A Sapiens című bestseller szerzője, Yuval Noah Harari szerint az emberiség történetében először szembesül egy valódi, intelligens versenytárssal: a mesterséges intelligenciával. A történész és filozófus a Wall Street Journal CEO csúcstalálkozóján Poppy Harlow kérdéseire válaszolt, és elmondta, hogy az MI nem csupán eszköz, hanem ügynök - egy autonóm szereplő - amely képes döntéseket hozni, tanulni és fejlődni emberi beavatkozás nélkül. Harari úgy véli, hogy az MI mind hatalmas előnyöket, mind súlyos veszélyeket rejteget, és sürgeti a világ vezetőit, hogy felelősségteljesen és előrelátóan alakítsák ennek az új „fajnak” a jövőjét.

"Most először van valódi versenytársunk ezen a bolygón” - kezdte Harari. "Több tízezer éven át messze mi voltunk a legintelligensebb faj, ez tette lehetővé, hogy egy jelentéktelen afrikai főemlősből a Föld és az ökoszisztéma urai legyünk. Most azonban olyasmit hozunk létre, ami már a közeljövőben versenyképes lehet velünk.” Harari hangsúlyozta, hogy az MI legfontosabb tulajdonsága, hogy nem csupán eszköz, mint például a nyomdagép vagy az atombomba, hanem önálló döntéshozó "ügynök”, amely képes új ötletek kidolgozására, tanulásra és fejlődésre. "A nyomdagép nem tud könyvet írni vagy eldönteni, melyiket nyomtassa ki. Az atombomba sem tudja feltalálni az utódját vagy eldönteni, kit támadjon meg. Egy MI-fegyver viszont képes erre.”

Harari a legújabb könyvében, a Nexus-ban az MI-t „gyermeknek” nevezi, mivel tanul és fejlődik - tőlünk. "Ahogy egy gyerek esetében sem az számít leginkább, mit mondunk neki, hanem az, hogy hogyan viselkedünk előtte, úgy az MI is azt fogja lemásolni, amit lát. Ha azt mondjuk, 'ne hazudj', de közben hazugságokat lát a legnagyobb hatalommal bíró emberektől, akkor ő is hazudni fog. A viselkedésünkkel tanítjuk őt, nem az utasításainkkal.” Ezért különösen fontos Harari szerint, hogy a világ vezetői - politikusok, vállalatvezetők - példát mutassanak. "Ha azt akarjuk, hogy az MI emberséges legyen, akkor nem viselkedhetünk embertelenül.”

A beszélgetés során szóba került, hogy a teremben ülő üzleti vezetők közül sokan nem érzik úgy, hogy az MI már most jelentős hatást gyakorolt volna cégük működésére. Harari erre azt válaszolta: "Ez idő kérdése. Képzeljük el, hogy 1835-ben Londonban ülünk, öt évvel az első vasútvonal megnyitása után. Akkor is sokan azt mondták, hogy túl van lihegve a vasút és az ipari forradalom. Ma már tudjuk, hogy teljesen átalakították a világot - csak több idő kellett hozzá.”

Harari úgy véli, az MI először a pénzügyi szektort fogja radikálisan átalakítani. „A pénzügyek teljesen információalapú terület. Ott nem kell a fizikai világgal - gyalogosokkal, kátyúkkal - küzdeni, mint az önvezető autóknál. Az MI sokkal könnyebben tud boldogulni ilyen környezetben.” És mi történik, ha az MI olyan pénzügyi eszközöket hoz létre, amelyeket az emberi agy már nem képes megérteni?

Harari többször is figyelmeztetett arra, hogy az MI kialakulásával egy új társadalmi réteg jelenhet meg: a "haszontalan osztály” - azok, akiknek munkáját teljesen kiváltja az MI. De szerinte ez nem elkerülhetetlen. "Az MI hatalmas pozitív potenciállal is rendelkezik. Nem hiszek a technológiai determinizmusban. Ugyanazt a technológiát lehetett használni a 20. században totalitárius kommunista rendszerek vagy liberális demokráciák építésére is. Az MI esetében is számos lehetőségünk van - de tudnunk kell, hogy nem eszközökkel, hanem autonóm szereplőkkel van dolgunk. Ez bonyolultabbá teszi a helyzetet, de a döntés még mindig a mi kezünkben van.”

Harari szerint jelenleg a világ vezető országai és vállalatai egyfajta fegyverkezési versenyben vannak az MI területén, ami veszélyes. „Még ha valaki tudja is, hogy jobb lenne lassítani, több figyelmet fordítani a biztonságra, fél, hogy ha ő lelassít, más megelőzi. És az MI-vel, aki először kerül fölénybe, az lehet a világ ura.”


A hallgatóságból valaki felvetette: az MI nem egységes, hanem sokféle rendszerből fog állni. Harari egyetértett, és ezt a gondolatot továbbfűzve így válaszolt: "Nem egyetlen, központi MI lesz, hanem milliószámra jelennek meg különböző karakterű, célú és származású MI-ügynökök - cégektől, államoktól. Nem tudjuk, milyen világot teremt ez. Ez az emberiség történetének legnagyobb társadalmi kísérlete, és semmilyen tapasztalatunk nincs róla.”

Harari egy erős párhuzamot is felhozott: „Gondoljunk a migrációs válságokra. Az emberek félnek az emberek bevándorlásától - elveszik a munkánkat, megváltoztatják a kultúránkat, politikai hatalomra törhetnek. Az MI-re is így kell gondolni: mint egy olyan bevándorlási hullámra, amely villámgyorsan érkezik, nem kér vízumot, és soha nem alszik.” Szerinte ha például az európai szélsőjobboldali pártok valóban aggódnak országaik szuverenitása, gazdasági és kulturális jövője miatt, akkor sokkal jobban kellene tartaniuk a digitális „bevándorlóktól”, mint az emberiektől.

Yuval Noah Harari nem riogatni akart az MI veszélyeivel, hanem hogy felhívja a figyelmet: egy új korszak kapujában állunk, és az eddig megszokott gondolkodás nem lesz elég a kezeléséhez. „Az MI nem eszköz. Egy új faj. És a kérdés nem az, hogy mit csinál majd - hanem hogy mi mit csinálunk most.”