JohnnyCage

Bizonytalanság övezi az Intel Pentium 4 rendszereit



A világ legnagyobb chipgyártóját, az Intelt az utóbbi időben meglehetősen nagy zűrzavar övezi. A konkurens AMD Athlon processzorának megjelenése óta a chipóriást a kapkodás, a meggondolatlan lépések és a hibák jellemzik.

Általánosságban elmondható, hogy az Intel legfőbb üzletága, a PC processzorok szegmense az utóbbi egy-két évben nem mentes a zűrzavaroktól, és a társaság bizonyos döntései előtt még a szakértők és elemzők is csak értetlenül állnak. A chipóriás a közelmúltban megpróbálta összeszedni magát, de a gyártó egyes lépéseinek oka, mint például annak a bizonyos Brookdale (i845) chipsetnek az esete máig rejtélyszámba megy. Teljesen nyilvánvaló, és ezt a társaság is tudja, hogy a processzoróriásnak a Pentium 4 tavaly novemberi, igen gyenge debütálása után rövid időn belül ki kell jönnie valamilyen, igazán ütőképes rendszerrel, különben az egyre erősödő konkurencia az Advanced Micro Devices (AMD) képében átveheti a domináns szerepet, legalábbis ami az asztali rendszereket illeti.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a processzorokat illetően az Intelnek jelenleg nincs választása, a Pentium 4 processzor az, amelyet a társaságnak így vagy úgy, de el kell terjesztenie az átlagfelhasználók között. Ha kissé visszatekintünk az Intel múltjára, könnyen beláthatóvá válik, hogy a társaság minden új processzor architektúra bevezetésénél problémákba ütközött az új CPU széleskörű elterjesztésével. Ezalól a Pentium 4 sem kivétel.

Hogy miért van ez? Leszámítva azokat a megszállottakat, akik alig várják egy-egy újabb chipgeneráció megjelenését, az átlagfelhasználó általában bizalmatlan az új, ismeretlen, kiforratlan termékek iránt. Csakúgy, ahogy a többi processzort, a Pentium 4-et sem lehet pusztán a nevével eladni, még akkor sem, ha a piacvezető chipóriásnk óriási rajongótábora van. Szintén jellemző az Intel új architektúrával kiadott első processzoraira, hogy jelentősen magasabb ár mellett teljesítményük alig haladja meg az előző generáció csúcsmodelljeit. Mindez az új alaplap, és gyakran új memória igényével párosulva jelentős ellenérvként szolgál a vásárlók szemében. Az Intel a Pentium 4 processzorokat a kiadást követő hónapokban jelentős árcsökkentésekkel próbálta népszerűsíteni, és bár mindez nem volt eredménytelen, a Pentium 4-es processzort mind gyártói, mind vásárlói részről komoly dilemmák jellemzik.

A megszokottal ellenben ezesetben azonban a gyártó részéről nagyobb a bizonytalanság, és tulajdonképpen a vásárlók habozásának is ez az oka. Bár vitathatatlan, hogy a Pentium 4 egy jó processzor, a körülmények úgy alakultak a gyártó Intel számára, hogy a társaság csúcskategóriás x86-os CPU-ját a mai napig nem lehet teljesen kiforrott technológiának tekinteni. Már a Pentium 4 tavaly novemberi megjelenésekor tudni lehetett, hogy az Intel akkori legújabb processzora sajnos felemás lett. A Pentium 4 fejlesztőmérnökei megalkottak egy igazán figyelemreméltó processzort, amely elődjénél, a Pentium III-nál kategóriákkal jobb volt. Amikor azonban a chipóriás a processzor gyártásának anyagi oldalát vette nagyító alá, elkezdtek gyülekezni a viharfelhők. Az Intel szakembereinek sikerült ugyanis úgy elbonyolítani az új processzort, hogy nagyszerű teljesítménye ellenére teljesen életképtelen lett volna a piacon. A jelenleg piacon lévő Pentium 4-változat amúgy sem éppen kis magméretének kétszeresét igénylő korai változat gyártása olyan drága lett volna, hogy az Intel meg sem kockáztatta kiadását.

A Pentium 4 fejlesztőinek ehelyett ki lett adva: A processzor magméretét drasztikusan le kell csökkenteni. Mivel azonban a konkurens AMD Athlon processzorának nem volt ellenfele a piacon, a chipóriást igencsak szorította az idő. A fejlesztőmérnökök több irányból is elkezdték megcsonkítani a processzort, aminek eredménye egy felemás termék lett. Az idő rövidsége miatt az Intel szakemberei mindössze néhány nagyobb egységet vettek ki a processzor magjából, a többi egység azonban változatlan maradt. Mint azóta kiderült, ez komoly hiba volt a fejlesztők részéről, a megmaradt egységek ugyanis az eredeti tervhez voltak igazítva. A piacon megjelent, leegyszerűsített változat így a kihagyott részek miatt nem lett elég gyors, a benne lévő egységek egy része viszont az eredeti tervhez illeszkedő, immár feleslegesen összetett maradt, ezért a magméret meglehetősen nagy maradt.


A bizonyos pontokon rendkívül gyors, más területeken pedig igen visszafogott processzor a nagy magméret miatt nem gyártható elég olcsón. Az, hogy az Intel nem bukott bele a Pentium 4 projektbe, a processzor igen könnyen növelhető órajelének, valamint a hamarosan piacra kerülő 130 nm-es csíkszélességű gyártási technológiának köszönhető. A Pentium 4 új architektúrája olyan teljesítménytartalékokkal rendelkezik, amely lehetővé tette az Intel számára, hogy a processzor órajelét soha nem látott ütemben növelje, és olyan órajeltartományban üzemeltesse (1,5-2 GHz) amelyre más 180 nm-es technológiával készülő chip aligha lenne képes.


Pentium 4 mag
A Pentium 4 nagy magmérete megsokszorozta az Intel számára az új, 130 nm-es gyártási eljárás jelentőségét. Mivel az új technológiával a chipek magmérete drasztikusan lecsökken, a Pentium 4 processzor előállítási költségei jelentősen alacsonyabbá válnak. A társaság ezen érthető okból kifolyólag megfeszített ütemben dolgozik az új gyártási eljárás bevezetésén. A 130 nm-es technológia tulajdonképpen készen áll az Intel számára, a cég gyáregységeinek egy része pedig már csak a 130 nm-es tömeggyártás elkezdésére vár.

A piacon lévő, 180 nm-es technológiával készülő Willamette Pentium 4 processzorokkal ellenben az új, 130 nm-es eljárással gyártott processzorok, a Northwood Pentium 4-esek, valamint a Willamette legújabb darabjai nem a jelenlegi Socket 428 foglaltba illeszkednek, hanem egy új, Socket 478 elnevezésű változatba. A 478 lábú chipek bevezetésével a felhasználók az új Pentium 4 processzoraikhoz új alaplapot is kénytelenek lesznek venni, sőt a Socket 478 foglalatba illeszkedő processzorok jóval kisebb mérete miatt még a régi hűtők sem lesznek megfelelőek. A közelgő változások miatt az Intel legnagyobb felhasználói köre, az üzleti felhasználók egyáltalán nem sietnek a Pentium 4 vásárlással. Az üzleti felhasználók nem vesznek zsákbamacskát, kizárólag stabil, kiforrott platformokkal foglalkoznak. A számos, Pentium 4-et illető változtatás árnyékában az üzleti felhasználók nem költenek Pentium 4-es rendszerre, amíg egy stabil állapot ki nem alakul - mondják az elemzők. Az elemzők szerint az Intel komoly dilemma előtt áll. A társaság nagy hibát követett el, amikor elkötelezte magát a Rambus Inc., és a Direct Rambus DRAM memóriák mellett. A tény, hogy a Pentium 4 rendszerek jelenleg csak a drága Rambus DRAM memóriákkal használhatók, sokak kedvét elvette az ilyen számítógépek vásárlásától. Az Intel erre a negyedévre igéri a helyzeten némiképp változtató Brookdale (i845) chipkészletet, amely olcsóbb memóriák használatát is lehetővé teszi a Pentium 4-es gépekben.

A problémák azonban korántsem oldódtak meg. A Brookdale úgyanis hiába támogatja mind a hagyományos PC133 SDRAM, mind a DDR-SDRAM memóriákat, az Intel a tökéletesen működőképes DDR támogatást letiltatja Brookdale chipkészleteiben. A leendő felhasználók eleinte örültek az olcsó PC133 SDRAM megoldás kiadásnak, az első teszteredmények megjelenésével azonban ez a helyzet jelentősen megváltozott. A Brookdale chipkészletes alaplapok közelgő megjelenésével az első tesztpéldányok már eljutottak a nagyobb tesztlaborokba, ahol az i845-alapú rendszereket átfogó teszteléseknek vetették alá.

A jelenlegi csúcsmodellek: 1.7GHz-es Pentium 4
egy 1.33GHz-es Athlon mellett


Az eredmények azonban enyhén szólva is elszomorítóak. Mint kiderült, a lassú PC133 SDRAM memóriák akár 10-20%-ot is elvehetnek a Pentium 4 processzor teljesítményéből, amelynek így nincs igazán sok keresnivalója a jóval olcsóbb AMD Athlon Thunderbird processzorok mellett. A jelek szerint az a sebességkülönbség, amely az 1 GB/s sebességű PC133 SDRAM-ok, és az ezeknél pontosan 3,2-szer gyorsabb kétutas RDRAM rendszerek között van, szomorú eredményeket produkál. A hagyományos SDRAM-ok egyszerűen képtelenek megfelelő adatmennyiséggel kiszolgálni a Pentium 4-et, és az eredmények tanulsága szerint a helyzeten még az SDRAM-ok Rambus DRAM memóriákhoz viszonyított, jóval kisebb késleltetési ideje (latency) sem segít.

Az Intel folyamatosan azt hangoztatja, hogy a felhasználók döntő többségének nincsen szüksége nagy memória sávszélességre, így nekik megfelelő lehet a hagyományos, olcsó PC133 SDRAM is. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a teljesítménycsökkenés minden alkalmazási területen érezhető. Mivel a lassú PC133 SDRAM memóriák alkalmazásával a Pentium 4 teljesítménye vészesen közelít a Pentium III-as rendszerek csúcsmodelleihez, jogos lehet a kérdés, hogy miért tiltja le az Intel Brookdale chipkészleteinek DDR támogatását. Erre a legkézenfekvőbb magyarázat a chipóriás Rambus-szal kötött megállapodása, mely szerint az Intel két évig nem ad ki DDR-SDRAM megoldást Pentium 4-es processzorához. Mindezt azonban megkérdőjelezi az Intel azon álláspontja, hogy a Rambus DRAM-ok a jövőben is a Pentium 4-vonal fő memóriatípusai lesznek. Az elemzők szerint az Intel hibát követ el, ha továbbra is a drága RDRAM memóriákhoz ragaszkodik. A rivális DDR-SDRAM technológia ugyanis tulajdonképpen ugyan arra a sebességre képes, bizonyos (kétcsatornás) kialakításban még többre is, ára azonban sokkal alacsonyabb, és a hagyományos PC133 SDRAM-okéhoz közelít.

Mindemellett azt sem szabad elfelejteni, hogy számos felhasználó elvből nem vesz Rambus-alapú rendszert a technológiát kifejlesztő Rambus Inc. megkérdőjelezhetően tisztességes lépései miatt, amelyekre az utóbbi időben fény derült. A Rambus Inc. évekig, mint az SDRAM technológiát kifejlesztő JEDEC csoport tagja részt vett a szabvány megalkotásában. A társaság később különféle szemléletbeli eltérésekre hivatkozva kilépett a nyílt szabványt fejlesztő csoportból. A Rambus ezután titokban szabadalmaztatta a JEDEC által kifejlesztett, szabadon hozzáférhető technológiákat, és ezen szabadalmait csak évekkel később, a közelmúltban fedte fel, amikoris az immár általánosan elterjedt SDRAM technológia után visszamenőlegesen is óriási jogdíjakat követelt a DRAM gyártóktól. Mindezért a társaságot, és az általa kifejlesztett technológiát sem a felhasználók, sem a memóriagyártók döntő többsége nem kedveli.


Rambus memória

A Rambus-t egyáltalán nem kedvelő közvélemény csak egy újabb ellenérv a Rambus DRAM technológia ellen. Az már korábban bebizonyosodott, hogy azok a hírek, amelyek szerint a Pentium 4-es processzor a Rambus DRAM-hoz lett kifejlesztve alaptalanok. Már az alapgondolat sem tűnik túlzottan valósnak, hogy egy új processzor architektúrát kifejezetten egy memóriatípushoz fejlesszenek.

Mindent összevetve továbbra sem egyértelmű, hogy az Intel miért halogatja a már elkészült Pentium 4 - DDR-SDRAM támogatás kiadását. A chipóriás a jelenlegi tervek szerint a jövő év első felétől fogja lehetővé tenni az alaplapgyártók számára a Brookdale chipkészlet DDR képességeinek kiaknázását. A társaság tajvani partnerei, a Silicon Integrated Systems (SiS) és az ACER Labs. Inc. (ALi) a jelek szerint kénytelenek megvárni a Brookdale-DDR páros megjelenését saját, DDR támogatású Pentium 4 chipkészleteikkel. Azok a felhasználók, akik jó teljesítményű Pentium 4-es rendszert szeretnének elfogadható áron, úgy tűnik, kénytelenek megvárni a DDR-es Brookdale alaplapok jövő évi megjelenését. Igaz, a tajvani VIA Technologies igért egy Pentium 4-DDR chipkészletet az elkövetkezendő hónapokra, de a VIA P4X266 típusjelű chipset körül egyelőre meglehetősen nagy a kavarodás. A társaság nem rendelkezik Pentium 4 chipset-licensszel, ráadásul a P4X266 teljesítményéről is szélsőséges hírek láttak napvilágot.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • kowajano #56
    valyon az elsö 30 hozászolás hova tünt? :)
  • HunChris #48
    Legyen az AMD is Raides
    Abit KT7A RAID 266 MHz 43e HUF
  • HunChris #47
    INTEL:
    Abit TH7-Raid P4 I850 58e HUF
    Pentium-4 1400 MHz 58e HUF
    128 MB RAMBUS 25e HUF
    Torony ház P4hez 19e HUF
    Összesen:160e Huf+áfa

    AMD:
    1,2 GHz Thund 34e HUF
    Abit KA7 ATHLON 39e HUF
    Összesen: 73e HUF+áfa
    + vehetsz még pl.:1 GB SDRAMot meg 40 Gigás vinyót
    vagy pl: GF2 Ultrát mellé

    És átlagban egyforma a teljesítményük, van ahol 2-3%-kal jobb az AMD, de van ahol az Intel proci.
  • ixyon #42
    jaja. amd rulz. most. nem kell anyazni, el kell ismerni, hogy az amd most gyorsabb. lehet, hogy a kovetkezo generacio majd az intelnek jo ne be, en sem fogok akkor anyazni
  • Coine #29
    " Bár vitathatatlan, hogy a Pentium 4 egy jó processzor "

    hmm

  • skorpio7 #17
    A véleményem rövid és tömör ...
    "Így jár az , aki csak a babérjain ül."
  • Tomcat.no1 #12
    Hát ha ez igaz amit írnak erről a szutyok prociról akkor joggal van meg a véleményem az Intel-ről!!!!!!
    Amúgy egy AMD Duron 700-as boldog tulajdonosa vagyok és az AMD a király proci gyártó!!!!!!!!!!!!!!!
  • Dikkma #11
    Bizony ez a Rambus dolog volt a befürdés.
    Azt gondolom, hogy a Brookdale megjelenésével egy kicsit elterjed majd a P4, bár sdrammal nem lesz a leggyorsabb. Ekkora bunkóságot, hogy ott a ddr a chipsetben, erre le kell tiltaniuk. Viszont, ha jövő év elejétől már kihasználhatják, az egy jó dolog.
    A Northwood megjelenésével pedig visszatérhet a helyes útra az Intel.
    Egyébként még azt nem értem, ha bizonyos dolgokban lassú a P4 bizonyos dolgok miatt, akkor nagyon apró, de mégsem elhanyagolható változtatásokat miért nem lehet eszközölni? A mostani magot lecsökkentik 0.13-asra és kész. De ha egy kicsit változtatnának, szerintem az visszahozná a tervezési költséget.
    Még amit nem értek, hogy a VIA mit képzel magáról.
  • Pali #10
    Cool kis cikk.
  • Lacc #9
    Én maradok intelnél.