A robotporszívók új generációja már nem csak a küszöbökkel és a szőnyegekkel boldogul, hanem fel is mos, de amíg nem tudnak vizet cserélni, addig mindez nem sokat ér.

Munka után hazaérve mindenki szeret egy tiszta lakásra ajtót nyitni, de nem sokan engedhetik meg maguknak mindezért egy bejárónő alkalmazását. Ez a nyugati országokra még inkább igaz, hiszen míg az elektronikai termékek a világ minden táján szinte ugyanannyiba kerülnek, és szerencsésebb országokban egy átlagos polgár is simán meg tudja venni akár a legmegnőbb okostelefont is, addig a bérszínvonal a fejlettséggel egyenes arányban nő. Ezt a piaci adottságot használják ki a háztartási gépek gyártói, és fejlesztenek egyre többet tudó, és az életet megkönnyítő - vagy legalábbis időt megtakarító - okos csodákat.

De míg a mosást már száz éve gépek segítik, addig a porszívózás terén csak 15 éve jelent meg az első automatikusan működő fecske az iRobot által, és mostanra jutott el oda a technikai fejlődés, hogy a mindent lekoppintó kínai gyártók a mélybe taszítsák az ágazatban lévő nyugati cégek nyereségrátáját. Ezek a berendezések nem váltják ki a férfiak által végezhető legunalmasabb házimunkát, a vasárnapi porszívózást, de segítenek a hétközbeni tisztaság megtartásában, ha pedig háziállat vagy gyerek is van a lakásban, ma már egyszerűen botorság nem beszerezni egy olcsóbb típust.


Az amerikai Roombákra több szinten is veszélyt jelentenek a kínaiak, legfelül a Xiaomi, lejjebb a Chuwi "márka" próbálkozik, előbbi okosabb termékkel és remek marketinggel, utóbbi (még) inkább az alacsony árral próbál piacot szerezni. Mi utóbbi cégtől kaptunk egy porszívó-felmosórobot hibridet, az iLife V7S-t, melynek 177 dolláros, azaz 46 ezer forintos címkéje láttán biztosan olyanok is megfontolják egy ilyen eszköz vásárlását, akiket eddig a magas ár tartott vissza. A vállalat európai raktárat is fenntart, szóval az EU-nak köszönhetően vámot sem kell rá fizetni, és a megrendelés után alig pár nappal már csengetett is a postás.

Ha nem lenne rajta márkanév meg nem mondanánk melyik vállalat gyártmányáról van szó, manapság annyira szabvány kinézetű mindegyik robotporszívó. Csicsa nélküli lapos kerek ufó, alul két kerékkel, egy hengerseprűvel és egy terelőlapáttal, a tartályát pedig a tetején lévő borítást megnyomva tudjuk cserélni. Nincs rajta kamera, a koccanásoktól az elején lévő kis ütköző védi. Teljesen buta, nem képes sem a lakás feltérképezésére, sem egyes szobák szisztematikus végigtakarítására. (Tekintve a mostanában kirobbant adatvédelmi botrányokat, ha ügyesek a társaság marketingesei, ezt még pozitívan is el tudják adni.)

Az EU-nak nem csak a vámmentességet, hanem a porszívóknál korábban általános teljesítményhajhászás megszűnését is köszönhetjük. Az átlagemberek szerint amelyik porszívó több áramot fogyaszt és hangosabb az jobban szív - ugyanúgy ahogy a fényképezőgépenél a több megapixel, vagy a chipeknél a magasabb megahertz a döntő. Azonban ez nagyon nincs így, ezért csak üdvözölni lehet, hogy tavaly szeptember óta maximum 900 Wattos termékeket lehet csak forgalomba hozni. A termékek összehasonlítására a DPU (Dust Pick Up) érték szolgál, és a korlát a hatékonyabb típusoknak kedvez, illetve azoknak, amelyek szívóerőben egyébként sem vetekedhetnének egy konnektorra csatlakoztatott masinával.

Bekapcsolás előtt ajánlatos végignézni a lakást földön lévő papírzsebkendők, kábelek, zacskók és hasonló dolgok után kutatva, mert ezektől eldugulhat a V7S, illetve azok rátekeredhetnek a seprűjére. (Ezek minden robotporszívóra igazak - ha mi porszívózunk akkor is foglalkozunk ezekkel, csak éppen észre sem vesszük, mert menet közben megoldjuk ezeket a dugulási problémákat.) Nem sávokban halad végig a szobán, mint a kombájnok a gabonatáblán, hanem teljesen össze-vissza. Előszeretettel megy a széleken végig, amit időnkénti irányváltásokkal fűszerez. A kaotikus működés nyilvánvalóan hátrány, de ha az idő nem számít - és mivel napközben úgyis dolgozunk - akkor csak a YouTube-ra felrakott demonstrációknál lényeges, hogy 1 vagy 2 óra alatt járja végig a lakást. Virtuális falakat sem állíthatunk be neki, cserébe felébe-negyedébe kerül az okosabb modelleknek.

Seprűje hatékonyan tereli a koszt a gép alján lévő munkahenger elé, és ugyan más masinákkal ellentétben csak egy ilyenje van, a bal oldalán, de ettől még hatékonyan gyűjti a koszt. Kicsi és lapos, simán elfér a széklábak között vagy az ágy alatt. A küszöböknél néha megakad, de erősebb próbálkozások után általában átveri magát rajtuk, viszont a hosszú rojtos szőnyegeket határozottan nem szereti. A lépcső sem veszélyes rá, ezeknél megáll, azaz nem bucskázik le a mélybe. Távirányítójával megadott helyen is dolgoztathatjuk, ilyenkor egyre növekvő és csökkenő spirális utat jár be az adott pont körül. Fontos tulajdosága, hogy előre programozható mikor kapcsoljon be, így a hét során mindig a megadott időben lép működésbe. Ha lemerül a távirányító, akkor sajnos elfelejti az időzítést is, de ez azért nem annyira komoly hiba.


Felmosáshoz a közel fél literes porgyűjtő dobozkát víztartályra kell cserélnünk, és ezzel együtt az aljára egy mikroszálas tisztítókendőt kell felpattintani. (Ilyenkor természetesen a porszívás kikapcsol.) A tartályba a leírása szerint sajnos nem ajánlatos vegyszert rakni, és csapvíz helyett ioncserélt vagy desztillált vizet kell tölteni, nyilvánvalóan a vizkövesedés elkerülésére. A 4,5 decis tartályból lassan csepegő víz átáztatja a törlőkendőt, és azt tologatja a gép, nem túl nagy hatékonysággal. Megakadáskor leáll a csöpögés, így nem pisil maga alá mindent eláztatva - a gyártó korábbi modellje nem tudott ilyet.

Leírása szerint 400 - 600 pascal szívóerővel bír, ami a töredéke egy vezetékes porszívóénak, de azért elég a napi általános kosz (por, hajszálak, morzsák stb.) felszedésére. A benne lévő telefonnyi kapacitású akkumulátor (2600 mAh) valamivel több, mint két órás működésre elég, utána magától visszatér a dokkolójára, és kb. öt órán át tölti magát. Ehhez a "bal kéz a falon" technikával megy körbe, amíg meg nem látja a töltő infrajelét, ami után egészen viccesen lelassul, szinte érezni amikor a vonósugár elkapja, és bevonszolja az állomásra. Ürítéskor vigyáznunk kell, hogy ne szórjuk szét az összegyűjtött koszt, de másodjára már biztosan menni fog.


Ironikus azt látni, hogy míg az emberek széles körben aggódnak a robotok okozta munkanélküliség miatt, addig nem veszik észre, hogy a saját otthonukban mennyi időt és munkát takarítanak meg számukra az általuk használt háztartási eszközök. Hiszen ugyanazt csinálják a gyárakban lévő, a végükön mindenféle fogóval ellátott automatikus karok, mint a lakásukban lévő mosógép: az emberi erőt helyettesítik, és addig ők értelmesebb dolgokkal foglalkozhatnak. A nők száz éve - amikor még nem segítette őket szinte semmi - is egész nap főztek és a háztartással foglalkoztak, és hiába a sok elektromos kütyü, ma is napjuk jelentős részét a család körüli rend fenntartásával töltik, mintegy harmadik műszakként. Ha ebben bármi segíteni tudja őket, annak csak örülni lehet.

Egy robotporszívó némi odafigyeléssel nagyon meg tudja könnyíteni az életet, és ugyan az iLife V7S nem tökéletes termék, de a célnak megfelel. A felmosást sajnos nem ússzuk meg vele sem, és a nagytakarítást sem váltja ki, de biztosítja a mindennapi kellemes tisztaságot. A Xiaomi Mi pont kétszeresébe, míg az iRobot csúcsmodellje, a lakást feltérképező Roomba 980 majdnem az ötszörösébe kerül, és a legfontosabb tulajdonságokban, szívóerőben és az általános tisztítási képességben bőven nem tudnak ennyivel többet. Ha vásárláson gondolkozunk, mindenképpen megfontolandó választás.