Hetek óta egy új cikk gondolatát forgatom a fejemben. A szakadásos, romboló jellegű (angolul: disruptive) innovációk adnák a témát. A vizsgált terület az informatika és a távközlés. A fő irodalmi forrást Christensen professzor művei jelentenék. Tudjuk, hogy a múltban sok példa adódik: ilyen például maga a telefon, de az internet is.

De hogy állunk a mai példákkal? Na, pont ezzel szeretnék foglalkozni. Elkezdtem gyűjtögetni őket, de sok a nehezen megítélhető eset. Az angol nyelvű lapok az innovációk kapcsán előszeretettel használják a "disruptive" szót, de nem mindig Christensen szellemében. Most éppen az Amazon új e-könyvéről, a Kindle-ről olvasom a Newsweekben (november 26, a címlapon Jeff Bezos), hogy innovációként az is ilyen. Nagy a felhajtás körülötte. Pár perce beírtam a Google-ba, hogy "Amazon" és "Kindle". Több mint hetvenkétmillió találatot kaptam.

Nem rossz. De jó lesz nekem példának? Ha ez egy "disruptive" innováció, akkor alulról, a piac alsó szegmenséből kell támadnia, észrevétlenül kell kúsznia felfelé, kiszorítva onnan is a régi nagy játékosokat, a befutott termékeket. De ebben az esetben mi is az a befutott termék? Hát a könyv, a maga papíros, ragasztós, enyvszagú valóságában. Ha a Kindle győz, vége a Gutenberg Galaxisnak. Ezt jósolták már máskor is, amikor hasonló készülékek felbukkantak. Mi is tulajdonképpen a Kindle? Tulajdonképpen egy elektronikus készülék, amibe digitalizált könyveket és újságokat lehet letölteni. Lapos doboz (állítólag) kellemesen olvasható képernyővel, elektronikus lapozóval, az alján billentyűzettel.

Szakosított célszámítógép. Lehet vele mindenfélét csinálni, amit csak a digitális technológia és az ügyes szoftver megenged: lapozni, a szövegben ugrálni, szavakra, idézetekre rákeresni, a margóra e-jegyzeteket írni. És ami még érdekesebb: nem magányosan áll világban. Rádiós rendszerével fent van az interneten, része a hálónak, lehet vele kommunikálni, mindenféle webkettes dolgokat művelni, az Amazon könyvesboltjában szabadon barangolni, könyveket egy gombnyomással megrendelni.

Csábító gondolatok. Félnie kell a könyvnek? Egy könyv mindezeket nem tudja. Tud viszont mást. Tartós. Ha leejtem, nem lesz semmi baja. Jó szaga van. Ágyba lehet vele bújni. Ha valahol ottfelejtem, nem történik tragédia. Az enyém: elajándékozhatom, kölcsönadhatom. Díszíti a falat. Nagy tömegben hang- és hőszigetel. Tartós, nagyon tartós. Nem megy bele a vírus, nem hekkelik meg. Nem merül ki az eleme. Falevelet lehet préselni a lapjai között. A nagy Országh-szótárral súlyzózni is lehet. Többet lehet tenni egymás mellé vagy egymásra.

Ezeket meg a Kindle nem tudja, és nem tudták az elődjei sem. Kábé négyszáz dollár lesz az induló ára. Tulajdonképpen nem sok, már csak azért sem, mert a digitalizált könyvek feltehetően olcsóbbak lesznek, szállítási költség és hangulatos esti postai sorbaállás pedig egyáltalán nincs. Polcra sincs szükség. Könnyű kiszámolni: gyorsan megtérül. Sok könyv fér egyszerre bele, ráadásul a tárolókapacitása bizonyára nőni fog. És ez az őrült tempójú könyvdigitalizálás mindenfelé...

Csábító. Talán majd a szakkönyveket így... Gyorsan kellenek, gyorsan avulnak. Buy, delete. Vége a Gutenberg Galaxisnak? Mindenestre megnyugodva olvasom: felmérési eredmények mutatják, hogy a világ nem könyv- és képernyőolvasókra bomlik. Akik sokat interneteznek, sok könyvet is olvasnak. A nagy szakadék az olvasók és a nem olvasók között húzódik. Az előbbiek szeretik a Hálót, de kedvelik a könyveket is.