Napi Online
A GVH előtt a bankártyák jutaléka
A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárást indított a hazai bankkártya-kibocsátók és elfogadói hálózatok üzemeltetői ellen.
Híreink szerint a hivatal az ellenőrzést kiterjesztette a két domináns magyarországi kártyacégre, a MasterCardra és a Visára is. A vizsgálat célja annak kiderítése, hogy az eljárás alá vontak tisztességtelenül korlátozták-e a versenyt, illetve kimerítették-e a tisztességtelen piaci magatartás törvényi feltételeit.
A vizsgálat alapjául szolgáló precedenst egyértelműen az Európai Bizottságnak a MasterCarddal szemben hozott múlt év decemberi határozata adja, amelyben Brüsszel fél évet biztosított a kártyacégnek a versenyszabályokat sértő multilaterális bankközi díjainak módosítására. A brüsszeli határozat - szögezte le a versenytárs Visa regionális vezetője, Mark Antipov januári tájékoztatóján - önmagában nem kérdőjelezte meg a bankközi jutalék (interchange-díj) szükségességét, pusztán annak mértékét kifogásolta.
A hazai bankkártya-elfogadói piac fejlődésének - mint arra lapunk már többször rámutatott - egyik fő kerékkötője, hogy a hazai banki gyakorlatban csak nehezen csökken a kártyás fizetés után a tranzakció értékéből a plasztikot kibocsátó pénzintézet számára fizetendő jutalék összege. Ez az összeg korábban évekig 1,7 százalék volt, jelenleg a vásárlási érték 1,2 százalékát teszi ki, ami az európai környezetben magasnak számít, de messze nem minősül egyedinek. Lengyelországban a díjmérték jelenleg is 1,7 százalékos.
A magas teher következményeként terjed több szomszédos országhoz képest is lassan az elfogadói (pos) hálózat és ez lehet az oka annak is, hogy egészen a legutóbbi időkig a kártyaelfogadói piac lényegében csak két szereplőre korlátozódott. A hazai gyakorlat megváltoztatására ugyanakkor sem a MasterCardnak, sem a Visának nincs lehetősége, az ugyanis a hazai bankok közötti megállapodásokon múlik.
A lapunknak nyilatkozó hitelintézetek szerint a belső jutalékszintek letörésére már többször tettek kísérletet a pénzintézetek - ennek eredménye a szerény mértékben csökkenő jutalékösszeg -, ám az igazi áttörést jelentő konszenzus nem született meg: az egyik nézet szerint azért, mert a csak kibocsátásban érdekelt kisbankok ragaszkodnak a plasztikból származó bevételhez, mások szerint azért, mert a piac domináns szereplőjének nem éri meg a jutalékszint csökkentése, mivel így a saját kártyás forgalomból inkább tud komoly engedményeket tenni. A piaci szereplők körének bővülése ugyanakkor a szakértők szerint mindenképp nagyobb versenyt és versenyképesebb díjakat generálna a piacon - akár rövid távon is.
A mostani vizsgálattal kapcsolatban a banki szakemberek óvatos pesszimizmusuknak adnak hangot: véleményük szerint a GVH vizsgálata ezúttal is csak a felszínnel foglalkozik majd, a tartalmi összefüggéseket aligha érinti. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kártyás fizetés költségeit a GVH összevesse a készpénzkezelés költségeivel, de a vizsgálatnak arra is figyelemmel kell(ene) lennie, hogy más országokkal ellentétben a kártyaelfogadásra alkalmas pos-terminálokat rendszerint nem a kereskedő vásárolja meg és üzemelteti, hanem az elfogadói hálózatot fenntartó pénzintézet.
A nemzetközi tapasztalatok szerint azokban az országokban - például Ausztráliában -, ahol szabályozással igyekeztek csökkenteni a bankközi jutalékot, nem értek el célt. Az alacsonyabb interchange-díj mellett a bankok jelentősen megemelték a plasztikok kibocsátási költségeit és éves díját, ráadásul a kereskedelmi egységekben sem lettek olcsóbbak az árak annak hatására, hogy az ottani kereskedők kisebb díjat fizettek a kártyás tranzakciók után.
Híreink szerint a hivatal az ellenőrzést kiterjesztette a két domináns magyarországi kártyacégre, a MasterCardra és a Visára is. A vizsgálat célja annak kiderítése, hogy az eljárás alá vontak tisztességtelenül korlátozták-e a versenyt, illetve kimerítették-e a tisztességtelen piaci magatartás törvényi feltételeit.
A vizsgálat alapjául szolgáló precedenst egyértelműen az Európai Bizottságnak a MasterCarddal szemben hozott múlt év decemberi határozata adja, amelyben Brüsszel fél évet biztosított a kártyacégnek a versenyszabályokat sértő multilaterális bankközi díjainak módosítására. A brüsszeli határozat - szögezte le a versenytárs Visa regionális vezetője, Mark Antipov januári tájékoztatóján - önmagában nem kérdőjelezte meg a bankközi jutalék (interchange-díj) szükségességét, pusztán annak mértékét kifogásolta.
A hazai bankkártya-elfogadói piac fejlődésének - mint arra lapunk már többször rámutatott - egyik fő kerékkötője, hogy a hazai banki gyakorlatban csak nehezen csökken a kártyás fizetés után a tranzakció értékéből a plasztikot kibocsátó pénzintézet számára fizetendő jutalék összege. Ez az összeg korábban évekig 1,7 százalék volt, jelenleg a vásárlási érték 1,2 százalékát teszi ki, ami az európai környezetben magasnak számít, de messze nem minősül egyedinek. Lengyelországban a díjmérték jelenleg is 1,7 százalékos.
A magas teher következményeként terjed több szomszédos országhoz képest is lassan az elfogadói (pos) hálózat és ez lehet az oka annak is, hogy egészen a legutóbbi időkig a kártyaelfogadói piac lényegében csak két szereplőre korlátozódott. A hazai gyakorlat megváltoztatására ugyanakkor sem a MasterCardnak, sem a Visának nincs lehetősége, az ugyanis a hazai bankok közötti megállapodásokon múlik.
A lapunknak nyilatkozó hitelintézetek szerint a belső jutalékszintek letörésére már többször tettek kísérletet a pénzintézetek - ennek eredménye a szerény mértékben csökkenő jutalékösszeg -, ám az igazi áttörést jelentő konszenzus nem született meg: az egyik nézet szerint azért, mert a csak kibocsátásban érdekelt kisbankok ragaszkodnak a plasztikból származó bevételhez, mások szerint azért, mert a piac domináns szereplőjének nem éri meg a jutalékszint csökkentése, mivel így a saját kártyás forgalomból inkább tud komoly engedményeket tenni. A piaci szereplők körének bővülése ugyanakkor a szakértők szerint mindenképp nagyobb versenyt és versenyképesebb díjakat generálna a piacon - akár rövid távon is.
A mostani vizsgálattal kapcsolatban a banki szakemberek óvatos pesszimizmusuknak adnak hangot: véleményük szerint a GVH vizsgálata ezúttal is csak a felszínnel foglalkozik majd, a tartalmi összefüggéseket aligha érinti. Ezek közül a legfontosabb, hogy a kártyás fizetés költségeit a GVH összevesse a készpénzkezelés költségeivel, de a vizsgálatnak arra is figyelemmel kell(ene) lennie, hogy más országokkal ellentétben a kártyaelfogadásra alkalmas pos-terminálokat rendszerint nem a kereskedő vásárolja meg és üzemelteti, hanem az elfogadói hálózatot fenntartó pénzintézet.
A nemzetközi tapasztalatok szerint azokban az országokban - például Ausztráliában -, ahol szabályozással igyekeztek csökkenteni a bankközi jutalékot, nem értek el célt. Az alacsonyabb interchange-díj mellett a bankok jelentősen megemelték a plasztikok kibocsátási költségeit és éves díját, ráadásul a kereskedelmi egységekben sem lettek olcsóbbak az árak annak hatására, hogy az ottani kereskedők kisebb díjat fizettek a kártyás tranzakciók után.