Gyurkity Péter
Részletek az Intel hibrid terveiből
Egy hónappal a soron következő IDF előtt a cég némi bepillantást engedett terveibe, amelyekben elsőként a különálló grafikus chipek, ezt követően pedig a gyengébb, majd erősebb hibrid processzorok szerepelnek.
A gyártó által közzétett hivatalos bejelentésben Pat Gelsinger, a Digital Enterprise Group első embere részletezte a jelenlegi elképzeléseket, mégpedig nemcsak a hibrid chipek, hanem a Xeonok, Itaniumok és a Nehalem architektúra vonalát illetően is. Nagyon úgy tűnik, hogy újabb egészpályás letámadásra készülnek, amelyben új processzorok, vadonatúj mikroarchitektúra, a Larrabee néven emlegetett hibrid megoldások, illetve egy frissen kidolgozott utasításkészlet is helyet kap. Lássuk szép sorban a részleteket.
A bejelentés elsőként a Dunnington kódnevű Xeon-családot említi, amelynek részeként bukkannak majd fel az első hatmagos, többprocesszoros szerverekbe szánt chipek. A foglalat nem változik, a gyártástechnológia a lassan már megszokottá váló high-k 45 nanométer, amely a FlexMigration virtualizációs technológiával egészül ki. Az Itanium családba tartozó Tukwila a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, mégpedig négy maggal, összesen 30 MB gyorsítótárral, QPI-busszal, integrált kétcsatornás memóriavezérlővel, és mintegy kétmilliárd tranzisztorral chipenként. Az Intel szerint ezzel rögtön megduplázódik az Itaniumok eddigi legjobb eredménye.
A szerverplatformokat követi a Nehalem mikroarchitektúra, amely a Penryn sorozatnál megismert 45 nanométeres gyártástechnológiára épül, ám a felépítés alapvető módon megváltozik. A technológia egészen 8 magig skálázható, megjelenik a Simultaneous Multi-threading, amely 4-16 szál kezelését támogatja, a memória irányába történő kommunikáció sebessége, vagyis a sávszél pedig a 8 MB harmadszintű gyorsítótár, a QPI, illetve a beépített memóriavezérlő révén az Intel szerint a jelenleg leggyorsabb Xeon-rendszerekhez képest is megnégyszereződik. A Nehalem család tagjai a noteszgépektől a csúcskategóriás szerverekig hódítanak majd, chipenként 731 millió tranzisztorral, az akár 1333 MHz-es DDR3-memória kezelésével, valamint az SSE4.2 utasításkészlettel.
Sokan az Intel hibrid processzorait várják leginkább, a vállalat szerencsére őket sem felejtette el. Bár pontos részleteket még nem közöltek, a korai tervekben még 16 mag szerepelt, amelyek 2 GHz körüli órajelen futnának. Most azonban kiderült, hogy a projekt a Tera-scale programnak megfelelően épült, így elméletileg több ezer mag is összedolgozhat, aminek eredményeként egészen különleges fejlesztések készülhetnek el. A 45 nanométeres Nehalem processzorokon azonban még nem kapnak helyet az integrált vezérlők, ezek ugyanis az év végére állnak majd készen a megjelenésre, a piaci debütálásra pedig legkorábban 2009 első felében kerülhet sor. A végleges hibrid megoldások a Nehalem első újragondolásában kapnak majd helyet, amely jelenleg Sandy Bridge (korábban Gesher) kódnéven fut.
Elsőként két sorozat, az asztali Havendale, illetve a mobil Auburndale tagjaiban jelennek meg az integrált chipek, amelyek az Intel G45-családra épülnek, nem lesznek tehát kifejezetten erőművek. A processzorokban a vezérlő mellett két mag, 4 MB másodszintű gyorsítótár, valamint integrált kétcsatornás memóriavezérlő kap helyet, amely legfeljebb 1333 MHz-es DDR3-memóriát kezel. Terveik szerint 2009 első felében elkészülnek, vagyis megelőzik az AMD által fejlesztett Fusion felbukkanását.
A jelenleg használt SSE mellett megjelenik az Advanced Vector Extensions (AVE) utasításkészlet, minden bizonnyal ez különíti majd el a Larrabee saját, x86-ra épülő utasításkészletét az eredetitől. A Larrabee tagjai támogatják majd az OpenGL, DirectX és ray-tracing utasításokat.
A gyártó által közzétett hivatalos bejelentésben Pat Gelsinger, a Digital Enterprise Group első embere részletezte a jelenlegi elképzeléseket, mégpedig nemcsak a hibrid chipek, hanem a Xeonok, Itaniumok és a Nehalem architektúra vonalát illetően is. Nagyon úgy tűnik, hogy újabb egészpályás letámadásra készülnek, amelyben új processzorok, vadonatúj mikroarchitektúra, a Larrabee néven emlegetett hibrid megoldások, illetve egy frissen kidolgozott utasításkészlet is helyet kap. Lássuk szép sorban a részleteket.
A bejelentés elsőként a Dunnington kódnevű Xeon-családot említi, amelynek részeként bukkannak majd fel az első hatmagos, többprocesszoros szerverekbe szánt chipek. A foglalat nem változik, a gyártástechnológia a lassan már megszokottá váló high-k 45 nanométer, amely a FlexMigration virtualizációs technológiával egészül ki. Az Itanium családba tartozó Tukwila a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, mégpedig négy maggal, összesen 30 MB gyorsítótárral, QPI-busszal, integrált kétcsatornás memóriavezérlővel, és mintegy kétmilliárd tranzisztorral chipenként. Az Intel szerint ezzel rögtön megduplázódik az Itaniumok eddigi legjobb eredménye.
A szerverplatformokat követi a Nehalem mikroarchitektúra, amely a Penryn sorozatnál megismert 45 nanométeres gyártástechnológiára épül, ám a felépítés alapvető módon megváltozik. A technológia egészen 8 magig skálázható, megjelenik a Simultaneous Multi-threading, amely 4-16 szál kezelését támogatja, a memória irányába történő kommunikáció sebessége, vagyis a sávszél pedig a 8 MB harmadszintű gyorsítótár, a QPI, illetve a beépített memóriavezérlő révén az Intel szerint a jelenleg leggyorsabb Xeon-rendszerekhez képest is megnégyszereződik. A Nehalem család tagjai a noteszgépektől a csúcskategóriás szerverekig hódítanak majd, chipenként 731 millió tranzisztorral, az akár 1333 MHz-es DDR3-memória kezelésével, valamint az SSE4.2 utasításkészlettel.
Sokan az Intel hibrid processzorait várják leginkább, a vállalat szerencsére őket sem felejtette el. Bár pontos részleteket még nem közöltek, a korai tervekben még 16 mag szerepelt, amelyek 2 GHz körüli órajelen futnának. Most azonban kiderült, hogy a projekt a Tera-scale programnak megfelelően épült, így elméletileg több ezer mag is összedolgozhat, aminek eredményeként egészen különleges fejlesztések készülhetnek el. A 45 nanométeres Nehalem processzorokon azonban még nem kapnak helyet az integrált vezérlők, ezek ugyanis az év végére állnak majd készen a megjelenésre, a piaci debütálásra pedig legkorábban 2009 első felében kerülhet sor. A végleges hibrid megoldások a Nehalem első újragondolásában kapnak majd helyet, amely jelenleg Sandy Bridge (korábban Gesher) kódnéven fut.
Elsőként két sorozat, az asztali Havendale, illetve a mobil Auburndale tagjaiban jelennek meg az integrált chipek, amelyek az Intel G45-családra épülnek, nem lesznek tehát kifejezetten erőművek. A processzorokban a vezérlő mellett két mag, 4 MB másodszintű gyorsítótár, valamint integrált kétcsatornás memóriavezérlő kap helyet, amely legfeljebb 1333 MHz-es DDR3-memóriát kezel. Terveik szerint 2009 első felében elkészülnek, vagyis megelőzik az AMD által fejlesztett Fusion felbukkanását.
A jelenleg használt SSE mellett megjelenik az Advanced Vector Extensions (AVE) utasításkészlet, minden bizonnyal ez különíti majd el a Larrabee saját, x86-ra épülő utasításkészletét az eredetitől. A Larrabee tagjai támogatják majd az OpenGL, DirectX és ray-tracing utasításokat.