Gyurkity Péter
Letöltések - győzni látszik a zene- és filmipar
A fájlmegosztás és a p2p terén nyugaton a helyzet egyáltalán nem változatlan, hiszen az elmúlt hetekben-hónapokban a jogvédők egymás után mértek komoly csapásokat az eddig igencsak népszerűnek bizonyult portálokra és az azokat üzemeltető személyekre. A Pirate Bay és mások példája pedig arra inti a többieket, hogy a jövőben sokkal óvatosabban járjanak el: néhányan máris bejelentették, hogy felhagynak tevékenységükkel, mások pedig ugyanezt fontolgatják.
Egyesek ugyan kitartanak, még olyan felméréseket is felhoznak példaként, miszerint a kalózkodás nincs komoly hatással az érintett iparágak bevételére, ez utóbbiak saját elsődleges domain létrehozását tervezik szigorú felügyelet mellett, az EU tagországai pedig az ACTA révén fokozhatják az ellenőrzést - bár erről a hazai illetékesek igyekeznek megnyugtató módon nyilatkozni, akár még az amerikai javaslatokkal is szembeállítva a tervezetet.
Az SG hasábjain is olvashattunk legutóbb az egyik legnépszerűbb portál, a BTJunkie leállásának bejelentéséről, amelyet éppen a Pirate Bay üzemeltetői ellen meghozott bírósági ítélet - pontosabban a fellebbezés elutasítása - váltott ki. Ezzel búcsút mondhattunk mintegy 4 millió torrent fájlnak, valamint az azok által belinkelt tartalmaknak, a közlemény pedig a legutóbbi hírek szerint másokat is hasonló lépés megtételére ösztökélt. Könnyen előfordulhat, hogy egymás után lépnek majd le a színről a népszerű, egykor nagy névnek számító weboldalak, ezzel pedig alaposan megfogyatkozik a kínálat azok számára, akik a könnyen és kényelmesen letölthető anyagok között kívánnak válogatni.
Nem vitás, hogy a letöltendő börtönbüntetés kiszabása nagyon komoly hatással van az itt tevékenykedő magánszemélyekre, meglehetősen kevesen engedhetik meg maguknak a rögzített idejű vakációt valamelyik hűvösebb létesítményben, így az sem meglepő, hogy egyesek már a BitTorrent végéről beszélnek - még akkor is, ha itt nem kizárólag a torrentoldalakról van szó, hanem az olyan óriás portálokról, mint a MegaUpload, amelynek német üzemeltetőjét az amerikai hatóságok kérésére nemrég tartóztatták le Új-Zélandon. Már-már boszorkányüldözésre hajaz a jogvédők ügybuzgalma, ám még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a vállalati szférában előbb-utóbb belátják tévedésüket. Ez utóbbiak táborába tartozik az isoHunt, amely hat év és két eljárás után még mindig áll, míg az immár ötödik helyre előlépett Extratorrent adminisztrátora úgy véli, hogy tulajdonképpen egy megállíthatatlan folyamatnak próbálnak gátat szabni, ami értelemszerűen nem fog sikerülni.
Nyilván a jövőbeni hasonló megpróbáltatásokat szeretné elkerülni a Pirate Bay (amelynek főkolomposai egyébként még mindig elkerülhetik a szabadságvesztés tényleges letöltését), amely hamarosan mindenhol lecseréli és elhagyja a jól ismert torrent állományokat, hogy helyüket az úgynevezett magnet hivatkozásokkal töltse fel. Ezzel egy időben egyik felhasználójuk közzétett egy magányos torrent fájlt, amely viszont az összes, ma meglévő torrentet és magnetet tartalmazza (a kapcsolódó hozzászólások nélkül), ennek mérete mindössze 90 MB, így könnyen és gyorsan felállíthatnak egy-egy proxy oldalt, hogy megkerüljék az újabb támadásokat és az egyes országok által életbe léptetett tiltásokat. Ezáltal igencsak megnehezítik a jogvédők dolgát, akik többnyire hasztalan próbálkoznak a portál elérésének teljes blokkolásával.
Számukra is érdekes lehet egy tengerentúli tanulmány, amely a sokszor ördöginek tartott torrent állományok hatását vizsgálja, mégpedig a filmipar bevételeire tekintettel. Az egyetemi kutatók által készített 28 oldalas anyagban - némileg meglepő módon - arra a következtetésre jutottak, hogy az amerikai debütálásokra nem igazán hatottak negatívan az ezen tartalmakat széles körben elérhetővé tévő torrent fájlok, itt egyedül a nemzetközi megjelenéseknél volt kimutatható némi visszaesés.
Arról van azonban szó, hogy az egyéb országokban később megjelenő mozifilmek az ottani érdeklődők számára már csak a fájlmegosztó portálokon történő gyors terjedés után váltak megtekinthetővé, ez pedig nagyjából 7 százalékkal rontotta a végleges bevételi mutatókat. A kutatók szerint amennyiben az illetékes stúdiók közelebb hoznák egymáshoz az amerikai és a nemzetközi megjelenési dátumokat, ez a hatás jórészt kiküszöbölhető lenne - ők tehát nem a jogvédőktől, hanem az iparági szereplőktől várják a megoldást.
A zeneipar eközben mindent elkövet annak érdekében, hogy a domainek rendszerét felügyelő ICANN elfogadja az általuk benyújtott tervezetet a .music elsődleges domain létrehozásáról. Ezt ők úgy képzelik el, hogy kizárólag a kezdeményezésben résztvevő szervezetek tagjai (előadók, zeneszerzők, kiadók, stb.) hozhatnának létre .music végződésű weboldalt, mások számára ezt nem tennék lehetővé, ezzel egy időben pedig fokozott ellenőrzést valósítanának meg a teljes tartományon belül, kifejezetten jogsértő tartalmak és másolatok után kutatva - és nyilván letiltva azon címeket, amelyek pozitív eredményt mutatnak a keresések során. A RIAA, az IFPI, valamint más szervezetek csatlakozásával létrehozták a Far Further nevű koalíciót, amelynek elsődleges célja, hogy a .music domain ezen elképzelés mentén jöjjön létre.
Nincsenek egyedül azonban ezen törekvésükkel, hiszen a .music megszületéséért immár öt éve lobbizó Constantine Roussos szintén ezen dolgozik - saját tervezete szintén viszonylag szűk keretek közé szorítaná az ilyen végződésű portálok tulajdonosait. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ki lesz a nyertese ennek a versenyfutásnak, hiszen amennyiben a felek nem tudnak megállapodni egymással, aukcióra kerülhet sor, imigyen döntve el a vitát. Optimista vélemények szerint 2013 második felében tehetnek majd pontot az ügy végére, idén májustól viszont a széles közönség is kommentálhatja majd a folyamatot, illetve bármilyen hasonló beadványt.
A nemzetközi színtéren ennél sokkal nagyobb feltűnést és vitát váltott ki az ACTA, amely egyezmény sokak szerint homályos rendelkezéseivel és előírásaival több problémát okoz, mint amennyit megoldana. A kritikusok között található az Electronic Frontier Foundation (EFF), amely attól tart, hogy a jogvédők a jelenlegihez képest egy magasabb szintre helyezik az ellenőrzést, és bár a módosítások eredményeként a dokumentumban előírtak megsértéséért közvetlenül senkit nem vehetnek őrizetbe, a megállapodást aláíró államokban erre a sorsra juthatnak azok, akikkel szemben a helyi hatóságok eljárnak - vagyis a végeredmény ugyanaz lesz. Szerintük túlságosan alacsonyra állítják a lécet, eddig nem büntethető tevékenységeket vagy akár terméket (így a szürkepiacon található, ám egyébként legális gyógyszereket) kriminalizálnak, ami súlyos problémákhoz vezet majd - egyelőre még nem írta alá elegendő tagország az egyezményt ahhoz, hogy uniós szinten is elfogadják azt.
Nyilván a kritikákra is reagálva tette közzé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a gyakori kérdések és válaszok listáját, amelyek között megtaláljuk a leggyakrabban elhangzó kifogásokat. Itt több megnyugtató kitételt is olvashatunk, szerintük nincs szó kriminalizálásról, internetcenzúráról, vagy akár a felhasználók személyes adatainak kiszolgáltatásáról, azt pedig több ponton is hangsúlyozzák, hogy itthon nem jár majd komoly változásokkal a ratifikálás, hiszen a magyar jogszabályok a legtöbb pontban már most is megfelelnek az itt található kritériumoknak. Ez a jelek szerint nem csillapította le a kedélyeket, hiszen Budapesten a napokban mintegy ezren tüntettek a fájlcserélés szabadságáért, sőt az Anonymous csoport még az SZTNH weboldalát is megbénította néhány órára.
Tiltakozás ide, hackertámadás oda, nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg a jogvédők állnak nyerésre. Teljesen megbénítani valószínűleg soha nem tudják majd a fájlcserélő portálokat és az azokat használó közösséget, ám a komoly büntetések és ezek elrettentő hatása jelentős mértékben szoríthatja vissza a torrentezést - amíg fel nem bukkan egy utód, hogy átvegye a vezető szerepet. Bár arra is láthatunk példát, hogy az egykor sokat szidott platformok sikerrel győzik meg a szórakoztatóipart az együttműködés várható gyümölcseiről (lásd YouTube és általában a videómegosztók helyzete), minden arra utal, hogy a BitTorrent és a legalitást annyira nem forszírozó letöltőoldalak továbbra is a céltábla szerepét töltik majd be.
Egyesek ugyan kitartanak, még olyan felméréseket is felhoznak példaként, miszerint a kalózkodás nincs komoly hatással az érintett iparágak bevételére, ez utóbbiak saját elsődleges domain létrehozását tervezik szigorú felügyelet mellett, az EU tagországai pedig az ACTA révén fokozhatják az ellenőrzést - bár erről a hazai illetékesek igyekeznek megnyugtató módon nyilatkozni, akár még az amerikai javaslatokkal is szembeállítva a tervezetet.
Az SG hasábjain is olvashattunk legutóbb az egyik legnépszerűbb portál, a BTJunkie leállásának bejelentéséről, amelyet éppen a Pirate Bay üzemeltetői ellen meghozott bírósági ítélet - pontosabban a fellebbezés elutasítása - váltott ki. Ezzel búcsút mondhattunk mintegy 4 millió torrent fájlnak, valamint az azok által belinkelt tartalmaknak, a közlemény pedig a legutóbbi hírek szerint másokat is hasonló lépés megtételére ösztökélt. Könnyen előfordulhat, hogy egymás után lépnek majd le a színről a népszerű, egykor nagy névnek számító weboldalak, ezzel pedig alaposan megfogyatkozik a kínálat azok számára, akik a könnyen és kényelmesen letölthető anyagok között kívánnak válogatni.
Nem vitás, hogy a letöltendő börtönbüntetés kiszabása nagyon komoly hatással van az itt tevékenykedő magánszemélyekre, meglehetősen kevesen engedhetik meg maguknak a rögzített idejű vakációt valamelyik hűvösebb létesítményben, így az sem meglepő, hogy egyesek már a BitTorrent végéről beszélnek - még akkor is, ha itt nem kizárólag a torrentoldalakról van szó, hanem az olyan óriás portálokról, mint a MegaUpload, amelynek német üzemeltetőjét az amerikai hatóságok kérésére nemrég tartóztatták le Új-Zélandon. Már-már boszorkányüldözésre hajaz a jogvédők ügybuzgalma, ám még mindig vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a vállalati szférában előbb-utóbb belátják tévedésüket. Ez utóbbiak táborába tartozik az isoHunt, amely hat év és két eljárás után még mindig áll, míg az immár ötödik helyre előlépett Extratorrent adminisztrátora úgy véli, hogy tulajdonképpen egy megállíthatatlan folyamatnak próbálnak gátat szabni, ami értelemszerűen nem fog sikerülni.
Nyilván a jövőbeni hasonló megpróbáltatásokat szeretné elkerülni a Pirate Bay (amelynek főkolomposai egyébként még mindig elkerülhetik a szabadságvesztés tényleges letöltését), amely hamarosan mindenhol lecseréli és elhagyja a jól ismert torrent állományokat, hogy helyüket az úgynevezett magnet hivatkozásokkal töltse fel. Ezzel egy időben egyik felhasználójuk közzétett egy magányos torrent fájlt, amely viszont az összes, ma meglévő torrentet és magnetet tartalmazza (a kapcsolódó hozzászólások nélkül), ennek mérete mindössze 90 MB, így könnyen és gyorsan felállíthatnak egy-egy proxy oldalt, hogy megkerüljék az újabb támadásokat és az egyes országok által életbe léptetett tiltásokat. Ezáltal igencsak megnehezítik a jogvédők dolgát, akik többnyire hasztalan próbálkoznak a portál elérésének teljes blokkolásával.
Számukra is érdekes lehet egy tengerentúli tanulmány, amely a sokszor ördöginek tartott torrent állományok hatását vizsgálja, mégpedig a filmipar bevételeire tekintettel. Az egyetemi kutatók által készített 28 oldalas anyagban - némileg meglepő módon - arra a következtetésre jutottak, hogy az amerikai debütálásokra nem igazán hatottak negatívan az ezen tartalmakat széles körben elérhetővé tévő torrent fájlok, itt egyedül a nemzetközi megjelenéseknél volt kimutatható némi visszaesés.
Arról van azonban szó, hogy az egyéb országokban később megjelenő mozifilmek az ottani érdeklődők számára már csak a fájlmegosztó portálokon történő gyors terjedés után váltak megtekinthetővé, ez pedig nagyjából 7 százalékkal rontotta a végleges bevételi mutatókat. A kutatók szerint amennyiben az illetékes stúdiók közelebb hoznák egymáshoz az amerikai és a nemzetközi megjelenési dátumokat, ez a hatás jórészt kiküszöbölhető lenne - ők tehát nem a jogvédőktől, hanem az iparági szereplőktől várják a megoldást.
A zeneipar eközben mindent elkövet annak érdekében, hogy a domainek rendszerét felügyelő ICANN elfogadja az általuk benyújtott tervezetet a .music elsődleges domain létrehozásáról. Ezt ők úgy képzelik el, hogy kizárólag a kezdeményezésben résztvevő szervezetek tagjai (előadók, zeneszerzők, kiadók, stb.) hozhatnának létre .music végződésű weboldalt, mások számára ezt nem tennék lehetővé, ezzel egy időben pedig fokozott ellenőrzést valósítanának meg a teljes tartományon belül, kifejezetten jogsértő tartalmak és másolatok után kutatva - és nyilván letiltva azon címeket, amelyek pozitív eredményt mutatnak a keresések során. A RIAA, az IFPI, valamint más szervezetek csatlakozásával létrehozták a Far Further nevű koalíciót, amelynek elsődleges célja, hogy a .music domain ezen elképzelés mentén jöjjön létre.
Nincsenek egyedül azonban ezen törekvésükkel, hiszen a .music megszületéséért immár öt éve lobbizó Constantine Roussos szintén ezen dolgozik - saját tervezete szintén viszonylag szűk keretek közé szorítaná az ilyen végződésű portálok tulajdonosait. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ki lesz a nyertese ennek a versenyfutásnak, hiszen amennyiben a felek nem tudnak megállapodni egymással, aukcióra kerülhet sor, imigyen döntve el a vitát. Optimista vélemények szerint 2013 második felében tehetnek majd pontot az ügy végére, idén májustól viszont a széles közönség is kommentálhatja majd a folyamatot, illetve bármilyen hasonló beadványt.
A nemzetközi színtéren ennél sokkal nagyobb feltűnést és vitát váltott ki az ACTA, amely egyezmény sokak szerint homályos rendelkezéseivel és előírásaival több problémát okoz, mint amennyit megoldana. A kritikusok között található az Electronic Frontier Foundation (EFF), amely attól tart, hogy a jogvédők a jelenlegihez képest egy magasabb szintre helyezik az ellenőrzést, és bár a módosítások eredményeként a dokumentumban előírtak megsértéséért közvetlenül senkit nem vehetnek őrizetbe, a megállapodást aláíró államokban erre a sorsra juthatnak azok, akikkel szemben a helyi hatóságok eljárnak - vagyis a végeredmény ugyanaz lesz. Szerintük túlságosan alacsonyra állítják a lécet, eddig nem büntethető tevékenységeket vagy akár terméket (így a szürkepiacon található, ám egyébként legális gyógyszereket) kriminalizálnak, ami súlyos problémákhoz vezet majd - egyelőre még nem írta alá elegendő tagország az egyezményt ahhoz, hogy uniós szinten is elfogadják azt.
Nyilván a kritikákra is reagálva tette közzé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a gyakori kérdések és válaszok listáját, amelyek között megtaláljuk a leggyakrabban elhangzó kifogásokat. Itt több megnyugtató kitételt is olvashatunk, szerintük nincs szó kriminalizálásról, internetcenzúráról, vagy akár a felhasználók személyes adatainak kiszolgáltatásáról, azt pedig több ponton is hangsúlyozzák, hogy itthon nem jár majd komoly változásokkal a ratifikálás, hiszen a magyar jogszabályok a legtöbb pontban már most is megfelelnek az itt található kritériumoknak. Ez a jelek szerint nem csillapította le a kedélyeket, hiszen Budapesten a napokban mintegy ezren tüntettek a fájlcserélés szabadságáért, sőt az Anonymous csoport még az SZTNH weboldalát is megbénította néhány órára.
Tiltakozás ide, hackertámadás oda, nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg a jogvédők állnak nyerésre. Teljesen megbénítani valószínűleg soha nem tudják majd a fájlcserélő portálokat és az azokat használó közösséget, ám a komoly büntetések és ezek elrettentő hatása jelentős mértékben szoríthatja vissza a torrentezést - amíg fel nem bukkan egy utód, hogy átvegye a vezető szerepet. Bár arra is láthatunk példát, hogy az egykor sokat szidott platformok sikerrel győzik meg a szórakoztatóipart az együttműködés várható gyümölcseiről (lásd YouTube és általában a videómegosztók helyzete), minden arra utal, hogy a BitTorrent és a legalitást annyira nem forszírozó letöltőoldalak továbbra is a céltábla szerepét töltik majd be.