SG.hu
Hogyan lehet rávenni a gyerekeket, hogy önként töröljék a közösségi média profiljukat?
A fiatalok maguk is vágynak a kijelzőmentes életre, de együttes lökés kell hozzá.
Egy olyan korban, amikor a konszenzus már egy másik korszak relikviájának tűnik, a gyerekek és az okostelefonok kapcsolatának kérdésében mégis sikerült egyesíteni az ideológiai spektrumon átívelve a politikai döntéshozókat: világszerte terjed az iskolai telefonhasználat tilalma, válaszul a tizenévesek mentális egészségével és figyelemkoncentrációjával kapcsolatos növekvő aggodalmakra.
Itt van a bökkenő: az iskola általában délután 3 körül véget ér, de a folyamatos pörgetés, az un. doomscrolling nem. Valójában a TikTok használata éjszaka különösen magas. És bár a középiskolások ideiglenes digitális méregtelenítésre kényszerülhetnek, végül leérettségiznek és egyetemre vagy a munkaerőpiacra lépnek, ahol senki sem fogja elvenni a telefonjukat. Mit lehet tenni? A közösségi média felhasználóiról végzett kutatások néhány meglepő válaszhoz vezettek. A legtöbb embernek ellentmondásos érzései vannak: szeretnék maguk is használni a közösségi média platformokat, de örülnének, ha ezek a platformok eltűnnének az életükből.
Egy tanulmányban megkérdezték a főbb közösségi platformok felhasználóit, hogy mennyi pénzért lennének hajlandók egy hónapra felhagyni a használattal. Az Egyesült Államokban egy átlagos egyetemistának körülbelül 50 dollárt kellene fizetni azért, hogy négy hétre deaktiválja az Instagramot vagy a TikTokot. Ez arra utal, hogy komoly kihívás lenne rávenni a fiatalokat, hogy letegyék a telefonjukat. Ugyanakkor azonban ezek az egyetemisták azt mondták, hogy átlagosan körülbelül 24 dollárt fizetnének azért, hogy társaik négy hétre deaktiválják a TikTokot, és körülbelül 6 dollárt azért, hogy Instagram nélkül maradjanak. Úgy tűnik, hogy még a közösségi médiát használó fiatalok is úgy gondolják, hogy világuk jobb lenne nélküle.
Mi folyik itt? Úgy tűnik, hogy a fiatalok főként a FOMO (Fear of Missing Out), azaz a kimaradás félelme miatt töltenek hosszú órákat ezeken a közösségi média platformokon. Ha az emberek tudják, hogy barátaik a közösségi médián vannak, ők is ott akarnak lenni. Ugyanakkor szeretnének kiutat találni. Ez összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint azok, akik deaktiválják a Facebookot, kevésbé szoronganak, kevésbé depressziósak és boldogabbak.
Mindez remek lehetőséget kínál a kollektív cselekvésre. A közösségi média használatát a kortárs csoportok normái szabályozzák, és ezek a normák néha gyorsan változhatnak. Évtizedekkel ezelőtt az emberek, akik bekapcsolták a biztonsági övüket, azt sugallták, hogy gyávák, és félnek a balesetektől. Ki akarna ilyen jelzést adni? De az új törvények és a közérdekű tájékoztató kampányok megváltoztatták ezeket a normákat, így ma már rutin, hogy bekapcsoljuk a biztonsági övet.
A közösségi média használatával kapcsolatos új normák létrehozása érdekében a közösségek ösztönözhetik a szülőket, hogy ne adjanak okostelefont a kisgyerekeknek. Az Egyesült Államokban több mint 120 000 szülő kötelezte el magát a „Wait Until 8th” (Várj a 8. osztályig) kampány mellett, amelynek célja, hogy a gyerekek csak a 8. osztály végén kapjanak okostelefont. A fiatalok csoportjai is tehetnek hivatalos vagy nem hivatalos kötelezettségvállalásokat, hogy a közösségi média használatát bizonyos időkre korlátozzák, például 8 és 9 óra között.
Az új digitális eszközök is segíthetnek a technológia ellen történő felhasználásukkal. Például egy alkalmazás, a NOMO (No Missing Out) arra ösztönzi a felhasználókat, hogy kihívásokon vegyenek részt, hogy együtt csökkentsék a közösségi média használatát, és valódi jutalmakat kapjanak, például koncertjegyeket és társasjátékokat. Ez arra ösztönzi a gyerekeket, hogy a képernyő előtt töltött időt valódi tevékenységekkel váltsák fel. Az ilyen típusú, viselkedéstudományon alapuló „ösztönzők” nem kényszerítenek senkit arra, hogy feladja a közösségi médiát. Csak megkönnyítik a gyerekek számára, hogy tényleges preferenciáik alapján cselekedjenek: kevesebb időt töltsenek online, és több időt szenteljenek a valódi élet élvezetének.
Senki sem gondolja, hogy a okostelefonok hamarosan eltűnnek, és nem is kellene. Ez egy rendkívüli eszköz - kamera, iránytű, kommunikációs eszköz, enciklopédia, stúdió, mentőöv. De mint minden eszköz, az értéke attól függ, hogyan használjuk.
Egy olyan korban, amikor a konszenzus már egy másik korszak relikviájának tűnik, a gyerekek és az okostelefonok kapcsolatának kérdésében mégis sikerült egyesíteni az ideológiai spektrumon átívelve a politikai döntéshozókat: világszerte terjed az iskolai telefonhasználat tilalma, válaszul a tizenévesek mentális egészségével és figyelemkoncentrációjával kapcsolatos növekvő aggodalmakra.
Itt van a bökkenő: az iskola általában délután 3 körül véget ér, de a folyamatos pörgetés, az un. doomscrolling nem. Valójában a TikTok használata éjszaka különösen magas. És bár a középiskolások ideiglenes digitális méregtelenítésre kényszerülhetnek, végül leérettségiznek és egyetemre vagy a munkaerőpiacra lépnek, ahol senki sem fogja elvenni a telefonjukat. Mit lehet tenni? A közösségi média felhasználóiról végzett kutatások néhány meglepő válaszhoz vezettek. A legtöbb embernek ellentmondásos érzései vannak: szeretnék maguk is használni a közösségi média platformokat, de örülnének, ha ezek a platformok eltűnnének az életükből.
Egy tanulmányban megkérdezték a főbb közösségi platformok felhasználóit, hogy mennyi pénzért lennének hajlandók egy hónapra felhagyni a használattal. Az Egyesült Államokban egy átlagos egyetemistának körülbelül 50 dollárt kellene fizetni azért, hogy négy hétre deaktiválja az Instagramot vagy a TikTokot. Ez arra utal, hogy komoly kihívás lenne rávenni a fiatalokat, hogy letegyék a telefonjukat. Ugyanakkor azonban ezek az egyetemisták azt mondták, hogy átlagosan körülbelül 24 dollárt fizetnének azért, hogy társaik négy hétre deaktiválják a TikTokot, és körülbelül 6 dollárt azért, hogy Instagram nélkül maradjanak. Úgy tűnik, hogy még a közösségi médiát használó fiatalok is úgy gondolják, hogy világuk jobb lenne nélküle.
Mi folyik itt? Úgy tűnik, hogy a fiatalok főként a FOMO (Fear of Missing Out), azaz a kimaradás félelme miatt töltenek hosszú órákat ezeken a közösségi média platformokon. Ha az emberek tudják, hogy barátaik a közösségi médián vannak, ők is ott akarnak lenni. Ugyanakkor szeretnének kiutat találni. Ez összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek szerint azok, akik deaktiválják a Facebookot, kevésbé szoronganak, kevésbé depressziósak és boldogabbak.
Mindez remek lehetőséget kínál a kollektív cselekvésre. A közösségi média használatát a kortárs csoportok normái szabályozzák, és ezek a normák néha gyorsan változhatnak. Évtizedekkel ezelőtt az emberek, akik bekapcsolták a biztonsági övüket, azt sugallták, hogy gyávák, és félnek a balesetektől. Ki akarna ilyen jelzést adni? De az új törvények és a közérdekű tájékoztató kampányok megváltoztatták ezeket a normákat, így ma már rutin, hogy bekapcsoljuk a biztonsági övet.
A közösségi média használatával kapcsolatos új normák létrehozása érdekében a közösségek ösztönözhetik a szülőket, hogy ne adjanak okostelefont a kisgyerekeknek. Az Egyesült Államokban több mint 120 000 szülő kötelezte el magát a „Wait Until 8th” (Várj a 8. osztályig) kampány mellett, amelynek célja, hogy a gyerekek csak a 8. osztály végén kapjanak okostelefont. A fiatalok csoportjai is tehetnek hivatalos vagy nem hivatalos kötelezettségvállalásokat, hogy a közösségi média használatát bizonyos időkre korlátozzák, például 8 és 9 óra között.
Az új digitális eszközök is segíthetnek a technológia ellen történő felhasználásukkal. Például egy alkalmazás, a NOMO (No Missing Out) arra ösztönzi a felhasználókat, hogy kihívásokon vegyenek részt, hogy együtt csökkentsék a közösségi média használatát, és valódi jutalmakat kapjanak, például koncertjegyeket és társasjátékokat. Ez arra ösztönzi a gyerekeket, hogy a képernyő előtt töltött időt valódi tevékenységekkel váltsák fel. Az ilyen típusú, viselkedéstudományon alapuló „ösztönzők” nem kényszerítenek senkit arra, hogy feladja a közösségi médiát. Csak megkönnyítik a gyerekek számára, hogy tényleges preferenciáik alapján cselekedjenek: kevesebb időt töltsenek online, és több időt szenteljenek a valódi élet élvezetének.
Senki sem gondolja, hogy a okostelefonok hamarosan eltűnnek, és nem is kellene. Ez egy rendkívüli eszköz - kamera, iránytű, kommunikációs eszköz, enciklopédia, stúdió, mentőöv. De mint minden eszköz, az értéke attól függ, hogyan használjuk.