SG.hu·
Az IT-vezetők egyre mélyebbre süllyednek az MI megszállottságban
A vezérigazgatók azért esnek az MI nagyzási téveszméinek csapdájába, mert túl messze kerültek attól a valós munkától, amelyet az automatizálásnak valóban el kellene végeznie.
A technológiai iparágban mostanában tapasztalható egyfajta vadság, amely egyszerre emlékeztet a korábbi nagy technológiai átalakulások korszakaira, például a felhőalapú számítástechnikára annak kezdeti, elszabaduló költségeivel együtt, ugyanakkor sok szempontból teljesen példátlan is. Ilyen például az, hogy rekordbevételi időszakokat tömeges elbocsátások kísérnek. Erre az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a technológiai vállalatok vezetői - különösen a vezérigazgatók - kollektív módon az MI nagyzási téveszméinek csapdájába estek.
Legalább egy cégvezető ezt nyíltan ki is mondta: Aaron Levie, a Box alapítója. „A vezérigazgatók különösen hajlamosak az MI pszichózisra, mert kellő távolságra vannak attól az utolsó munkafázistól, amelyet még mindig el kell végezni ahhoz, hogy az MI valódi értéket teremtsen” - írta Levie az X-en. A vezérigazgatók „játszanak az MI-vel”: készítenek egy prototípust vagy generálnak egy szerződést, Levie példái szerint, majd ebből rögtön arra következtetnek, hogy az ügynökök képesek elvégezni a munkát.
Csakhogy ezek a felsővezetők nem azok az emberek, akiknek át kell nézniük a kódot, fel kell fedezniük a hibákat, és azonosítaniuk kell a hallucinált könyvtárakra történő hivatkozásokat, mielőtt egy szoftvert telepítenének. Nem nekik kell megtanítaniuk az MI-modelleknek egy vállalat sajátos szerződési feltételeit, és nem ők töltenek napokat azzal, hogy szerződéseket bogarásszanak át rejtett kikötések után, ahogy arra Levie is utalt. Más szóval Levie elmélete szerint a vezérigazgatók valójában nem értik eléggé a folyamatokat ahhoz, hogy pontosan tudják, mi automatizálható és mi nem. Ez a tudáshiány azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy a saját meggyőződésük alapján cselekedjenek.
Fontos megjegyezni, hogy Levie egyáltalán nem MI-ellenes. Épp ellenkezőleg. Az X-en a 2,7 millió követőjének túlnyomórészt pozitív hangvételű MI-tartalmakat posztol, és olyan blogbejegyzéseket ír, mint például a „A fej nélküli szoftver a jövő”, amely arról szól, hogy az MI-ügynökök számára készített szoftverek jelentik az előrelépést. Emellett a pénzét is oda teszi, ahol a szája jár: aktív angyalbefektetőként MI-startupokat támogat. Mit kellene tehát inkább tenniük a vezérigazgatóknak? Levie azt tanácsolja nekik, hogy „rengeteget” használják az MI-t, hogy valóban lássák, mire képes és mire nem, „és a folyamat végére úgy jussanak el, hogy egyszerre értik az előnyöket és a valódi munkát." Biztosan vannak vezérigazgatók, akik valóban ezt próbálják tenni, de jelenleg úgy tűnik, ők vannak kisebbségben.
2026 első öt hónapjában a technológiai iparágban már majdnem annyi elbocsátás történt, mint 2025 teljes egészében: a Layoffs.fyi iparági leépítésfigyelő adatai szerint 2026-ban eddig 152 technológiai vállalat 115 430 embert bocsátott el, míg 2025-ben 275 cég összesen 124 636 dolgozót küldött el. A vállalatok többsége pedig az MI-t nevezte meg az állások megszüntetésének egyik okaként. Sokan azonban azzal érvelnek, hogy a legnagyobb technológiai cégek egyszerűen „MI-re mossák” a döntéseiket, vagyis az MI-hez kapcsolódó múltbeli vagy jövőbeli termelékenységnövekedéssel magyarázzák a leépítéseket, miközben valójában más üzleti döntések és mutatók állnak a háttérben.
Ennek ellenére néhány történet különösen meglepő. Zeb Evans, a projektmenedzsmenttel és termelékenységi szoftverekkel foglalkozó ClickUp startup vezérigazgatója büszkén jelentette be az X-en, hogy a dolgozók közel egynegyedét, egészen pontosan 22 százalékát bocsátotta el, miután mintegy 3000 MI-ügynököt állított munkába a belső feladatok elvégzésére. Evans esküdözött, hogy ezt nem költségcsökkentési céllal tették. Ehelyett olyan munkaerőt szeretne, amelynek tagjai MI-ügynököket irányítanak, és a napjaikat azzal töltik, hogy gyorsan átnézik az ügynökök munkáját. Véleménye szerint ez egy „százszoros szervezetet”, vagyis „100x orgot” hoz létre.
Bár az MI valóban nagyon hasznos eszköz lehet, az MI és a termelékenység kapcsolatáról szóló adatok egyáltalán nem támasztják alá az ilyen feltételezéseket. Még csak meg sem közelítik. A Berkeley-i California Management Review-ban októberben megjelent metaelemzés, amely más kutatásokat vizsgált át, arra a következtetésre jutott, hogy „nem található erős kapcsolat az MI bevezetése és az összesített termelékenységnövekedés között”. A National Bureau of Economic Research márciusban publikált kutatása ugyan arra jutott, hogy az MI bevezetése javította a termelékenységet, ugyanakkor megjegyezte, hogy létezik egy „termelékenységi paradoxon”, amelyben az észlelt termelékenységnövekedés nagyobb, mint a ténylegesen mérhető javulás.
Az MIT kutatói több ezer ügynököt hoztak létre különféle feladatok elvégzésére, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ügynökök sok esetben még mindig nem képesek emberi színvonalú munkát végezni. Előrejelzésük szerint a nagy nyelvi modellek fejlődésének jelenlegi üteme mellett a modellek „2029-re a legtöbb szövegalapú feladatot átlagosan 80-95 százalékos sikerességgel lesznek képesek teljesíteni minimálisan megfelelő minőségi szinten”. Más szóval az MI várhatóan körülbelül három éven belül jut el oda, hogy a legtöbb feladatot alapvető kompetenciaszinten képes legyen ellátni. Ezek a kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy az ügynököknek még további néhány évre lesz szükségük ahhoz, hogy túlszárnyalják az embereket.
Mindeközben a Harvard Business Reviewban megjelent kutatás azt mutatta ki, hogy amikor mindenki MI-t használ arra, hogy több tartalmat hozzon létre, akkor a szűk keresztmetszet egyszerűen a vezetőkre tevődik át. Az ő munkájuk lesz az, hogy jóváhagyják azt a rengeteg dolgot, amelyet mindenki más előállít. Ha pedig mindenki felhatalmazást kap a cselekvésre, akkor az OpenAI tavalyi tapasztalataiból már látható, hogy a dolgok könnyen kicsúszhatnak az irányítás alól. A kérdés csak az: a vezérigazgatók valóban fel vannak erre készülve? Ha nem, akkor a jelenlegi vezérigazgatói MI pszichózis legbiztosabb következménye egyszerűen a szervezeti káosz lesz.
A technológiai iparágban mostanában tapasztalható egyfajta vadság, amely egyszerre emlékeztet a korábbi nagy technológiai átalakulások korszakaira, például a felhőalapú számítástechnikára annak kezdeti, elszabaduló költségeivel együtt, ugyanakkor sok szempontból teljesen példátlan is. Ilyen például az, hogy rekordbevételi időszakokat tömeges elbocsátások kísérnek. Erre az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a technológiai vállalatok vezetői - különösen a vezérigazgatók - kollektív módon az MI nagyzási téveszméinek csapdájába estek.
Legalább egy cégvezető ezt nyíltan ki is mondta: Aaron Levie, a Box alapítója. „A vezérigazgatók különösen hajlamosak az MI pszichózisra, mert kellő távolságra vannak attól az utolsó munkafázistól, amelyet még mindig el kell végezni ahhoz, hogy az MI valódi értéket teremtsen” - írta Levie az X-en. A vezérigazgatók „játszanak az MI-vel”: készítenek egy prototípust vagy generálnak egy szerződést, Levie példái szerint, majd ebből rögtön arra következtetnek, hogy az ügynökök képesek elvégezni a munkát.
CEOs are uniquely prone to AI psychosis because they’re sufficiently distant from the last mile of work that still has to happen to generate most value with AI.
— Aaron Levie (@levie) May 24, 2026
So when they play with AI, they see the happy path results, often not considering the next 10 or 20 things that have… https://t.co/ne5mvJ4Rgx
Csakhogy ezek a felsővezetők nem azok az emberek, akiknek át kell nézniük a kódot, fel kell fedezniük a hibákat, és azonosítaniuk kell a hallucinált könyvtárakra történő hivatkozásokat, mielőtt egy szoftvert telepítenének. Nem nekik kell megtanítaniuk az MI-modelleknek egy vállalat sajátos szerződési feltételeit, és nem ők töltenek napokat azzal, hogy szerződéseket bogarásszanak át rejtett kikötések után, ahogy arra Levie is utalt. Más szóval Levie elmélete szerint a vezérigazgatók valójában nem értik eléggé a folyamatokat ahhoz, hogy pontosan tudják, mi automatizálható és mi nem. Ez a tudáshiány azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy a saját meggyőződésük alapján cselekedjenek.
Fontos megjegyezni, hogy Levie egyáltalán nem MI-ellenes. Épp ellenkezőleg. Az X-en a 2,7 millió követőjének túlnyomórészt pozitív hangvételű MI-tartalmakat posztol, és olyan blogbejegyzéseket ír, mint például a „A fej nélküli szoftver a jövő”, amely arról szól, hogy az MI-ügynökök számára készített szoftverek jelentik az előrelépést. Emellett a pénzét is oda teszi, ahol a szája jár: aktív angyalbefektetőként MI-startupokat támogat. Mit kellene tehát inkább tenniük a vezérigazgatóknak? Levie azt tanácsolja nekik, hogy „rengeteget” használják az MI-t, hogy valóban lássák, mire képes és mire nem, „és a folyamat végére úgy jussanak el, hogy egyszerre értik az előnyöket és a valódi munkát." Biztosan vannak vezérigazgatók, akik valóban ezt próbálják tenni, de jelenleg úgy tűnik, ők vannak kisebbségben.
2026 első öt hónapjában a technológiai iparágban már majdnem annyi elbocsátás történt, mint 2025 teljes egészében: a Layoffs.fyi iparági leépítésfigyelő adatai szerint 2026-ban eddig 152 technológiai vállalat 115 430 embert bocsátott el, míg 2025-ben 275 cég összesen 124 636 dolgozót küldött el. A vállalatok többsége pedig az MI-t nevezte meg az állások megszüntetésének egyik okaként. Sokan azonban azzal érvelnek, hogy a legnagyobb technológiai cégek egyszerűen „MI-re mossák” a döntéseiket, vagyis az MI-hez kapcsolódó múltbeli vagy jövőbeli termelékenységnövekedéssel magyarázzák a leépítéseket, miközben valójában más üzleti döntések és mutatók állnak a háttérben.
Ennek ellenére néhány történet különösen meglepő. Zeb Evans, a projektmenedzsmenttel és termelékenységi szoftverekkel foglalkozó ClickUp startup vezérigazgatója büszkén jelentette be az X-en, hogy a dolgozók közel egynegyedét, egészen pontosan 22 százalékát bocsátotta el, miután mintegy 3000 MI-ügynököt állított munkába a belső feladatok elvégzésére. Evans esküdözött, hogy ezt nem költségcsökkentési céllal tették. Ehelyett olyan munkaerőt szeretne, amelynek tagjai MI-ügynököket irányítanak, és a napjaikat azzal töltik, hogy gyorsan átnézik az ügynökök munkáját. Véleménye szerint ez egy „százszoros szervezetet”, vagyis „100x orgot” hoz létre.
Bár az MI valóban nagyon hasznos eszköz lehet, az MI és a termelékenység kapcsolatáról szóló adatok egyáltalán nem támasztják alá az ilyen feltételezéseket. Még csak meg sem közelítik. A Berkeley-i California Management Review-ban októberben megjelent metaelemzés, amely más kutatásokat vizsgált át, arra a következtetésre jutott, hogy „nem található erős kapcsolat az MI bevezetése és az összesített termelékenységnövekedés között”. A National Bureau of Economic Research márciusban publikált kutatása ugyan arra jutott, hogy az MI bevezetése javította a termelékenységet, ugyanakkor megjegyezte, hogy létezik egy „termelékenységi paradoxon”, amelyben az észlelt termelékenységnövekedés nagyobb, mint a ténylegesen mérhető javulás.
Az MIT kutatói több ezer ügynököt hoztak létre különféle feladatok elvégzésére, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ügynökök sok esetben még mindig nem képesek emberi színvonalú munkát végezni. Előrejelzésük szerint a nagy nyelvi modellek fejlődésének jelenlegi üteme mellett a modellek „2029-re a legtöbb szövegalapú feladatot átlagosan 80-95 százalékos sikerességgel lesznek képesek teljesíteni minimálisan megfelelő minőségi szinten”. Más szóval az MI várhatóan körülbelül három éven belül jut el oda, hogy a legtöbb feladatot alapvető kompetenciaszinten képes legyen ellátni. Ezek a kutatók ugyanakkor úgy vélik, hogy az ügynököknek még további néhány évre lesz szükségük ahhoz, hogy túlszárnyalják az embereket.
Mindeközben a Harvard Business Reviewban megjelent kutatás azt mutatta ki, hogy amikor mindenki MI-t használ arra, hogy több tartalmat hozzon létre, akkor a szűk keresztmetszet egyszerűen a vezetőkre tevődik át. Az ő munkájuk lesz az, hogy jóváhagyják azt a rengeteg dolgot, amelyet mindenki más előállít. Ha pedig mindenki felhatalmazást kap a cselekvésre, akkor az OpenAI tavalyi tapasztalataiból már látható, hogy a dolgok könnyen kicsúszhatnak az irányítás alól. A kérdés csak az: a vezérigazgatók valóban fel vannak erre készülve? Ha nem, akkor a jelenlegi vezérigazgatói MI pszichózis legbiztosabb következménye egyszerűen a szervezeti káosz lesz.