Berta Sándor
Közösségi portál indiánoknak
50 000 lakos, akik egyben 50 000 közösségi portál-tagot jelentenek. Ez az a mutató, amit még a Facebook is vezetői is megirigyelhetnének.
A MyKnet.org azzal büszkélkedhet, hogy Ontario északnyugati területein élő 50 000 indián lakos mindegyike tagja az oldalnak. "A MyKnet egy szociális környezet indiánoktól indiánoknak" - jelentette ki Philipp Budka, a Bécsi Egyetem Kulturális és Szociális Antropológiai Intézetének munkatársa, aki néhány éve kutatja az online közösség életét.
A MyKnet.org lelkét honlapok tucatjai jelentik, amelyek segítségével az első nemzet tagjai - így nevezik magukat az indiánok - kommunikálnak egymással. Ahogy a szomszédos Egyesült Államokban és a világ más országaiban is, Kanadában sem nevezhető jónak az indiánok helyzete. A helyi kormány sok tekintetben háttérbe szorította őket. Településeik és a rezervátumaik gyakran messze vannak egymástól, a falvakban és városokban alig vannak európai értelemben vett utak. Így érthető, hogy télen, amikor a folyók és a tavak befagynak a teherautók a létrehozott jégutakon közlekednek. Nyáron marad a repülőgép. Az elszigeteltség miatt komoly problémákkal kell megküzdeniük a helyieknek, mindennapos a depresszió, az alkoholizmus, a munkanélküliség és nagyon magas az öngyilkosságok száma.
"Az okok között elsősorban meg kell említeni a többségi társadalom általi elnyomást és a kultúrájuk teljes semmibe vételét" - hangsúlyozta Philipp Budka. S hogy mi jelentette a megoldást? Nos, a helyi Tribal Council, az indián vezetők politikai tanácsa úgy határozott, hogy a Web 2.0-ban látja a jövőt és már 1994-ben (!) megalapította a Knet nevű szervezetet. A MyKnet.org-ot 2000-ben hozták létre. A Knet elnevezés az indiai Kuhkehna szóból származik, amelynek a jelentése: mindenki mindenhol.
A MyKnet.org azonban nem csak a 100 százalékos részvételi arányával tűnik ki a többi közösségi portál közül. "A hálózat az itt élő emberek számára identitáserősítő. A kanadai médiában az indiánok alig szerepelnek, így a Knettel szerzik vissza az őket megillető helyet, még ha csak virtuálisan is. Azt mondják: mi voltunk előbb itt, ez a hely a miénk" - mondta Budka. A rendkívül egyszerű főoldalon reklámok nincsenek, de nincs is rájuk szükség. Az emberek ugyanis összedobják a szükséges összegeket. Mindez a szakember szerint azt mutatja, hogy az indiánok abban a helyzetben vannak, hogy összetett adminisztratív és gazdasági dolgokat is megoldjanak, valamint segítsenek magukon.
A Knet egyben internetszolgáltató is, amely lehetővé teszi, hogy az indiánok politikai vezetői videokonferenciákon vegyenek részt, így beszélgetve egymással akkor is, ha nagy távolságra laknak a beszélgetőpartnereiktől. Emellett a hálózatot használják többek között röntgenfelvételek küldésére is és az orvosok videochatekben adnak tanácsot a betegeknek. Ezenkívül vannak oktatási lehetőségek, tanfolyamok. Ahogy az itt élők mondják: a Knet tagjai az Internet High Schoolban tanulnak.
De vannak olyanok is, akik egy névtelen üzenőfalon káromkodnak vagy éppen a frusztrációjukat vagy a szomorúságukat osztják meg másokkal. A fiatalok egy része nagyon unatkozik és ennek hangot is adnak. A tagok többsége viszont egyszerűen csak meg akarja mutatni magát és azt, hogy ő hol helyezkedik el a társadalmi struktúrában.
A MyKnet.org azzal büszkélkedhet, hogy Ontario északnyugati területein élő 50 000 indián lakos mindegyike tagja az oldalnak. "A MyKnet egy szociális környezet indiánoktól indiánoknak" - jelentette ki Philipp Budka, a Bécsi Egyetem Kulturális és Szociális Antropológiai Intézetének munkatársa, aki néhány éve kutatja az online közösség életét.
A MyKnet.org lelkét honlapok tucatjai jelentik, amelyek segítségével az első nemzet tagjai - így nevezik magukat az indiánok - kommunikálnak egymással. Ahogy a szomszédos Egyesült Államokban és a világ más országaiban is, Kanadában sem nevezhető jónak az indiánok helyzete. A helyi kormány sok tekintetben háttérbe szorította őket. Településeik és a rezervátumaik gyakran messze vannak egymástól, a falvakban és városokban alig vannak európai értelemben vett utak. Így érthető, hogy télen, amikor a folyók és a tavak befagynak a teherautók a létrehozott jégutakon közlekednek. Nyáron marad a repülőgép. Az elszigeteltség miatt komoly problémákkal kell megküzdeniük a helyieknek, mindennapos a depresszió, az alkoholizmus, a munkanélküliség és nagyon magas az öngyilkosságok száma.
"Az okok között elsősorban meg kell említeni a többségi társadalom általi elnyomást és a kultúrájuk teljes semmibe vételét" - hangsúlyozta Philipp Budka. S hogy mi jelentette a megoldást? Nos, a helyi Tribal Council, az indián vezetők politikai tanácsa úgy határozott, hogy a Web 2.0-ban látja a jövőt és már 1994-ben (!) megalapította a Knet nevű szervezetet. A MyKnet.org-ot 2000-ben hozták létre. A Knet elnevezés az indiai Kuhkehna szóból származik, amelynek a jelentése: mindenki mindenhol.
A MyKnet.org azonban nem csak a 100 százalékos részvételi arányával tűnik ki a többi közösségi portál közül. "A hálózat az itt élő emberek számára identitáserősítő. A kanadai médiában az indiánok alig szerepelnek, így a Knettel szerzik vissza az őket megillető helyet, még ha csak virtuálisan is. Azt mondják: mi voltunk előbb itt, ez a hely a miénk" - mondta Budka. A rendkívül egyszerű főoldalon reklámok nincsenek, de nincs is rájuk szükség. Az emberek ugyanis összedobják a szükséges összegeket. Mindez a szakember szerint azt mutatja, hogy az indiánok abban a helyzetben vannak, hogy összetett adminisztratív és gazdasági dolgokat is megoldjanak, valamint segítsenek magukon.
A Knet egyben internetszolgáltató is, amely lehetővé teszi, hogy az indiánok politikai vezetői videokonferenciákon vegyenek részt, így beszélgetve egymással akkor is, ha nagy távolságra laknak a beszélgetőpartnereiktől. Emellett a hálózatot használják többek között röntgenfelvételek küldésére is és az orvosok videochatekben adnak tanácsot a betegeknek. Ezenkívül vannak oktatási lehetőségek, tanfolyamok. Ahogy az itt élők mondják: a Knet tagjai az Internet High Schoolban tanulnak.
De vannak olyanok is, akik egy névtelen üzenőfalon káromkodnak vagy éppen a frusztrációjukat vagy a szomorúságukat osztják meg másokkal. A fiatalok egy része nagyon unatkozik és ennek hangot is adnak. A tagok többsége viszont egyszerűen csak meg akarja mutatni magát és azt, hogy ő hol helyezkedik el a társadalmi struktúrában.