Vezetéknélküli e-olvasót mutat be a Sony

Még egy apróságot hozzátennék az általam írtakhoz, ugyanis ez már eleve egy halott ötlet lenne, mivel egyszerre 2 hasonló projekt nem fog futni (vezetõségi összefonódás miatt sem) és már létezik a program: http://www.ki.oszk.hu/107/download.php?view.274 és http://www.ki.oszk.hu/107/download.php?view.157.

Amennyit kihámoztam belõle hirtelen, egyértelmûen nem lenne ingyenes közzététel.

Természetesen igazad van, de én már azt is egy kisebb csodának tartanám, ha a könyvtár rendes mûködési elvét követve kölcsönözhetõek lennének a lejárt szerzõi jogú könyvek (csak elérhetõek lennének); véleményem szerint a teljesen szabad digitális közzétételre egyenlõre nagyon kevés esély lenne.
Így részemrõl csupán egy minimalista elképzelést próbáltam felvázolni, aminek személy szerint én már örülnék, mindamellett, hogy megérné nekem az éves beiratkozási díjat az, hogy a szükséges mûhöz hozzájussak a kölcsönzés 21 napjára (ha jól emlékszem 3 hete írtak referenciaidõnek a kölcsönzéshez másik cikkben).
Szóval személy szerint egy ilyen nagyságrendû összeggel és módon hajlandó lennék támogatni az adott könyvtár digitalizálási projektjét.

De bizony elvárom, hogy tõlem is elnézést kérj! :-)

A te felvetésed lényege az volt, hogy a még amúgy semmilyen szerzõi jod alá nem esõ, de digitalizált könyveket is ki kell kölcsönözni a könyvtárból, majd olvasás után a mû törlõdne a felhasználó tárhelyérõl.

Ezzel szemben az én véleményem az, hogy az ilyen régi könyveket fel kell pakolni a netre, és maximum ingyenes regisztráció után bárki letölthesse õket a saját gépére, és addig használhassa, ameddig neki jól esik.

Én ilyen esetben még a regisztrációt is hülyeségnek tartom, mert plusz bürokrácia.

Apropó, egyre több az olyan fórum, ahol nem kell regisztrálni, vagy van lehetõség arra, hogy regelés nélkül szól hozzá, ha regelsz, az esetleg valamilyen plusz funkciót nyújt.

A MEK-rõl egyébként, nagyon helyesen, úgy tölthetsz le könyvet, hogy nem kell regisztrálni.

Ez természetes is, hisz ahhoz sem kell regisztrálni, hogy megcsodáld a Budai Palotát, vagy a Mátyás templomot, vagy a tiszavirágot.

Azt hiszem elnézést kell kérnem (kivéve Epikurosztól) és ezúton szeretném eloszlatni az esetleges félreértést, ugyanis ez nem az én ötletem. Én csupán felfigyeltem arra hírre, hogy a Francia Nemzeti Könyvtár a Googleval digitalizáltatja a tulajdonában levõ dokumentumállomány lejárt szerzõi jogú könyveit.
Alapvetõen erre építve, illetve hogy hazánkban is van hasonlóan nemzeti gyûjtõkörû könyvtár (igaz itthon a világon egyedülállóan kettõ is), melybõl az OSZK tudtommal nem kölcsönöz semmit, csak olvasószolgálata van (illetve Könyvtárközivel lehet mûrészletekhez hozzájutni).

Ezen a vonalon indultam el gondolatban, hogy a franciák szerintem nem hülyék és szerintem itthon is lehetne egy hasonló alternatíva. Ehhez csupán 2 éve van meg minden feltétel (beleértve különösen a jogit).

A MEK-ben, mint Polemius megjegyezte csak önkéntes alapon kerülnek be mûvek, szemben a BNF és Google összefogásával, ahol teljes gyûjteménybõl kerül be jogilag egyértelmû kör.

A francia helyzettel szemben itthon bármelyik mûvet digitalizálhatják és kölcsönözhetik a könyvtárak.

Ettõl függetlenül nem vagyok olyan szakértõ aki pénzhiány miatt sír (újra végigolvasva még csak utalást sem tettem ilyenre). Pont ellenkezõleg, a Google és a BNF kapcsán szerintem kevés szerepet játszik a pénz, ráadásul a hazai viszonyokra adaptált lehetõség kapcsán is hasonló alapokat feltételeztem (mindamellett, hogy fogalmam sincs van-e anyagi vonzata a BNF-Google megállapodásnak).

Kedves Epikurosz, a 2 milliárd interneteléréssel rendelkezõ ember 10%-a foglalkozna ezzel, az legalább akkora csoda lenne, mint Jézus feltámadása. Ezzel szemben a nemzeti könyvtárak esete inkább hasonlítana Luther (BNF) és követõi (egyéb nemzeti könyvtárak) érdemeire ez esetben.

Soha nem vontam kétségbe, hogy nem lehet partizánként csinálni. Amit írtam az nem a "partizán módszer" ellen irányult, hanem megjegyeztem, hogy itthon (is) lehetõség van egy elméletileg teljes hazai gyûjtemény digitális közzétételére a jelenlegi jog lehetõségei mellett.

Továbbra is fenntartom, hogy az közös, egységes bibliográfiai adatbázis(ok) nélkül sokkal nagyobb szenvedés lenne megtalálni a digitális mûveket.

Mindettõl függetlenül egyetértek azzal, hogy bár 2 éve megvan a jogi háttér is, az említett könyvtárnak csupán egy DEA színvonalú adatbázist sikerült összehoznia és kevés esélyt látok a BNF-hez hasonló projektre, hozzátéve, hogy ez nem pénz kérdése lenne.

Viktorkám!

Mondjad csak a bla-blád.
Min. 20 éve virágzik Magyarországon ez a fene nagy digitális korszak, és még mindig egy helyben topogunk. Mert az olyan szakértõkre várunk, mint te is, akik állandóan a pénzhiány miatt sírnak.
Közben olyan alapvetõ mûveket nem talál az ember a neten, mint az Aranybulla, Anonimus krónikája stb.
Ja, bocs, az Aranybulla oldalhû kiadását nemrég megjelentette az Akadémiai Kiadó aszem 20 ezer forintért.

Az igazság az, hogy pár szakember rátelepedett az emberiség szellemi kincsére, és azt akarják, hogy õk húzzanak hasznot belõle.

Szerintem itt olyan forradalom lesz, vagy már zajlik, mint a könynyomtatás megjelenése után. A Bibliához is, mivel arámiul, görögül és latinul volt írva nem tudtak az emberek hozzáférni, vagy, ha igen, nem értették azt. Jött Luther, akit amúgy elítélek, mert megbontotta a róm.kat egyház egységét, és szépen lefordította a Bibliát. Utána meg mások, és mások. Akkora ribillió lett ebbõl, hogy kb. 200 évre teljesen felforgatta Európát.

Én mindenkit arra buzdítok, akinek van min. 110-es IQ-ja, hogy szeretett tudományága egy, szerzõi jogokkal nem védett, és elektronikus formátumban még rendelkezésre nem álló könyvét digitalizálja, és terjessze.
Én épp most dolgozom egy ilyen projekten.

Van kb. 2 milliárd, ha nem több, interneteléréssel rendelkezõ ember. Ha ennek tíz százaléka, 200 millió ember belevág ebbe a vállalkozásba, el sem tudom képzelni, hogy annak mekkora hatása lesz.

Lehet ezt csinálni partizánként, vagy a Gutenberg projektbe besegítve.

Nekem volt régen egy elképzelésem:

Minden magyarországi iskola osztálya digitalizálhatna egy magyar szerzõtõl származó könyvet.

A gyerekek sok mindent megtanulnának így: szkennelés, OCR, korrektúra, tördelés, lektorálás, szövegszerkesztés, szerzõi jogok, kultúra, helyesírás stb. stb.

Így is, úgy is meg kellt anulni bizonyos számtech cuccokat, plusz ált. mûveltségieket is.
Akkor miért ne lehetne ezt haszonnal tenni?

Persze, egyszerûbb az, ha a tanítónéni azt mondja agyerekeknek, hogy írják le 10x, hogy: Géza, kék az ég!

Ja, és a közös munka révén a gyerekek szociális készsége is fejlõdne.
Meg, ott lenne a sikerélmény: egy digitális mû, amelyet 20-30 év múlva is elõ tudnának venni.

Engem érdekelne ez a bizonyos e-könyvtár, mivel csak a csendes verziót ismerem, de ott a PRC ritka, mint a fehér holló, nem is emlékszem, hogy láttam volna ilyen formátumú könyvet ott.

Jól tudom, hogy a PRC zárt formátum? Pár éve hozzájutottam pár PRC formátumú kiadványhoz, de olyan macerás volt a konverziójuk könnyebben emészthetõ formátumba, hogy végül letettem róla. Változott ez azóta?

tviktor: A MEK jó is lehetne, ha foglalkoznának vele, de sajnos pár elég régen nagyon leült. A szbványos bibliográfiában igazad van, ami viszont engem igen zavar, az a könyvek TXT formátuma. Ezzel gyakorlatilag haza is vágták az egészet, a formázási infók legnagyobb része ui. elveszett.

Hadd nyugtassalak meg, hogy létezik már olyan nem publikus ekönyvtár Magyarországon, ahol egységes formátumban (PRC) és magasszintû formázási követelmények alapján jelenhetnek meg az ekönyvek.
Ja és ez teljesen "amatõrök" munkája.
Az ötleted egyébként nem rossz.

Nem feltétlenül a digitalizálási munkafolyamatra gondolok akkor, amikor a szakemberek munkáját tartom fontosabbnak.

Véleményem szerint a projekt lényege lehetne az, hogy a Google adja a digitalizálás technológiai és szakember hátterét (szerintem van, vagy lesz benne gyakorlatuk).

A könyvtár adja a dokumentumokat, illetve a kereshetõség, hozzáférhetõség hatékonyságát megalapozó bibliográfiai adatbázist, illetve módszertant a mûvek feldolgozását illetõen. Szerintem nem mindegy, hogy milyen keresõ áll rendelkezésre az elektronikus dokumentumok keresése során és bátran állíthatom, hogy a könyvtári rendszerek keresõjénél és a bibliográfiai adatbázis(ok)nál nem ismerek jelenleg jobbat, hatékonyabbat és teljesebbet ezen a területen. Egyébként ez jelenleg már rendelkezésre áll közzétéve az interneten (nem csak beiratkozottak számára) a jelenlegi dokumentumállomány vonatkozásában.

Mindezt megfejelhetné a Sony eBook olvasója, mint célhardver, amelyre optimalizáltan lehetne elkészíteni a könyvtár mûveinek elektronikus változatát (bár ahogy hallottam az EPUB formátum megfelelõ formátum).

Ha ezt a két céget be lehetne vonni a könyvtárral együtt az informatikai inkubátorházba, akkor szerintem mindhárom szervezet nyerhetne a dolgon, mindamellett, hogy a könyvtárba beiratkozottak szabadon hozzáférhetnének a dokumentumokhoz.

Igazából létezik már ennek egy csírája DEA néven, bár nem teljesen a papír alapú állomány elektronikus változatáról szól. Mindenesetre ez sem alapvetõen teljesen publikus adatbázis, a dokumentumok jelentõs részéhez csak megfelelõ azonosítás után lehet hozzáférni (tudomásom szerint némelyikhez csak a könyvtár területén levõ számítógépekrõl).

Végezetül szerintem a MEK is azért lehet jó szemben az amatõr, hobbi szinten épített torrent alapú elektronikus dokumentumhalmazzal, mivel rendes, szakmailag is megfelelõ bibliográfiai adatbázis tartozik hozzá, szabványos rekordokkal.

Említed a MEK-et, és hogy nem bízol az amatõrökben, inkább a szakemberek munkájának minõségét ismered el.

Nos, a MEK-ben is csak az van amit beküldtek nekik, õk maguk nem digitalizálnak szöveget, csak gondozzák azt.

Látom tökéletesen sikerült megfogni a dolog lényegét és megfelelõen tág látókörrel kifejteni a dolgot.

Elsõsorban megfeledkeztél egy olyan apróságról, mint motiváció; illetve jogtisztaság. Ugyanis az általam említett módszer nem tér el jelentõsen a jelenlegi könyvtári módszertõl csupán a modernizálás elsõ lépése.

A lényeg egy teljes gyûjtemény elérhetõvé tétele lenne elsõsorban a könyvtárban beiratkozottak számára.
Mondjuk szó sem volt arról, hogy a könyvtárban kell elolvasnia a könyvet az olvasón, hanem, hogy ott tud hozzájutni elsõsorban (teljesen úgy, mintha kikölcsönözné a papír alapú mûvet); csak nem kell "visszavinni", hanem törlõdik a kölcsönzési idõ lejártával.

A japán kutató pedig nem fog ideutazni, ugyanis a könyvtár(ak) teljes állományáról létezik bibliográfiai adatbázis, melybõl kikeresve a mûvet könyvtárközi kölcsönzéssel hozzájuthat hasonló feltételekkel, mintha ideutazna érte. Pusztán egyszerûbb elektronikusan eljuttatni könyvtárak között is akár.

Amennyiben nem lett volna egyértelmû így olyan mûvek is jogtisztán elérhetõek elektronikusan, melyeket még véd a szerzõi jog (ugyanis ezeket is ki lehet kölcsönözni a könyvtárakból). És mindezt ezzel a módszerrel jóformán ingyen!
Persze be kell iratkozni a könyvtárba (illetve könyvtárközi kölcsönzés esetén valamelyik könyvtárba).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel jellemzõen nem szoktak teljes mûveket kutatók megkérni, leginkább ez cikkekre vonatkozik.

Véleményem szerint ez lehetne egy olyan elsõ lépés, amellyel meg lehetne alapozni a mûvek (bármelyik) digitális kölcsönzését.

Végezetül, ahogy írtam is, el lehet jutni oda is, hogy az egész kölcsönzés internet alapú lehetne.

A MEK tényleg jól indult, de valószínûleg motiváció (vagy/és pénz) hiányában megrekedt.

A másik apróság, hogy az általam említett könyvtár gyûjteményében megtalálható (elvileg köteles példányt kap minden ISBN számmal rendelkezõ mûbõl) és joga van digitalizálni és akár elektronikusan kölcsönözni is ezeket. A hangsúly itt jellemzõen a kölcsönzésen van, nem pedig az ingyenes közzétételen.

Részemrõl viszont ehhez képest nem tûnik elég hatékonynak a magánemberek által digitalizált tartalom és közzététel torrenten. Sokkal inkább bízom a szakemberek (könyvtárak) munkájának minõségében, bár elismerem, hogy sebességét tekintve az általad vázolt megoldással nehéz lenne versenyezni.

Nem utolsó sorban pedig 1500-2000 Ft-ot simán áldoznék arra évente (plusz a hardver), hogy tetszõlegesen hozzájussak bármely itthon megjelent mûhöz kölcsön.

De tudod mit, igazad lehet nem vagyok normális, hogy eszembe jutott egy olyan elméleti lehetõség, amellyel viszonylag egyszerûen és jogtisztán hozzá lehetne juttatni embereket elektronikus könyvekhez, szmben az egyszerû torrentezéssel.
Valószínûleg hasonlóan kevéssé normálisak lehetnek a francia nemzeti könyvtár szakemberei is (nem mérve magam és tudásom egyébként az ottaniak szakmai hozzáértéséhez).