SG.hu
Desperados III
Kiadó: THQ Nordic
Fejlesztő: Mimimi Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4150 3,5 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 570 vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Desperados: Wanted Dead or Alive, Commandos: Behind Enemy Lines
Kategória: stratégia
Visszatért a legendás Desperados-sorozat, méghozzá egy ízig-vérig az első rész nyomdokain járó folytatással, amire közel két teljes évtizedet vártak a rajongók. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Desperados III!
Igencsak nagy reményekkel vetette meg a lábát a játékiparban a német Spellbound Entertainment, akik a kezdeti bukdácsolás után egy olyan alkotással jelentkeztek Desperados: Wanted Dead or Alive címmel, ami rögtön megdobogtatta a Commandos-sorozaton és más hasonszőrű lopakodós taktikai stratégiákon edzettek szívét. Nekik köszönhettük néhány évvel később a Robin Hood: The Legend of Sherwood című, hasonló zsánert képviselő alkotást, tehát igazi nagyágyúk voltak a műfajban, ők azonban mégis úgy döntöttek, hogy eldobják maguktól ezt az egészet, és valami egészen új irányba terelik már bejáratott sorozataikat is. Így született meg a Desperados 2: Cooper's Revenge, ami nyomokban ugyan felvonultatta az első rész zsenialitását, de rengeteg olyan stílusidegen játékelem került az alapok mellé, amivel még a legnagyobb és legtoleránsabb rajongók sem tudtak mit kezdeni.
Itt pedig véget is ért a Desperados pályafutása – ha a 2007-es Helldoradót nem számítjuk –, és sokáig úgy tűnt, hogy megmarad a történelem részének. Miután azonban a THQ Nordic rátette a kezét a jogokra, már tudtuk, hogy nagy visszatérés közeleg, és végül igazunk is lett, hiszen a müncheni Mimimi Games csapatának megbízásából elkészült egy olyan harmadik epizód, amire ma már azt mondjuk, hogy megérte ilyen sokat várni, hiszen a vadnyugati taktikai stratégia korábban még talán soha nem volt ennyire kiváló formában. Lássuk is gyorsan, hogy miért!
Kezdjük azonban ott, hogy a történet azért nem nevezhető a Desperados III erősségének. A legelső epizód előzményeit ismerhetjük meg belőle, tehát gyakorlatilag John Cooper eredetsztoriját kapjuk meg itt, miközben felvesszük a harcot DeVitt bandájával, akik a vadnyugat legkülönfélébb pontjain tartanak rettegésben komplett városokat. Utunk során eljutunk majd az 1870-es évek vadnyugatának olyan fellegváraiba, mint Louisiana, Colorado vagy Mexikó, miközben a kampány során soha nem leszünk egyedül, hiszen egy kisebb csapat kísér majd el minket a bevetésekre.
John mellett így játszható karakterként bukkan fel Hector Mendoza, Doc McCoy, Isabelle Moreau és Kate O'Hara is, akik nemcsak összetett személyiségükkel, de mindemellett képességeikkel egyaránt feldobják a játékmenet alapjait, éppen ezért közel sem nevezhetők csak mellékszereplőknek. Éppen ellenkezőleg, hiszen Kate annyira erősre sikerült, hogy amelyik pályán megjelenik, egymaga is bőven elegendő lesz a legtöbb küldetés teljesítéséhez. Most azonban túlzottan előreszaladtunk, lássuk előbb a játékmenet alapjait, hiszen ezen a téren rendkívül összetett élmények várnak ránk.
Ha a Desperados III-at vizsgáljuk, érdemes teljesen elfelejtenünk a második részt, hiszen itt és most teljes egészében az első epizód továbbgondolásáról van szó, ami azt jelenti, hogy újra egy lopakodásra kiélezett, valós idejű taktikai stratégiát kaptunk, amelyet az érdekes karakterek, a nagyszerű küldetések és a speciális játékelemek egy összetett és kellemes élménnyé varázsoltak. Mivel mostanság nagy népszerűségnek örvendenek a vadnyugati kalandok, talán nem meglepő, hogy a Mimimi Games csapata nem igazán tudott túl sok olyan küldetést összeállítani, amelyet ne láttunk volna már legalább kétszer máshol, így a vonatrablásoktól kezdve a DeVitt banda kulcsfiguráinak legyűrésén át a fogolyszabadításokig bezárólag mindenben lesz részünk.
Alapvetően kijelenthető, hogy a feladatok kellemesen változatosak lettek, ámbár gyakran elvetették a sulykot a készítők, hiszen akadnak olyan összetett, többlépcsős pályák, melyeket bátran két-három részre szabdalhattak volna, olyan sok a tennivaló. Utóbbi nem is lenne probléma, ha kellemesen szellős megoldásokkal párosul, ezáltal valóban a kezünkbe adja a lehetőséget, hogy éppen melyik irányban indulunk útnak, és mivel kezdjük a feladatok teljesítését. Gyakran belefuthatunk azonban olyan zsúfolt pályákba vagy pályarészekbe, ahol hiába lesz adott tonnányi lehetőség, érezhető módon terelgetve leszünk a cél irányába, ami kifejezetten kellemetlen. Pláne annak fényében, hogy a németek elképesztő munkát végeztek a pályatervezéssel! A feladatokat gyakran valóban lehetőségünk nyílik alternatív útvonalakon keresztül megvalósítani, kihasználni a pályaelemek sajátosságait, így például sziklákat dönthetünk ellenfeleink fejére, vagy hátba rúghatjuk őket egy megijesztett lóval, hogy mindössze két példát említsünk a tonnányi közül. Csak rajtunk múlik, hogy ezeket felismerjük és használjuk, a lehetőség adott lesz.
Persze hőseink speciális képességei is rengeteget hozzátesznek az élményhez. Nem véletlenül, hiszen a fentiekben már megnevezett karakterek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek képesek kiegészíteni egymást, vagy önmagukban annyira erősek, hogy lerendezhetünk a segítségükkel egy komplett hadsereget. John oldalán például a revolverforgatás tudományán felül lehetőségünk nyílik pénzérméket dobálni, hogy a gyakran fix ponton álló és meghatározott látószöget lefedő őrszemek figyelmét másik irányba tereljük, de ő rendelkezik az egyik leghatásosabb távolsági fegyverrel, a dobótőrrel is, ami szintén kitűnő taktikai elem, ha csak egyetlen harcosra építenénk a csendes gyilkolás tudományát.
Hector csapdát tud állítani az ellenfélnek, majd füttyszóval odacsalni őket, és míg Doc oldalán a mesterlövész puska használatából származhat a legnagyobb előnyünk, addig a legerősebb karakter alighanem Kate lesz, bár Isabelle vuduképességei sem elhanyagolhatók. Kate ugyanakkor képes arra, hogy elvegyüljön az ellenség soraiban, elcsalja őket egy távol eső helyre, majd ott, ahol senki sem látja, hirtelen lecsapjon rájuk. Ezzel az aprólékos módszerrel rengeteg küldetés teljesíthető csak a hölgy oldalán, de mivel a legtöbb pályán változik az irányítható karakterek összeállítása, ezért nem tudjuk majd folyamatosan használni ezt a taktikát. Sőt, gyakran érdemesebb is lesz inkább csapatban gondolkozni!
Merthogy az őrök sem mindig egyedül vannak jelen a pályákon, és ilyenkor bizony minden egyes lépésünket jól ki kell tervelni – az F5 a gyorsmentés, érdemes szoros barátságot kötni vele –, majd ha elképzeltük a mozdulatsort, nagy segítségünkre lesz a Showdown mód aktiválása, ami egyfajta új elemként jelenik meg a Desperados III-ban. Ennek részeként lehetőségünk nyílik leállítani egy kicsit az időt, és gondosan megtervezni minden karakter lépéseit, majd ha kiosztottuk a parancsokat, indulhat az akció, amivel szerencsés esetben akár 2-3 embert is likvidálhatunk egyszerre, de valamilyen pályaelem bevonásával akár még többet is. Ez a rendkívüli aprólékosság az egész játékra jellemző, itt nem szabad kapkodni vagy hősködni, fontos lesz mindent alaposan megtervezni, hiszen lehetőségünk van rá, és csak rajtunk múlik, mikor vagy mennyire élünk vele.
Annyira mindenképpen muszáj lesz, hogy lopakodva érjük el céljainkat, hiszen ha lelepleződünk, akkor az ellenfél riadót fúj, és egy kisebb hadsereg ront majd ránk, akik ellen akkor sem lesz semmi esélyünk szemtől szemben, ha tele leszünk lőszerrel. Ráadásul nemcsak az ellenfelek mozgására, illetve az általuk látott területre kell majd odafigyelnünk a bevetések során, hanem gyakran a környezetünkre is. Éjszaka például a sötétség nagy előnyt jelent, de a tűz fénye veszélyesebb, mint bármikor. Lesznek továbbá helyszínek, ahol lehetetlenség lesz halkan közlekedni, sőt az esős pályákon a lábnyomaink buktathatnak le minket, ha esetleg a sárban észreveszi az ellenség. Az alaposságra tehát nem panaszkodhatunk!
Grafika: Mint ahogyan a küllemre sem, hiszen ezen a téren kifejezetten tetszetős lett a végeredmény. A készítők a legapróbb pályaelemet is igyekeztek gondosan megalkotni, maximálisan szem előtt tartva a vadnyugat sajátosságait, de a fenomenális pályatervezést sem szabad például kihagyni a pozitívumok sorából, ami egészen közeli zoom mellett sem okoz csalódást. Hogy mindehhez kitűnő optimalizálás és alacsony gépigény társult, már csak hab azon a bizonyos tortán.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A PC-s változat az irányítás tekintetében is kifejezetten kellemes élményekkel kecsegtet. Mondhatni, egy vérbeli stratégia született ezen a téren, így a legtöbbször tökéletesen elegendő csak az egérrel kiosztani a parancsokat, de aki igazán profi, esetleg magasabb nehézségi szinten áll neki a kalandnak, ott azért már gyakrabban be kell vonni a billentyűzetről néhány gombot. Kiválóra sikerült a kamerakezelés, egyszerűen átlátható minden szituáció, miközben az egészet egy letisztult kezelőfelület szolgálja ki!
Játszhatóság: A nagyszerű pályaszerkesztés mellett orbitális tartalommal is sikerült megtölteniük a játékot a német fejlesztőknek. Szinte lehetetlen megsaccolni, hogy hány órás élmény vár ránk a Desperados III-ban, hiszen a küldetések hosszúsága legalább annyira függ a vérmérsékletünktől, mint például attól, hogy felismerünk-e egy könnyebb utat vagy egy lehetőséget, netán hosszú perceken keresztül próbálkozunk egy lehetetlen áttöréssel. A kampány küldetéseit ráadásul utólag újra és újra átélhetjük, megtapasztalva, hogy egy-egy problémára milyen variációk jöhetnek még számításba.
Intelligencia, nehézség: A nehézség sajnos nagyon hullámzóra sikerült a játékban, ezáltal könnyedén előfordulhat, hogy míg egy pályán napokig ülünk majd a megfelelő megoldásra várva, addig az utána következő öt bevetést olyan könnyen letudjuk, mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Szerencsére a nehézségi szint skálázható, így tényleg jól behatárolható a kihívás mértéke, de ez a kiszámíthatatlanság és a gyakran túl agresszív mesterséges intelligencia sokszor kizökkenthet minket a nyugalmunkból.
Hangok, zene: Ezen a téren különösebb problémákkal nem találkozhatunk majd. A szinkronok kifejezetten jók, az effektekkel sincs gond, egyedül a zenék lettek kicsit átlagosabbak, ezáltal jobban örültünk volna néhány tipikusabb westernes dallamnak vagy countrydalnak, de így sem rossz a végeredmény.
Összegzés: A Desperados III jött, látott, és győzött. Bár féltünk tőle, hogy a Red Dead Redemption 2 után nagyon unalmas lesz megint a vadnyugaton kalandozni, de az alkotás annyira friss, és annyira más úton jár nemcsak a játékmenet, hanem a korszak megközelítése terén is, hogy aki kedveli a westernt, az nem csalódik majd benne ezen a téren. Mint ahogyan a játékmenet tekintetében sem, hiszen rengeteg finomítással és újdonsággal sikerült továbbgondolniuk a készítőknek a legelső rész élményét, aminél többet nem is kérhettünk volna. Ebben a minőségben jöhet a negyedik rész is!
Fejlesztő: Mimimi Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-4150 3,5 GHz-es vagy AMD FX-4350 processzor, Nvidia GeForce GTX 570 vagy ATI Radeon HD 6950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-4690 3,5 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 670 vagy ATI Radeon HD 7870 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Desperados: Wanted Dead or Alive, Commandos: Behind Enemy Lines
Kategória: stratégia
Visszatért a legendás Desperados-sorozat, méghozzá egy ízig-vérig az első rész nyomdokain járó folytatással, amire közel két teljes évtizedet vártak a rajongók. Játéktesztünkből kiderül, hogy miként sikerült a Desperados III!
Igencsak nagy reményekkel vetette meg a lábát a játékiparban a német Spellbound Entertainment, akik a kezdeti bukdácsolás után egy olyan alkotással jelentkeztek Desperados: Wanted Dead or Alive címmel, ami rögtön megdobogtatta a Commandos-sorozaton és más hasonszőrű lopakodós taktikai stratégiákon edzettek szívét. Nekik köszönhettük néhány évvel később a Robin Hood: The Legend of Sherwood című, hasonló zsánert képviselő alkotást, tehát igazi nagyágyúk voltak a műfajban, ők azonban mégis úgy döntöttek, hogy eldobják maguktól ezt az egészet, és valami egészen új irányba terelik már bejáratott sorozataikat is. Így született meg a Desperados 2: Cooper's Revenge, ami nyomokban ugyan felvonultatta az első rész zsenialitását, de rengeteg olyan stílusidegen játékelem került az alapok mellé, amivel még a legnagyobb és legtoleránsabb rajongók sem tudtak mit kezdeni.
Itt pedig véget is ért a Desperados pályafutása – ha a 2007-es Helldoradót nem számítjuk –, és sokáig úgy tűnt, hogy megmarad a történelem részének. Miután azonban a THQ Nordic rátette a kezét a jogokra, már tudtuk, hogy nagy visszatérés közeleg, és végül igazunk is lett, hiszen a müncheni Mimimi Games csapatának megbízásából elkészült egy olyan harmadik epizód, amire ma már azt mondjuk, hogy megérte ilyen sokat várni, hiszen a vadnyugati taktikai stratégia korábban még talán soha nem volt ennyire kiváló formában. Lássuk is gyorsan, hogy miért!
Kezdjük azonban ott, hogy a történet azért nem nevezhető a Desperados III erősségének. A legelső epizód előzményeit ismerhetjük meg belőle, tehát gyakorlatilag John Cooper eredetsztoriját kapjuk meg itt, miközben felvesszük a harcot DeVitt bandájával, akik a vadnyugat legkülönfélébb pontjain tartanak rettegésben komplett városokat. Utunk során eljutunk majd az 1870-es évek vadnyugatának olyan fellegváraiba, mint Louisiana, Colorado vagy Mexikó, miközben a kampány során soha nem leszünk egyedül, hiszen egy kisebb csapat kísér majd el minket a bevetésekre.
John mellett így játszható karakterként bukkan fel Hector Mendoza, Doc McCoy, Isabelle Moreau és Kate O'Hara is, akik nemcsak összetett személyiségükkel, de mindemellett képességeikkel egyaránt feldobják a játékmenet alapjait, éppen ezért közel sem nevezhetők csak mellékszereplőknek. Éppen ellenkezőleg, hiszen Kate annyira erősre sikerült, hogy amelyik pályán megjelenik, egymaga is bőven elegendő lesz a legtöbb küldetés teljesítéséhez. Most azonban túlzottan előreszaladtunk, lássuk előbb a játékmenet alapjait, hiszen ezen a téren rendkívül összetett élmények várnak ránk.
Ha a Desperados III-at vizsgáljuk, érdemes teljesen elfelejtenünk a második részt, hiszen itt és most teljes egészében az első epizód továbbgondolásáról van szó, ami azt jelenti, hogy újra egy lopakodásra kiélezett, valós idejű taktikai stratégiát kaptunk, amelyet az érdekes karakterek, a nagyszerű küldetések és a speciális játékelemek egy összetett és kellemes élménnyé varázsoltak. Mivel mostanság nagy népszerűségnek örvendenek a vadnyugati kalandok, talán nem meglepő, hogy a Mimimi Games csapata nem igazán tudott túl sok olyan küldetést összeállítani, amelyet ne láttunk volna már legalább kétszer máshol, így a vonatrablásoktól kezdve a DeVitt banda kulcsfiguráinak legyűrésén át a fogolyszabadításokig bezárólag mindenben lesz részünk.
Alapvetően kijelenthető, hogy a feladatok kellemesen változatosak lettek, ámbár gyakran elvetették a sulykot a készítők, hiszen akadnak olyan összetett, többlépcsős pályák, melyeket bátran két-három részre szabdalhattak volna, olyan sok a tennivaló. Utóbbi nem is lenne probléma, ha kellemesen szellős megoldásokkal párosul, ezáltal valóban a kezünkbe adja a lehetőséget, hogy éppen melyik irányban indulunk útnak, és mivel kezdjük a feladatok teljesítését. Gyakran belefuthatunk azonban olyan zsúfolt pályákba vagy pályarészekbe, ahol hiába lesz adott tonnányi lehetőség, érezhető módon terelgetve leszünk a cél irányába, ami kifejezetten kellemetlen. Pláne annak fényében, hogy a németek elképesztő munkát végeztek a pályatervezéssel! A feladatokat gyakran valóban lehetőségünk nyílik alternatív útvonalakon keresztül megvalósítani, kihasználni a pályaelemek sajátosságait, így például sziklákat dönthetünk ellenfeleink fejére, vagy hátba rúghatjuk őket egy megijesztett lóval, hogy mindössze két példát említsünk a tonnányi közül. Csak rajtunk múlik, hogy ezeket felismerjük és használjuk, a lehetőség adott lesz.
Persze hőseink speciális képességei is rengeteget hozzátesznek az élményhez. Nem véletlenül, hiszen a fentiekben már megnevezett karakterek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek képesek kiegészíteni egymást, vagy önmagukban annyira erősek, hogy lerendezhetünk a segítségükkel egy komplett hadsereget. John oldalán például a revolverforgatás tudományán felül lehetőségünk nyílik pénzérméket dobálni, hogy a gyakran fix ponton álló és meghatározott látószöget lefedő őrszemek figyelmét másik irányba tereljük, de ő rendelkezik az egyik leghatásosabb távolsági fegyverrel, a dobótőrrel is, ami szintén kitűnő taktikai elem, ha csak egyetlen harcosra építenénk a csendes gyilkolás tudományát.
Hector csapdát tud állítani az ellenfélnek, majd füttyszóval odacsalni őket, és míg Doc oldalán a mesterlövész puska használatából származhat a legnagyobb előnyünk, addig a legerősebb karakter alighanem Kate lesz, bár Isabelle vuduképességei sem elhanyagolhatók. Kate ugyanakkor képes arra, hogy elvegyüljön az ellenség soraiban, elcsalja őket egy távol eső helyre, majd ott, ahol senki sem látja, hirtelen lecsapjon rájuk. Ezzel az aprólékos módszerrel rengeteg küldetés teljesíthető csak a hölgy oldalán, de mivel a legtöbb pályán változik az irányítható karakterek összeállítása, ezért nem tudjuk majd folyamatosan használni ezt a taktikát. Sőt, gyakran érdemesebb is lesz inkább csapatban gondolkozni!
Merthogy az őrök sem mindig egyedül vannak jelen a pályákon, és ilyenkor bizony minden egyes lépésünket jól ki kell tervelni – az F5 a gyorsmentés, érdemes szoros barátságot kötni vele –, majd ha elképzeltük a mozdulatsort, nagy segítségünkre lesz a Showdown mód aktiválása, ami egyfajta új elemként jelenik meg a Desperados III-ban. Ennek részeként lehetőségünk nyílik leállítani egy kicsit az időt, és gondosan megtervezni minden karakter lépéseit, majd ha kiosztottuk a parancsokat, indulhat az akció, amivel szerencsés esetben akár 2-3 embert is likvidálhatunk egyszerre, de valamilyen pályaelem bevonásával akár még többet is. Ez a rendkívüli aprólékosság az egész játékra jellemző, itt nem szabad kapkodni vagy hősködni, fontos lesz mindent alaposan megtervezni, hiszen lehetőségünk van rá, és csak rajtunk múlik, mikor vagy mennyire élünk vele.
Annyira mindenképpen muszáj lesz, hogy lopakodva érjük el céljainkat, hiszen ha lelepleződünk, akkor az ellenfél riadót fúj, és egy kisebb hadsereg ront majd ránk, akik ellen akkor sem lesz semmi esélyünk szemtől szemben, ha tele leszünk lőszerrel. Ráadásul nemcsak az ellenfelek mozgására, illetve az általuk látott területre kell majd odafigyelnünk a bevetések során, hanem gyakran a környezetünkre is. Éjszaka például a sötétség nagy előnyt jelent, de a tűz fénye veszélyesebb, mint bármikor. Lesznek továbbá helyszínek, ahol lehetetlenség lesz halkan közlekedni, sőt az esős pályákon a lábnyomaink buktathatnak le minket, ha esetleg a sárban észreveszi az ellenség. Az alaposságra tehát nem panaszkodhatunk!
Grafika: Mint ahogyan a küllemre sem, hiszen ezen a téren kifejezetten tetszetős lett a végeredmény. A készítők a legapróbb pályaelemet is igyekeztek gondosan megalkotni, maximálisan szem előtt tartva a vadnyugat sajátosságait, de a fenomenális pályatervezést sem szabad például kihagyni a pozitívumok sorából, ami egészen közeli zoom mellett sem okoz csalódást. Hogy mindehhez kitűnő optimalizálás és alacsony gépigény társult, már csak hab azon a bizonyos tortán.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A PC-s változat az irányítás tekintetében is kifejezetten kellemes élményekkel kecsegtet. Mondhatni, egy vérbeli stratégia született ezen a téren, így a legtöbbször tökéletesen elegendő csak az egérrel kiosztani a parancsokat, de aki igazán profi, esetleg magasabb nehézségi szinten áll neki a kalandnak, ott azért már gyakrabban be kell vonni a billentyűzetről néhány gombot. Kiválóra sikerült a kamerakezelés, egyszerűen átlátható minden szituáció, miközben az egészet egy letisztult kezelőfelület szolgálja ki!
Játszhatóság: A nagyszerű pályaszerkesztés mellett orbitális tartalommal is sikerült megtölteniük a játékot a német fejlesztőknek. Szinte lehetetlen megsaccolni, hogy hány órás élmény vár ránk a Desperados III-ban, hiszen a küldetések hosszúsága legalább annyira függ a vérmérsékletünktől, mint például attól, hogy felismerünk-e egy könnyebb utat vagy egy lehetőséget, netán hosszú perceken keresztül próbálkozunk egy lehetetlen áttöréssel. A kampány küldetéseit ráadásul utólag újra és újra átélhetjük, megtapasztalva, hogy egy-egy problémára milyen variációk jöhetnek még számításba.
Intelligencia, nehézség: A nehézség sajnos nagyon hullámzóra sikerült a játékban, ezáltal könnyedén előfordulhat, hogy míg egy pályán napokig ülünk majd a megfelelő megoldásra várva, addig az utána következő öt bevetést olyan könnyen letudjuk, mintha az lett volna a világ legtermészetesebb dolga. Szerencsére a nehézségi szint skálázható, így tényleg jól behatárolható a kihívás mértéke, de ez a kiszámíthatatlanság és a gyakran túl agresszív mesterséges intelligencia sokszor kizökkenthet minket a nyugalmunkból.
Hangok, zene: Ezen a téren különösebb problémákkal nem találkozhatunk majd. A szinkronok kifejezetten jók, az effektekkel sincs gond, egyedül a zenék lettek kicsit átlagosabbak, ezáltal jobban örültünk volna néhány tipikusabb westernes dallamnak vagy countrydalnak, de így sem rossz a végeredmény.
Összegzés: A Desperados III jött, látott, és győzött. Bár féltünk tőle, hogy a Red Dead Redemption 2 után nagyon unalmas lesz megint a vadnyugaton kalandozni, de az alkotás annyira friss, és annyira más úton jár nemcsak a játékmenet, hanem a korszak megközelítése terén is, hogy aki kedveli a westernt, az nem csalódik majd benne ezen a téren. Mint ahogyan a játékmenet tekintetében sem, hiszen rengeteg finomítással és újdonsággal sikerült továbbgondolniuk a készítőknek a legelső rész élményét, aminél többet nem is kérhettünk volna. Ebben a minőségben jöhet a negyedik rész is!