Berta Sándor
Nem tesz jót a rivaldafény a Wikileaksnek
Miközben a leleplező portál az iraki dokumentumok nyilvánosságra hozatalával ismét bekerült a vezető hírekbe, egyre több jel mutat arra, hogy Julian Assange támogatása közel sem annyira nagy, mint ahogy azt eleinte hinni lehetett.
Daniel Schmitt, vagyis Daniel Domscheit-Berg szóvivő után újabb aktivista hagyta ott a Wikileakset. Herbert Snorasson azzal indokolta döntését, hogy a honlap túlzottan a reflektorfénybe került, ami koránt sem biztos, hogy jó dolog. "Az oldal különlegessége abban rejlik, hogy számos titkot leplezhet le az ember anélkül, hogy ki kellene adnia a személyazonosságát. Ez alapvetően különbözik attól, ahogy a médiában ezeket a dolgokat kezelik. Egy titok kiszivárogtatója sosem lehet biztos abban, hogy egy újság vagy egy televízióadó nem fogja-e véletlenül kiadni a forrását, akár amiatt, mert nagy nyomás alá kerül, akár azért, mert erre kötelezik a törvényalkotók."
"A Wikileaksnél az én feladatom volt a hivatalos chat üzemeltetése. Az afganisztáni háborús dokumentumok megjelentetése után hatalmas roham volt a portálon és számos kérdés merült fel az emberekben. Gyakorlatilag én voltam a chatszoba nyilvános arca. Emellett az is a feladatom volt, hogy új segítőket toborozzak. A problémák minden bizonnyal már azelőtt kezdődtek, hogy mi azokat észleltük. Mindenesetre arra nincs egyszerű magyarázat, hogy Julian Assangenak miként van ekkora befolyása. Ennek, és ő szerepének a megértéséhez a Wikileaks teljes történetét át kell tanulmányozni" - nyilatkozta Herbert Snorasson, aki úgy tudja: szeptember közepe óta öten hagyták ott az oldalt.
Az aktivista elmondta, hogy a szóvivő távozása megmutatta, hogy a korábban gondoltnál sokkal súlyosabb konfliktusok vannak házon belül, és Assange magatartása, valamint az, ahogy az egész helyzetet kezelte, őt sem nyugtatta meg. De nem csak ő érzett így. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a Wikileaks túlzottan a nagyobb horderejű, címlapokért kiáltó ügyek felé orientálódott, a kisebbnek minősített ügyek így a háttérbe szorultak.
"A nevek vagy a bizalmas információk eltávolítására nincsen jó technika vagy algoritmus. Ezt a munkát mindig embereknek kell elvégezniük. Betűnként kell átolvasniuk az egyes fájlokat és ki kell szűrniük, hogy mely adatok vagy információk veszélyeztethetik a civilek életét és melyek nem. Ráadásul tisztában kell lenni azzal is, hogy elegendő-e csak egy név vagy egy szó eltávolítása, hiszen lehetnek más információk, amelyek alapján az adott személy könnyen beazonosítható" - emelte ki a leleplező portál egykori munkatársa.
Snorasson szkeptikus a Wikileaks jövőjét illetően, mivel az elmúlt hónapokban az oldal pont a legrátermettebb és legjobb képességű segítőit veszítette el, s gyakorlatilag egy Julian Assange körüli üres burokká változott. Azt majd az idő dönti el, hogy lesz-e később egy hasonló honlap, de ő mindenesetre bízik abban, hogy maga az idea nem tűnik el. Fontos azonban, hogy ha lesz is egy másik ilyen platform, annak mindenképpen célszerű lenne inkább kerülnie a nyilvánosságot. "Szerintem a Wikileaks egyik legnagyobb hibája pont az volt, hogy mindig ragaszkodott ahhoz, hogy forrásként jelöljék meg az újságok és más sajtóorgánumok. Úgy hiszem, nem az a fontos, hogy minket jelöljenek meg forrásként, ennél sokkal fontosabb, hogy az információk napvilágot lássanak" - szögezte le az aktivista.
Mint ismeretes, a Wikileaks a hétvégén csaknem 400 ezer, az iraki háborúval kapcsolatos, eddig titkos amerikai dokumentumot tárt a nyilvánosság elé. A közzétett anyag mintegy 109 ezer iraki halálát dokumentálja, közülük 66 ezer polgári személyét. Assange szerint az Iraq Body Count nevű, az iraki halálesetekről szóló értesülések gyűjtésére és feldolgozására alakult független csoport segítségével 15 ezer iraki civil eddig semmilyen nyilvántartásban nem szereplő, erőszakcselekmények okozta halálát is sikerült feltárni.
Daniel Schmitt, vagyis Daniel Domscheit-Berg szóvivő után újabb aktivista hagyta ott a Wikileakset. Herbert Snorasson azzal indokolta döntését, hogy a honlap túlzottan a reflektorfénybe került, ami koránt sem biztos, hogy jó dolog. "Az oldal különlegessége abban rejlik, hogy számos titkot leplezhet le az ember anélkül, hogy ki kellene adnia a személyazonosságát. Ez alapvetően különbözik attól, ahogy a médiában ezeket a dolgokat kezelik. Egy titok kiszivárogtatója sosem lehet biztos abban, hogy egy újság vagy egy televízióadó nem fogja-e véletlenül kiadni a forrását, akár amiatt, mert nagy nyomás alá kerül, akár azért, mert erre kötelezik a törvényalkotók."
"A Wikileaksnél az én feladatom volt a hivatalos chat üzemeltetése. Az afganisztáni háborús dokumentumok megjelentetése után hatalmas roham volt a portálon és számos kérdés merült fel az emberekben. Gyakorlatilag én voltam a chatszoba nyilvános arca. Emellett az is a feladatom volt, hogy új segítőket toborozzak. A problémák minden bizonnyal már azelőtt kezdődtek, hogy mi azokat észleltük. Mindenesetre arra nincs egyszerű magyarázat, hogy Julian Assangenak miként van ekkora befolyása. Ennek, és ő szerepének a megértéséhez a Wikileaks teljes történetét át kell tanulmányozni" - nyilatkozta Herbert Snorasson, aki úgy tudja: szeptember közepe óta öten hagyták ott az oldalt.
Az aktivista elmondta, hogy a szóvivő távozása megmutatta, hogy a korábban gondoltnál sokkal súlyosabb konfliktusok vannak házon belül, és Assange magatartása, valamint az, ahogy az egész helyzetet kezelte, őt sem nyugtatta meg. De nem csak ő érzett így. A legnagyobb problémát az okozta, hogy a Wikileaks túlzottan a nagyobb horderejű, címlapokért kiáltó ügyek felé orientálódott, a kisebbnek minősített ügyek így a háttérbe szorultak.
"A nevek vagy a bizalmas információk eltávolítására nincsen jó technika vagy algoritmus. Ezt a munkát mindig embereknek kell elvégezniük. Betűnként kell átolvasniuk az egyes fájlokat és ki kell szűrniük, hogy mely adatok vagy információk veszélyeztethetik a civilek életét és melyek nem. Ráadásul tisztában kell lenni azzal is, hogy elegendő-e csak egy név vagy egy szó eltávolítása, hiszen lehetnek más információk, amelyek alapján az adott személy könnyen beazonosítható" - emelte ki a leleplező portál egykori munkatársa.
Snorasson szkeptikus a Wikileaks jövőjét illetően, mivel az elmúlt hónapokban az oldal pont a legrátermettebb és legjobb képességű segítőit veszítette el, s gyakorlatilag egy Julian Assange körüli üres burokká változott. Azt majd az idő dönti el, hogy lesz-e később egy hasonló honlap, de ő mindenesetre bízik abban, hogy maga az idea nem tűnik el. Fontos azonban, hogy ha lesz is egy másik ilyen platform, annak mindenképpen célszerű lenne inkább kerülnie a nyilvánosságot. "Szerintem a Wikileaks egyik legnagyobb hibája pont az volt, hogy mindig ragaszkodott ahhoz, hogy forrásként jelöljék meg az újságok és más sajtóorgánumok. Úgy hiszem, nem az a fontos, hogy minket jelöljenek meg forrásként, ennél sokkal fontosabb, hogy az információk napvilágot lássanak" - szögezte le az aktivista.
Mint ismeretes, a Wikileaks a hétvégén csaknem 400 ezer, az iraki háborúval kapcsolatos, eddig titkos amerikai dokumentumot tárt a nyilvánosság elé. A közzétett anyag mintegy 109 ezer iraki halálát dokumentálja, közülük 66 ezer polgári személyét. Assange szerint az Iraq Body Count nevű, az iraki halálesetekről szóló értesülések gyűjtésére és feldolgozására alakult független csoport segítségével 15 ezer iraki civil eddig semmilyen nyilvántartásban nem szereplő, erőszakcselekmények okozta halálát is sikerült feltárni.
