Dojcsák Dániel
Segítség! Eltűntek az adataim...
A mai napon közös sajtótájékoztatót tartott a Symantec és az ITTK, ahol a fő cél persze a sárga cég legújabb Save and Restore programjának bemutatása volt, de a független kutatónak köszönhetően fény derült arra is, hogy még az USA-ban is szükség van ilyen szoftverekre, nemhogy itthon!
Az amerikaiak 60%-a használ valamilyen biztonsági másolatot, 40% nem. Ez itthon bárcsak épp fordítva lenne, de még úgy sincs sajnos. Ennek ellenére mindenki tudja, hogy a számítógép - legyen az PC vagy laptop - fontos, kritikus és pótolhatatlan információk forrása, tárhelye... stb. Azt is tudja mindenki, hogy a számítógépen nem kőbe vannak vésve az adatok és igen sérülékenyek még akkor is, ha egyes hardver gyártók megpróbálják ennek ellenkezőjét bebizonyítani.
Az átlag ember számára az adatok közül a legfontosabbak a képek, a pénzügyi adatok, személyes kapcsolatok, címlisták és zenék. Legalábbis ezt állítják magukról a felhasználók. Persze azt elfelejtik, hogy a rendszerük fontos részét képezik a beállítások, sőt pótolhatatlannak tűnhet a böngésző kedvenceinek elvesztése is, mivel nem minden weblap címe olyan könnyen megjegyezhető, mint az SG.
A Symantec által előadott amerikai felmérés (melynek forrására nem derült fény, de állítólag reprezentatív) arra is kitért, hogy aki nem készít biztonsági másolatot, az vajon miért nem teszi. Az elsődleges válasz (hero kategória), aki szerint ez nem fontos, aztán csökkenő mértékben mondják, hogy eszükbe sem jutott, sok időt vesz igénybe, bonyolult illetve drága. Persze mindjárt más lenne a gyerek fekvése, ha ugyanezt egy rendszerösszeomlás, egy véletlen törlés, vírustámadás vagy épp a rendszerezés hiányából adódó adatvesztés után kérdeznék meg a néptől.
Nekünk magyaroknak természetesen közünk nincs az amerikai tendenciákhoz, lévén teljesen más arányban használunk gépeket és internetet, mások a szociológiai körülményeink. Székely Levente (ITTK) kísérletet tett arra, hogy összegezze a magyarországi releváns kutatások eredményeit ezen területen, de hamar szembesült vele, hogy nincsenek ilyenek, illetve talán a Kürt Rt. rendelkezik hasonló felméréssel, de üzleti titokként kezelik.
Egyetlen hiteles forrás a WIP, azaz a World Internet Project számai lehetnek a témában. Ebből kiderül, hogy hazánkban 92-ben még csak 8%, 2000-ben 17%, 2002-ben 25%, ma pedig körülbelül 32% a háztartások számítógép ellátottsága. Ugyanakkor színes TV 98%, a vezetékes telefon és a kábel TV 63%, a digitális fényképező 15%, a videokamera 11%, a laptop 4%, a PDA (kéziszámítógép) pedig mindössze 3% penetrációt tudhat magáénak hazánkban. Nem meglepő, hogy Nyugatról Keletre csökken az ITK eszközök elterjedtsége, illetve a nagyobb településeken eggyel több, a falvakban pedig átlagosan eggyel kevesebb ITK eszköz található az otthonokban.
Életkor tekintetében pedig szintén semmi meglepő nem derült ki, hiszen a hatnál több eszközt felvonultató háztartások átlagéletkora 33 év, míg a háromnál kevesebbet mutatóké 45-50 év. Érdekes, hogy a mostani 16-17 évesek 80%-a használ számítógépet, de csak 65%-a internetet, s ez az arány lineárisan zuhan az életkor emelésével: 30-39-nél 50%/32%, 50-59-nél 30%/27% és 60 és a sír között pedig csupán elenyésző 4%/2% ez az adat, annak ellenére, hogy épp a nyugdíjasoknak lenne kényelmesebb az online élet.
Nagy különbséget mutat az életkor esetében az eszközökkel nem rendelkezők attitűdje, hiszen míg az időseket nem is motiválja semmi ezek beszerzésére, addig a fiatalok (14-29) 75%-a élénken érdeklődik ezek iránt, de valami miatt, nyilván anyagi okok, nem szerezte még be ezeket.
Most pedig a fő téma, a biztonság. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben 40% kapott vírust, 2%-nak az adataival visszaéltek és 90% fél a digitális veszélyektől, mégsem védekeznek érdemben. Vicces, hogy annak ellenére, hogy a megkérdezettek fele vesztett el telefont vagy lopták el tőle, mégis csak 25% érdeklődik adatmentési megoldások iránt SIM kártyájával kapcsolatban. Az otthoni felhasználók nagy része nem tudatos. Finom voltam. Inkább tudatlan. Fogalmuk nincs arról, hogyan működik a rendszer és arról sem, hogy milyen veszélyek fenyegetik azt. Eggyel feljebb lépve, a kis cégekhez: ad hoc jelleggel oldják meg a biztonsági problémákat és nem tekintik stratégiai kérdésnek. Sőt a Kürt Rt. szerint csupán a 100+ géppel rendelkező cégeknél látható komoly elgondolás.
A trendek azt mutatják, hogy a legtöbb desktop és laptop gép a gyengén védett kategóriába esik, míg a rajtuk lévő értékes adatok mennyisége rohamosan nő. Ami reménykedésre ad okot, az persze a felhasználói tudatosság növekedése - bár én jómagam nem látom sehol ezt a tendenciát. Sőt a laikusság legnagyobb veszélye, mikor a szorgalom és a butaság párosul. Ilyen a jelszóért csoki effekt (egy kísérletet végeztek egy nagyváros metrójában, ahol véletlenszerűen megkérdeztek 200 embert, hogy egy tábla csokiért elárulná-e a céges jelszavát és nagyrészt megmondták). Elkerülhetetlen, hogy az átlagember, az átlag család digitalizálódjon, de sajnos ennek messze nem hozadéka, hogy az ehhez szükséges kompetenciát is felvegyék magukra.
A Symantec - mily meglepő - éppen ezt a vonalat igyekszik meglovagolni a Norton Save and Restore programjával, ami nem más, mint egy felturbózott Ghost. Szó, mi szó a bemutatóból az derült ki, hogy valóban digitális analfabéták is képesek ezzel a programmal elvégezni a rendszeres biztonsági mentést. A kérdés ami felmerül, hogy az amerikai piacon bevált program itthon hogyan szerepel majd. Az örökké bütykölő magyar lehet, hogy hamarabb fogja kézzel átmásolgatni a fájljait, minthogy 25 ezer forintot adjon egy olyan szoftverért, ami ezt megcsinálja helyette.
Persze létjogosultsága van a programnak, hiszen minél több a laikus, annál többen érzik majd úgy, hogy az adataik többet érnek egy deákferkónál. Viszont ez egy leköszönő technológia lesz, hiszen itt kopogtatnak már az ablakon a webkettes alkalmazások és az online adatmentési technológiák. A Symantec ugyan még nem beszél ezekről, de boszorkánykonyhájában már készül az új generáció, a homo google számára kialakított programcsomag. Persze ez még a jövő. Először szeretnénk látni a Symantectől egy gyorsan, zökkenőmentesen, kevés erőforrással is jól működő komplex rendszert. Arról pedig, hogy Vereckei Ákos kajak-kenu bajnokunknak mi köze az adatmentéshez és miért kellett végignézni a fényképeit, arról fogalmam sincs, de jó volt látni egy ilyen sportos embert a sok öltönyös között.
Az amerikaiak 60%-a használ valamilyen biztonsági másolatot, 40% nem. Ez itthon bárcsak épp fordítva lenne, de még úgy sincs sajnos. Ennek ellenére mindenki tudja, hogy a számítógép - legyen az PC vagy laptop - fontos, kritikus és pótolhatatlan információk forrása, tárhelye... stb. Azt is tudja mindenki, hogy a számítógépen nem kőbe vannak vésve az adatok és igen sérülékenyek még akkor is, ha egyes hardver gyártók megpróbálják ennek ellenkezőjét bebizonyítani.
Az átlag ember számára az adatok közül a legfontosabbak a képek, a pénzügyi adatok, személyes kapcsolatok, címlisták és zenék. Legalábbis ezt állítják magukról a felhasználók. Persze azt elfelejtik, hogy a rendszerük fontos részét képezik a beállítások, sőt pótolhatatlannak tűnhet a böngésző kedvenceinek elvesztése is, mivel nem minden weblap címe olyan könnyen megjegyezhető, mint az SG.
A Symantec által előadott amerikai felmérés (melynek forrására nem derült fény, de állítólag reprezentatív) arra is kitért, hogy aki nem készít biztonsági másolatot, az vajon miért nem teszi. Az elsődleges válasz (hero kategória), aki szerint ez nem fontos, aztán csökkenő mértékben mondják, hogy eszükbe sem jutott, sok időt vesz igénybe, bonyolult illetve drága. Persze mindjárt más lenne a gyerek fekvése, ha ugyanezt egy rendszerösszeomlás, egy véletlen törlés, vírustámadás vagy épp a rendszerezés hiányából adódó adatvesztés után kérdeznék meg a néptől.
Nekünk magyaroknak természetesen közünk nincs az amerikai tendenciákhoz, lévén teljesen más arányban használunk gépeket és internetet, mások a szociológiai körülményeink. Székely Levente (ITTK) kísérletet tett arra, hogy összegezze a magyarországi releváns kutatások eredményeit ezen területen, de hamar szembesült vele, hogy nincsenek ilyenek, illetve talán a Kürt Rt. rendelkezik hasonló felméréssel, de üzleti titokként kezelik.
Egyetlen hiteles forrás a WIP, azaz a World Internet Project számai lehetnek a témában. Ebből kiderül, hogy hazánkban 92-ben még csak 8%, 2000-ben 17%, 2002-ben 25%, ma pedig körülbelül 32% a háztartások számítógép ellátottsága. Ugyanakkor színes TV 98%, a vezetékes telefon és a kábel TV 63%, a digitális fényképező 15%, a videokamera 11%, a laptop 4%, a PDA (kéziszámítógép) pedig mindössze 3% penetrációt tudhat magáénak hazánkban. Nem meglepő, hogy Nyugatról Keletre csökken az ITK eszközök elterjedtsége, illetve a nagyobb településeken eggyel több, a falvakban pedig átlagosan eggyel kevesebb ITK eszköz található az otthonokban.
Életkor tekintetében pedig szintén semmi meglepő nem derült ki, hiszen a hatnál több eszközt felvonultató háztartások átlagéletkora 33 év, míg a háromnál kevesebbet mutatóké 45-50 év. Érdekes, hogy a mostani 16-17 évesek 80%-a használ számítógépet, de csak 65%-a internetet, s ez az arány lineárisan zuhan az életkor emelésével: 30-39-nél 50%/32%, 50-59-nél 30%/27% és 60 és a sír között pedig csupán elenyésző 4%/2% ez az adat, annak ellenére, hogy épp a nyugdíjasoknak lenne kényelmesebb az online élet.
Nagy különbséget mutat az életkor esetében az eszközökkel nem rendelkezők attitűdje, hiszen míg az időseket nem is motiválja semmi ezek beszerzésére, addig a fiatalok (14-29) 75%-a élénken érdeklődik ezek iránt, de valami miatt, nyilván anyagi okok, nem szerezte még be ezeket.
Most pedig a fő téma, a biztonság. Annak ellenére, hogy az elmúlt évben 40% kapott vírust, 2%-nak az adataival visszaéltek és 90% fél a digitális veszélyektől, mégsem védekeznek érdemben. Vicces, hogy annak ellenére, hogy a megkérdezettek fele vesztett el telefont vagy lopták el tőle, mégis csak 25% érdeklődik adatmentési megoldások iránt SIM kártyájával kapcsolatban. Az otthoni felhasználók nagy része nem tudatos. Finom voltam. Inkább tudatlan. Fogalmuk nincs arról, hogyan működik a rendszer és arról sem, hogy milyen veszélyek fenyegetik azt. Eggyel feljebb lépve, a kis cégekhez: ad hoc jelleggel oldják meg a biztonsági problémákat és nem tekintik stratégiai kérdésnek. Sőt a Kürt Rt. szerint csupán a 100+ géppel rendelkező cégeknél látható komoly elgondolás.
A trendek azt mutatják, hogy a legtöbb desktop és laptop gép a gyengén védett kategóriába esik, míg a rajtuk lévő értékes adatok mennyisége rohamosan nő. Ami reménykedésre ad okot, az persze a felhasználói tudatosság növekedése - bár én jómagam nem látom sehol ezt a tendenciát. Sőt a laikusság legnagyobb veszélye, mikor a szorgalom és a butaság párosul. Ilyen a jelszóért csoki effekt (egy kísérletet végeztek egy nagyváros metrójában, ahol véletlenszerűen megkérdeztek 200 embert, hogy egy tábla csokiért elárulná-e a céges jelszavát és nagyrészt megmondták). Elkerülhetetlen, hogy az átlagember, az átlag család digitalizálódjon, de sajnos ennek messze nem hozadéka, hogy az ehhez szükséges kompetenciát is felvegyék magukra.
A Symantec - mily meglepő - éppen ezt a vonalat igyekszik meglovagolni a Norton Save and Restore programjával, ami nem más, mint egy felturbózott Ghost. Szó, mi szó a bemutatóból az derült ki, hogy valóban digitális analfabéták is képesek ezzel a programmal elvégezni a rendszeres biztonsági mentést. A kérdés ami felmerül, hogy az amerikai piacon bevált program itthon hogyan szerepel majd. Az örökké bütykölő magyar lehet, hogy hamarabb fogja kézzel átmásolgatni a fájljait, minthogy 25 ezer forintot adjon egy olyan szoftverért, ami ezt megcsinálja helyette.
Persze létjogosultsága van a programnak, hiszen minél több a laikus, annál többen érzik majd úgy, hogy az adataik többet érnek egy deákferkónál. Viszont ez egy leköszönő technológia lesz, hiszen itt kopogtatnak már az ablakon a webkettes alkalmazások és az online adatmentési technológiák. A Symantec ugyan még nem beszél ezekről, de boszorkánykonyhájában már készül az új generáció, a homo google számára kialakított programcsomag. Persze ez még a jövő. Először szeretnénk látni a Symantectől egy gyorsan, zökkenőmentesen, kevés erőforrással is jól működő komplex rendszert. Arról pedig, hogy Vereckei Ákos kajak-kenu bajnokunknak mi köze az adatmentéshez és miért kellett végignézni a fényképeit, arról fogalmam sincs, de jó volt látni egy ilyen sportos embert a sok öltönyös között.
