A Facebook felelhet egy olasz kislány öngyilkosságáért

A sok hülye tinédzser belemennek hülye dolgokba aztán meg hisztiznek. -.-
Legyen tanulság arra hogy nõjön fel 18 éves korára, gondolja át hogy hova megy és ott mit csinál és hogy hogyan.
Amúgy a facebook nem engedélyezi a 14 év alattiak regisztrációját, akkor õk hogyan is jutottak be? Lezárt témának tekintem.

A komplex, átfogó nevelési reform ötlete nekem is tetszik, egy ilyen áthatná az élet sok területét, a suli életétõl egészen a szülõk képzéséig, segítéséig. Nekem azok a kezdeményezések tetszenek, ahol valamilyen módon az iskola életét tudták annyira nyitottá és átláthatóvá tenni, hogy a gyerekek jobban meg mertek nyílni és beszélni a gondjaikról (nemcsak a netes zaklatásról, ennél gyakoribbak a sima ,offline'' bullying gondok és a családi gondok). Mindenesetre szerintem az a legfontosabb hogy már a gyerekek se és a felnõttek se tartsák a zaklatás semmilyen alakzatát se elfogadhatónak, és hogy mindenki szégyen nélkül merjen róla beszélni, ne legyen tabu.

Az szerintem is valószínû amit említettél hogy az esetek egy részében éppen a családon belül is lehetnek gondok. A félénk vagy áldozattípusú gyerekeknek, sõt maguknak a zaklatóknak, bully-knak a családjában is lehetnek gondok. Egyes országokban pedig (Magyarország, de állítólag ilyen az USA is) a családon belüli zaklatottság kifejezetten jelentõs. Sajnos ezeknek nagy a látenciája, rejtve maradnak, sokat rombolnak, ilyen szempontból jó lehet egy átfogó képzési terv, ami a gyerekeket is és a felnõtt lakosságot is nagyobb nyitottságra nevelné.

Kicsit OFF, de ehhez is kapcsolódik: Ahol magántanítottam, egy kisebb településen, ott volt egy szegényebb rész, ahol fõleg cigány családok laktak, sõt még azon belül is volt egy még szegényebb rész, ilyen kis viskókkal, udvarban ásott gödörbe pisilõs vécékkel, közút mellett felhúzott tákolt bódékkal. Onnan ismertem több kisebb cigány kisgyereket, különösek voltak, nagyon beszédesek, meg fõleg kíváncsiak. Többen is ki voltak maradva az iskolából, de úgy tûnik ez õbennük magukban is hiányérzetet váltott ki, mert állandóan hívtak hogy tanítsak nekik matekot. Engem kifejezetten érdekel ez a téma, ezért szívesen ki is mentem hozzájuk ingyen is. Az anyaggal tulajdonképpen igen le voltak maradva, viszont a hiányzó tudást mindig próbálták valami ötlettel vagy trükkel pótolni. Pl, nem ismerték még a tízesátlépés technikáját a kétjegyû számok összeadására, kivonására, ezért mindent az ujjaikon számoltak ki. Ha olyan példát mondtam nekik, amihez nem volt elég a kezén levõ ujjak száma, akkor összehívta a szobából a testvéreit és barátait, és úgy számoltak közösen összetett ujjakkal, akár húsz fölött is. Volt bennük valami bizalmatlanság is, türelmetlenség is, és egyéb neurotikus jellegû dolgok is, meg afféle ,éhség'' is aziránt hogy minden kimaradt dolgot egyszerre pótoljanak, de egészében a cigánynegyedben megismert kisebb gyereknél elég sok nyitottságot és érdeklõdést lehetett megfigyelni. Általában mindenhez volt valami ötletük, eléggé résztvevõs módon lehetett foglalkozni velük. Sajnáltam is hogy nem értek annyira a témához mint szeretnék, pedig ez érdekes téma lehet, biztos hogy megfelelõ keretek közt és célzott testreszabott módszerekkel sok jó dolgot lehetne csinálni ezeken a terepeken.

Jó, akkor kapjanak a srácok fél év felfüggesztettet, mert kb annyi jár azért, hogy tudatlanságukból bekapcsolták a bombát. A szülõk meg szigorított életfogytiglant, mert azért meg annyi jár, hogy létrehozták.

Szerintem filozofálgatás helyett egyszerûbb a rideg rögvalóságnak megfelelõen élni. Ennyi.

" Az teljesen más lapra tartozik, hogy egy
magánlakásban készült felvétel az a
résztvevõk engedélye nélkül közzé
tehetõ-e, és ez kb érdektelen is"

Mivel valaki emiatt halt meg, még akkor is, ha ez volt az a bizonyos kapcsoló, ami beindította az idõzített bombát, akkor nagyon nem érdektelen.

Nyilván lehetne a dolgokat filozófiai oldalról megközelíteni, de annyira már nem izgat a filozófia. Maradnék a realitásoknál. Egy tini meghalt, mert nem nevelték életképesre, viszont kiengedték a nagybetûs életbe. Elõfordul az ilyen sajnos, sok a felelõtlen, sok a rosszul nevelt gyerek. Ha belegondolunk csomó fölösleges marhaságot tanulunk az iskolában, de gyereknevelést, na azt pont nem. Pedig több értelme lenne, mint a másodfokú egyenlet megoldó képletének. Lehet ebbõl okulni, persze. A társadalomnak azt, hogy kezdjen valamit a nevelni képtelen szülõkkel. A szülõknek meg azt, hogy erõltessék meg, és képezzék magukat, hogy tudjanak nevelni. Az emberélet nem játék - a szülõkre van bízva a gyerekük élete, míg az nem tud magára vigyázni.

Az teljesen más lapra tartozik, hogy egy magánlakásban készült felvétel az a résztvevõk engedélye nélkül közzé tehetõ-e, és ez kb érdektelen is. Ha az utcán csapta volna szét magát, és fetrengett volna meztelenül a saját hányásában, és ezt a videot rakták volna fel róla a netre, akkor nem igazán lehetne mit kezdeni, mivel közterületen szabadon készíthetõ bárkirõl felvétel. Másik oldalról ha felvétel nem készült volna róla most, akkor történhetett volna fél év múlva valami más, amely hasonlóan komoly következményekkel járt volna. Ebbe a helyzetbe kódolva volt a potenciális tragédia - akit ki lehet használni, azt ki is használják a mai világban. Ez van.

Köszönöm szépen a választ. A Facebook elleni perhez direkt nem is szóltam hozzá, mert nem tudom felmérni, mekkora reális lehetõségei vannak egy cégnek közel egymilliárd felhasználó esetén a forródrótos reagálásra. A Wikipedián jól mûködik a felhasználók önkéntes jelentkezésén és választáson alapuló adminisztrátori rendszer, de a Facebook lehetõségei ennél szûkebbek is lehetnek, egymilliárd felhasználó közvetlen visszajelzését azonnal fogadni esetleg tényleg nehéz technikailag.

Azt tudnám elképzelni még esetleg, hogy a Facebook egy külön erre a célra létrehozott ifjúságvédelmi szakértõcsoporttal tartson kapcsolatot. A lány érzékeli a bûncselekményt, jelzi a külön erre szakosodott szakembercsoportnak, õk igazolják a bûncselekmény valós voltát (vagy elutasítják), elfogadás esetén pedig jelzik (egy külön erre fenntartott forródróton) a Facebooknak. Ez így nem sértené a Facebook önállóságát sem, a szakértõcsoport politikaifügetlenségét pedig alkalmas fékek-és-ellensúlyok szabályozással lehetne biztosítani.

Ehhez a részhez nem is értek, én inkább az elkövetõk felelõsségérõl írtam.
Az elkövetõ felelõssége azért összehasonlíthatatlan nagyobb a lány sértetti közrehatásánál számomra etikailag, mert a lány nem ártott másoknak, és erre szándéka sem volt, viszont az elkövetõknek jóeséllyel már az alapindítékában is bennevolt a fájdalomokozás tudatos akarása.

Kedveled az utilitarista etikát? Én még nem annyira ismerem, de sok dolog rokonszenves benne. Tetszik a moralizálást kerülõ, racionalista alaphozzáállása. Lehetne gúnyolódni a gépiessége miatt, de (Luc Ferry: "Új rend, az ökológia") c. könyve szerint pl. éppen az utilitarista etika volt az elsõ nagyobb erkölcsfilozófia, amely az állatkínzást önmagáért is elítélendõnek tartotta. Korábban is büntették az állatkínzást, de csak mint garázdaságot, közbotrányokozást. A gazda a saját istállójában bármikor nyugodtan agyonbotozhatta a szamarát. A Luc Ferry-könyv szerint az utilitarista etika az egyik olyan jelentõs erkölcsfilozófia volt, amely ennél továbbment. Ugyanis az utilitarista etika szerint egy cselekedett jó vagy rossz mivoltának megítélésében az számít, amennyire az a cselekedet a világ összes egyének az összboldogságát növeli vagy csökkenti, ezért az állatkínzás önmagában is elítélendõ, mert az állatok, bár nem tudatos, de szenvedésre képes lények.

A lány cselekedetei az én olvasatomban nem bírnak erkölcsi, etikai jelentõsséggel, hiszen a Föld lakóinak ,,összboldogság-pontszámát'' nem érintik, és szándéka sem volt rá. Az elkövetõknél viszont (valószínûleg) tettenérhetõ a fájdalomokozás szándékának tudatossága. A lány tettét én inkább protokollsértésnek nevezném (mint amikor valaki pl. férfi létére kezet nyújt egy lánynak), esetleg neurotikus lelkiállapotnak (mint amikor valaki labilisan vagy depressziósan viselkedik, kiabál, elhanyagolja magát, elhagyja magát), de ezek egyikének sincs számomra etikai jelentõsége. Ezért aztán a lány sértetti közrehatása számomra mellékes, jelentéktelen, míg a bûncselekményt viszont valósnak érzem, az elkövetõk felelõsségét pedig komolynak.

A Facebook felelõsségében viszont én is óvatos lennék, én inkább egy konkrét megállapodást szorgalmaznék, egy olyasfajta kölcsönösen elõnyös együttmûködésben, amit a legelején írtam.

Enyhe sértetti közrehatás? Ami nem készülhet el - mert normálisan viselkedik a gyerek - az nem kerülhet nyilvánosságra. Enélkül az "enyhe sértetti közrehatás" nélkül nulla, azaz nulla esélye lett volna a "bûncselekmény" megvalósulásának (lófaszt bûncselekmény, csak a felelõtlen szülõk szeretnének még 1 kis pénzt a gyerekük halálából kártérítés gyanánt).

Itt nem arról van szó, hogy a 25 éves nõ kivilágítatlan utcán ment haza, mert nem szeretett volna kerülni, és megerõszakolták. Na az az enyhe sértetti közrehatás. Hanem egy olyan viselkedésmódról, ami k.rvára elfogadhatatlan egy 14 évestõl. Ha a video/felvétel elkészül, és nincs facebook, csak nyomtató és a vicces ismerõsök kiplakátolják vele a kislány környékét, akkor vajon mi lett volna a helyes magatartás? Megb.sszák az összes hirdetõtábla, telefonfülke, fal, fa üzemeltetõt, ha 24 órán belül nem távolítják el (ami egyébként szart se ér, mert mondjuk kirakják éjszaka, akkor 1 nap alatt már úgyis látja minden ismerõs)? Ugyan már.

Itt simán csak az van, hogy van egy sokmilliárd USD fölött diszponáló cég, amelyet jól meg lehet bírságolni (pénz a nagy kalapba), illetve frankó kis kártérítési pert indíthatnak ellene a szülõk. A többi csak duma.

Összefoglaltad azt a szeletét az ügynek, amit én az ,,enyhe sértetti közrehatás'' kategóriájába sorolnék. Igen, valóban volt egy enyhe sértetti közrehatás. Az én érzésem szerint viszont ez ennyi, és nem több. Történt egy bûncselekmény, ahol valóban megállapítható volt a sértett közrehatása, de ettõl még az alapkérdés továbbra is fennáll.

A lányt nem egy természeti erõ sújtotta, hanem szándékkal és döntésképességgel bíró konkrét emberek, ezért az elkövetõ felelõsségének kérdését itt nem tudjuk megkerülni.

Megillett-e másokat olyan hatalom, hogy egy ember felett igen komoly befolyást, nevezzük nevén, hatalmat szerezzenek? (Függetlenül az esetleges sértetti ráhatástól.) Keveset tudunk, az olasz szabályozást nem ismerem, de a képet nagy valószínûséggel az adott törvények alapján illegálisan használták fel a fiúk. A kép elküldésekor meghoztak egy döntést, az országuk törvényeit módjukban állt ismerni. Tudták azt is, hogy egy kép közzététele igenis létrehoz egy tartós hatalmi mintázatot (vagyis az áldozatot kisebb-nagyobb mértékben, de függõségi helyzetbe hozza), ennek a felismeréséhez már van belátása egy 17 évesnek.

Azt elõre nem lehet pontosan megmondani, hogy egy kép rosszindulatú terjesztése mekkora zaklatáshullámot fog kiváltani. Érdemes konkrét eseteket átnézni, konkrétan pl. az amerikai Amanda Todd és a korábbi Hope Witsell öngyilkosságesetekben a zaklatáshullám szélsõségesen nagyméretû, ép ésszel felfoghatatlan méretû volt. De éppen ezért, mivel elõre nem lehet megsaccolni, épp ezért a rosszhiszemû feltöltõnek igenis felelõssége, hogy felmérje ezt, számoljon azzal, hogy Pandora szelencéjét nyitja ki.

A zaklatáshullám olyan, mint egyes dinamikus természeti jelenségek, nehéz elõre jósolni, fõleg ha ismeretlen tényezõk is vannak: egyes esetekben gyorsan lecseng, más esetekben viszont tartósabb és komolyabb hatalmi-függõségi mintázat jön létre. Mivel a kamasz-öngyilkosságok létét, lefolyását, dinamikáját sok amerikai esettanulmány bizonyítja (tucatnyi jól dokumentált eset van), így én moralizálás nélkül elfogadom a létezésüket, valahogy úgy, ahogy a hidrogénfúzió vagy a maghasadás létét is elfogadom, vagy ahogy elfogadom, hogy bizonyos kémiai oldatokban is létrehozhatók dinamikus jelenségek, körkörös reakciók. Mindezek létezõ természeti jelenségek, amely adott körülmények között bizonyos statisztikai aránnyal létrejönnek. Ezért a kiberzaklatás résztvevõinek jogi felelõsségrevonását figyelemre méltó megközelítésnek tartom, az errõl folytatott szakmai vitát pedig fontosnak és értékesnek.

Ha valaki erõszakkal betör egy reaktor vezérlõtermébe és ott elkezd a vezérléssel szórakozni, és balesetet okoz, annak igenis szerintem objektív felelõssége van. Még akkor is, ha a baleset csak bizonyos eséllyel jön létre, és kedvezõ esetben nem történt volna baleset. És még akkor is, ha végül kiderül, hogy a balesetben más embereknek (vagy akár maguknak az áldozatoknak) is volt felelõssége. Még ezekben az esetekben sem kerülhetõ meg a rosszhiszemû szereplõ felelõssége etikailag.

14 évesen nem kéne inni (pláne nem lerészegedésig), meg nem kéne dugni se (mi az már hogy "volt kedvese", 14 évesen?), pontosan azért, mert egy 14 éves teste lehet hogy elég fejlett ezekhez, de lelkileg nem tudja feldolgozni a következményeket. Eleve 14 évesen még kiskorú, ezért felnõtt (tanár/szülõ) felügyelet nélkül nem kellene hagyni bulizni a gyereket. Nyilván a szülõ döntése, hogy ezt komolyan veszi-e, vagy hagyja a csemetét szabadon élni a világát, de a szülõ feladata az is, hogy most már virágot vigyen a sírjára.