A RIAA amerikai lemezkiadók egyesülete egy olyan azonosítóprogramon dolgozik, amely képes felismerni és azonosítani a digitálisan továbbított zenefájlokat, közölte a kereskedelmi szervezet tegnap.

A RIAA alapvető terve, hogy azonosítókódokat ágyaz be a digitálisan tárolt zenefájlokba. A kódok információt fognak szolgáltatni a tárolt zenéről, a másolásjog tulajdonosáról, és arról, mit tehet a fájllal az, akinek a tulajdonában van - lejátszhatja egyszer vagy bármennyiszer, korlátlan mennyiségben másolhatja, stb. A rendszer előreláthatólag 2001 közepére készül el, és a tervek szerint képes lesz együttműködni a már létező digitális jogokat menedzselő rendszerekkel.

A RIAA szerint az információ a fájl fejlécében lesz tárolva, de feltehetőleg inkább egy digitális vízjelre fog hasonlítani beágyazva a digitalizált hangba, hogy megnehezítsék a hackerek dolgát. Természetesen a kódolás nem tudja majd megállítani a kalózkodást, mivel túl sok módja marad a kód nélküli fájlkészítésnek , de ez egy lehetőség lesz, hogy olyan mechanizmust alkossanak, amivel a törvényes digitális zene terjesztési szervezetek követni tudják a zene használatát, hogy megállapítsák a fizetendő jogdíjakat.

E tekintetben a módszer úgy tűnik, a Napster -féle szolgáltatások legalizálását segíti. Ez megváltoztatható lenne például úgy, hogy csak a helyesen kódolt fájlokat kezelje, és megállapítsa, mennyi másolat készült az adott fájlból, tehát mennyi pénz illeti meg érte a zene tulajdonosát.
Ettől persze nem fog megszűnni a szándékosan nem megfelelőre készített programok elterjedése, azonban könnyebbé válik a Napster -féle szervezeteknek elkerülni a zeneipar nagy cégeinek haragját.

Valószínűleg a RIAA bejelentésének ideje nem véletlen, hiszen a zeneipar még mindig türelmetlenül várja az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának ítéletét a Napsterrel kapcsolatban. A RIAA módszere egy kiutat jelenthet a Napsternek, abban az esetben, ha a végső ítélet a Napster ellen születik meg.