Gyurkity Péter
10 éve jelent meg az első MP3-lejátszó
Egy évtizeddel ezelőtt mutatták be az első, kereskedelmi forgalomban kapható MP3-lejátszót, amely trendet teremtett. A második jövevényt már beperelték, de sikerrel vette a jogi akadályokat.
A tizedik évfordulóra a Register készült egy összeállítással, megemlékezve az elsőként megjelent lejátszókról. A kialakulóban lévő szegmens abszolút úttörője a dél-koreai Saehan Information Systems volt, amely már 1997-ben gőzerővel dolgozott saját megoldásán, ám az elkészült lejátszókat csak az 1998-as CeBIT alatt mutatták be, a kereskedelmi forgalomban pedig májusban bukkantak fel az első példányok. Érdemes röviden áttekinteni a technikai jellemzőket, illetve az életutat, amely nem minden fejlesztés esetében volt nyílegyenes.
A Saehan MPMan F10 felkeltette a piac és a felhasználók érdeklődését, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban az Eiger Labs licencelte a készüléket, amely eleinte 250 dollárt kóstált. A 91x70x165.5 mm-es megoldás mindössze egy 32 MB-os flash háttértárolóval bírt, így alig néhány MP3-számot tárolhatott el, azokat is 128 Kbps bitrátával. A párhuzamos illesztő és az aprócska LCD-kijelző szintén a kilencvenes éveket idézi. Az MPMan név az első sikereket követően külön részleggé alakult a vállalaton belül és egészen 2003-ig folytatta a munkát, ám már 2001 során, az általuk alkalmazott másolásvédelmi megoldás feltörésének széleskörű alkalmazása miatt egyre jobban visszaszorultak a piacon. Az utolsó szöget az iTunes térhódítása verte be a koporsóba, az Apple által diktált irammal ugyanis nem tudták tartani a lépést.
Az elsőnél jóval nagyobb visszhangot váltott ki a Diamond Multimedia által elkészített Rio PMP300, amely 1998 szeptemberében jelent meg. Ez szintén 32 MB-ot kínált, ám a készülék nagyobb kijelzővel és memóriakártya-illesztővel egészült ki, amelynek segítségével kibővíthető volt a kapacitás. Egy hónapra rá a RIAA - amely korábban a kötelező másolásvédelem mellett tört lándzsát - beperelte a gyártót, mivel az szerintük az megsértette az 1992-es Home Recording Act
törvényt. Mindössze egy 8 napig tartó értékesítési tiltást tudtak elérni, ezt követően azonban a cég ellentámadásba ment át és sikerrel küzdött a vádak ellen. Végül úgy kerülték el a felelősségre vonást, hogy a bíróság kimondta: a cég nem felelős a vásárlók tetteiért, a készülék pedig amúgy sem felvevő, így nem esik a törvény hatálya alá.
A Diamond Multimediát később az S3, a Sonicblue, végül pedig a D&M Holdings vette át, 2005-ben pedig végleg kivonultak a piacról. Így tűntek el a süllyesztőben az első úttörők, hogy átadják helyüket a nagyoknak, amelyek immár kellő tapasztalattal vághattak bele az üzletbe.
A tizedik évfordulóra a Register készült egy összeállítással, megemlékezve az elsőként megjelent lejátszókról. A kialakulóban lévő szegmens abszolút úttörője a dél-koreai Saehan Information Systems volt, amely már 1997-ben gőzerővel dolgozott saját megoldásán, ám az elkészült lejátszókat csak az 1998-as CeBIT alatt mutatták be, a kereskedelmi forgalomban pedig májusban bukkantak fel az első példányok. Érdemes röviden áttekinteni a technikai jellemzőket, illetve az életutat, amely nem minden fejlesztés esetében volt nyílegyenes.
A Saehan MPMan F10 felkeltette a piac és a felhasználók érdeklődését, olyannyira, hogy az Egyesült Államokban az Eiger Labs licencelte a készüléket, amely eleinte 250 dollárt kóstált. A 91x70x165.5 mm-es megoldás mindössze egy 32 MB-os flash háttértárolóval bírt, így alig néhány MP3-számot tárolhatott el, azokat is 128 Kbps bitrátával. A párhuzamos illesztő és az aprócska LCD-kijelző szintén a kilencvenes éveket idézi. Az MPMan név az első sikereket követően külön részleggé alakult a vállalaton belül és egészen 2003-ig folytatta a munkát, ám már 2001 során, az általuk alkalmazott másolásvédelmi megoldás feltörésének széleskörű alkalmazása miatt egyre jobban visszaszorultak a piacon. Az utolsó szöget az iTunes térhódítása verte be a koporsóba, az Apple által diktált irammal ugyanis nem tudták tartani a lépést.
Az elsőnél jóval nagyobb visszhangot váltott ki a Diamond Multimedia által elkészített Rio PMP300, amely 1998 szeptemberében jelent meg. Ez szintén 32 MB-ot kínált, ám a készülék nagyobb kijelzővel és memóriakártya-illesztővel egészült ki, amelynek segítségével kibővíthető volt a kapacitás. Egy hónapra rá a RIAA - amely korábban a kötelező másolásvédelem mellett tört lándzsát - beperelte a gyártót, mivel az szerintük az megsértette az 1992-es Home Recording Act
törvényt. Mindössze egy 8 napig tartó értékesítési tiltást tudtak elérni, ezt követően azonban a cég ellentámadásba ment át és sikerrel küzdött a vádak ellen. Végül úgy kerülték el a felelősségre vonást, hogy a bíróság kimondta: a cég nem felelős a vásárlók tetteiért, a készülék pedig amúgy sem felvevő, így nem esik a törvény hatálya alá. A Diamond Multimediát később az S3, a Sonicblue, végül pedig a D&M Holdings vette át, 2005-ben pedig végleg kivonultak a piacról. Így tűntek el a süllyesztőben az első úttörők, hogy átadják helyüket a nagyoknak, amelyek immár kellő tapasztalattal vághattak bele az üzletbe.
