Az Ausztrál Legfelsőbb Bíróságon zajló tárgyalásokon a kiadók azzal vádolták meg a fájlcserélgető hálózatot birtokló Sharman Networks vezetését, hogy nem tesz semmit a gyermekpornográfia terjedése ellen.

A Sharman elleni pert elindító négy kiadó - az Universal, az EMI, a Warner és a Sony BMG - korábban azzal az indokkal támadták a vállalatot, mert az szerintük a világ legnagyobb zenei kalózhálózatát építette ki, és tudatában van annak, hogy a szoftvert a felhasználók nagy része kalózmásolatok terjesztésre használja fel. A Sharman Networks azzal védekezett, hogy semmilyen eszközzel nem korlátozhatja az egyes felhasználókat, és nincs módjában letiltani azon számítógépeket, amelyekről gyermekpornográfiával kapcsolatos tartalmakat osztanak meg.

A kiadók azonban nem fogadták el a vállalat érvelését, és a Kazaa saját gyermekpornográfia-ellenes politikájából idéztek, amely szerint amennyiben a Kazaa hálózatát gyermepornográfiával kapcsolatos tartalmak letöltésére, vagy megosztására használják, a Sharmannak jogában áll kitiltani a felhasználó számítógépét, nemcsak a fájlcserélgető hálózatról, de a vállalat egyéb szolgáltatásaiból is. A kiadók szerint amennyiben a Sharman ki tudja tiltani ezen számítógépeket, akkor azokat is ki tudná szűrni, akik a hálózaton nap mint nap a zenei anyagok illegális terjesztését végzik.

Philip Morle, a Sharman technológiai igazgatója a vádakra válaszolva elmondta, hogy nincs tudomása olyan technológiáról, amelynek segítségével bárkit ki tudnának tiltani a p2p hálózatról - még azon személyeket sem, akik joggal vádolhatók a gyermekpornográfia terjesztésével. Hozzátette, hogy eddig nem tudott a kiadók által idézett gyermekpornográfia-ellenes politikáról, amely állítólag a vállalat hivatalos álláspontja.