Gyurkity Péter
Rendezi sorait és hibridekkel támad az AMD
Az asztali és mobil számítógépek, a szerverek, illetve immár a táblák szegmensében is jelen lévő AMD komoly átszervezéssel vág neki a 2012-es évnek, és minden fontosabb területen új fejlesztéseket mutat be, amelyeket egy évre rá újabb változatok követnek majd. Elsősorban ettől várják versenyképességük visszanyerését, bár afelől nem lehet kétségünk, hogy a nagy rivális Intel továbbra is komoly előnyben van. Az új szerverchipekkel, a hibrid APU-k előnyeinek előtérbe helyezésével, valamint a mobil fejlesztések fogyasztásának további visszaszorításával azonban a kisebbik cégnek is van esélye a sikerre, bár ez elsősorban azon áll, hogy mennyire szigorúan tudják betartani a menetrendben ígérteket.
A legfontosabb célkitűzésnek talán az tekinthető, hogy jövőre minden vonalon egységesen 28 nanométeres gyártástechnológiát alkalmaznak majd, ez pedig magával hoz bizonyos előnyöket a fogyasztás és a teljesítmény terén. Ez azonban csak az érem egyik oldala, hiszen legalább ekkora jelentősége lesz annak a hosszabb folyamatnak, amely a hibrid Fusion processzorok, pontosabban az azokban helyet foglaló hagyományos magok és grafikus vezérlők együttműködésének dinamikussá tételét célozza meg. Ez utóbbi révén idővel lehetővé válik, hogy szoftvertől és az egyéb hardveres komponensektől függetlenül a processzor (APU) maga döntse el, hogy mely feladat végrehajtásához mely egységeket vegye igénybe, akár menet közben változtatva a prioritást.
A már említett csíkszélesség váltás két lépcsőben valósul meg. Idén először is új fejlesztések debütálnak majd minden fontosabb területen, a szerverektől egészen az az ultra alacsony fogyasztású példányokig - ez utóbbiaknál először bukkannak fel az AMD APU-jai. Megemlítendő változás az USB 3.0 és a DirectX 11.1 támogatása, ám a 28 nanométeres technológia idén még egyedül a különálló grafikus vezérlőknél jelenik meg, a teljesítményre kiélezett hibrid chipek 32, az alacsony fogyasztású változatok pedig még 40 nanométeren készülnek. Jövőre válik egységessé a portfólió, ekkor már mind a négy szegmensben 28 nanométeres változatok jelennek meg, második, illetve harmadik generációs APU-k képében, alacsonyabb fogyasztással és a cég ígérete szerint nagyobb teljesítménnyel, amely különösen a grafikus kártyáknál lesz szembetűnő. Eközben az Intel már a 22 nanométeres utódokon dolgozik, az eddig meglévő szakadék tehát megmarad a két rivális termékei között, ám az AMD ezúttal nem is kívánja gyorsan áthidalni ezt, inkább marad saját elképzeléseinél, ami kisebb méreténél és szűkösebb lehetőségeinél fogva logikusnak tűnik.
A szerverek területén meglehetősen konzervatív felfogást sajátítottak el, hiszen itt kukázták a korábban beharangozott 10 és 20 magos Opteronokat, ehelyett idén és jövőre 4, 8, 12, illetve 16 magos példányok jelennek meg nagyvállalati felhasználásra, míg a fogyasztást szem előtt tartó kisebb konfigurációk 6 és 8 magos chipeket, a webes szolgáltatásokra szánt gépek pedig 4 és 8 magos utódokat fogadnak majd be. Minden új Opteron a meglévő Socket G34, Socket C32 és Socket AM3+ foglalatokat használja, nagy újításokra tehát nem számíthatunk, ez pedig nyilván a jelenleg is mindössze 5 százalékos piaci részesedés további erodálódását hozza majd magával. Valószínűleg azért döntöttek így, mert egy komolyabb architekturális változás hasonló eredménnyel járna (legalábbis rövid távon), bár az kevéssé hihető, hogy ezen chipek valóban sokkal jobb teljesítményt nyújtanak majd.
Ami a hibrid chipek tökélesítését illeti, kicsit hasonlít a helyzet a néhány évvel korábbira, amikor is nem látták többé értelmét az órajelek további húzásának, ehelyett valami olyan új megoldást kerestek, ami kiugrási lehetőséget kínál számukra. Ezt akkor a 64 bites és többmagos processzorokban találták meg, most pedig a teljes hibridizálásban, amely az APU-kban meglévő processzormagok és a grafikus vezérlő stream processzorainak még jobb párhuzamosítását, összefogását jelenti. Tavaly még csak a fogyasztás hatékonyságában érték el az egységes működést, idén tovább javítanák a számítási képességeket (így például a grafikus vezérlő hozzáférne a processzormagok által használt memóriához), jövőre pedig egységes memóriakezelést hoznának be, ami 2014-re teljesen dinamikus, a szoftvertől független párhuzamos működésben érné el a csúcspontot. Míg jelenleg az egyes programok döntik el, hogy mely egységeket veszik igénybe az egyes feladatok végrehajtásához, ez az egységes és dinamikus működést megvalósító chipeken teljesen automatikusan történik majd.
A Heterogenous Systems Architecture (HSA) ezt valósítaná meg, a processzor maga döntené el, hogy mely feladat mely egységeken futna le a leggyorsabban és leghatékonyabban. Itt látják most a kitörési lehetőséget, amellyel kellő kihívást intéznének az Intelhez, ám ehhez még mintegy két évre van szükségük (ha tartani tudják a menetrendet és kellő érdeklődést is generálnak az ötlet iránt), bár egy esetleges siker azt is jelentené, hogy az APU-k iránt is megugrana a vásárlói igény. Erre szükségük is lesz, hiszen a most ismertetett negyedéves eredmény szerint bár teljes bevételük stagnált, profit helyett komoly veszteséget termeltek, amin éppen ezek az új, és remélhetőleg sikeres fejlesztések tudnának változtatni.
2012-ben és 2013-ban a magok számának változására nemigen számíthatunk, itt a mobil szegmensben ikermagos és négymagos processzorokat alkalmaznak majd, az asztali szférában pedig ezek nagyobb fogyasztású változatait - egyedül a teljesítményre kiélezett asztali gépek kapnak majd 8 magos FX CPU-kat, igaz még 32 nanométeren. Minden más téren már az APU-k veszik át a stafétabotot, az első körben Graphics Core Next (GCN) grafikus vezérlőkkel, majd ezt követően (a már említett 2014-es határidő után) teljes HSA-támogatást megvalósító utódokkal.
Nem említették konkrétan, de nem is zárták ki, hogy ARM-fejlesztésekre alapozott termékekkel jelenjenek meg a táblák szegmensében, ez azonban csak akkor fog megtörténni, ha elegendő igényt látnak erre a piacon. Míg az okostelefonok területéhez még bottal sem kívánnak hozzányúlni (látván az Intel erőlködését, valamint az alacsony gyártói árakat, ebben nem is lenne túl sok ráció), a táblák már más lapra tartoznak, még akkor is, ha saját ultra alacsony fogyasztású fejlesztéseik 4,5 watt körüli étvággyal érkeznének, ami egy picit még mindig magasnak számít. Az ARM ugyanezen területen 64 bites chipeket ígér a táblákhoz, mégpedig az ARMv8 révén, amely szintén 2014-re nyerné el végleges formáját, lesz tehát mivel versenybe szállni.
A Trinity kódnevű APU-k többek között az úgynevezett ultrathin laptopokban is helyet kapnak majd, négymagos kiszerelésben, 17 wattos fogyasztással. A cél itt olyan mobil PC-k piacra dobása, amelyek legfeljebb 18 mm vastagok, áruk pedig 600 és 800 dollár között mozog. Az AMD által elkészített referenciapéldány 13 hüvelykes kijelzőt kapott, a Compal pedig máris jelezte, hogy megfelelő érdeklődés esetén megkezdi a gyártást. Ezzel az Intel Core i 3000 Ivy Bridge chipekkel szerelt konkurens megoldásoknál olcsóbb készülékeket tudnak előállítani, kérdés azonban, hogy a műanyag burkolat mennyire lesz megfelelő az ultravékony kategóriában - példaként említik az olyan fejlesztéseket, mint a MacBook Air, illetve a Lenovo ThinkPad X1, ezek ugyanis fém burkolattal érkeznek. Azt sem tudni, hogy az említett AMD A6 ULV "Trinity" pontosan mikor lesz elérhető.
A grafikus vezérlők területét létfontosságúnak tartják a cég életben maradásának szempontjából. Itt a napokban jelentették be a Radeon HD 7950 elkészültét, ennél azonban nyilván több kell a vezető pozíció megtartásához. A már említett HSA ezt szolgálja, és a jövőben még jobban összefonódik majd a két terület, nem véletlen, hogy a hibrid chipek prezentációja kerül mindenhol előtérbe (ami egyébként finoman annak elfedését is szolgálja, hogy csúcskategóriás processzoraik nem szerepelnek túl jól a konkurenciával szemben). Az elkövetkező két-három évben a bemutatott ábrák alapján bőven maguk mögött hagyják majd a hagyományos CPU-kat, de az majd csak a következő időszakban derül ki, hogy a felívelés valóban ilyen látványos lesz-e.
A legfontosabb célkitűzésnek talán az tekinthető, hogy jövőre minden vonalon egységesen 28 nanométeres gyártástechnológiát alkalmaznak majd, ez pedig magával hoz bizonyos előnyöket a fogyasztás és a teljesítmény terén. Ez azonban csak az érem egyik oldala, hiszen legalább ekkora jelentősége lesz annak a hosszabb folyamatnak, amely a hibrid Fusion processzorok, pontosabban az azokban helyet foglaló hagyományos magok és grafikus vezérlők együttműködésének dinamikussá tételét célozza meg. Ez utóbbi révén idővel lehetővé válik, hogy szoftvertől és az egyéb hardveres komponensektől függetlenül a processzor (APU) maga döntse el, hogy mely feladat végrehajtásához mely egységeket vegye igénybe, akár menet közben változtatva a prioritást.
A már említett csíkszélesség váltás két lépcsőben valósul meg. Idén először is új fejlesztések debütálnak majd minden fontosabb területen, a szerverektől egészen az az ultra alacsony fogyasztású példányokig - ez utóbbiaknál először bukkannak fel az AMD APU-jai. Megemlítendő változás az USB 3.0 és a DirectX 11.1 támogatása, ám a 28 nanométeres technológia idén még egyedül a különálló grafikus vezérlőknél jelenik meg, a teljesítményre kiélezett hibrid chipek 32, az alacsony fogyasztású változatok pedig még 40 nanométeren készülnek. Jövőre válik egységessé a portfólió, ekkor már mind a négy szegmensben 28 nanométeres változatok jelennek meg, második, illetve harmadik generációs APU-k képében, alacsonyabb fogyasztással és a cég ígérete szerint nagyobb teljesítménnyel, amely különösen a grafikus kártyáknál lesz szembetűnő. Eközben az Intel már a 22 nanométeres utódokon dolgozik, az eddig meglévő szakadék tehát megmarad a két rivális termékei között, ám az AMD ezúttal nem is kívánja gyorsan áthidalni ezt, inkább marad saját elképzeléseinél, ami kisebb méreténél és szűkösebb lehetőségeinél fogva logikusnak tűnik.
A szerverek területén meglehetősen konzervatív felfogást sajátítottak el, hiszen itt kukázták a korábban beharangozott 10 és 20 magos Opteronokat, ehelyett idén és jövőre 4, 8, 12, illetve 16 magos példányok jelennek meg nagyvállalati felhasználásra, míg a fogyasztást szem előtt tartó kisebb konfigurációk 6 és 8 magos chipeket, a webes szolgáltatásokra szánt gépek pedig 4 és 8 magos utódokat fogadnak majd be. Minden új Opteron a meglévő Socket G34, Socket C32 és Socket AM3+ foglalatokat használja, nagy újításokra tehát nem számíthatunk, ez pedig nyilván a jelenleg is mindössze 5 százalékos piaci részesedés további erodálódását hozza majd magával. Valószínűleg azért döntöttek így, mert egy komolyabb architekturális változás hasonló eredménnyel járna (legalábbis rövid távon), bár az kevéssé hihető, hogy ezen chipek valóban sokkal jobb teljesítményt nyújtanak majd.
Ami a hibrid chipek tökélesítését illeti, kicsit hasonlít a helyzet a néhány évvel korábbira, amikor is nem látták többé értelmét az órajelek további húzásának, ehelyett valami olyan új megoldást kerestek, ami kiugrási lehetőséget kínál számukra. Ezt akkor a 64 bites és többmagos processzorokban találták meg, most pedig a teljes hibridizálásban, amely az APU-kban meglévő processzormagok és a grafikus vezérlő stream processzorainak még jobb párhuzamosítását, összefogását jelenti. Tavaly még csak a fogyasztás hatékonyságában érték el az egységes működést, idén tovább javítanák a számítási képességeket (így például a grafikus vezérlő hozzáférne a processzormagok által használt memóriához), jövőre pedig egységes memóriakezelést hoznának be, ami 2014-re teljesen dinamikus, a szoftvertől független párhuzamos működésben érné el a csúcspontot. Míg jelenleg az egyes programok döntik el, hogy mely egységeket veszik igénybe az egyes feladatok végrehajtásához, ez az egységes és dinamikus működést megvalósító chipeken teljesen automatikusan történik majd.
A Heterogenous Systems Architecture (HSA) ezt valósítaná meg, a processzor maga döntené el, hogy mely feladat mely egységeken futna le a leggyorsabban és leghatékonyabban. Itt látják most a kitörési lehetőséget, amellyel kellő kihívást intéznének az Intelhez, ám ehhez még mintegy két évre van szükségük (ha tartani tudják a menetrendet és kellő érdeklődést is generálnak az ötlet iránt), bár egy esetleges siker azt is jelentené, hogy az APU-k iránt is megugrana a vásárlói igény. Erre szükségük is lesz, hiszen a most ismertetett negyedéves eredmény szerint bár teljes bevételük stagnált, profit helyett komoly veszteséget termeltek, amin éppen ezek az új, és remélhetőleg sikeres fejlesztések tudnának változtatni.
2012-ben és 2013-ban a magok számának változására nemigen számíthatunk, itt a mobil szegmensben ikermagos és négymagos processzorokat alkalmaznak majd, az asztali szférában pedig ezek nagyobb fogyasztású változatait - egyedül a teljesítményre kiélezett asztali gépek kapnak majd 8 magos FX CPU-kat, igaz még 32 nanométeren. Minden más téren már az APU-k veszik át a stafétabotot, az első körben Graphics Core Next (GCN) grafikus vezérlőkkel, majd ezt követően (a már említett 2014-es határidő után) teljes HSA-támogatást megvalósító utódokkal.
Nem említették konkrétan, de nem is zárták ki, hogy ARM-fejlesztésekre alapozott termékekkel jelenjenek meg a táblák szegmensében, ez azonban csak akkor fog megtörténni, ha elegendő igényt látnak erre a piacon. Míg az okostelefonok területéhez még bottal sem kívánnak hozzányúlni (látván az Intel erőlködését, valamint az alacsony gyártói árakat, ebben nem is lenne túl sok ráció), a táblák már más lapra tartoznak, még akkor is, ha saját ultra alacsony fogyasztású fejlesztéseik 4,5 watt körüli étvággyal érkeznének, ami egy picit még mindig magasnak számít. Az ARM ugyanezen területen 64 bites chipeket ígér a táblákhoz, mégpedig az ARMv8 révén, amely szintén 2014-re nyerné el végleges formáját, lesz tehát mivel versenybe szállni.
A Trinity kódnevű APU-k többek között az úgynevezett ultrathin laptopokban is helyet kapnak majd, négymagos kiszerelésben, 17 wattos fogyasztással. A cél itt olyan mobil PC-k piacra dobása, amelyek legfeljebb 18 mm vastagok, áruk pedig 600 és 800 dollár között mozog. Az AMD által elkészített referenciapéldány 13 hüvelykes kijelzőt kapott, a Compal pedig máris jelezte, hogy megfelelő érdeklődés esetén megkezdi a gyártást. Ezzel az Intel Core i 3000 Ivy Bridge chipekkel szerelt konkurens megoldásoknál olcsóbb készülékeket tudnak előállítani, kérdés azonban, hogy a műanyag burkolat mennyire lesz megfelelő az ultravékony kategóriában - példaként említik az olyan fejlesztéseket, mint a MacBook Air, illetve a Lenovo ThinkPad X1, ezek ugyanis fém burkolattal érkeznek. Azt sem tudni, hogy az említett AMD A6 ULV "Trinity" pontosan mikor lesz elérhető.
A grafikus vezérlők területét létfontosságúnak tartják a cég életben maradásának szempontjából. Itt a napokban jelentették be a Radeon HD 7950 elkészültét, ennél azonban nyilván több kell a vezető pozíció megtartásához. A már említett HSA ezt szolgálja, és a jövőben még jobban összefonódik majd a két terület, nem véletlen, hogy a hibrid chipek prezentációja kerül mindenhol előtérbe (ami egyébként finoman annak elfedését is szolgálja, hogy csúcskategóriás processzoraik nem szerepelnek túl jól a konkurenciával szemben). Az elkövetkező két-három évben a bemutatott ábrák alapján bőven maguk mögött hagyják majd a hagyományos CPU-kat, de az majd csak a következő időszakban derül ki, hogy a felívelés valóban ilyen látványos lesz-e.