JohnnyCage
IBM: Fizetniük kellene a spamküldőknek
Az IBM kutatói úgy vélik, a kéretlenül érkező reklám e-mailek problémáját úgy lehetne a leghatékonyabban megoldani, ha a spamküldőknek minden e-mail után bizonyos összeget kellene fizetniük.
A spam ellen küzdők jelenleg két fronton igyekeznek megszabadítani a Világhálót annak egyik legbosszantóbb jelenségétől: A spamszűrő szoftverek gyakran olyan e-mailek továbbítását is blokkolják, amelyeket nem kellene, ráadásul a spamküldők mindig egy lépéssel előbb járnak, így hatékonyságok sem kielégítő. Megoldás lehetne a törvényi szabályozás is, de ezzel nem lehetne meggátolni a külföldről érkező kéretlen e-mailek áradatát, tehát a hosszabb távú eredmény ebben az esetben is kérdéses.
Az IBM kutatói úgy vélik, ha a spamküldőknek pénzt kellene fizetniük postázott elekronikus leveleik után, kevesebb kéretlen reklám e-maillel terhelnék a hálózatokat, illetve a felhasználókat. A megoldás nevetségesen egyszerű, mondta Scott Fahlman, az IBM Watson Research Center kutatóközpontjának egyik munkatársa. A Fahlman által "adakozási bélyegnek" elnevezett megoldás lényege, hogy minden felhasználónak csak az általa megadott e-mail címekről lehetnek ingyenesen elektronikus levelet küldeni. Az idegen címekről küldött levelek után egy bizonyos összeget kellene fizetni, amely elég alacsony lenne ahhoz, hogy a felhasználókat ne zavarja a szabad levelezésben, a milliós, sőt tízmilliós nagyságrendben levelezgető spamküldők kedvét viszont elvegye.
Fahlman egy olyan algoritmust készített, amelyet bele lehetne építeni az e-mail szervereken alkalmazott szoftverekbe. Az algoritmus a beérkező levelek kézbesítése előtt ellenőrizné, hogy a feladó rajta van-e a címzett ingyenes e-mail küldést biztosító szabadlistáján, vagy rendelkezik-e egy olyan "adakozási bélyeggel", amely azt bizonyítja, hogy a feladó kifizette az e-mail kézbesítési díját egy erre specializált weboldalon. Ha igen, kézbesítené az e-mailt a címzettnek, amennyiben viszont sem a bélyeg nincs meg, sem a listán nincs rajta a feladó címe, visszaküldi azt a feladónak.
Fahlman szerint a bélyegeket árusító weboldalt egy nonprofit szervezetnek kellene irányítania (innen az adakozási bélyeg kifejezés), amely a bevételt jótékonysági célokra használná fel. A felhasználók regisztrálhatnák magukat az oldalon, így az ismeretlen címre küldött e-mailek előtt egyszerűen és gyorsan be lehetne szerezni a tízjegyű kódszámot tartalmazó elektronikus bélyeget.
A spam ellen küzdők jelenleg két fronton igyekeznek megszabadítani a Világhálót annak egyik legbosszantóbb jelenségétől: A spamszűrő szoftverek gyakran olyan e-mailek továbbítását is blokkolják, amelyeket nem kellene, ráadásul a spamküldők mindig egy lépéssel előbb járnak, így hatékonyságok sem kielégítő. Megoldás lehetne a törvényi szabályozás is, de ezzel nem lehetne meggátolni a külföldről érkező kéretlen e-mailek áradatát, tehát a hosszabb távú eredmény ebben az esetben is kérdéses.
Az IBM kutatói úgy vélik, ha a spamküldőknek pénzt kellene fizetniük postázott elekronikus leveleik után, kevesebb kéretlen reklám e-maillel terhelnék a hálózatokat, illetve a felhasználókat. A megoldás nevetségesen egyszerű, mondta Scott Fahlman, az IBM Watson Research Center kutatóközpontjának egyik munkatársa. A Fahlman által "adakozási bélyegnek" elnevezett megoldás lényege, hogy minden felhasználónak csak az általa megadott e-mail címekről lehetnek ingyenesen elektronikus levelet küldeni. Az idegen címekről küldött levelek után egy bizonyos összeget kellene fizetni, amely elég alacsony lenne ahhoz, hogy a felhasználókat ne zavarja a szabad levelezésben, a milliós, sőt tízmilliós nagyságrendben levelezgető spamküldők kedvét viszont elvegye.
Fahlman egy olyan algoritmust készített, amelyet bele lehetne építeni az e-mail szervereken alkalmazott szoftverekbe. Az algoritmus a beérkező levelek kézbesítése előtt ellenőrizné, hogy a feladó rajta van-e a címzett ingyenes e-mail küldést biztosító szabadlistáján, vagy rendelkezik-e egy olyan "adakozási bélyeggel", amely azt bizonyítja, hogy a feladó kifizette az e-mail kézbesítési díját egy erre specializált weboldalon. Ha igen, kézbesítené az e-mailt a címzettnek, amennyiben viszont sem a bélyeg nincs meg, sem a listán nincs rajta a feladó címe, visszaküldi azt a feladónak.
Fahlman szerint a bélyegeket árusító weboldalt egy nonprofit szervezetnek kellene irányítania (innen az adakozási bélyeg kifejezés), amely a bevételt jótékonysági célokra használná fel. A felhasználók regisztrálhatnák magukat az oldalon, így az ismeretlen címre küldött e-mailek előtt egyszerűen és gyorsan be lehetne szerezni a tízjegyű kódszámot tartalmazó elektronikus bélyeget.