SG.hu·
Hárommillió brit állás kerülhet veszélybe az MI miatt
Egy új jelentés szerint az automatizáció és a mesterséges intelligencia 2035-ig akár hárommillió alacsonyan képzett személyt igénylő munkahely eltűnését okozhatja az Egyesült Királyságban, miközben a gazdaságban összességében 2,3 millió új állás jö létre. Ezek a változások erősen egyenetlen eloszlásúak lesznek, és komoly átképzési kihívásokat vetnek fel.
A jelentést a National Foundation for Educational Research (NFER), az Egyesült Királyság egyik vezető oktatáskutató intézete készítette, amely hosszabb távú makrogazdasági modellezés alapján vizsgálta a munkaerőpiac várható szerkezetátalakító hatásait. Az NFER szerint leginkább a szakmunkák, a gépkezelői pozíciók és az adminisztratív munkakörök vannak kitéve a kockázatnak: ezekben a foglalkozásokban a feladatok nagy részét lehet automatizálni, szabványosítani vagy ki lehet váltani MI-alapú eszközökkel. Ezzel szemben a magasabb iskolázottságot igénylő szakmák - például egyes professzionális és szellemi munkakörök - rövid-középtávon inkább növekvő keresletet tapasztalhatnak, mivel az MI és a technológiai fejlesztések kiterjesztik ezeket a munkákat.
Az NFER munkatársa, Jude Hillary rámutatott, hogy az intézet eredményei eltérnek más, a közelmúltban megjelent kutatásoktól. Például a King’s College októberi tanulmánya azt jelezte, hogy a magasabb fizetésű cégeknél mintegy 9,4 százalékos létszámcsökkenés következett be 2021 és 2025 között, és a kárvallottak között inkább technikai és menedzsment pozíciókat említettek. A brit kormány is másképp határozta meg az MI-érzékeny munkaköröket: listáján a leginkább kitettek között tanácsadók, pszichológusok és jogi szakemberek szerepelnek, míg például a sportolók és a tetőfedők kevésbé veszélyeztetettek.
A gyakorlati következmények már most láthatók: a nemrég közzétett hírek szerint a Clifford Chance jogi cég londoni üzletágánál az üzleti szolgáltatások területén mintegy 10 százalékos elbocsátást hajtottak végre - hozzávetőleg 50 munkakör szűnt meg - és ezt részben az MI térnyerésének tulajdonították. A PwC vezetői is nyilvánosan visszafogták korábbi toborzási terveiket, arra hivatkozva, hogy az MI megváltoztatta a munkaerő-igényeket.
Hillary szerint azonban sok, MI-hez kötődő leépítés hátterében nem feltétlenül maga a technológia közvetlen alkalmazása áll. Az NFER modellje alapján a gazdasági lassulás, a növekvő társadalombiztosítási terhek és a munkáltatók óvatos hozzáállása is meghatározó tényezők lehetnek. „Sok munkáltató kivár, ragaszkodik a status quóhoz” - fogalmazott, és hozzátette, hogy bár bizonyos szakmák iránti kereslet növekedni fog, az alacsony képzettségű munkavállalók számára - az NFER által említett hárommilliós csoportnak - jelentős akadályokat jelent majd a visszatérés a munkaerőpiacra.
A tanulmány strukturális problémákra világít rá, miszerint az új munkahelyek többsége jellemzően professzionális és asszisztensi jellegű lesz, míg a belépő szintű munkák és számos alsóbb szintű pozíció megszűnik. Ez komoly társadalmi és gazdasági következményekkel járhat, hiszen az alacsonyan képzett rétegek számára az átképzés sokszor nem egyszerű. Hiányozhatnak a szükséges előfeltételek, anyagi források, az érintett régiókban pedig lehet, hogy kevés a megfelelő képzési kínálat.
A szakértők és a jelentés szerzői egyaránt hangsúlyozzák az állami szerepvállalás és a célzott politika fontosságát: szükség lesz hatékony átképzési programokra, munkaerőpiaci támogatásokra és olyan ösztönzőkre, amelyek a vállalatokat a dolgozói készségek fejlesztésére és a társadalmi kockázatok mérséklésére ösztönzik. Emellett kiemelt szerepe van a rugalmasságnak és a prognosztikai készségnek a gazdaságpolitikai döntéshozatalban, azaz hogyan lehet gyorsan reagálni a technológiai változásokra, és hol célszerű befektetni az oktatásba, hogy az emberek valóban versenyképesek maradjanak.
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a technológiai átállás nem automatikusan rossz: a növekvő produktivitás, új termékek és szolgáltatások megjelenése révén a hosszú távú nettó hatás pozitív is lehet, ha megfelelően kezelik az átmenetet. Ugyanakkor az NFER szerint a kormányok, munkáltatók és oktatási intézmények közötti koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy a digitalizáció és az MI előnyei széles körben érvényesüljenek, és ne növeljék a társadalmi egyenlőtlenségeket.
A jelentést a National Foundation for Educational Research (NFER), az Egyesült Királyság egyik vezető oktatáskutató intézete készítette, amely hosszabb távú makrogazdasági modellezés alapján vizsgálta a munkaerőpiac várható szerkezetátalakító hatásait. Az NFER szerint leginkább a szakmunkák, a gépkezelői pozíciók és az adminisztratív munkakörök vannak kitéve a kockázatnak: ezekben a foglalkozásokban a feladatok nagy részét lehet automatizálni, szabványosítani vagy ki lehet váltani MI-alapú eszközökkel. Ezzel szemben a magasabb iskolázottságot igénylő szakmák - például egyes professzionális és szellemi munkakörök - rövid-középtávon inkább növekvő keresletet tapasztalhatnak, mivel az MI és a technológiai fejlesztések kiterjesztik ezeket a munkákat.
Az NFER munkatársa, Jude Hillary rámutatott, hogy az intézet eredményei eltérnek más, a közelmúltban megjelent kutatásoktól. Például a King’s College októberi tanulmánya azt jelezte, hogy a magasabb fizetésű cégeknél mintegy 9,4 százalékos létszámcsökkenés következett be 2021 és 2025 között, és a kárvallottak között inkább technikai és menedzsment pozíciókat említettek. A brit kormány is másképp határozta meg az MI-érzékeny munkaköröket: listáján a leginkább kitettek között tanácsadók, pszichológusok és jogi szakemberek szerepelnek, míg például a sportolók és a tetőfedők kevésbé veszélyeztetettek.
A gyakorlati következmények már most láthatók: a nemrég közzétett hírek szerint a Clifford Chance jogi cég londoni üzletágánál az üzleti szolgáltatások területén mintegy 10 százalékos elbocsátást hajtottak végre - hozzávetőleg 50 munkakör szűnt meg - és ezt részben az MI térnyerésének tulajdonították. A PwC vezetői is nyilvánosan visszafogták korábbi toborzási terveiket, arra hivatkozva, hogy az MI megváltoztatta a munkaerő-igényeket.
Hillary szerint azonban sok, MI-hez kötődő leépítés hátterében nem feltétlenül maga a technológia közvetlen alkalmazása áll. Az NFER modellje alapján a gazdasági lassulás, a növekvő társadalombiztosítási terhek és a munkáltatók óvatos hozzáállása is meghatározó tényezők lehetnek. „Sok munkáltató kivár, ragaszkodik a status quóhoz” - fogalmazott, és hozzátette, hogy bár bizonyos szakmák iránti kereslet növekedni fog, az alacsony képzettségű munkavállalók számára - az NFER által említett hárommilliós csoportnak - jelentős akadályokat jelent majd a visszatérés a munkaerőpiacra.
A tanulmány strukturális problémákra világít rá, miszerint az új munkahelyek többsége jellemzően professzionális és asszisztensi jellegű lesz, míg a belépő szintű munkák és számos alsóbb szintű pozíció megszűnik. Ez komoly társadalmi és gazdasági következményekkel járhat, hiszen az alacsonyan képzett rétegek számára az átképzés sokszor nem egyszerű. Hiányozhatnak a szükséges előfeltételek, anyagi források, az érintett régiókban pedig lehet, hogy kevés a megfelelő képzési kínálat.
A szakértők és a jelentés szerzői egyaránt hangsúlyozzák az állami szerepvállalás és a célzott politika fontosságát: szükség lesz hatékony átképzési programokra, munkaerőpiaci támogatásokra és olyan ösztönzőkre, amelyek a vállalatokat a dolgozói készségek fejlesztésére és a társadalmi kockázatok mérséklésére ösztönzik. Emellett kiemelt szerepe van a rugalmasságnak és a prognosztikai készségnek a gazdaságpolitikai döntéshozatalban, azaz hogyan lehet gyorsan reagálni a technológiai változásokra, és hol célszerű befektetni az oktatásba, hogy az emberek valóban versenyképesek maradjanak.
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy a technológiai átállás nem automatikusan rossz: a növekvő produktivitás, új termékek és szolgáltatások megjelenése révén a hosszú távú nettó hatás pozitív is lehet, ha megfelelően kezelik az átmenetet. Ugyanakkor az NFER szerint a kormányok, munkáltatók és oktatási intézmények közötti koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy a digitalizáció és az MI előnyei széles körben érvényesüljenek, és ne növeljék a társadalmi egyenlőtlenségeket.