A telefonkönyv az internet és a maroktelefon korában is megtartotta pozícióját: az első bécsi változat 1881-ben jelent meg egyszerű újsághirdetésként, most, 125 évvel később szinte minden telefonkönyv súlyos, vastag kötet.

A bécsi Friedrichstrassén 1881. december 1-jén 154 alkalmazottal megkezdte működését egy távbeszélő központ. Mivel pedig az ott dolgozó kisasszonyoknak kézzel kellett nyomkodni a dugaszokat, és természetesen nem tudtak minden egyes telefonszámot megjegyezni, ezért úgynevezett közlönyben kinyomtatták a számokat. Néhány hónappal korábban a magántulajdonban lévő telefontársaság a Kikeriki című vicclapban közzétette a telefonnal rendelkező előkelőségek és ismert személyek névsorát, afféle reklámként.

Az első igazi telefonkönyv - még füzet formájában - 1886. tavaszán jelent meg 28 oldal terjedelemben, példányonként tíz krajcáros áron. A telefonelőfizetők száma igen gyorsan nőtt, és a füzetekből vastag könyvek lettek. Az első telefonkönyv megjelenése után 125 évvel teljesen megváltozott a világ, de a nyomtatott számtár jelentősége cseppet sem csökkent, noha hatalmas a konkurencia az interneten és a mobilról hívható tudakozók terén. A piackutatás nagy jövőt jósol a telefonkönyvnek, mivel a legújabb felmérések szerint is a lakosság 70 százalékának hiányozna, ha nem lenne.

Napjaink telefonkönyveinek előállítása gigantikus vállalkozás. Az osztrák telefonkönyv évente megjelenő kiadásának nyomtatásához a Telekom Austria megbízásából nem kevesebb mint 5700 tonna papirost használnak fel. Ha a kinyomtatott példányokat mind egyszerre akarnák elszállítani, 248 nyerges vonatót kellene megrakni velük, ha pedig a felhasznált papírtekercseket kiterítenék, 137 416 kilométer hosszú lenne a papírszalag.