SG.hu
Elmaradottak a közintézményi hálózatok
A költségvetési szektor ''hálózatiság'' tekintetében az üzleti szféra mögött halad. A szegmensek közötti jelentős különbségek arra utalnak, hogy a költségvetés perifériáin konzerválódni látszik a lemaradás.
A BellResearch adatai alapján háromból csaknem két költségvetési intézmény rendelkezik helyi hálózattal, ami az egy évvel korábban mért értékhez képest nem mutat érdemi változást. Ugyanakkor figyelemre méltó a szegmensek közötti drasztikus különbségek megléte, ezt az elmúlt időszakban sem sikerült jelentősen csökkenteni. A közszféra bizonyos szegmenseiben érzékelhető meglehetősen alacsony lan-penetráció arra utal, hogy noha hatékony, pc-kkel támogatott csoportmunka nehezen képzelhető el az intézmény gépparkjának összekapcsolása nélkül, a számítógépes hálózatok alkalmazása a hazai közszféra gyakorlatában még korántsem magától értetődő.
Az egészségügyi intézmények lemaradása különösen fájdalmas, hiszen az erőforrások információtechnológiai eszközökkel támogatott megosztása, de akár a globális munkamegosztásba való bekapcsolódás ebben a szektorban igen komoly hatékonyságnövelő potenciált rejt. Árnyalja a képet, hogy a központi közigazgatás, a közép- és a felsőfokú oktatás, illetve a fekvőbeteg-ellátás területén tevékenykedő intézmények gyakorlatilag mindegyike üzemeltet helyi hálózatot. A központi régióbeli, illetve a nagyobb intézmények az átlagosnál jobb helyzetben vannak.
Kissé távolról szemlélve az üzleti szféra eredményei nem sokban különböznek az intézmények adataitól. A részletes vizsgálódás azonban lényegi eltérésekre világít rá. Bár az 1-9 fős mikrovállalkozások mindössze egyharmados lan-penetrációval jellemezhetők, a szektor felsőbb régióinak reprezentánsai jóval egységesebb képet mutatnak. A 10 főnél többet foglalkoztató cégeknek már nagyobb hányada kötötte hálózatba számítógépeit, mint az intézményi szféra átlaga, a közép- [50-249 fős] és a nagyvállalati körben pedig jóformán teljes ellátottságról beszélhetünk. Mindez arra utal, hogy a hazai gazdálkodó szervezetek a közszféránál előbb jutnak el a felismerésig, miszerint az it-eszközök hálózatba szervezése az erőforrások hatékonyabb elosztása révén jelentős előnyöket hordoz magában.
Dedikált szerverszámítógépet a helyi hálózattal rendelkező intézmények 71 százalékánál találunk, ami mintegy 6800 költségvetési szervezetet jelent. Itt valamivel kisebb a közszféra vállalatoktól számított elmaradása, valamint az egyes intézményi szegmensek között is kisebb különbségek figyelhetők meg, mint összességében a helyi hálózatoknál. Mindez arra utal, hogy bár a közszféra fejlettségét tekintve erősen polarizált, az egyes pólusok viszonylag homogének. Így, ahol felmerült az eszközök hálózatba kötése, ott már relatíve könnyű a továbblépésben rejlő lehetőségek felismerése, az erőforrások központosítása felé való továbblépés.
A közszféra a vezetéknélküli hálózatok elterjedtségét tekintve a hazai viszonyok között élenjárónak mondható. Csaknem minden ötödik intézmény [19 százalék] üzemeltet wlan-t, további 4 százalék pedig éppen ilyen hálózat létesítését tervezte a felmérés időpontjában.
A BellResearch adatai alapján háromból csaknem két költségvetési intézmény rendelkezik helyi hálózattal, ami az egy évvel korábban mért értékhez képest nem mutat érdemi változást. Ugyanakkor figyelemre méltó a szegmensek közötti drasztikus különbségek megléte, ezt az elmúlt időszakban sem sikerült jelentősen csökkenteni. A közszféra bizonyos szegmenseiben érzékelhető meglehetősen alacsony lan-penetráció arra utal, hogy noha hatékony, pc-kkel támogatott csoportmunka nehezen képzelhető el az intézmény gépparkjának összekapcsolása nélkül, a számítógépes hálózatok alkalmazása a hazai közszféra gyakorlatában még korántsem magától értetődő.
Az egészségügyi intézmények lemaradása különösen fájdalmas, hiszen az erőforrások információtechnológiai eszközökkel támogatott megosztása, de akár a globális munkamegosztásba való bekapcsolódás ebben a szektorban igen komoly hatékonyságnövelő potenciált rejt. Árnyalja a képet, hogy a központi közigazgatás, a közép- és a felsőfokú oktatás, illetve a fekvőbeteg-ellátás területén tevékenykedő intézmények gyakorlatilag mindegyike üzemeltet helyi hálózatot. A központi régióbeli, illetve a nagyobb intézmények az átlagosnál jobb helyzetben vannak.
Kissé távolról szemlélve az üzleti szféra eredményei nem sokban különböznek az intézmények adataitól. A részletes vizsgálódás azonban lényegi eltérésekre világít rá. Bár az 1-9 fős mikrovállalkozások mindössze egyharmados lan-penetrációval jellemezhetők, a szektor felsőbb régióinak reprezentánsai jóval egységesebb képet mutatnak. A 10 főnél többet foglalkoztató cégeknek már nagyobb hányada kötötte hálózatba számítógépeit, mint az intézményi szféra átlaga, a közép- [50-249 fős] és a nagyvállalati körben pedig jóformán teljes ellátottságról beszélhetünk. Mindez arra utal, hogy a hazai gazdálkodó szervezetek a közszféránál előbb jutnak el a felismerésig, miszerint az it-eszközök hálózatba szervezése az erőforrások hatékonyabb elosztása révén jelentős előnyöket hordoz magában.
Dedikált szerverszámítógépet a helyi hálózattal rendelkező intézmények 71 százalékánál találunk, ami mintegy 6800 költségvetési szervezetet jelent. Itt valamivel kisebb a közszféra vállalatoktól számított elmaradása, valamint az egyes intézményi szegmensek között is kisebb különbségek figyelhetők meg, mint összességében a helyi hálózatoknál. Mindez arra utal, hogy bár a közszféra fejlettségét tekintve erősen polarizált, az egyes pólusok viszonylag homogének. Így, ahol felmerült az eszközök hálózatba kötése, ott már relatíve könnyű a továbblépésben rejlő lehetőségek felismerése, az erőforrások központosítása felé való továbblépés.
A közszféra a vezetéknélküli hálózatok elterjedtségét tekintve a hazai viszonyok között élenjárónak mondható. Csaknem minden ötödik intézmény [19 százalék] üzemeltet wlan-t, további 4 százalék pedig éppen ilyen hálózat létesítését tervezte a felmérés időpontjában.