Berta Sándor
Európa nem zárkózik fel elég gyorsan a chippiacon
A kontinens chipgyártói és beszállítói kezdik elveszíteni a türelmüket a döntéshozókkal szemben.
Azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió által 2022 elején bejelentett chipipari felzárkóztatás egyáltalán nem halad elég gyorsan és megfelelően, már tavaly novemberben megjegyezte Andreas Gerstenmayer, az AT&S osztrák technológiai csoport vezetője, hogy "Európa világbajnok a bejelentésekben és törpe a megvalósításban". Most újabb kritikával kénytelenek szembenézni az európai uniós vezetők, mivel Gunther Kegel, a ZVEI ágazati szövetség vezetője kritizálta az eddigi csekély előrelépéseket. A szakember kiemelte, hogy Európának ötször akkora gyártókapacitásra van szüksége, mint korábban ahhoz, hogy elérje a kitűzött célokat. Ehhez képest még a kezdeti lépések sem történtek meg. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben Európa bővíteni akarja a saját chipgyártását, egyre inkább lemarad más régiók mögött.
"Amennyiben 2030-ra el akarjuk érni az Európai Unió által kitűzött 20 százalékos világpiaci részesedést, akkor ötszörösére kell növelnünk a termelési kapacitásokat. Sok képzelőerő kell ahhoz, hogy kitaláljuk, hogyan tehetnénk ezt meg" - jelentette ki Gunther Kegel. A ZVEI a németországi elektronikai és digitális ipar érdekeit képviseli és olyan nagy chipgyártó vállalatok is a tagjai, mint a Bosch, az Infineon és az NXP.
Kegel a mannheimi székhelyű Pepperl und Fuchs érzékelőgyártó cég vezetője és jól ismeri az üzletágat. Attól is tart, hogy Európa anélkül távolodik el Kínától, hogy alternatív termelési kapacitásokat építene ki. "Továbbra is kapcsolatban kell maradnunk Kínával, mert sok területen nagyon erős pozícióval rendelkezik, így a félvezetőiparban is. Minden negyedik chipet Kínában gyártanak és egyes chiptípusok kizárólag az ázsiai országban kaphatók" - indokolta álláspontját a menedzser.
Az idő pedig sürget az európai chipgyártási kapacitások bővítésére. Jelenleg világszerte még a chipek egytizede sem származik a kontinens gyáraiból. Jan-Hinnerk Mohr, a Boston Consulting Group félvezető-szakértője szerint jelenleg kevesebb chipet gyártanak Európában, mint amennyire az iparnak szüksége van. "Az egyes termékcsoportok szállítási ideje még mindig kritikus" - nyilatkozta Thomas Rudel, a Rutronik, a legnagyobb európai elektronikai alkatrészeket forgalmazó vállalat vezetője és tulajdonosa. Rüdiger Stahl, a bajor TQ elektronikai gyártó ügyvezető igazgatója szintén amiatt panaszkodott, hogy "több mint két évet kell várnia az egyes távol-keleti alkatrészekre. S bár a helyzet az utóbbi időben javult, de még mindig nem normális."
Európa lemaradása nem csupán önmagában jelentős és folyamatosan növekvő, hanem azért is, mert időközben a vezető chipgyártó országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és Tajvan milliárdos finanszírozási programokat indítottak. Az építkezések sok helyen megkezdődtek, és például csak az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg fél tucat hatalmas üzem épül. Ráadásul egyre nehezebb meggyőzni a vállalatokat arról, hogy Európában fektessenek be, mivel a feltételek az elmúlt hónapokban romlottak. Mindenekelőtt az áramárak sokkal jobban emelkedtek Németországban, mint máshol és ott körülbelül háromszor olyan magasak, mint az USA-ban. Az áram pedig a félvezetőgyártás egyik fő költségtényezője. Az amerikai Texas Instruments vállalat Freisingben (Bajorország) található létesítménye például annyi áramot fogyaszt, mint az egész, közel 50 000 lakosú megyei jogú város.
Kegel a kritikájában rámutatott, hogy az állam sem teríti ki a vörös szőnyeget a cégek előtt. A szabályozási őrület Európában egyre rosszabb és rosszabb. A TQ-hoz hasonló középvállalkozásoknak például segítene, ha több úgynevezett mikrokontrollert kapnának - speciális feladatokra szolgáló miniszámítógépeket, amelyeket többek között az orvostechnikában, de a robotokban is használnak. Ma ezek az alkatrészek nagyrészt távol-keleti, leginkább kínai bérgyártóktól származnak. Kereslet van rájuk és hiánycikkek. A Kínával megromlott politikai kapcsolatok és Peking kiszámíthatatlan politikája további okot jelentenek arra, hogy a német kormány és az Európai Unió saját chipellátást szorgalmazzon.
Annak ellenére, hogy Európában saját termelési kapacitásokat kell kiépíteni, a szakértők azt tanácsolják, hogy a helyi döntéshozók ne próbáljanak mindent egyedül csinálni. A félvezetőgyárak egyszerűen túl drágák ehhez. A legmodernebb gyárak körülbelül tízmilliárd dollárba kerülnek. "A duplikált struktúrák drágák lennének, és a fogyasztók számára kevesebb előrelépéshez vagy drágább termékekhez vezetnének" - figyelmeztetett a BCG szakértője, Mohr.
Kegel szeretné megerősíteni az európai termelést annak érdekében, hogy a kontinens kevésbé függjön a tengerentúli gyártóktól. Ez azonban nem jelenti a meglévő ellátási láncok felbomlását. A menedzser úgy vélte, hogy a chipeket a jövőben is globális, munkamegosztáson alapuló, hozzáadott értéket teremtő hálózatokban fogják előállítani. Így például sok félvezetőt Malajziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken tesztelnek és csomagolnak, mivel ez munkaigényes és ennek megfelelően drága. A TSMC példája mutatja, hogy milyen nehéz a tengerentúli chipgyártó társaságokat a kontinensre csábítani. A világ legnagyobb bérgyártója már több mint egy éve fontolgatja, hogy Németországban telepedik le. Ez lenne a tajvani társaság első európai üzeme. A tőzsdén jegyzett TSMC azonban még nem hozott döntést.
Azzal kapcsolatban, hogy az Európai Unió által 2022 elején bejelentett chipipari felzárkóztatás egyáltalán nem halad elég gyorsan és megfelelően, már tavaly novemberben megjegyezte Andreas Gerstenmayer, az AT&S osztrák technológiai csoport vezetője, hogy "Európa világbajnok a bejelentésekben és törpe a megvalósításban". Most újabb kritikával kénytelenek szembenézni az európai uniós vezetők, mivel Gunther Kegel, a ZVEI ágazati szövetség vezetője kritizálta az eddigi csekély előrelépéseket. A szakember kiemelte, hogy Európának ötször akkora gyártókapacitásra van szüksége, mint korábban ahhoz, hogy elérje a kitűzött célokat. Ehhez képest még a kezdeti lépések sem történtek meg. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben Európa bővíteni akarja a saját chipgyártását, egyre inkább lemarad más régiók mögött.
"Amennyiben 2030-ra el akarjuk érni az Európai Unió által kitűzött 20 százalékos világpiaci részesedést, akkor ötszörösére kell növelnünk a termelési kapacitásokat. Sok képzelőerő kell ahhoz, hogy kitaláljuk, hogyan tehetnénk ezt meg" - jelentette ki Gunther Kegel. A ZVEI a németországi elektronikai és digitális ipar érdekeit képviseli és olyan nagy chipgyártó vállalatok is a tagjai, mint a Bosch, az Infineon és az NXP.
Kegel a mannheimi székhelyű Pepperl und Fuchs érzékelőgyártó cég vezetője és jól ismeri az üzletágat. Attól is tart, hogy Európa anélkül távolodik el Kínától, hogy alternatív termelési kapacitásokat építene ki. "Továbbra is kapcsolatban kell maradnunk Kínával, mert sok területen nagyon erős pozícióval rendelkezik, így a félvezetőiparban is. Minden negyedik chipet Kínában gyártanak és egyes chiptípusok kizárólag az ázsiai országban kaphatók" - indokolta álláspontját a menedzser.
Az idő pedig sürget az európai chipgyártási kapacitások bővítésére. Jelenleg világszerte még a chipek egytizede sem származik a kontinens gyáraiból. Jan-Hinnerk Mohr, a Boston Consulting Group félvezető-szakértője szerint jelenleg kevesebb chipet gyártanak Európában, mint amennyire az iparnak szüksége van. "Az egyes termékcsoportok szállítási ideje még mindig kritikus" - nyilatkozta Thomas Rudel, a Rutronik, a legnagyobb európai elektronikai alkatrészeket forgalmazó vállalat vezetője és tulajdonosa. Rüdiger Stahl, a bajor TQ elektronikai gyártó ügyvezető igazgatója szintén amiatt panaszkodott, hogy "több mint két évet kell várnia az egyes távol-keleti alkatrészekre. S bár a helyzet az utóbbi időben javult, de még mindig nem normális."
Európa lemaradása nem csupán önmagában jelentős és folyamatosan növekvő, hanem azért is, mert időközben a vezető chipgyártó országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Dél-Korea, Japán és Tajvan milliárdos finanszírozási programokat indítottak. Az építkezések sok helyen megkezdődtek, és például csak az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg fél tucat hatalmas üzem épül. Ráadásul egyre nehezebb meggyőzni a vállalatokat arról, hogy Európában fektessenek be, mivel a feltételek az elmúlt hónapokban romlottak. Mindenekelőtt az áramárak sokkal jobban emelkedtek Németországban, mint máshol és ott körülbelül háromszor olyan magasak, mint az USA-ban. Az áram pedig a félvezetőgyártás egyik fő költségtényezője. Az amerikai Texas Instruments vállalat Freisingben (Bajorország) található létesítménye például annyi áramot fogyaszt, mint az egész, közel 50 000 lakosú megyei jogú város.
Kegel a kritikájában rámutatott, hogy az állam sem teríti ki a vörös szőnyeget a cégek előtt. A szabályozási őrület Európában egyre rosszabb és rosszabb. A TQ-hoz hasonló középvállalkozásoknak például segítene, ha több úgynevezett mikrokontrollert kapnának - speciális feladatokra szolgáló miniszámítógépeket, amelyeket többek között az orvostechnikában, de a robotokban is használnak. Ma ezek az alkatrészek nagyrészt távol-keleti, leginkább kínai bérgyártóktól származnak. Kereslet van rájuk és hiánycikkek. A Kínával megromlott politikai kapcsolatok és Peking kiszámíthatatlan politikája további okot jelentenek arra, hogy a német kormány és az Európai Unió saját chipellátást szorgalmazzon.
Annak ellenére, hogy Európában saját termelési kapacitásokat kell kiépíteni, a szakértők azt tanácsolják, hogy a helyi döntéshozók ne próbáljanak mindent egyedül csinálni. A félvezetőgyárak egyszerűen túl drágák ehhez. A legmodernebb gyárak körülbelül tízmilliárd dollárba kerülnek. "A duplikált struktúrák drágák lennének, és a fogyasztók számára kevesebb előrelépéshez vagy drágább termékekhez vezetnének" - figyelmeztetett a BCG szakértője, Mohr.
Kegel szeretné megerősíteni az európai termelést annak érdekében, hogy a kontinens kevésbé függjön a tengerentúli gyártóktól. Ez azonban nem jelenti a meglévő ellátási láncok felbomlását. A menedzser úgy vélte, hogy a chipeket a jövőben is globális, munkamegosztáson alapuló, hozzáadott értéket teremtő hálózatokban fogják előállítani. Így például sok félvezetőt Malajziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken tesztelnek és csomagolnak, mivel ez munkaigényes és ennek megfelelően drága. A TSMC példája mutatja, hogy milyen nehéz a tengerentúli chipgyártó társaságokat a kontinensre csábítani. A világ legnagyobb bérgyártója már több mint egy éve fontolgatja, hogy Németországban telepedik le. Ez lenne a tajvani társaság első európai üzeme. A tőzsdén jegyzett TSMC azonban még nem hozott döntést.