Kiadó: Ubi Soft Entertainment
Fejlesztő: Ubi Soft Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium III 700 MHz, 128 MB RAM, 32 MB-os DirectX 9 kompatibilis videókártya
Ajánlott: Pentium III 1 GHz, 128 MB RAM, GeForce 3 64 MB RAM vagy ATI 9000 64 MB RAM
Hasonló játékok: Rayman sorozat

Ritkán ért még játéktól olyan kellemes meglepetés, mint ennek az eddig konzolok védjegyének számító stílusú akciójátéknak az esetében, ráadásul a kiváló sztorira épülő platformjáték a logikánkat is alaposan megdolgozgatja.

A játékot a Rayman sorozat készítője, Michael Ancel neve jegyzi, és fejlesztése három évig tartott. A Beyond Good & Evil stílusát nehéz lenne meghatározni, hiszen a kiváló sztorira épülő kalandjátékban van akció, de logikánkat is megdolgozgatja. Az egész valójában egy rajzfilm, grafikája is ennek megfelelő. Fontos leszögezni a leirás elején, hogy megrögzött pécés játékos vagyok, nem pedig a konzolok híve, ennek ellenére a játék teljesen magával ragadott.


A mese helyszíne Hyllis világa, melyet egy idegen faj, a DomZ tart folyamatos támadás alatt. A szigetcsoport védelme az Alpha Section katonáin múlik, akik támadások esetén általában későn érkeznek, mely mögött a földalatti ellenszervezet, az IRIS Network nevű hírhálózat összeesküvést sejt, és erről rendszeres hirlevelében tájékoztatja is a lakosságot. A történet középpontjában Jade, egy szabadúszó fotós áll, aki Peter Parkerhez, azaz a Pókemberhez hasonlóan pénz nélkül tengeti életét. Ezért kapva kap az alkalmon amikor munka van a láthatáron, és egy próbafeladat után megbízást kap annak bizonyítására, hogy a földönkívüliek összejátszanak a tévécsatornákon saját kiválóságukat zengő Alpha véderő embereivel.

A játék egy érdekes egyveleg, és - mint az előző cikkemnél, a Spellforce Diablo/RTS hibridnél - az egyes stílusok itt is le vannak butítva, ami még jobban kihangsúlyozza a történetvonalat. A verekedéseken és logikai feladványokon kívül lopakodás, légpárnásverseny és űrcsata is vár ránk, és több bónuszhelyszínre csak hosszas kutatás után juthatunk be.


A sztori a Star Warsnál megszokott durr bele a közepébe módszerrel indul: támadnak az idegenek. A partmenti város szomszédságában található világítótoronyban lakó hősünknek még arra sincs pénze, hogy aktiválja a szigetecskéjét védő energiapajzsot, mivel az áramszolgáltató nem fizetés miatt lekapcsolja az elektromos hálózatról, így nekünk kell felvennünk a harcot a támadókkal.

Fő harci eszközünk a botunk, melyet Jade mindössze néhány billentyű lenyomásának hatására is parádés ügyességgel forgat, félelmetes szaltókat és egyéb ütéskombinációkat mutatva be. A második legfontosabb tárgy fő munkaeszközünk, a fényképezőgépünk, mely nemcsak a leleplezés dokumentálására szükséges, hanem a rajta lévő nagyítási funkció segítségével számtalan helyzetben nyújt felbecsülhetetlen hasznot. Továbbá egyben ez egyetlen pénzkereseti forrásunk is, mivel már a játék legelején megbíznak minket Híllis állatvilágának lefotózásával. Idővel megkapjuk majd második harci szerkezetünket is, egy kesztyűt, melyből korongokat lőhetünk ki. Szintén fontos tárgy még a kétféle kaja (egyik egy életpontot, a másik pedig az összeset gyógyítja vissza). A játékban nemcsak gyalog, hanem két járművel is közlekedhetünk. Az elsőt, a légpárnást egyből a játék elején, a világítótorony elhagyásánál megkapjuk, mivel ez a szigetvilág fő közlekedés eszköze. Használata egyszerü, és idővel ugrószerkezettel és a rajta lévő ágyúnál hatékonyabb célkövető rakétákkal is felszerelhetjük. A második gép egy űrhajó; a történetszál Hyllis holdján lévő bázisra vezet, ezt csak ezzel érhetjük el. Mindkettő fontos részét képezi a sztorinak, mivel előbbivel versenyeken kell szerepelnünk, a másodikkal pedig - a holdra utazáson kívűl - űrcsatákban is helyt kell állnunk. Fontos kiemelni, hogy a járművek nem csak külső, hanem belső nézetből is vezethetőek, és ilyenkor a helyszínek közötti eligazodást egy egyszerű iránymutató is segíti.

Hyllis világán kétfajta pénz van. A fotózással és a pályákon elszórt kristályok felvételével kreditekhez juthatunk, amiből kaját (azaz gyógyitóeszközt) vehetünk, de komolyabb dolgokat csak a feketepiaci fizetőeszközzel, a főellenfelek legyőzése után járó gyöngyökkel vehetünk.


Egy idő után elég jól rá lehet érezni a feladatok megoldására, melyeknél néha dobozokat kell tologatnunk, kapcsolokat aktiválnunk (akár távolról is a kesztyűnkben lévő lövőeszköz használatával), biztosítékokat pakolnunk, hogy legyen áramellátása egy liftnek, vagy egyszerűen lopakodnunk. Számtalan helyen az őrjáratozó Alpha Section katonák mellett kell elmennünk, figyelve, hogy meg ne lássanak. Egyetlen gyenge pontjuk a hátukon lévő palack, szóval ha többen vannak, a harc ellenük esélytelen. Emiatt van olyan rész, ami kissé unalmas - a guggolva lopakodás egy óra után fárasztó.

A küldetéseket nem egyedül kell végrehajtanunk - ez adja a játék érdekes ízét. A feladatok megoldását kezdetben egy Pey'j névre hallgató malac, később egy általunk kiszabadított Double H nevű IRIS ügynök segíti, és akcióba lendítésükhöz csak egy gombot kell megnyomnunk. Mindkettőnek egyedi stílusa van: Double H folyton egy nála lévő kézikönyvből idézget, Malacka pedig harc végén mindig magát dicséri, ráadásul róla a történet kétharmada táján igen érdekes dolgok is kiderülnek.


Harcban nem túl hatékonyak, de speciális támadásuk nagyon megkönnyíti a dolgunkat, illetve bizonyos esetekben nélkülözhetetlenek. Malacka specialitása a kezében lévő fogó, amivel drótnálókat bonthatunk ki, Double H azonban jóval brutálisabb: a fejével nekirohanva acélrácsokat is át tud törni, továbbá páncélja miatt bármilyen energiarácson sebződés nélkül átsétálhat. A Tomb Raider fölé a rájuk épülő kooperatív feladatok emelik a játékot, ráadásul elakadás esetén velük beszélgetve, vagy elejtett megjegyzéseikre figyelve hasznos tanácsokat kaphatunk, hogy éppen mit kellene tennünk.

A világ helyeinek többségét saját lábunkon ismerhetjük meg, és térképünkön külön jelölve vannak a számunkra fontos helyszínek és dolgok (pl. küldetések helye vagy fényképezendő állatok). A zárt helyszíneken is találhatunk falra akasztott helyszínrajzokat, melyeket lefotózva digitalizálhatunk, és onnan kezdve térképként használhatunk. Grafika: A játék grafikája lenyűgöző. A képregényszerű hibridben a színgazdag Disney stílus és a távol keleti Final Fantasy-szerű anime nyomai is fellelhetők, ráadásul még a Mátrixban szereplő háztetőn rohanás is előfordul. A minden helyet körbevevő víz jól néz ki, és a barlangokat, egyéb belső helyeket kiváló fény/árnyékhatások dobják fel.

A külsőnézetes akciójátékok legnagyobb rákfenéje a nézőpont. Habár a grafikai láttán sok esetben egyszerűen fogtam magam és hátradőlve csak körbe-körbe nézegettem, mégis megmaradt bennem néhány olyan hely, ahol a fix kamerakezelés okot nyújtott a bosszankodásra. Tipikusan ilyen, amikor Jade valamilyen nagy objektum (pl. fal) mellett van vagy felénk mozog, és mi egyszerüen nem látjuk mi van előttünk. Ilyenkor első megoldásként a főhős kezében lévő fényképezőgép nyújhat segítséget, mellyel megnézhetjük hol is vagyunk és mi a helyzet, de sok esetben erre egyszerüen nincs idő, vagy így sem jutunk sokra. Csupán emiatt adtam négy pontot.

Kezelőfelület: Az irányítás teljesen átkonfigurálható. Kezelése irtó egyszerű, látszik, hogy elsősorban konzolokra fejlesztették. A W-S-A-D kombináció mellett csak pár gombot kell megjegyeznünk, de biztos kényelmesebb megfelelő vezerlővel - volt szakasz, ahol a folyamatos guggolástól, lopakodástól fájt már a kisujjam :) A játék mentését csak bizonyos helyeken végezhetjük el, de aggodalomra semmi ok - ha meghalunk, az adott helyszín/csata elől végtelen alkalommal ismételve azonnal újrapróbálhatjuk a dolgot, egyetlen hátrányunk csupán hogy maximális életpontunk felével rendelkezünk.

Játékmenet: A fejlesztők egy nagyméretű, tökéletesen hihető, lélegző, élő világot alkottak, melyben mi csak egy (fő)szereplőt mozgatunk. A főhős (vagyis a játékos) folyamatosan mozog, és cselekményei kihatással vannak a világra. A forgatókönyv (mert tulajdonképpen ez egy rajzfilm, grafikája is ennek megfelelő) a humor, akció, logika megfelelő egyvelegét tartalmazza folytonosan videóbevágásokkal dobva fel az élményt. Ehhez hozzájárulnak a kiváló hanghatások is. Minden helyszín más és más, és habár a lineárisan előrehaladó történetben csak három fő küldetésszálról beszélhetünk, számtalan opcionálisan és szinte tetszőleges sorrendben megoldható mellékfeladat enyhiti a kötöttséget, teremti meg a szabadságérzet illuzióját. Hiba, hogy a játék nagyon rövid, mindössze 12-14 óra (azaz egy hétvége) alatt végigjátszható.

Hangeffektek: Kiemelném, hogy a játék TELJESEN ötnyelvű (angol, német, francia, spanyol, olasz - sajnos a magyar nincs közte, hiába, kicsik vagyunk :/), mindhárom főszereplő minden mondata le van fordítva. A hősők emberi beszédhangjai nagyon jól illeszkednek karakterük kinézetéhez, és a képernyőn átjön szövegük érzelmi töltete is. A hangeffektek ugyan mindig csak aláfestésül szolgálnak, és Hyllis igazán egzotikus érzetét a zene teremti meg, de kiemelendő, hogy a város utcáin járva az általunk felfedezett bizonyítékok alapján az emberek egyre inkább ráébrednek a valóságra, és beszélnek is róla. Ez is fontos része annak, hogy a világot élőnek érezhessük.

Zene: A zene kiváló! Ritka az olyan játék ahol megjegyzem a dallamokat, de már a kezdőképernyő is kiváló aláfestésül szolgál, megadja az alaphangot. A végén, az idegenek bázisára behatoláskor lévő sejtelmes, bizarr hangoktól egyenesen kirázott a hideg, nagyon kellemetlen környezet.

Multiplayer: Nincs, de az egyjátékos küldetés mindenért kárpótol.

Intelligencia és nehézség: A partnerek (a kiejthetetlen nevű malacka és Double H) intelligenciája elég jó, a végigjátszás alatt egyetlenegy esetben fordult elő, hogy utóbbi elakadt egy falban, ezért vissza kellett mennem hogy követni tudjon. A logikai és a harci részek (persze a legvégső csata kivételével) sohasem frusztrálóan nehezek, sőt, küldetéseknél minden szobán átjutva sikerélményben van részünk. Ütéseink, lövéseink halálpontosak, és az ugrálós részeknél nem szükséges a hős megfelelő pozicíonálása a szakadékok/platók szélére, anélkül is tudja a dolgát. A játék folyamatosan gördül előre, érezzük, hogy haladunk, nagy élmény mind a gyerekek, mind a felnőttek számára.

Összegzés: Habár a játék felszínesen nézve egyszerünek és könnyednek tűnik, érezni hogy iszonyat nagy mennyiségű munka áll mögötte. A karakterek szerethetőek, a helyszínek változatosak, a feladványok ötletesek, és mindezt egy nagyon kerek történet tartja össze. Ugyan a tapasztalatok (és persze az eladások) szerint az ilyen stílusú játékoknak meghatározott célközönsége van - és nyilvánvaló, hogy elsősorban nem a pécés játékosok rajonganak értük -, de csak remélni merem, hogy sok újabb, ehhez hasonló minőségű és kivitelezésü játékot látunk majd a jövőben.