Berta Sándor

Szuperkönnyű külső váz segíthet a járásban

Nagyon fog örülni neki az, aki elvesztette az egyik lábát.

A Utahi Egyetem Bionikai Mérnöki Laboratóriumának kutatói Tommaso Lenzi vezetésével egy új kísérleti külső vázat alkottak meg az olyan személyek számára, akiknek valamilyen okból amputálni kellett a lábát. A protézist az érintettek derekához és lábcsonkjához rögzítik és akkumulátorról működtetett motorokkal látták el. A végzett mozgásokat egy mikroprocesszor koordinálja, így a felhasználók számára semmilyen nehézséget nem jelent a járás.

A hagyományos lábprotézisek nem tudják teljes mértékben átvenni egy emberi láb biomechanikai funkcióit, ezért a járás komoly nehézséget okoz az amputáltaknak, a megmaradt izmokat ugyanis túlterhelés éri. A Lenzi és csapata által kifejlesztett külső váz ezzel szemben teljes mértékben pótolja a hiányzó erőt.


Az új megoldást hat ember bevonásával tesztelték. A protézishez tartozó öv tartalmazza a viselő által beállítható elektronikus rendszereket, a mikrovezérlőt és azokat a szenzorokat, amelyek a fejlett vezérlőalgoritmusokhoz kapcsolódnak. Dante A. Archangeli, Lenzi doktorandusza kiemelte, hogy a fejlesztés által alkalmazott mesterséges intelligencia felismeri, hogy egy adott személy hogyan megy és az illetőt segíti a folyamat során.

Az új fejlesztés más külső vázakkal ellentétben viszonylag kis súlyú, mindössze körülbelül 2,5 kilogrammos, ezáltal a működtetéséhez kevesebb energia szükséges. A rendszer gyakorlatilag annyi energiát használ el, amennyire valóban szükség van. Lenzi rámutatott egy fontos dologra is. Az amputáció után az érintettek nagyon nehezen tudnak járni, ami egyrészt érthető, másrészt a folyamat könnyebb lehetne a számukra, mivel a csípőjük nem sérül. Egyszerűen arról van szó, hogy nem tudnak elegendő erőt kifejteni. Az új külső váz ebben segíthet.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • t_robert #1
    Valójában technikailag nem is az a fő gond, hogy mennyire vagyunk képesek mechanikailag vagy vezérlés szempontjából ilyen külső rásegítő vázakat alkotni. A fő technikai gond, hogy mennyire vagyunk képesek egy ilyen rendszert megfelelő energiával ellátni. Nincsen hozzá megfelelő energia sűrűségű energia tárolónk. Nem lehet csórikámra 300 kg súlyú aksit rápakolni a hátára, hogy jusson elég energia 1-2 órára. A legjobb energia tárolók a kísérleti laborokban nagyjából a 0,8-0,85 kw/kg körüli energia sűrűségnél tartanak. A gyakorlatban használt energia tárolók meg 0,2-025 Kw/kg körül. Például az elektromos autókba épített aksik. Már ez is a 3-4-szeres energia sűrűség a 20 évvel ezelőtti ólom aksik kapacitásához képest. Olyan vázaknak túl sok gyakorlati értelme nincsen, ami 100 lépés után lemerül.