Berta Sándor

Peru: OLPC XO minden gyereknek

A dél-amerikai ország 2007-ben csatlakozott az One Laptop Per Child (OLPC) programhoz, azzal a szándékkal, hogy minden általános iskolásnak juttasson egy készüléket.

Tanja Kohn, az Innsbrucki Egyetem lektora kétszer hat hétre Peruba utazott. Feladata az XO laptopok alkalmazási tapasztalatainak összegyűjtése és azok kiértékelése volt. A perui oktatási minisztérium elhatározta, hogy 2011-ig minden állami általános iskola tanulója kapni fog egy XO laptopot. Az elképzelést tettek követték és napjainkra Peru az OLPC készülékének egyik legnagyobb alkalmazója.

Kohn az 500 lakosú Arahuayban és az ancashi régió további három iskolájában gyűjtötte össze a készülékkel kapcsolatos tapasztalatokat. Az általa készített interjúkból kiderült, hogy a diákok nagyon pozitívan fogadták az új eszközöket és sokkal kevesebb alkalommal lógtak. A tanárok ugyanakkor nem fogadták ennyire jól a programot, az ő érzéseik vegyesek voltak. Miközben a fiatal tanárok egy év után már szinte rajongtak az XO-ért, addig idősebb társaik visszafogottan reagáltak az új jövevény érkezésére.

A perui állam eddig 252 000 XO-t vásárolt meg. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kormány csak a hardverbeszerzési költségeket állja. Az általános iskolákat kötelezték a programban való részvételre, ugyanakkor nekik kellene minden más kiadást (szoftverek frissítése, karbantartás, tanárok továbbképzése stb.) fedezniük.


"A projekt célja, hogy a perui kisdiákoknak megtanítsák az olvasást, az írást és a négy alapvető matematikai számítási módot. Emellett a fő szempontok közé sorolták azt is, hogy a tanulók elsajátítsák az új médiák kezelését, valamint hogy egy szintre hozzák a városi és a vidéki gyerekeket. A tanárok a program során fejleszthetik, bővíthetik a pedagógiai képességeiket és ezáltal az oktatás színvonala is emelkedhet. A végső cél pedig az ország lévő analfabéták számának és arányának a csökkentése" - szögezte le Tanja Kohn.


A szakember elmondta, hogy most már a projektben való részvétel fő kiválasztási szempontjai közé tartozik, hogy az adott iskolának megfelelő minőségű elektromos hálózattal kell rendelkeznie azért, hogy a diákok ott tölthessék fel a készülékeket. Ennek oka, hogy sok perui lakásban még mindig nincs áram.


"A perui kormány átlagosan 180 dollárt fizetett készülékenként. A programban résztvevő iskolák kiválasztását az oktatási minisztérium végzi. Eddig csak a 26 helyi régió kiválasztott intézményeibe kerültek XO-k. A beérkezés után a szaktárca minden laptopot minőségellenőrzési folyamatnak vet alá, majd azokat konfigurálja, feltelepíti rájuk az operációs rendszert és az aktuális szoftververziókat. Végül mindegyik darabot regisztrálják és kóddal látják el. Csak ezután szállítják ki a számítógépeket az adott településközpontjába, ahol a helyi vezetők osztják szét őket."

"Az iskolák évente egyszer összegzik a tapasztalataikat. A projekt helyi szakmai felügyeletét egy IT-szakértő látja el. Minden településen van egy ilyen szakember, akinek megvan a szükséges végzettsége és képes a kisebb javítások elvégzésére is. Ideális esetben minden tanár egy ötnapos továbbképzésen esik át, ahol megtanulja kezelni az XO-t" - nyilatkozta az Innsbrucki Egyetem munkatársa.


Tanja Kohn hangsúlyozta, hogy sok iskola igyekezett javítani az elektromos hálózatán. Ezenkívül míg tavaly egy gyermeknek átlagosan 20 percre volt szüksége az XO használatba vételéhez, addig napjainkban ez az idő csupán néhány percet vesz igénybe. A gyakorlati alkalmazás egy kommunikációs óra keretében valósul meg. A tanár megbízza a gyerekeket, hogy mondjuk menjenek ki és fotózzanak le valamit. Ezeket el kell tárolniuk és szövegekkel kiegészíteni. Emellett a laptopot a matematikaórákon számológépként használják.

A helyi régiók szeretnének több pénzt kapni az államtól, a tanárok továbbképzése és az egyéb költségek ugyanis nagyon megterhelik a települések költségvetését. A legnagyobb problémát a tartalék-alkatrészek beszerzése jelenti. Mivel Peru egyes részein nagyon sok a por, így a készülékek gyakran meghibásodnak. A kijavításuk azonban van, hogy 3 hónapot is igénybe vesz.

Vannak szakmai hiányosságok is. Nincs például olyan szoftver telepítve az eszközökre, amely támogatná a kecsua nyelvet. Az angol vagy a gyakran német nyelvű alkalmazásokkal a helyiek nem sokat tudnak kezdeni. A rendszert ráadásul úgy konfigurálták, hogy december 31-én lejár a regisztrációja. Ezután a helyi IT-szakértőnek egy új kódot kell generálnia. A szoftverfrissítéseket USB-kulcsokon osztották szét. A tavaly beszerzett készülékekre 39, míg az ideiekre már 49 programot telepítettek. A frissítések miatt azonban a legtöbbször elvesznek az addigi adatok és beállítások. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése után viszont az OLPC XO laptopja egy hatékony oktatási eszközzé válhat.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Ahoy #9
    Változnak az idők, sajnos vagy nem sajnos de ezt el kell fogadni. Most az, hogy a perui gyerekek kapjanak technológiát vagy sem, az nézőpont kérdése. Lehet inkább kaját, vagy vetőmagot kéne adni nekik, vagy lehet nem.

    Ugyanis, ha kapnak egy kis ízelítőt abból a technológiából, ahol a világ másik fele tart... lehet olyan motivációs erőt kapnak, hogy igenis ki akarnak törni, felemelkedni. Ezeken a helyeken, az élet egyenlő a nyomorral, és nagyrészt nem is tudják, hogy létezik ennél jobb élet is. Innen a meleg lakásból, a pizza mellől meg egyetemi diplomával könnyű pofázni... Soha nem érthetjük meg a 3. világbéli helyzetet.

    Ha én kapnék egy számomra csúcstechnológiát, míg amúgy ungabunga a falvam, akkor lehet olyan lökést adna, hogy ki szeretném magam emelni és a családomat is a szutyokból.

    Kézírás meg jó és szép, de lehet 10-20 év múlva elsődlegesen a gépírást fogják megtanulni a gyerekek. Ezt el kell fogadni. Az, hogy nem vagyok kocka, foglalkozok szépirodalommal, versekkel stb, ellenben informatikusnak tanulok...én is hatékonyabban és gyorsabban gépelek, mint kézírok. Jegyzettömb ottvan a használtan 8000 Ft-ért vett HQ kijelzős QWERTY-s Blackberrymen. Kereshető, jól olvasható, gyors. Persze szeretek rajzolgatni meg ilyesmi papírra :) De mivel a kézírásom más számára olvashatatlan (néha még énsem tudom dekódolni :D) jobban járok ha nyomtatva kell beadni a dolgokat.
  • waterman #8
    nem azt mondom, hogy informatikát nem kell tanítani hanem, hogy talán nem kéne számológépként használni és írni sem azon kell megtanulni. az ember agya máshogy fejlődik, ha kézzel kell írnia, ennyi. egy patkány is megtanulja hogy a gombok közül melyikre kap enni, de írni nem fog. egyik ismerősöm fia kb 15 éves és nem tudott összeszorozni két számot és én meg voltam döbbenve. mit tanítanak akkor? nagyon jók az interaktív táblák is, arra hogy elbohóckodják az órát, de a gyerek nem tanul, mert azt nézi, hogy a tanár pingál. pl nyelvi órákon annyi esze nincs a gyereknek, hogy leírja a szavakat amit a tanár felvés a táblára. ilyen körülmények közt kell még vajon egy elektronikus kütyü, ami szintén elvonja a gyerek figyelmét a tanárról? más: infó óra. a tanár már kihúzta a switchet, hogy a gyerekhad ne neteljen, hanem rá figyeljen. mit csinál a kispajtás? nekiáll pasziánszozni, csak hogy véletlenül se kelljen odafigyelni. köv órán meg ír egy akkora 2est, hogy éppen nem egyes.
    különben például a második kép tanulságos. nem néznek egymásra, csak bele a képernyőbe. az ilyen izéknak jó közösségépítő hatása lehet.
    az ilyeneken nem írni, olvasni, számolni kéne megtanulni, hanem ami ezek után jön. feltölteni rá a biológiai atlaszt, tanulmányozni a periódusos táblát meg hasonlók.
  • lapaleves #7
    azt nem is említem, hogy a -35-től +40 volt megtűrt töltőfeszen és a cpu nélkül is dolgozó wifi repeateren kívül

    sudo apt-get install sugar sugar-activities

    is van. pár év múlva ilyeneket visznek a Himalájára meg az ISS-re nem thinkpadet.
  • lapaleves #6
    azért itt pont elég jópofa dolgot írnak ahhoz, hogy ilyet akarjak gyerkőc első gépének.
  • lapaleves #5
    nem mindegy tudnak-e szépen írni, ha a fele eleve funkcionális alfabéla?

    meg azért gondolom fogunk pislogni, mikor 20 év múlva az átlag perui parasztgyerek lealáz minket it (linuksz rendszeradmin stb...) témában.

    mondjuk engem nem érdekel, szeretek aszfaltozni, csak nyáron kicsit meleg. lényeg, hogy mindig van nálam papír meg ceruza.
  • Nonix #4
    nem pc-ket kene adományozni, na mindegy
  • gombabácsi #3
    a civilizált, marha nagy jólétben élő emberek lelkiismeretfurdalás eltakarása laptopokal
  • Daza500 #2
    Így igaz.

    Arra nem gondolnak, hogy egy számítógép tönkremegy, de AZ ÍRÁS MEGMARAD.
    Lassan már azokat fogják lenézni, akik papírt, ceruzát mernek használni.
  • waterman #1
    "A projekt célja, hogy a perui kisdiákoknak megtanítsák az olvasást, az írást és a négy alapvető matematikai számítási módot."

    "Ezeket el kell tárolniuk és szövegekkel kiegészíteni. Emellett a laptopot a matematikaórákon számológépként használják."

    nagyon jó. lef*som a bokám. kell ez, meg minden, de nem írás meg számolás oktatáshoz. ahhoz összegyűjtenek egy 200 oldalas szöveggyűjteményt, meg adnak 3 ceruzát meg 4 füzetet. hopp ez megvan 20 dollárból is a 180 helyett. és még szoftvert sem kell tölteni hozzá. ja, tanítani kéne? szörnyű. nekem felső tagozatig nem volt szabad számológépet használnom. vajon miért? vajon miért nem tud összeszorozni egy mai 15 éves fejben két 1 jegyű számot?? ezért. vajon miért az a fogalmazás egy mai tizenévesnek, hogy ír egy 2 sms-nyi szöveget a lapra?? az ilyenek miatt. és vajon miért nem tudnak írni a mai tizenévesek (csak mint egy durva ökörhugyozás)? szintén mert a billentyűzeten gépelnek csak. ésszel kéne használni ezeket. meg mennyi szemét lesz már 250ezer darab ilyenből?