Kína már 2004-ben átvette a vezető helyet a világ informatikaieszköz-exportőreinek listáján az Egyesült Államoktól, s előnye 2005-ben tovább nőtt.

Az ENSZ-nek az információs társadalom témakörében tartott 2003-as genfi világkonferenciáján (United Nation’s World Summit on the Information Society) még a Nokia és Hewlett-Packard hirdetései "díszítették" a helyiségeket, ám 2005 novemberében, a találkozó második fordulóján Tuniszban már a kínai Huawei, illetve ZTE távközlésieszköz-gyártók "tapétázták ki a falakat" reklámjaikkal. A tanácskozás résztvevőinek emellett meg kellett ismerkedniük egy új PC-márkával is, ugyanis az eseményen a sokat mondó Great Wall (Nagy Fal) típusú gépeket használhatták.

A kínai infokommunikációs ipar előretörésének e "jeleit" nemrégiben számokkal is alátámasztotta az Organisation for Ecenomic Co-operation and Development szervezet. Ezek szerint Kína már 2004-ben átvette a vezető helyet az Egyesült Államoktól a világ informatikaieszköz-exportőreinek ranglistáján. Akkor az ázsiai ország 180 milliárd dollár értékű számítógépet, mobiltelefont és egyéb digitális eszközt juttatott el a világpiacra, míg az USA nemzetközi forgalmának értéke e termékkörben 149 milliárd dollár volt. Egy évvel korábban, 2003-ban a kínai kivitel már lehagyta az Európai Unió és Japán együttes exportját - idézi a jelentést a The Economist.

Közismert tény, hogy Kína alacsony munkaerőköltségeinek köszönhetően gyorsan növeli technológiai iparát; ami meglepő, az az, hogy a kivitel tekintetében milyen hamar utolérte és lehagyta riválisait. 1996-ban 36 milliárd dollár volt a kínai technológiaitermék-forgalom - azaz az export és az import együttvéve -, amely évi 32 százalékos ütemben bővülve 2004-re 329 milliárdra nőtt. Eközben a világ minden jelentős informatikai és telekommunikációs vállalkozása megtelepedett az ázsiai országban, és részévé tette termelési-értékesítési folyamatának ottani érdekeltségeit.

Ma már Kína a legnagyobb IT-exportőr az Egyesült Államok piacain is - ezt a megtisztelő helyet szintén 2004-ben vette át Japántól. Egymaga adja az USA IT-importjának 27 százalékát - 2000-ben még csak tíz százalékon állt -, amelynek nyomán 2004-ben 34 milliárd dolláros többletet ért el e téren a kétoldalú kereskedelemben.

Manapság a kínai üzemek az alacsony szakképzettségű feladatokat látják el a nemzetközi munkamegosztásban: részegységeket importálnak, amelyekből összeszerelik az exportra kerülő berendezéseket. Sokat sejtető tény, hogy Japán ugyanígy kezdte a második világháború után, mielőtt elmozdult volna az alacsony költségű munkától a magas szakképzettséget igénylő felé, és termékfejlesztésében építeni kezdett volna olyan technológiákra, amelyeket az Egyesült Államokban találtak ki. Kína megteheti ugyanezt: a következő fejlődési szakaszban elkezdhet jó minőségű saját fejlesztésű termékeket kínálni. Ez ugyan ma még inkább csak teória, de látva a változás sebességét, kérdés, meddig marad az.

Közben közelharcot vív egymással a világ két vezető chipgyártója, az Intel és az AMD India és Kína meghódításáért - adta hírül a Business Week. Előbb az AMD jelentette be, hogy egy konzorcium tagjaként részt vállal India első félvezetőgyára felépítésében, majd az Intel, hogy egymilliárd dollárt költ chipkutatásokra a bangalore-i fejlesztő központban, illetve kockázati tőkét biztosít indiai vállalkozások elindulásához. Kínában kétszázmillió dollárból összeszerelő és tesztközpontot hozott létre nemrégiben az AMD, illetve megállapodott az ország vezető PC-gyártójával, a Lenovóval, hogy az utóbbi a belső piacon értékesített gépei többségébe AMD-processzorokat épít be. (Ezzel tavaly 19 százalékra nőtt az amerikaiak ottani piaci részesedése.) Erre is válaszul az Intel 2006-ban jelenik meg Indiában a világtól elzárt falvakban is használható olcsó PC-kbe épített chipekkel - ha e gépek beválnak, eljuthatnak Kínába is.