SG.hu·
Tanya Andersen: per a RIAA és a kiadók ellen
Eljárást kezdeményezett az Amerikai Zeneipari Szövetség (RIAA) és több nagy kiadó ellen és kártérítést követel Tanya Andersen, a korábban a szervezet által igazságtalanul megvádolt amerikai anya.
A nő nevében a Lybeck Murphy Ügyvédi Iroda egy 104 oldalas úgynevezett összesített keresetet nyújtott be a RIAA ellen március 14-én, ez azonban csak most vált ismertté. Tanya Andersen és a kislánya közel három éven keresztül volt kénytelen elviselni az alaptalan vádaskodásokat és azt, hogy bármelyik pillanatban pénzügyi csődbe kerülhet a család. A perirat szerint a világ négy legnagyobb zenei kiadója illegális módon szövetkezett azért, hogy megőrizzék a zeneterjesztésben betöltött monopolhelyzetüket. Nem voltak tekintettel senkire, ártatlan embereket, halottakat, gyermekeket, számítógéppel nem is rendelkező személyeket vádoltak meg.
"A zeneipar által évek óta alkalmazott módszer illegális és tele van hibákkal. A RIAA által megbízott MediaSentry nevű cég törvénytelen módon fért hozzá amerikaiak tízezreinek merevlemezeihez, majd az így birtokába jutott adatokat eladta a RIAA-nak és a négy nagy kiadónak. A megszerzett információk alapján az Amerikai Zeneipari Szövetség és a kiadók különböző módszerekkel - fenyegetésekkel, kényszerítő intézkedésekkel és zsarolási kísérletekkel - léptek fel az azonosított emberekkel szemben, csak azért, hogy pénzt kaphassanak tőlük. De ha ez nem lett volna sikeres, akkor ügyvédjeik több tízezer embert hurcoltak volna a vádlottak padjára alaptalan vádak alapján. Mi ezt a folyamatot szeretnénk most megállítani" - áll többek között a beadványban.
Tanya Andersen és a kislánya szociális segélyekből élnek. A zeneipar korábban azzal vádolta meg, hogy 1046 zeneszámot és zenei albumot terjesztett illegális módon az interneten. A nő megtagadta a kiadóknak a kártérítés fizetésére vonatkozó kérését, ezért 2005-ben több kiadó, köztük az Atlantic és a BMG beperelte. A cégek még az akkor hétéves kislány tanúkénti meghallgatását is indítványozták és miután ezt egy bíróság engedélyezte, azt vetették a gyermek szemére, hogy ő töltötte le a Dope Nose, a Bullet In The Head és a Shake That Ass Bitch című dalokat.
Andersen ügyvédjének végül sikerült bebizonyítania, hogy az internethozzáférés nem is a nő, hanem egy tőle 200 mérföldre lakó férfi nevén van. Jellemző, hogy ennek kiderítésére csupán a Google segítségére és néhány percre volt szükség. A kiadók csak több hónap után álltak el a per folytatásától, a perköltségek azonban addigra elérték a több tízezer dollárt. Az édesanyja tavaly kezdeményezte, hogy a zeneipar fizesse meg ügyvédi költségeit. Az ügyben eljáró Donald C. Ashmanskas bíró elfogadta a beadványt. Az indoklás szerint a nőt megilleti az ügyvédi költségek átvállalása, hiszen a korábbi pert nem ő indította.
A mostani ügy tétje nem csak az, hogy a RIAA kötelezhető-e a birtokába jutott adatok kiadására és - adott esetben - megsemmisítésére, hanem az is, hogy egy anya visszakapja-e a becsületét, amely pénzben nem mérhető.
 Tanya Andersen |
"A zeneipar által évek óta alkalmazott módszer illegális és tele van hibákkal. A RIAA által megbízott MediaSentry nevű cég törvénytelen módon fért hozzá amerikaiak tízezreinek merevlemezeihez, majd az így birtokába jutott adatokat eladta a RIAA-nak és a négy nagy kiadónak. A megszerzett információk alapján az Amerikai Zeneipari Szövetség és a kiadók különböző módszerekkel - fenyegetésekkel, kényszerítő intézkedésekkel és zsarolási kísérletekkel - léptek fel az azonosított emberekkel szemben, csak azért, hogy pénzt kaphassanak tőlük. De ha ez nem lett volna sikeres, akkor ügyvédjeik több tízezer embert hurcoltak volna a vádlottak padjára alaptalan vádak alapján. Mi ezt a folyamatot szeretnénk most megállítani" - áll többek között a beadványban.
Tanya Andersen és a kislánya szociális segélyekből élnek. A zeneipar korábban azzal vádolta meg, hogy 1046 zeneszámot és zenei albumot terjesztett illegális módon az interneten. A nő megtagadta a kiadóknak a kártérítés fizetésére vonatkozó kérését, ezért 2005-ben több kiadó, köztük az Atlantic és a BMG beperelte. A cégek még az akkor hétéves kislány tanúkénti meghallgatását is indítványozták és miután ezt egy bíróság engedélyezte, azt vetették a gyermek szemére, hogy ő töltötte le a Dope Nose, a Bullet In The Head és a Shake That Ass Bitch című dalokat.
Andersen ügyvédjének végül sikerült bebizonyítania, hogy az internethozzáférés nem is a nő, hanem egy tőle 200 mérföldre lakó férfi nevén van. Jellemző, hogy ennek kiderítésére csupán a Google segítségére és néhány percre volt szükség. A kiadók csak több hónap után álltak el a per folytatásától, a perköltségek azonban addigra elérték a több tízezer dollárt. Az édesanyja tavaly kezdeményezte, hogy a zeneipar fizesse meg ügyvédi költségeit. Az ügyben eljáró Donald C. Ashmanskas bíró elfogadta a beadványt. Az indoklás szerint a nőt megilleti az ügyvédi költségek átvállalása, hiszen a korábbi pert nem ő indította.
A mostani ügy tétje nem csak az, hogy a RIAA kötelezhető-e a birtokába jutott adatok kiadására és - adott esetben - megsemmisítésére, hanem az is, hogy egy anya visszakapja-e a becsületét, amely pénzben nem mérhető.