffektek:
Kellemes loop muzsika, szituációnak, helyszínnek megfelelően. Bár egy idő után szerintem itt is játék zenéje kikapcs, saját muzsika be. Az ilyen hosszadalmas játékok alá maximum online rádióadóval lehetne változatosnak mondható zenéket pakolni. Én őszintén szólva pár óra alatt meguntam a játék zenéjét, pedig szép, meg hangulatos, de inkább tettem be sajátot. A beszédhangokból iszonyat sok van a játékban, mindenki csacsog, cseveg, gondolom ez is oka a majd 5 gigás telepített méretnek.

Összegzés: Nyilvánvalóan nyugodtan indulhat az év játéka címért, még akkor is bátran állítom ezt, ha még csak március vége van. Minden szempontból megelőzi elődjét, a Morrowindet, igazán hangulatos, jól kidolgozott, átgondolt játék. Bárcsak minden program ilyen hozzáértéssel készülne. Ebből is látszik, hogy Kelet-Európában a fejlesztők szívében még megmaradt a 80-as évek igényessége. A játékot korosztálytól, nemtől és minden egyébtől függetlenül mindenkinek ajánlhatom. Sőt baráti társaságban is egy érdekes történetmesélési forma lehet. Aztán óvatosan azokkal a kapukkal!