Berta Sándor
Az internetnél is régebbi a spam
Finn Brunton, a New York-i Egyetem munkatársa a kéretlen üzenetek kultúrtörténetéről írt könyvet, Spam: A Shadow History of the Internet címmel.
"Az Aberdeeni Egyetemen tanultam és mellette rendszergazdaként dolgoztam, én feleltem többek között az intézetek Wiki-oldalaiért is. Nagyon sok problémánk volt a spamekkel. Egyszer több ezer olyan bejegyzést találtam, amelyek egy kínai kőbánya linkjét tartalmazták, a kőbányában pedig konyhai berendezésekkel kapcsolatos reklámokat helyeztek el gránitba vésve. A spamet kiküldő program minden lehetséges angol nyelvű forrást felhasznált azért, hogy egy megfelelő szöveget hozzon létre, s akkor arra gondoltam: ez egyáltalán nem bosszantó, ellenkezőleg, nagyon is érdekes. Amennyiben a kéretlen üzenetekben megjelenő szövegek egy művészeti projekt részei lennének, akkor az alkotóikat díjakkal tüntetnék ki" - jelentette ki magyarázatképp Finn Brunton.
A spam szó maga az amerikai vagdalthúskonzervet jelöli, amit az austini központú Hormel Foods Corporation készít 1937 júliusa óta. A Monty Python csapat 1970-ben elkészítette az ezzel kapcsolatos videóját. A jelenet egy kávézóban játszódik, ahol minden ételben spam van. Később néhány unatkozó diák, akik Monty Python-rajongók voltak, éjjelente a spam szó segítségével kezdték megzavarni a kommunikációt. Egy idő után minden zavarótevékenységet spammelésnek neveztek. Ez már az 1970-es években, vagyis a mai internet felbukkanása előtt, így volt.
1994-ben bevezették az Amerikai Egyesült Államokban a zöldkártya lottót. A részvételhez elegendő volt csupán egy levelezőlapot beküldeni. Laurence Canter és Martha Siegel arizonai ügyvédek kitalálták, hogy felhívják az emberek figyelmét a sorsolásra, ezzel kapcsolatban küldték el az első kéretlen reklámleveleket 1994. március 5-én a Usenet hírcsoportjaira. Az online spam megjelenése ugyanakkor arra vezethető vissza, hogy eleinte nem voltak arra vonatkozó szabályok, hogy mit lehet tenni a világhálón és mit nem. Olyan volt ez, mint a 19. századi aranyláz. A különböző szervek nem mertek beavatkozni, nehogy megakadályozzák a legális üzleteket és kereskedelmet. Csupán 2000 óta léteznek az elektronikus levelekben elrejtett reklámokkal kapcsolatos törvények, azóta a spamek többségét kiszűrik a különböző programok. Ez már a szövegeket megfogalmazó és a szövegeket blokkoló algoritmusok harca, nagyobb viszonylatban pedig a bűnözők és a hatóságok küzdelme.
"Önmagában a captcha zseniális; pont azon a határon van, ahol a gépek már nem tudják elolvasni, de az emberek még éppen igen. De a számítógépek optikai képességei folyamatosan javulnak, másrészt Indiában már vannak úgynevezett Captcha-Sweatshopok. Ez azt jelenti, hogy egy bárban ülnek emberek, akik éhbérért percenként 5 vagy akár 10 Captcha-kódot elolvasnak és begépelnek. A spam ellen még mindig nincs csodaszer, a legjobb védelem az egészséges mértékű bizalmatlanság. Amennyiben egy barátunk azt írja, hogy Spanyolországban ragadt, nincs útlevele, pénze, hitelkártyája és sürgősen 5000 dollárra van szüksége a megadott számlaszámra, akkor talán először hívjuk fel telefonon, ugyanis könnyen lehet, hogy el sem utazott Spanyolországba" - szögezte le a New York-i Egyetem munkatársa.
"Az Aberdeeni Egyetemen tanultam és mellette rendszergazdaként dolgoztam, én feleltem többek között az intézetek Wiki-oldalaiért is. Nagyon sok problémánk volt a spamekkel. Egyszer több ezer olyan bejegyzést találtam, amelyek egy kínai kőbánya linkjét tartalmazták, a kőbányában pedig konyhai berendezésekkel kapcsolatos reklámokat helyeztek el gránitba vésve. A spamet kiküldő program minden lehetséges angol nyelvű forrást felhasznált azért, hogy egy megfelelő szöveget hozzon létre, s akkor arra gondoltam: ez egyáltalán nem bosszantó, ellenkezőleg, nagyon is érdekes. Amennyiben a kéretlen üzenetekben megjelenő szövegek egy művészeti projekt részei lennének, akkor az alkotóikat díjakkal tüntetnék ki" - jelentette ki magyarázatképp Finn Brunton.
A spam szó maga az amerikai vagdalthúskonzervet jelöli, amit az austini központú Hormel Foods Corporation készít 1937 júliusa óta. A Monty Python csapat 1970-ben elkészítette az ezzel kapcsolatos videóját. A jelenet egy kávézóban játszódik, ahol minden ételben spam van. Később néhány unatkozó diák, akik Monty Python-rajongók voltak, éjjelente a spam szó segítségével kezdték megzavarni a kommunikációt. Egy idő után minden zavarótevékenységet spammelésnek neveztek. Ez már az 1970-es években, vagyis a mai internet felbukkanása előtt, így volt. 1994-ben bevezették az Amerikai Egyesült Államokban a zöldkártya lottót. A részvételhez elegendő volt csupán egy levelezőlapot beküldeni. Laurence Canter és Martha Siegel arizonai ügyvédek kitalálták, hogy felhívják az emberek figyelmét a sorsolásra, ezzel kapcsolatban küldték el az első kéretlen reklámleveleket 1994. március 5-én a Usenet hírcsoportjaira. Az online spam megjelenése ugyanakkor arra vezethető vissza, hogy eleinte nem voltak arra vonatkozó szabályok, hogy mit lehet tenni a világhálón és mit nem. Olyan volt ez, mint a 19. századi aranyláz. A különböző szervek nem mertek beavatkozni, nehogy megakadályozzák a legális üzleteket és kereskedelmet. Csupán 2000 óta léteznek az elektronikus levelekben elrejtett reklámokkal kapcsolatos törvények, azóta a spamek többségét kiszűrik a különböző programok. Ez már a szövegeket megfogalmazó és a szövegeket blokkoló algoritmusok harca, nagyobb viszonylatban pedig a bűnözők és a hatóságok küzdelme.
"Önmagában a captcha zseniális; pont azon a határon van, ahol a gépek már nem tudják elolvasni, de az emberek még éppen igen. De a számítógépek optikai képességei folyamatosan javulnak, másrészt Indiában már vannak úgynevezett Captcha-Sweatshopok. Ez azt jelenti, hogy egy bárban ülnek emberek, akik éhbérért percenként 5 vagy akár 10 Captcha-kódot elolvasnak és begépelnek. A spam ellen még mindig nincs csodaszer, a legjobb védelem az egészséges mértékű bizalmatlanság. Amennyiben egy barátunk azt írja, hogy Spanyolországban ragadt, nincs útlevele, pénze, hitelkártyája és sürgősen 5000 dollárra van szüksége a megadott számlaszámra, akkor talán először hívjuk fel telefonon, ugyanis könnyen lehet, hogy el sem utazott Spanyolországba" - szögezte le a New York-i Egyetem munkatársa.