Az elmúlt hetekben a kulturális járulékról szóló törvény módosításának parlamenti vitája során ismét fellángolt a vita az adónem értelméről.

Olcsó poén lenne még egy bőrt lehúzva élcelődni a "nyakkendőadón", habár lehet, hogy a rólunk alkotott képet a világban kedvezően befolyásolja, hogy a világsajtó kis színes híreibe bekerülve sikerült ezzel az ötlettel néhány vidám percet szerezni pár tíz- vagy százmillió embernek.

Először is tartozom egy vallomással. Komoly cégeknél tartott adóvizsgálataink során sok esetben alig találunk problémát a nagy adónemek esetében. Az áfára, társasági adóra, szja-ra, tbj-re a cégek jelentős része nagyon figyel. Ritkán lehet hibát találni. Szinte "felüdülést" jelent, hogy a tanácsadó a kis adók, például a kulturális járulék vagy az innovációs járulék vizsgálatakor hibát találhat.
Kis összegről van szó, nem rengeti meg a cég gazdálkodását, szinte alig lépi át az ingerküszöböt, de mégsem kell üres lapokat átadnunk az ügyfélnek. Ezek alapján mint adótanácsadó akár szerethetném is a kis adókat, elvégre sok kis adó sok kis hibalehetőséget rejt magában.

De mégis, mibe kerül ez mindannyiunknak? Érdekes adalék, hogy a háború előtti költségvetésekben az egyes adónemek mellett az azok beszedésére fordított kiadásokat is fel kellett tüntetni. Ma sem lenne érdektelen egy ilyen számítás, különösen, ha az adózók költségeit is figyelembe vennénk. Az ez évre tervezett áfabevétel 2127 milliárd forint, míg a kulturális járulékból 8,5 milliárd forint bevételt tervezett a Kulturális Alap. Utóbbi nem éri el az áfa 0,4 százalékát. Képzeljük el az APEH lelkesedését, amikor cégek tömegénél kell ezzel az adóval foglalkoznia. Erre a bevételre is ki kell fejlesztenie, működtetnie az informatikai rendszert, miközben ma nem egy olyan cég van, ahol az áfaforgalom önmagában nagyobb, mint a teljes kulturálisjárulék-bevétel.

Az elmúlt években késhegyre menő viták folytak arról, hogy a helyi iparűzési adó (hipa) forgalmi adónak minősíthető-e, és ezáltal ellentétes-e az EU 6-os irányelvével. A hipa esetében ez a vélelem szakmailag nem állhatott meg, de a kulturális járulék esetében sokkal inkább felvethető, hogy vajon nem egy külön bejáratú kis forgalmi adóról van-e szó. Szerintem ennek az adónak az a szerencséje, hogy még nem támadták meg Luxemburgban, de nem hinném, hogy sokáig kell erre várni. Végezetül egy utolsó szempont. Az adóknak az elsődleges feladata általában a bevétel biztosítása - de egyes esetekben lehet ösztönző és ellenösztönző szerepük is. A járulék bevezetésekor meghatározó érv volt, hogy egyes, társadalmilag károsnak tekintett termékeknél (mint például a pornóiparban) a keresletet csökkentheti az extra teher.

Érdemes lenne részletes elemzést végeztetni arról, hogy az egyes piacokra milyen hatást gyakorolt a járulékfizetési kötelezettség megjelenése. Pár millióba biztosan belekerülne egy ilyen tanulmány elkészítése, de tanulságos lenne. Addig is érdemes elgondolkodni azon, hogy még olyan termékek esetében is, ahol a fogyasztói ár jelentős részét teszi ki a jövedéki adó - mint az alkohol és a dohánytermékek -, megfigyelhető a kereslet rugalmatlansága és a fogyasztásra való csekély hatás. Ehhez képest a kulturális járulék hatása elenyésző a "csúnya termékeknél", miközben az egyéb adóztatott termékeknél növeli a kulturális termékek árát. Ami pontosan a kultúrafogyasztás áhított növekedése ellen hat.

Mielőtt valaki a konvergenciaprogramot kezdené el emlegetni: a GDP 0,03 százalékáról beszélünk. A költségvetési egyeztetések során pár óra alatt ennél nagyobb összegek cserélnek sokszor gazdát a pénzügyminiszter és a többi miniszter között. A 2009-es költségvetési alkuban ezt a pénzt (vagy akár többet is) oda kell adni a Kulturális Alapnak, és gyorsan el is felejthetnénk a kulturális járulékot. Nem fog hiányozni senkinek.