SG.hu·
Mumbai - a bloggerek megelőzték a CNN-t
A világ alig ocsúdott fel a Mumbaiban történt vérengzésből, és a túszhelyzet még mindig tart. A helyiek azonban folyamatosan az interneten tájékoztatják a közvéleményt.
A jól ismert Breaking News szalagcímek sosem jelentenek jót, ezt 2001. szeptember 11-e óta szinte mindenki tudja. Nos, a mumbai vérengzés és túszejtések után az első jelentések nem a CNN-en és más nagy televíziós csatornákon jelentek meg, hanem a Twitter, a Flickr és más oldalakon. Az iszlám szélsőségesek hoteleket, éttermeket és más épületeket érő támadásáról elsőként a különböző online fórumok számoltak be.
"Éppen most hallottam két nagy robbanást a Nepeansea úton és most már a szirénákat is hallom" - írta Gaurav Sikka, a twitter.com-on gsik néven publikáló helyi lakos. A hír villámgyorsan terjedt a világhálón. Előbb tudtak róla az internetezők, mint a CNN, az AP, a Reuters vagy a dpa. Ugyan csak néhány percnyi különbségről volt szó, ám miközben a nagy hírtelevíziók az első tudósításaikat leadták, a Twitteren és más honlapokon az emberek már az eseményeket tárgyalták, a mobilokkal rögzített első fotókat csereberélték egymás között és a szemtanúk beszámolóit olvasták.
"Vészhelyzet! Kérem, le tudja valaki ellenőrizni, hogy az Oberoi Hotelben volt-e robbanás vagy lövöldözés? Én jelenleg az Inoxnál vagyok" - olvasható még mindig a puneet nevű indiai felhasználó bejegyzése. A hírügynökségi jelentések és a televíziós tudósítások ezzel szemben tömörek, szárazak, mintha valaki a lottószámokat olvasná fel. "A csatornák lövöldözésekről számoltak be Colabában! Hallottál erről valamit?" - kérdezi a b50 rövidítést használó bombayaddict a kapilb nevű társától.
A CNN anyagára támaszkodó dpa-jelentés ezzel szemben a következőképpen hangzik: "Több luxusszállodát, egy mozit és a város főpályaudvarát támadták meg terroristák gyorstüzelő fegyverekkel és kézigránátokkal. A CNN-IBM arról számolt be, hogy a város központjában felrobbantottak egy benzinkutat."
A Grundreport számos szemtanú beszámolóját közli le. Neha Viswanathan élőben tudósította a szállodájából az embereket a történesekről és leírja a félelmeit: "Az ablakon kívül hallom a szirénákat. Kérlek, hagyd, hogy ez egy biztonságos éjszaka legyen. Vannak találgatások arról, hogy az összecsapások egyáltalán terrortámadások-e. Bombay folyamatosan bandaháború színtere volt, de ebből az elmúlt tíz évben már semmit sem vettem észre."
Alighanem az elmúlt napokban bizonyosodott be végérvényesen a Web 2.0-s szolgáltatások gyorsasága a hagyományos médiákkal szemben. A tudósítók ugyan nem profik, de közvetlen szemtanúk, akik mindent rögzítenek a mobiljaikkal, a laptopjaikkal és a digitális fényképezőgépeikkel. Az előnyük a sebesség, és gyakorlatilag mindenki riporterré válhat. Ők átélik az eseményeket, beszámolnak a történésekről, a saját félelmeikről, miközben a nagy hírügynökségek és a hírtelevíziók stábjai még úton vannak a helyszínre. Minden beszámoló forrás pont amiatt értékes, mert aki leadja az anyagot, az közvetlenül az események helyszínéről tudósít. Bárki kapcsolatba léphet velük, szinte valós időben követheti nyomon a történéseket.
A legtöbb külföldi médiának pont az volt a problémája, hogy a munkatársaik Delhiben voltak, kénytelenek voltak a helyi adók képeit átvenni. Miközben a világhálón özönlöttek a beszámolók. Ez is Mumbai. Csak a másik oldalról.
A jól ismert Breaking News szalagcímek sosem jelentenek jót, ezt 2001. szeptember 11-e óta szinte mindenki tudja. Nos, a mumbai vérengzés és túszejtések után az első jelentések nem a CNN-en és más nagy televíziós csatornákon jelentek meg, hanem a Twitter, a Flickr és más oldalakon. Az iszlám szélsőségesek hoteleket, éttermeket és más épületeket érő támadásáról elsőként a különböző online fórumok számoltak be.
"Éppen most hallottam két nagy robbanást a Nepeansea úton és most már a szirénákat is hallom" - írta Gaurav Sikka, a twitter.com-on gsik néven publikáló helyi lakos. A hír villámgyorsan terjedt a világhálón. Előbb tudtak róla az internetezők, mint a CNN, az AP, a Reuters vagy a dpa. Ugyan csak néhány percnyi különbségről volt szó, ám miközben a nagy hírtelevíziók az első tudósításaikat leadták, a Twitteren és más honlapokon az emberek már az eseményeket tárgyalták, a mobilokkal rögzített első fotókat csereberélték egymás között és a szemtanúk beszámolóit olvasták.
"Vészhelyzet! Kérem, le tudja valaki ellenőrizni, hogy az Oberoi Hotelben volt-e robbanás vagy lövöldözés? Én jelenleg az Inoxnál vagyok" - olvasható még mindig a puneet nevű indiai felhasználó bejegyzése. A hírügynökségi jelentések és a televíziós tudósítások ezzel szemben tömörek, szárazak, mintha valaki a lottószámokat olvasná fel. "A csatornák lövöldözésekről számoltak be Colabában! Hallottál erről valamit?" - kérdezi a b50 rövidítést használó bombayaddict a kapilb nevű társától.
A CNN anyagára támaszkodó dpa-jelentés ezzel szemben a következőképpen hangzik: "Több luxusszállodát, egy mozit és a város főpályaudvarát támadták meg terroristák gyorstüzelő fegyverekkel és kézigránátokkal. A CNN-IBM arról számolt be, hogy a város központjában felrobbantottak egy benzinkutat."
A Grundreport számos szemtanú beszámolóját közli le. Neha Viswanathan élőben tudósította a szállodájából az embereket a történesekről és leírja a félelmeit: "Az ablakon kívül hallom a szirénákat. Kérlek, hagyd, hogy ez egy biztonságos éjszaka legyen. Vannak találgatások arról, hogy az összecsapások egyáltalán terrortámadások-e. Bombay folyamatosan bandaháború színtere volt, de ebből az elmúlt tíz évben már semmit sem vettem észre."Alighanem az elmúlt napokban bizonyosodott be végérvényesen a Web 2.0-s szolgáltatások gyorsasága a hagyományos médiákkal szemben. A tudósítók ugyan nem profik, de közvetlen szemtanúk, akik mindent rögzítenek a mobiljaikkal, a laptopjaikkal és a digitális fényképezőgépeikkel. Az előnyük a sebesség, és gyakorlatilag mindenki riporterré válhat. Ők átélik az eseményeket, beszámolnak a történésekről, a saját félelmeikről, miközben a nagy hírügynökségek és a hírtelevíziók stábjai még úton vannak a helyszínre. Minden beszámoló forrás pont amiatt értékes, mert aki leadja az anyagot, az közvetlenül az események helyszínéről tudósít. Bárki kapcsolatba léphet velük, szinte valós időben követheti nyomon a történéseket.
A legtöbb külföldi médiának pont az volt a problémája, hogy a munkatársaik Delhiben voltak, kénytelenek voltak a helyi adók képeit átvenni. Miközben a világhálón özönlöttek a beszámolók. Ez is Mumbai. Csak a másik oldalról.