Dojcsák Dániel
Átverés az ADSL sávszélesség emelés!
Idén januárban minden eddiginél nagyobb sávszélesség emelést jelentett be a T-Com, illetve később szinte kivétel nélkül a többi szolgáltató is. A rézdrótok minősége és a központtól való távolság viszont úgy tűnik sok szerencsétlen ADSL ügyfélnél a hirtelen öröm után csalódást jelentett. A szolgáltatók nyilvánvalóan tisztában voltak azzal, hogy technikailag lehetetlen mindenhol a reklámokban is szereplő sebesség elérése, de az apróbetűs részre mégsem figyelmeztették ügyfeleiket.
A két elterjedt szélessávú technológia közül korábban az ADSL állt nyerésre, hiszen a kábeltelevíziós szolgáltatók komoly fizikai korlátokba ütköztek a fejlesztések kapcsán. Az egy csillagponton túl sok kábelinternet előfizetőt számláló helyeken gyakran előfordult, hogy a sávszélesség megcsappant ideiglenesen, amennyiben túl sokan túl sokmindent szerettek volna egyszerre letölteni. Ezzel ellentétben a DSL technológia előnye volt, hogy egészen a központig (DSLAM) külön szálakon közlekednek az egyes előfizetők adatai, cserébe viszont komoly jelentősége van az előfizető és a DSLAM közti vonalhossznak.
Hosszútávon, ha a rézdrótosok nem találnak ki valamit, akkor a kábelinternet fog nyerni, hiszen az akár a jelenlegi 10-20 Mbit többszörösét is el tud viselni elméletileg. A DSL pedig a parasztvakításnak is rossz 24 Mbitet is mindössze 900 méteren képes realizálni. A reklámok minden esetben szupergyors internetet ígérnek, ehhez képest számtalan fórumhozzászólás, reklamáció példázza, hogy a kép korántsem ilyen fényes.
Kamu 1 - ÁSZF trükk
Az internetszolgáltatók általában elfelejtik felhívni a figyelmet arra az aprócska tényre, hogy a reklámozott maximális sávszélesség nem gyakorlati maximum, sőt sok esetben még elméleti sem. A biztos pozícióvédéshez viszont már réges rég beillesztettek egy sort az Általános szerződési feltételek közé, ami kimondja, hogy a szolgáltatás minimum sávszélessége mennyi. Az annyi pedig jelenleg egy 8 megabites csomagban 480 kbit, ami közel húszszoros különbség.
A hunyó ez esetben elsősorban a T-Com, hiszen ők szolgáltatják az infrastruktúrát, másodsorban viszont az internetszolgáltató, mert marketing-kommunikációjában ezt elintézi egy "akár" szó beszúrásával. Olvasói tapasztalatok szerint a szerződéskötéskor sem hívják rá fel a figyelmet, így ez innentől kezdve fogyasztóvédelmi kérdés. Ha akarjuk, akkor nevezhetjük a fogyasztó szándékos megtévesztésének. Vajon a mobilszolgáltatók mennyi bírságot kapnának azért, ha azt mondanák, hogy a percdíj akár 16 Ft is lehet, de ha kimész Balatonfűzfőre, akkor a jövő havi számlában 96 Ft szerepel majd?
A probléma persze nem újkeletű, hiszen ez a passzus eddig is része volt a szerződésnek, viszont eddig nem érték el a csomagok sebességei a kritikus határokat. A panaszossal pedig egészen addig, amíg a 384-480 kbit minimum érték felett van, nem foglalkoznak. Akkor sem ha az 482, akkor sem ha 8192 helyett mondjuk 5200. A hentesnél is lenne nagy meglepődés, ha kérne valaki "úgy 20 deka sonkát" és három dekát kapna helyette. Egyszerűen ekkora differencia nem tolerálható.
Egy újabb probléma, hogy a varázslatosan jó vállalatok közti kommunikáció miatt az internetszolgáltató nem tudja, hogy az adott ügyfél mekkora távolságra van kábelméterben a DSLAM-tól, még akkor sem ha adott esetben mindkét cég neve T betűvel kezdődik és rózsaszín a logója. A tehetetlen ügyfélnek nem marad más választása, mint önálló kutatómunkába kezdeni és megsaccolni a távolságot. Ehhez a művelethez szerkesztőségünk a lentebb látható, mostanság méltán népszerűvé vált képet, illetve a Magyar Telekom oldaláról lehalászott DSLAM listát és egy útvonaltervezőt ajánl.
Sűrűn lakott területen ez a probléma ritkábban fordul elő elméletileg, de lehetséges, hogy össze-vissza vannak bekötve az ügyfelek a DSLAM-okba és annak ellenére, hogy egy másikhoz közelebb lenne, mégis egy 5 kilométerre lévőbe húzták be anno a rézdrótját. Egy egyszerű példával élve Eger városát szemeltem ki, ahol a három DSLAM közül az egyik a Fellner Jakab utcában van (Líceum épülete mögött, belváros), viszont ettől délre a lista szerint nincs másik. Feltételezzük, hogy a rézdrótok a gyalog tervezett útvonallal vannak a legnagyobb összhangban, így kiderül, hogy a Pacsirta út 20-tól távolabb már felejtős a maximum sávszélesség, hiszen az 900 méter, akik a Pozsonyi úton túl laknak, azok pedig a 8 megabitről is lemondhatnak, mert már elméletileg sem teljesíthető.
Kamu 2 - Hátha nem veszi észre
Sok esetben viszont a gyakorlatilag elérhető sávszélesség is soknak bizonyul. A magas sávszélességek adott esetben határokat súrolnak és sok hibajelentést, riasztást okoznak a központban, amit előbb-utóbb valószínűleg megunnak a mérnökök és szépen leveszik a sávszélességet egy alacsonyabb értékre. Sokan jártak így már az előző emelésekkor is, de több blog és fórumozó jelezte, hogy így járt. Az emeléskor kapott 6-8 megabit szép lassan visszacsúszott 2-3 Mbitre.
A trükk abban van, hogy a felhasználóknak csak egy része képes észlelni a 3 és a 6 megabit közti különbséget, a többiek életük végéig eléldegélnek úgy, hogy azt hiszik azt kapják a pénzükért, amit kértek. Egy rutinos netes mindenképpen használ valamilyen programot adatforgalom mérésre. Személy szerint a Dumeter nevű apróságot ajánlom, ami nagyon jól konfigurálható és észrevétlenül elbújik ha kell. Letöltések közben azonnal gyanút foghatunk, ha mondjuk 900 Kbyte/sec helyett csak 200-zal jönnek a letöltések, illetve nagyon jó eszköz arra is, hogy hamar észleljük ha zombiklienssé változott a gépünk egy kémprogram révén. (Ha nem fut tudtunkkal semmilyen le/feltöltés és mégis folyamatos adatforgalom van, akkor szinte biztos.)
Aki pedig igazán biztos akar lenni a dolgában, az időnként futtasson le egy mérést mondjuk az egyik legmegbízhatóbb szélessáv mérőn, a Speedtest.net oldalán. Itt egy 10 Mbites elérésnek körülbelül olyan módon kell majd kinéznie, mint a mellékelt képen látszik. A mérés előtt győződjünk meg arról, hogy semmi nem használja az elérést, se bittorrent, se windows frissítés, sem webrádió.
A szolgáltatók érthető okokból ezeket a méréseket mégsem fogadják el, viszont a T-com üzemeltet egy hivatalos mérőt, ami az ügyfélmodem és a DSLAM közti sebességet méri. Ennek használatához bontani kell a vonalat, igen macerás. Akinek a fenti tesztek viszont alulmúlták a várakozásokat, érdemes ezen is túlesni és utána asztalt borogatni a szolgáltatónál. Minden kedves olvasónak javasoljuk, hogy IT laikus ismerőseiknél is ellenőrizzék le az értékeket. Egy kedves kollégám hivatalos mérése a 8 Mbites előfizetése mellé a következőképp néz ki:
A szolgáltató ilyen esetben első körben elhajtja az embert, mivel a minimum garantált érték megvan, viszont némi fenyegetőzés után kénytelenek belátni, hogy az adott címen technikailag sem létesíthető az előfizetett csomag. Ha szerencsénk van, lesznek oly kedvesek, és a hűségszerződés ellenére felbontják a szerződést vagy áthelyezik az ügyfelet egy kisebb (teljesíthető) és egyben olcsóbb csomagba. Ha a korrektség nem erőssége az internetszolgáltatóknak, akkor a felhasználó kell hogy ravaszabbá váljon. Sok sikert!
A két elterjedt szélessávú technológia közül korábban az ADSL állt nyerésre, hiszen a kábeltelevíziós szolgáltatók komoly fizikai korlátokba ütköztek a fejlesztések kapcsán. Az egy csillagponton túl sok kábelinternet előfizetőt számláló helyeken gyakran előfordult, hogy a sávszélesség megcsappant ideiglenesen, amennyiben túl sokan túl sokmindent szerettek volna egyszerre letölteni. Ezzel ellentétben a DSL technológia előnye volt, hogy egészen a központig (DSLAM) külön szálakon közlekednek az egyes előfizetők adatai, cserébe viszont komoly jelentősége van az előfizető és a DSLAM közti vonalhossznak.
Hosszútávon, ha a rézdrótosok nem találnak ki valamit, akkor a kábelinternet fog nyerni, hiszen az akár a jelenlegi 10-20 Mbit többszörösét is el tud viselni elméletileg. A DSL pedig a parasztvakításnak is rossz 24 Mbitet is mindössze 900 méteren képes realizálni. A reklámok minden esetben szupergyors internetet ígérnek, ehhez képest számtalan fórumhozzászólás, reklamáció példázza, hogy a kép korántsem ilyen fényes.
Kamu 1 - ÁSZF trükk
Az internetszolgáltatók általában elfelejtik felhívni a figyelmet arra az aprócska tényre, hogy a reklámozott maximális sávszélesség nem gyakorlati maximum, sőt sok esetben még elméleti sem. A biztos pozícióvédéshez viszont már réges rég beillesztettek egy sort az Általános szerződési feltételek közé, ami kimondja, hogy a szolgáltatás minimum sávszélessége mennyi. Az annyi pedig jelenleg egy 8 megabites csomagban 480 kbit, ami közel húszszoros különbség.
A hunyó ez esetben elsősorban a T-Com, hiszen ők szolgáltatják az infrastruktúrát, másodsorban viszont az internetszolgáltató, mert marketing-kommunikációjában ezt elintézi egy "akár" szó beszúrásával. Olvasói tapasztalatok szerint a szerződéskötéskor sem hívják rá fel a figyelmet, így ez innentől kezdve fogyasztóvédelmi kérdés. Ha akarjuk, akkor nevezhetjük a fogyasztó szándékos megtévesztésének. Vajon a mobilszolgáltatók mennyi bírságot kapnának azért, ha azt mondanák, hogy a percdíj akár 16 Ft is lehet, de ha kimész Balatonfűzfőre, akkor a jövő havi számlában 96 Ft szerepel majd?
A probléma persze nem újkeletű, hiszen ez a passzus eddig is része volt a szerződésnek, viszont eddig nem érték el a csomagok sebességei a kritikus határokat. A panaszossal pedig egészen addig, amíg a 384-480 kbit minimum érték felett van, nem foglalkoznak. Akkor sem ha az 482, akkor sem ha 8192 helyett mondjuk 5200. A hentesnél is lenne nagy meglepődés, ha kérne valaki "úgy 20 deka sonkát" és három dekát kapna helyette. Egyszerűen ekkora differencia nem tolerálható.
Egy újabb probléma, hogy a varázslatosan jó vállalatok közti kommunikáció miatt az internetszolgáltató nem tudja, hogy az adott ügyfél mekkora távolságra van kábelméterben a DSLAM-tól, még akkor sem ha adott esetben mindkét cég neve T betűvel kezdődik és rózsaszín a logója. A tehetetlen ügyfélnek nem marad más választása, mint önálló kutatómunkába kezdeni és megsaccolni a távolságot. Ehhez a művelethez szerkesztőségünk a lentebb látható, mostanság méltán népszerűvé vált képet, illetve a Magyar Telekom oldaláról lehalászott DSLAM listát és egy útvonaltervezőt ajánl.
Sűrűn lakott területen ez a probléma ritkábban fordul elő elméletileg, de lehetséges, hogy össze-vissza vannak bekötve az ügyfelek a DSLAM-okba és annak ellenére, hogy egy másikhoz közelebb lenne, mégis egy 5 kilométerre lévőbe húzták be anno a rézdrótját. Egy egyszerű példával élve Eger városát szemeltem ki, ahol a három DSLAM közül az egyik a Fellner Jakab utcában van (Líceum épülete mögött, belváros), viszont ettől délre a lista szerint nincs másik. Feltételezzük, hogy a rézdrótok a gyalog tervezett útvonallal vannak a legnagyobb összhangban, így kiderül, hogy a Pacsirta út 20-tól távolabb már felejtős a maximum sávszélesség, hiszen az 900 méter, akik a Pozsonyi úton túl laknak, azok pedig a 8 megabitről is lemondhatnak, mert már elméletileg sem teljesíthető.
Kamu 2 - Hátha nem veszi észre
Sok esetben viszont a gyakorlatilag elérhető sávszélesség is soknak bizonyul. A magas sávszélességek adott esetben határokat súrolnak és sok hibajelentést, riasztást okoznak a központban, amit előbb-utóbb valószínűleg megunnak a mérnökök és szépen leveszik a sávszélességet egy alacsonyabb értékre. Sokan jártak így már az előző emelésekkor is, de több blog és fórumozó jelezte, hogy így járt. Az emeléskor kapott 6-8 megabit szép lassan visszacsúszott 2-3 Mbitre.
A trükk abban van, hogy a felhasználóknak csak egy része képes észlelni a 3 és a 6 megabit közti különbséget, a többiek életük végéig eléldegélnek úgy, hogy azt hiszik azt kapják a pénzükért, amit kértek. Egy rutinos netes mindenképpen használ valamilyen programot adatforgalom mérésre. Személy szerint a Dumeter nevű apróságot ajánlom, ami nagyon jól konfigurálható és észrevétlenül elbújik ha kell. Letöltések közben azonnal gyanút foghatunk, ha mondjuk 900 Kbyte/sec helyett csak 200-zal jönnek a letöltések, illetve nagyon jó eszköz arra is, hogy hamar észleljük ha zombiklienssé változott a gépünk egy kémprogram révén. (Ha nem fut tudtunkkal semmilyen le/feltöltés és mégis folyamatos adatforgalom van, akkor szinte biztos.)
Aki pedig igazán biztos akar lenni a dolgában, az időnként futtasson le egy mérést mondjuk az egyik legmegbízhatóbb szélessáv mérőn, a Speedtest.net oldalán. Itt egy 10 Mbites elérésnek körülbelül olyan módon kell majd kinéznie, mint a mellékelt képen látszik. A mérés előtt győződjünk meg arról, hogy semmi nem használja az elérést, se bittorrent, se windows frissítés, sem webrádió.
A szolgáltatók érthető okokból ezeket a méréseket mégsem fogadják el, viszont a T-com üzemeltet egy hivatalos mérőt, ami az ügyfélmodem és a DSLAM közti sebességet méri. Ennek használatához bontani kell a vonalat, igen macerás. Akinek a fenti tesztek viszont alulmúlták a várakozásokat, érdemes ezen is túlesni és utána asztalt borogatni a szolgáltatónál. Minden kedves olvasónak javasoljuk, hogy IT laikus ismerőseiknél is ellenőrizzék le az értékeket. Egy kedves kollégám hivatalos mérése a 8 Mbites előfizetése mellé a következőképp néz ki:
A szolgáltató ilyen esetben első körben elhajtja az embert, mivel a minimum garantált érték megvan, viszont némi fenyegetőzés után kénytelenek belátni, hogy az adott címen technikailag sem létesíthető az előfizetett csomag. Ha szerencsénk van, lesznek oly kedvesek, és a hűségszerződés ellenére felbontják a szerződést vagy áthelyezik az ügyfelet egy kisebb (teljesíthető) és egyben olcsóbb csomagba. Ha a korrektség nem erőssége az internetszolgáltatóknak, akkor a felhasználó kell hogy ravaszabbá váljon. Sok sikert!
