SG.hu
Barátok vagy családtagok között mindenki megosztja a tartózkodási helyét
Az a gyakorlat, hogy folyamatosan megosztjuk a tartózkodási helyünket szeretteinkkel, mára már teljesen megszokottá vált, különösen a fiatalok körében. Egyes kutatók szerint ez a megfigyelés bizonyos mértékű banalizálódásának a jele.
„Kezdetben biztonsági okokból kezdtük el megosztani a tartózkodási helyünket az esti programok után, majd egyszerűen csak így hagytuk. ” - mondja a 23 éves Clémence, aki folyamatosan megosztja a földrajzi helyzetét barátaival, testvérével és édesanyjával. Akárcsak ő, talán Önnek is csak elő kell vennie a telefonját, hogy megtalálja szerettei tartózkodási helyét az Apple vagy a Snapchat helymeghatározó szolgáltatásainak segítségével. Hamarosan még az Instagramon is nyomon követheti őket, mivel a Meta augusztus elején bevezette ezt a funkciót az Egyesült Államokban, és hamarosan a világ többi részén is elérhető lesz.
Természetesen ez a folyamat nem új: a Life360 alkalmazás - amelyet az aggódó szülők nagy örömmel fogadtak - már 2010-ben lehetővé tette a telefonok nyomkövetőkké alakítását. A Find my Friends („találd meg a barátaimat”) alkalmazás pedig, amely 2011 óta elérhető iPhone-on, nagyjából ugyanazokat a célokat szolgálja. De a helymeghatározás gyakorlata megváltozott. Ma már nem csak a szülői felügyeletről van szó, hanem egyfajta, a közeli hozzátartozók közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló megfigyelésről is, amelyet a különböző generációk eltérő módon fogadnak el.
Egyes alkalmazások, mint például az Instagram, már régóta lehetővé teszik a közzétett tartalmak földrajzi helymeghatározását. A helyzet azonban 2016-ban megváltozott, amikor egy francia startup elindította a Zenly nevű, valódi élő földrajzi helymeghatározási közösségi hálózatot. Az alkalmazás hatalmas sikert aratott, végül 2017-ben a Snapchat anyavállalata, a Snap 256 millió euróért megvásárolta. A fiatalok körében nagyon népszerű közösségi hálózat ezután elindította a Snap Map szolgáltatást, amely lehetővé teszi a funkciót aktiváló rokonok helyének meghatározását.
A geolokáció ezután új lendületet kapott az Apple AirTag termékének forgalomba hozatalával, amely lehetővé tette a Snapchat-et nem használó rétegek elérését, és népszerűsítette az iOS hatékonyabb geolokációs szolgáltatását. "Amikor egy barátnőm hazajön egy buliból, szól nekem, és én élőben követem az iPhone-jának helymeghatározását” - meséli Clémence, aki a többi megkérdezetthez hasonlóan csak a keresztnevét kívánta megadni. Majd keserűen hozzáteszi: "A nők biztonságának hiánya miatt.” Valóban, a biztonság érve gyakran felmerül, más felhasználók például arról mesélnek, hogy rendszeresen geolokalizálják magukat az első randevúkon. Ez nem meglepő Yann Bruna szociológus számára: "Azok az emberek, akik elfogadják, hogy a nyilvános térben bizonyos mértékig sebezhetőek, különösen a lányok, sokkal inkább elfogadják, hogy figyeljék őket.” Nem számít, hogy a funkció nem szünteti meg teljesen a veszélyt, folytatja a kutató. A helymeghatározás megosztása elsősorban azonnali megnyugvást nyújt, és „egyfajta jóindulatot”, a másik iránti érdeklődést tükrözi.
Az önkéntes helymeghatározás így egy társadalmi igényt elégít ki, különösen a fiatalok számára. Ez a helyzet a 18 éves Jeanne esetében is, aki folyamatosan használja a Snap Mapet tíz barátjával, hogy könnyebben megtalálják egymást, és néha kielégítsék kíváncsiságukat. "A Snap-en könnyebb követni, nem kell hozzáférést kérni a helymeghatározáshoz. Ha az illető aktiválta, akkor rendben van” - mondja. Ezek a pillantások konfliktusokat okozhatnak: "Ha azt mondod, hogy nem csinálsz semmit, de valójában elmégy anélkül, hogy szólnál a barátaidnak, és valaki megnézi, akkor tudják, hogy hazudtál” - magyarázza Jeanne.
Mivel a tartózkodási helyünk az egyik legérzékenyebb adatunk, annak megosztása a szeretet és az őszinteség bizonyítékává válik, anélkül, hogy a felhasználók úgy éreznék, hogy megsértik a magánéletüket. "Ez kizárólag a legközelebbi barátaimnak szól” - hangsúlyozza Clémence. Jeanne pedig a Snapchat „szellem” módjával kikapcsolja a funkciót, amikor neki úgy kényelmes, és azt tanácsolja, hogy „akkor aktiváld, amikor nem ott vagy, ahol lenned kellene”, mert különben felkeltheted egyesek érdeklődését.
Kisebb mértékben ez a szokás a fiatalabbak körében is elterjedt. Évekig tartó szülői felügyelet céljából történő helymeghatározás után Cécile és két felnőtt gyermeke továbbra is megosztják egymással a tartózkodási helyüket, immár kölcsönösen. "Nem azért, hogy egymást ellenőrizzük, hanem hogy megnyugodjunk” - pontosítja az 59 éves anya. "Amikor hajnali 4-kor felébredek megnézem, hogy hazajöttek-e.” Környezetében nem mindenki ért egyet ezzel a döntéssel: "Néhány barátom nagyon megdöbbent, hogy én mindig megosztom a tartózkodási helyemet a gyerekeimmel, ők ezt a szabadság megsértésének tekintik.”
A helymeghatározásnak ugyanis mindig vannak ellenzői, főleg azok körében, akik egy kevésbé tolakodó internetet ismertek. "Húsz évvel ezelőtt valakinek a nevére rákeresni a Google-ban tolakodó megfigyelésnek számított” - emlékeztet Olivier Aim, a Celsa információs és kommunikációs tudományok docense. Az üzenetek olvasásának visszaigazolása (az a bizonyos "láttam"), az utolsó bejelentkezés ideje, a képernyőképek... Számára a kölcsönös helymeghatározás végül csak egy újabb lépés a közeli hozzátartozók közötti egyre fokozódó megfigyelés banalizálódásában. Yann Bruna egyetért azzal, hogy a titoktartás fontosságának változása nagyrészt generációs kérdés: "Ma önként több adatot osztunk meg maunkról, mint amennyit korábban egy magánnyomozó felbérlésével meg lehetett szerezni.”
„Kezdetben biztonsági okokból kezdtük el megosztani a tartózkodási helyünket az esti programok után, majd egyszerűen csak így hagytuk. ” - mondja a 23 éves Clémence, aki folyamatosan megosztja a földrajzi helyzetét barátaival, testvérével és édesanyjával. Akárcsak ő, talán Önnek is csak elő kell vennie a telefonját, hogy megtalálja szerettei tartózkodási helyét az Apple vagy a Snapchat helymeghatározó szolgáltatásainak segítségével. Hamarosan még az Instagramon is nyomon követheti őket, mivel a Meta augusztus elején bevezette ezt a funkciót az Egyesült Államokban, és hamarosan a világ többi részén is elérhető lesz.
Természetesen ez a folyamat nem új: a Life360 alkalmazás - amelyet az aggódó szülők nagy örömmel fogadtak - már 2010-ben lehetővé tette a telefonok nyomkövetőkké alakítását. A Find my Friends („találd meg a barátaimat”) alkalmazás pedig, amely 2011 óta elérhető iPhone-on, nagyjából ugyanazokat a célokat szolgálja. De a helymeghatározás gyakorlata megváltozott. Ma már nem csak a szülői felügyeletről van szó, hanem egyfajta, a közeli hozzátartozók közötti, kölcsönös beleegyezésen alapuló megfigyelésről is, amelyet a különböző generációk eltérő módon fogadnak el.
Egyes alkalmazások, mint például az Instagram, már régóta lehetővé teszik a közzétett tartalmak földrajzi helymeghatározását. A helyzet azonban 2016-ban megváltozott, amikor egy francia startup elindította a Zenly nevű, valódi élő földrajzi helymeghatározási közösségi hálózatot. Az alkalmazás hatalmas sikert aratott, végül 2017-ben a Snapchat anyavállalata, a Snap 256 millió euróért megvásárolta. A fiatalok körében nagyon népszerű közösségi hálózat ezután elindította a Snap Map szolgáltatást, amely lehetővé teszi a funkciót aktiváló rokonok helyének meghatározását.
A geolokáció ezután új lendületet kapott az Apple AirTag termékének forgalomba hozatalával, amely lehetővé tette a Snapchat-et nem használó rétegek elérését, és népszerűsítette az iOS hatékonyabb geolokációs szolgáltatását. "Amikor egy barátnőm hazajön egy buliból, szól nekem, és én élőben követem az iPhone-jának helymeghatározását” - meséli Clémence, aki a többi megkérdezetthez hasonlóan csak a keresztnevét kívánta megadni. Majd keserűen hozzáteszi: "A nők biztonságának hiánya miatt.” Valóban, a biztonság érve gyakran felmerül, más felhasználók például arról mesélnek, hogy rendszeresen geolokalizálják magukat az első randevúkon. Ez nem meglepő Yann Bruna szociológus számára: "Azok az emberek, akik elfogadják, hogy a nyilvános térben bizonyos mértékig sebezhetőek, különösen a lányok, sokkal inkább elfogadják, hogy figyeljék őket.” Nem számít, hogy a funkció nem szünteti meg teljesen a veszélyt, folytatja a kutató. A helymeghatározás megosztása elsősorban azonnali megnyugvást nyújt, és „egyfajta jóindulatot”, a másik iránti érdeklődést tükrözi.
Az önkéntes helymeghatározás így egy társadalmi igényt elégít ki, különösen a fiatalok számára. Ez a helyzet a 18 éves Jeanne esetében is, aki folyamatosan használja a Snap Mapet tíz barátjával, hogy könnyebben megtalálják egymást, és néha kielégítsék kíváncsiságukat. "A Snap-en könnyebb követni, nem kell hozzáférést kérni a helymeghatározáshoz. Ha az illető aktiválta, akkor rendben van” - mondja. Ezek a pillantások konfliktusokat okozhatnak: "Ha azt mondod, hogy nem csinálsz semmit, de valójában elmégy anélkül, hogy szólnál a barátaidnak, és valaki megnézi, akkor tudják, hogy hazudtál” - magyarázza Jeanne.
Mivel a tartózkodási helyünk az egyik legérzékenyebb adatunk, annak megosztása a szeretet és az őszinteség bizonyítékává válik, anélkül, hogy a felhasználók úgy éreznék, hogy megsértik a magánéletüket. "Ez kizárólag a legközelebbi barátaimnak szól” - hangsúlyozza Clémence. Jeanne pedig a Snapchat „szellem” módjával kikapcsolja a funkciót, amikor neki úgy kényelmes, és azt tanácsolja, hogy „akkor aktiváld, amikor nem ott vagy, ahol lenned kellene”, mert különben felkeltheted egyesek érdeklődését.
Kisebb mértékben ez a szokás a fiatalabbak körében is elterjedt. Évekig tartó szülői felügyelet céljából történő helymeghatározás után Cécile és két felnőtt gyermeke továbbra is megosztják egymással a tartózkodási helyüket, immár kölcsönösen. "Nem azért, hogy egymást ellenőrizzük, hanem hogy megnyugodjunk” - pontosítja az 59 éves anya. "Amikor hajnali 4-kor felébredek megnézem, hogy hazajöttek-e.” Környezetében nem mindenki ért egyet ezzel a döntéssel: "Néhány barátom nagyon megdöbbent, hogy én mindig megosztom a tartózkodási helyemet a gyerekeimmel, ők ezt a szabadság megsértésének tekintik.”
A helymeghatározásnak ugyanis mindig vannak ellenzői, főleg azok körében, akik egy kevésbé tolakodó internetet ismertek. "Húsz évvel ezelőtt valakinek a nevére rákeresni a Google-ban tolakodó megfigyelésnek számított” - emlékeztet Olivier Aim, a Celsa információs és kommunikációs tudományok docense. Az üzenetek olvasásának visszaigazolása (az a bizonyos "láttam"), az utolsó bejelentkezés ideje, a képernyőképek... Számára a kölcsönös helymeghatározás végül csak egy újabb lépés a közeli hozzátartozók közötti egyre fokozódó megfigyelés banalizálódásában. Yann Bruna egyetért azzal, hogy a titoktartás fontosságának változása nagyrészt generációs kérdés: "Ma önként több adatot osztunk meg maunkról, mint amennyit korábban egy magánnyomozó felbérlésével meg lehetett szerezni.”