Gyurkity Péter
Belső marakodás vezetett a HP-botrányhoz
Ezen az állásponton van a HP egykori igazgatója, aki szerint a vezetésen belüli két tábor küzdelméből végül a minden korábbinál szorosabb irányításra törekvők kerültek ki győztesen - majd juttatták jelenlegi helyzetébe a céget.
Az elmúlt hónapok, évek eseményeiről Tom Perkins egykori igazgatósági tag beszélt a VentureOne Outlook konferencián, ahol is nem túl kedvező képet festett Patricia Dunnról, aki szerinte közvetlenül felelős a történtekért. Perkins ugyanis beszédében súlyos belső küzdelemként jellemezte a Hewlett-Packard vezetésén belüli viszonyokat, amelyben két tábor csapott össze egymással. Az erőviszonyok alakulása végül egyenesen vezetett a botrányhoz, ami viszont alapjaiban ásta alá a vállalat iránti bizalmat.
Emlékeztetőül: a botrány tavaly szeptemberben robbant ki, miután kiderült, hogy a HP vezetői magándetektívekkel figyeltettek egyes igazgatósági tagokat és újságírókat, és ennek során a lehallgatásoktól sem riadtak vissza. A cél az igazgatóságon belüli állítólagos informátor megtalálása volt, ez a személy ugyanis folyamatosan belső információkat szivárogtatott ki a sajtónak. Az öt vádlott egyike azóta beismerte a bűncselekmények elkövetését, az ügy azonban tovább folytatódik.
Perkins elmondása szerint az igazgatóságon belül két csoport volt: az első tagjai (többek között ő maga is) a konkurensekkel szembeni harcra, a HP helyzetének megerősítésére koncentráltak, míg a másik csoport (élén Dunn későbbi vezérigazgató asszonnyal) a minden korábbinál szigorúbb irányítás kialakítására törekedett. Utóbbi győzelme vezetett el oda, hogy átalakították az ülések időrendjét, Dunn maga is igyekezett minden egyes ülésen részt venni, és több pozícióba olyan vezetők kerültek, akiknek nem sok köze volt a szakmai részletekhez. Annak idején maga Perkins jellemezte úgy az igazgatótanácsot, mint a három nő, a két kisebbségi (akik nyilván a pozitív diszkrimináció eredményeként kerültek oda) és a három szaki (köztük ő maga is) társaságát.
A konkrét lépésekről az egykori igazgató nem beszélt, ám beszéde alapján egyértelmű, hogy Dunnt és híveit tartja a fő felelősnek.
Az elmúlt hónapok, évek eseményeiről Tom Perkins egykori igazgatósági tag beszélt a VentureOne Outlook konferencián, ahol is nem túl kedvező képet festett Patricia Dunnról, aki szerinte közvetlenül felelős a történtekért. Perkins ugyanis beszédében súlyos belső küzdelemként jellemezte a Hewlett-Packard vezetésén belüli viszonyokat, amelyben két tábor csapott össze egymással. Az erőviszonyok alakulása végül egyenesen vezetett a botrányhoz, ami viszont alapjaiban ásta alá a vállalat iránti bizalmat.
Emlékeztetőül: a botrány tavaly szeptemberben robbant ki, miután kiderült, hogy a HP vezetői magándetektívekkel figyeltettek egyes igazgatósági tagokat és újságírókat, és ennek során a lehallgatásoktól sem riadtak vissza. A cél az igazgatóságon belüli állítólagos informátor megtalálása volt, ez a személy ugyanis folyamatosan belső információkat szivárogtatott ki a sajtónak. Az öt vádlott egyike azóta beismerte a bűncselekmények elkövetését, az ügy azonban tovább folytatódik.
Perkins elmondása szerint az igazgatóságon belül két csoport volt: az első tagjai (többek között ő maga is) a konkurensekkel szembeni harcra, a HP helyzetének megerősítésére koncentráltak, míg a másik csoport (élén Dunn későbbi vezérigazgató asszonnyal) a minden korábbinál szigorúbb irányítás kialakítására törekedett. Utóbbi győzelme vezetett el oda, hogy átalakították az ülések időrendjét, Dunn maga is igyekezett minden egyes ülésen részt venni, és több pozícióba olyan vezetők kerültek, akiknek nem sok köze volt a szakmai részletekhez. Annak idején maga Perkins jellemezte úgy az igazgatótanácsot, mint a három nő, a két kisebbségi (akik nyilván a pozitív diszkrimináció eredményeként kerültek oda) és a három szaki (köztük ő maga is) társaságát.
A konkrét lépésekről az egykori igazgató nem beszélt, ám beszéde alapján egyértelmű, hogy Dunnt és híveit tartja a fő felelősnek.