Berta Sándor
Egyre kevesebb az indium
A plazma- és LCD kijelzők, valamint az érintőképernyők rohamos térhódítása miatt egyre komolyabb nyersanyag-problémákkal kell szembenézniük a gyártóknak.
Az LCD televíziók és monitorok, valamint az érintőképernyők gyártói aligha örülnek felhőtlenül a növekvő eladási számoknak. Ugyan folyamatosan gyarapodik a bevételük, de az ágazat gyakorlatilag a saját sírját ássa. A növekvő kereslettel ugyanis fokozatosan csökken a LCD és plazmakijelzők, valamint az érintőképernyők készítéséhez szükséges fémmennyiség. Különösen az indium fogy rohamosan. A helyzetet súlyosbítja, hogy az indium amúgy is meglehetősen ritka fém, ráadásul eddig a szakembereknek még nem sikerült megfelelő alternatív anyagot találniuk a pótlására.
Az indiumbányászási adatok pontosan rávilágítanak a problémára: 2006-ban még 500-580 tonna indiumot hoztak a felszínre. A Föld mélyén 2008-ban elvileg kereken 16 000 tonna indium volt, ebből 11 000 tonnát lehetne gazdaságosan kibányászni. Thomas Seifert, a Freibergi Műszaki Egyetem Hegyi Akadémiájának docense még tavaly megállapította, hogy 1000 tonna indium található a németországi Érchegységben. Ugyan ez a mennyiség nem tűnik soknak, mégis eddig elegendőnek bizonyult. A gond csak az, hogy a folyamatosan növekvő kereslet miatt újabb indiumlelőhelyeket kellene találni, amire gyakorlatilag semmi esély sincs.
Emmerich Bertagnolli, a Bécsi Műszaki Egyetem Szilárdtest-elektronikai Intézetének munkatársa szerint a bajokat csak tetézi, hogy a vékony rétegű napelemekhez is előszeretettel használnának indiumot, igaz a fém ebben az esetben alumíniummal ötvözött cink-oxiddal kiváltható. Ugyanez a megoldás viszont nem alkalmazható a kijelzőknél és az érintőképernyőknél.
És hogy mi lehet a megoldás? Nos, a válasz meglehetősen kézenfekvő: a korábban felhasznált indium újrahasznosítása. Napjainkban a legtöbb irodában és otthonban már lapos kijelzőket lehet látni. Ezek egyrészt olcsóak, másrészt kiváló képminőségük van. A mobil- és okostelefonoknál hasonló a helyzet, ráadásul egyre népszerűbbek az érintőképernyős modellek. Az iPad például nagyon attraktív és ezt részben a kiváló kijelzőjének köszönheti.
2008-ban először haladta meg az újrahasznosított indium mennyisége a kibányászottét és elérte a 800 tonnát. Stefan Salhofer geológus elmondta, hogy a megoldás elsősorban Japánban népszerű, a fémet főleg a régebbi gyártású LCD kijelzőkből nyerik ki. Európában ugyanakkor egyelőre még nem alkalmazzák ezt a módszert. A legtöbb gyűjtőhelyen csak az értékesnek ítélt fémeket nyerik ki, a többit elégetik, így az indium is veszendőbe megy. Selhofer hozzátette, hogy az indium újrahasznosítása azonban egyre fontosabb feladat lesz, igaz ehhez jelentős mértékben javítani kell a gyártási és az újrafeldolgozási folyamatokon is. Továbbá az iparnak is mielőbb olyan anyagokat kell találnia, amelyek megfelelően módon pótolják ezt a ritka fémet.
Az LCD televíziók és monitorok, valamint az érintőképernyők gyártói aligha örülnek felhőtlenül a növekvő eladási számoknak. Ugyan folyamatosan gyarapodik a bevételük, de az ágazat gyakorlatilag a saját sírját ássa. A növekvő kereslettel ugyanis fokozatosan csökken a LCD és plazmakijelzők, valamint az érintőképernyők készítéséhez szükséges fémmennyiség. Különösen az indium fogy rohamosan. A helyzetet súlyosbítja, hogy az indium amúgy is meglehetősen ritka fém, ráadásul eddig a szakembereknek még nem sikerült megfelelő alternatív anyagot találniuk a pótlására.
Az indiumbányászási adatok pontosan rávilágítanak a problémára: 2006-ban még 500-580 tonna indiumot hoztak a felszínre. A Föld mélyén 2008-ban elvileg kereken 16 000 tonna indium volt, ebből 11 000 tonnát lehetne gazdaságosan kibányászni. Thomas Seifert, a Freibergi Műszaki Egyetem Hegyi Akadémiájának docense még tavaly megállapította, hogy 1000 tonna indium található a németországi Érchegységben. Ugyan ez a mennyiség nem tűnik soknak, mégis eddig elegendőnek bizonyult. A gond csak az, hogy a folyamatosan növekvő kereslet miatt újabb indiumlelőhelyeket kellene találni, amire gyakorlatilag semmi esély sincs.
Emmerich Bertagnolli, a Bécsi Műszaki Egyetem Szilárdtest-elektronikai Intézetének munkatársa szerint a bajokat csak tetézi, hogy a vékony rétegű napelemekhez is előszeretettel használnának indiumot, igaz a fém ebben az esetben alumíniummal ötvözött cink-oxiddal kiváltható. Ugyanez a megoldás viszont nem alkalmazható a kijelzőknél és az érintőképernyőknél.
És hogy mi lehet a megoldás? Nos, a válasz meglehetősen kézenfekvő: a korábban felhasznált indium újrahasznosítása. Napjainkban a legtöbb irodában és otthonban már lapos kijelzőket lehet látni. Ezek egyrészt olcsóak, másrészt kiváló képminőségük van. A mobil- és okostelefonoknál hasonló a helyzet, ráadásul egyre népszerűbbek az érintőképernyős modellek. Az iPad például nagyon attraktív és ezt részben a kiváló kijelzőjének köszönheti.
2008-ban először haladta meg az újrahasznosított indium mennyisége a kibányászottét és elérte a 800 tonnát. Stefan Salhofer geológus elmondta, hogy a megoldás elsősorban Japánban népszerű, a fémet főleg a régebbi gyártású LCD kijelzőkből nyerik ki. Európában ugyanakkor egyelőre még nem alkalmazzák ezt a módszert. A legtöbb gyűjtőhelyen csak az értékesnek ítélt fémeket nyerik ki, a többit elégetik, így az indium is veszendőbe megy. Selhofer hozzátette, hogy az indium újrahasznosítása azonban egyre fontosabb feladat lesz, igaz ehhez jelentős mértékben javítani kell a gyártási és az újrafeldolgozási folyamatokon is. Továbbá az iparnak is mielőbb olyan anyagokat kell találnia, amelyek megfelelően módon pótolják ezt a ritka fémet.
