SG.hu·
Kína egyre nagyobb előnyre tesz szert a mesterséges intelligencia tehetségek versenyében
A STEM oktatás erősítése és a hazacsábító programok révén Kína gyorsan növeli saját MI kutatói bázisát miközben a nyugati országok egyre több akadállyal szembesülnek.
Lehetséges, hogy az Egyesült Államok lemarad Kína mögött? Ezt a kérdést tette fel magának Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója egy tavalyi, mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetésen. „A válasz teljes mértékben igen.” Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, hiszen az elmúlt évtized nagy részében Amerika kényelmes előnyben volt a mesterséges intelligencia versenyében, és itt működnek a legfejlettebb vállalatok, amelyek a legmodernebb MI modelleket fejlesztik. Az amerikai mérnökök bőséges tőkeforrásokhoz férnek hozzá, és folyamatosan rendelkezésükre állnak az Nvidia élvonalbeli chipjei is. Huang aggodalma azonban egy másik, legalább ennyire fontos tényezőre vonatkozott: az emberi tehetségre.
Egészen a közelmúltig a vezető MI kutatások többségét nyugati intézményekhez kötődő szakemberek készítették. Ez azonban változóban van. 2025-ben először fordult elő, hogy a világ egyik legfontosabb MI konferenciáján bemutatott tanulmányok között több volt azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek vezető szerzője Kínában dolgozott, mint azoké, amelyek amerikai vagy európai intézményekhez kapcsolódtak.
A Conference on Neural Information Processing Systems nevű konferencia a világ legnagyobb és legrangosabb MI szakmai rendezvénye. A 2025 decemberében megrendezett legutóbbi eseményre több mint 21 ezer tanulmányt nyújtottak be, amelyeknek nagyjából egynegyedét fogadták el. A korábban működő MacroPolo kutatóintézet már 2019-ben és 2022-ben is elemezte a szerzők képzettségi hátterének változását. A mostani eredmények is figyelemre méltóak. A 2025-ös konferencia szerzőinek alapképzését adó tíz legfontosabb egyetem közül kilenc Kínában található. A Tsinghua Egyetem végzett hallgatói önmagukban a konferencián szereplő kutatók négy százalékát adták. Összehasonlításképpen az Egyesült Államok vezető intézménye, az MIT mindössze egy százalékot képviselt. Az elemzés azt is megmutatja, hogy az amerikai MI kutatás jelentős mértékben kínai születésű szakemberekre támaszkodik. Az amerikai intézményekhez kötődő szerzők körében körülbelül 35 százalék rendelkezik kínai egyetemen szerzett alapképzési diplomával, ami nagyjából ugyanakkora arány, mint az amerikai diplomával rendelkezők aránya.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a NeurIPS konferencia nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben az egész MI kutatási mezőnyt. A kínai kutatók számára például gyakran különösen fontos az ilyen rangos konferenciákon való publikálás, mert az egyetemi előléptetésekhez sok esetben elvárás, hogy a tudósok vezető konferenciákon jelenjenek meg tanulmányokkal. Emellett Kínában erősebb az open source modellek kultúrája, ami ösztönözheti a kutatókat arra, hogy tudományos fórumokon publikáljanak. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a legtehetségesebb szakemberek egyre gyakrabban olyan vállalati laborokban dolgoznak, amelyek szigorú titoktartás mellett működnek.
Más mutatók is jól jelzik, mennyire fontos szerepet töltenek be a kínai kutatók az amerikai MI fejlesztésekben. Amikor a Meta bejelentette új, úgynevezett szuperintelligencia laboratóriumának kutatócsapatát, egy kiszivárgott lista szerint a szakemberek fele Kínából származott. Az OpenAI GPT-5 fejlesztésében részt vevő 483 közreműködő körébe nem csak kutatók, hanem marketingesek, tervezők és vezetők is tartoztak. Az elemzés szerint 15 százalékuk rendelkezett legalább egy kínai egyetemen szerzett diplomával.
Mindeközben Kína egyre sikeresebben tartja meg saját tehetségeit. A Digital Science nevű adatelemző vállalat szerint ma már több aktív MI kutató dolgozik Kínában, mint az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Európában együttvéve, még ha lakosságarányosan a Nyugat továbbra is előnyben van. A kínai kutatói közösség ráadásul fiatalabb. A kutatók 47 százaléka még diák, míg Nyugaton ez az arány körülbelül 30 százalék. Kína az oktatásban is kiemelt figyelmet fordít a természettudományos és műszaki területekre. Az egyetemi hallgatók mintegy kétötöde tanul STEM szakokon, vagyis tudományos, technológiai, mérnöki vagy matematikai képzésben. Az Egyesült Államokban ez az arány nagyjából fele ekkora.
Nem minden ilyen végzettségű hallgató fog áttörést hozó technológiai innovációkat létrehozni, de a méret fontos tényező. Minél bővebb az MI területén képzett kutatók köre, annál nagyobb az esély a jelentős felfedezésekre, és annál gyorsabban terjednek az új technológiák. Daniel Hook, a Digital Science vezetője így fogalmazott: „Kína egy olyan magasan képzett, magas színvonalú munkaerőt hoz létre, amely érzékeny a mesterséges intelligenciára. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a jövőben rengeteg vállalat fog Kínából kinőni.” A kínai kutatók egyre nagyobb arányban maradnak hazájukban. 2019-ben a NeurIPS konferencián szereplő, Kínában alapképzést végzett szerzők mintegy egyharmada dolgozott Kínában. 2022-re ez az arány 58 százalékra nőtt, 2025-ben pedig már elérte a 68 százalékot. Az ország legjelentősebb MI fejlesztései közül több teljes mértékben hazai képzésű kutatókhoz köthető. A DeepSeek R1 nevű kínai modell például, amely 2025 januári megjelenésekor komoly meglepetést okozott a versenytársaknak, kizárólag olyan fejlesztők munkája volt, akik mind kínai egyetemeken szerezték diplomájukat.
A változások mögött egyszerre húzódnak meg vonzó és taszító tényezők. A kínai egyetemek egyre előkelőbb helyet foglalnak el a nemzetközi rangsorokban. Emellett a kormány külön programokkal igyekszik visszacsábítani a külföldön dolgozó kutatókat. A Qiming Plan például több mint 700 ezer jüanos éves fizetést kínál, ami körülbelül 100 ezer dollárnak felel meg, valamint bőkezű kutatási támogatásokat és lakhatási segítséget biztosít. Eközben az Egyesült Államok egyes kutatók szemében kevésbé vonzó célponttá vált. A kutatási források csökkentése, a vízumrendszer bizonytalansága és a lojalitással kapcsolatos gyanakvás mind hozzájárul ehhez. Tavaly például a Purdue Egyetem több mint száz végzős hallgató felvételét vonta vissza, többségük kínai volt, miután törvényhozók felszólították az intézményt, hogy dokumentálja a kutatók kínai intézményekkel való kapcsolatait. Egyes amerikai MI rendezvényeken kínai kutatók úgy érzik, külön hangsúlyozniuk kell, hogy nem ipari kémek.
Ennek következtében egyre többen döntenek úgy, hogy visszatérnek Kínába. 2019-ben a külföldön posztgraduális diplomát szerzett kínai NeurIPS kutatók mindössze 12 százaléka tért haza. 2025-re ez az arány 28 százalékra nőtt. Bár egyesek továbbra is úgy gondolják, hogy Amerikában kedvezőbb a kutatási környezet, és panaszkodnak a kínai technológiai cégeknél tapasztalható erős versenyre és hosszú munkaidőre, összességében sokuk számára a jó álláslehetőségek, az érdekes projektek és a család közelsége felülírja ezeket a hátrányokat.
Az Egyesült Államok vonzereje ugyanakkor nem tűnt el. Még mindig több nemzetközi tehetséget vonz, mint bármely más ország, és a kínai kutatók többsége, aki amerikai egyetemen szerez doktori fokozatot, ott is marad dolgozni. Egy 2019-es NeurIPS konferencián szereplő, Kínában született és az Egyesült Államokban dolgozó kutatókat vizsgáló utánkövetés szerint 2025-ben közülük 87 százalék még mindig Amerikában dolgozott. Ahogy Matt Sheehan, a Carnegie Endowment for International Peace kutatója fogalmazott: „A hosszú ideje működő intézmények nem tűnnek el egyik napról a másikra.”
A számok azonban egyre inkább Kína felé billennek. A NeurIPS tanulmányok szerzőit alapul véve ma a világ vezető MI kutatóinak körülbelül 37 százaléka kínai intézményekben dolgozik, míg 32 százalékuk amerikai szervezeteknél. Ha az elmúlt évtized trendje folytatódik, 2028-ra a Kínában dolgozó csúcskutatók száma akár kétszerese is lehet az amerikaiakénak. Jensen Huang szerint egy ország számára a mesterséges intelligencia területén a fejlesztők megnyerése mindennél fontosabb. A tehetségekért folyó verseny pedig egyre inkább egyoldalúnak tűnik.
Lehetséges, hogy az Egyesült Államok lemarad Kína mögött? Ezt a kérdést tette fel magának Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója egy tavalyi, mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetésen. „A válasz teljes mértékben igen.” Ez első hallásra meglepőnek tűnhet, hiszen az elmúlt évtized nagy részében Amerika kényelmes előnyben volt a mesterséges intelligencia versenyében, és itt működnek a legfejlettebb vállalatok, amelyek a legmodernebb MI modelleket fejlesztik. Az amerikai mérnökök bőséges tőkeforrásokhoz férnek hozzá, és folyamatosan rendelkezésükre állnak az Nvidia élvonalbeli chipjei is. Huang aggodalma azonban egy másik, legalább ennyire fontos tényezőre vonatkozott: az emberi tehetségre.
Egészen a közelmúltig a vezető MI kutatások többségét nyugati intézményekhez kötődő szakemberek készítették. Ez azonban változóban van. 2025-ben először fordult elő, hogy a világ egyik legfontosabb MI konferenciáján bemutatott tanulmányok között több volt azoknak a kutatásoknak a száma, amelyek vezető szerzője Kínában dolgozott, mint azoké, amelyek amerikai vagy európai intézményekhez kapcsolódtak.
A Conference on Neural Information Processing Systems nevű konferencia a világ legnagyobb és legrangosabb MI szakmai rendezvénye. A 2025 decemberében megrendezett legutóbbi eseményre több mint 21 ezer tanulmányt nyújtottak be, amelyeknek nagyjából egynegyedét fogadták el. A korábban működő MacroPolo kutatóintézet már 2019-ben és 2022-ben is elemezte a szerzők képzettségi hátterének változását. A mostani eredmények is figyelemre méltóak. A 2025-ös konferencia szerzőinek alapképzését adó tíz legfontosabb egyetem közül kilenc Kínában található. A Tsinghua Egyetem végzett hallgatói önmagukban a konferencián szereplő kutatók négy százalékát adták. Összehasonlításképpen az Egyesült Államok vezető intézménye, az MIT mindössze egy százalékot képviselt. Az elemzés azt is megmutatja, hogy az amerikai MI kutatás jelentős mértékben kínai születésű szakemberekre támaszkodik. Az amerikai intézményekhez kötődő szerzők körében körülbelül 35 százalék rendelkezik kínai egyetemen szerzett alapképzési diplomával, ami nagyjából ugyanakkora arány, mint az amerikai diplomával rendelkezők aránya.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a NeurIPS konferencia nem feltétlenül tükrözi teljes mértékben az egész MI kutatási mezőnyt. A kínai kutatók számára például gyakran különösen fontos az ilyen rangos konferenciákon való publikálás, mert az egyetemi előléptetésekhez sok esetben elvárás, hogy a tudósok vezető konferenciákon jelenjenek meg tanulmányokkal. Emellett Kínában erősebb az open source modellek kultúrája, ami ösztönözheti a kutatókat arra, hogy tudományos fórumokon publikáljanak. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a legtehetségesebb szakemberek egyre gyakrabban olyan vállalati laborokban dolgoznak, amelyek szigorú titoktartás mellett működnek.
Más mutatók is jól jelzik, mennyire fontos szerepet töltenek be a kínai kutatók az amerikai MI fejlesztésekben. Amikor a Meta bejelentette új, úgynevezett szuperintelligencia laboratóriumának kutatócsapatát, egy kiszivárgott lista szerint a szakemberek fele Kínából származott. Az OpenAI GPT-5 fejlesztésében részt vevő 483 közreműködő körébe nem csak kutatók, hanem marketingesek, tervezők és vezetők is tartoztak. Az elemzés szerint 15 százalékuk rendelkezett legalább egy kínai egyetemen szerzett diplomával.
Mindeközben Kína egyre sikeresebben tartja meg saját tehetségeit. A Digital Science nevű adatelemző vállalat szerint ma már több aktív MI kutató dolgozik Kínában, mint az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Európában együttvéve, még ha lakosságarányosan a Nyugat továbbra is előnyben van. A kínai kutatói közösség ráadásul fiatalabb. A kutatók 47 százaléka még diák, míg Nyugaton ez az arány körülbelül 30 százalék. Kína az oktatásban is kiemelt figyelmet fordít a természettudományos és műszaki területekre. Az egyetemi hallgatók mintegy kétötöde tanul STEM szakokon, vagyis tudományos, technológiai, mérnöki vagy matematikai képzésben. Az Egyesült Államokban ez az arány nagyjából fele ekkora.
Nem minden ilyen végzettségű hallgató fog áttörést hozó technológiai innovációkat létrehozni, de a méret fontos tényező. Minél bővebb az MI területén képzett kutatók köre, annál nagyobb az esély a jelentős felfedezésekre, és annál gyorsabban terjednek az új technológiák. Daniel Hook, a Digital Science vezetője így fogalmazott: „Kína egy olyan magasan képzett, magas színvonalú munkaerőt hoz létre, amely érzékeny a mesterséges intelligenciára. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a jövőben rengeteg vállalat fog Kínából kinőni.” A kínai kutatók egyre nagyobb arányban maradnak hazájukban. 2019-ben a NeurIPS konferencián szereplő, Kínában alapképzést végzett szerzők mintegy egyharmada dolgozott Kínában. 2022-re ez az arány 58 százalékra nőtt, 2025-ben pedig már elérte a 68 százalékot. Az ország legjelentősebb MI fejlesztései közül több teljes mértékben hazai képzésű kutatókhoz köthető. A DeepSeek R1 nevű kínai modell például, amely 2025 januári megjelenésekor komoly meglepetést okozott a versenytársaknak, kizárólag olyan fejlesztők munkája volt, akik mind kínai egyetemeken szerezték diplomájukat.
A változások mögött egyszerre húzódnak meg vonzó és taszító tényezők. A kínai egyetemek egyre előkelőbb helyet foglalnak el a nemzetközi rangsorokban. Emellett a kormány külön programokkal igyekszik visszacsábítani a külföldön dolgozó kutatókat. A Qiming Plan például több mint 700 ezer jüanos éves fizetést kínál, ami körülbelül 100 ezer dollárnak felel meg, valamint bőkezű kutatási támogatásokat és lakhatási segítséget biztosít. Eközben az Egyesült Államok egyes kutatók szemében kevésbé vonzó célponttá vált. A kutatási források csökkentése, a vízumrendszer bizonytalansága és a lojalitással kapcsolatos gyanakvás mind hozzájárul ehhez. Tavaly például a Purdue Egyetem több mint száz végzős hallgató felvételét vonta vissza, többségük kínai volt, miután törvényhozók felszólították az intézményt, hogy dokumentálja a kutatók kínai intézményekkel való kapcsolatait. Egyes amerikai MI rendezvényeken kínai kutatók úgy érzik, külön hangsúlyozniuk kell, hogy nem ipari kémek.
Ennek következtében egyre többen döntenek úgy, hogy visszatérnek Kínába. 2019-ben a külföldön posztgraduális diplomát szerzett kínai NeurIPS kutatók mindössze 12 százaléka tért haza. 2025-re ez az arány 28 százalékra nőtt. Bár egyesek továbbra is úgy gondolják, hogy Amerikában kedvezőbb a kutatási környezet, és panaszkodnak a kínai technológiai cégeknél tapasztalható erős versenyre és hosszú munkaidőre, összességében sokuk számára a jó álláslehetőségek, az érdekes projektek és a család közelsége felülírja ezeket a hátrányokat.
Az Egyesült Államok vonzereje ugyanakkor nem tűnt el. Még mindig több nemzetközi tehetséget vonz, mint bármely más ország, és a kínai kutatók többsége, aki amerikai egyetemen szerez doktori fokozatot, ott is marad dolgozni. Egy 2019-es NeurIPS konferencián szereplő, Kínában született és az Egyesült Államokban dolgozó kutatókat vizsgáló utánkövetés szerint 2025-ben közülük 87 százalék még mindig Amerikában dolgozott. Ahogy Matt Sheehan, a Carnegie Endowment for International Peace kutatója fogalmazott: „A hosszú ideje működő intézmények nem tűnnek el egyik napról a másikra.”
A számok azonban egyre inkább Kína felé billennek. A NeurIPS tanulmányok szerzőit alapul véve ma a világ vezető MI kutatóinak körülbelül 37 százaléka kínai intézményekben dolgozik, míg 32 százalékuk amerikai szervezeteknél. Ha az elmúlt évtized trendje folytatódik, 2028-ra a Kínában dolgozó csúcskutatók száma akár kétszerese is lehet az amerikaiakénak. Jensen Huang szerint egy ország számára a mesterséges intelligencia területén a fejlesztők megnyerése mindennél fontosabb. A tehetségekért folyó verseny pedig egyre inkább egyoldalúnak tűnik.