Az iRobot csődje és a kínai gyártók térnyerése új kérdéseket vet fel a robotporszívók által gyűjtött adatok sorsáról.

Ha valaki robotporszívót vásárol vagy már használ ilyet az otthonában, szinte biztos, hogy egy kínai gyártó termékével találkozik. Ez a helyzet most még élesebben került reflektorfénybe az iRobot, a Roomba porszívókkal világhírűvé vált amerikai vállalat csődje miatt. A massachusettsi cég hosszú ideje küzdött az eladások visszaesésével, és a közelmúltban csődvédelmet kért. Amennyiben a bíróság jóváhagyja az eljárást, az iRobot egy kínai vállalat, a Shenzhen Picea Robotics tulajdonába kerülhet, csatlakozva olyan márkákhoz, mint a Roborock, az Ecovacs, az Eufy vagy a Dreame, amelyek már most is uralják a globális robotporszívó-piac jelentős részét. Az iRobot hangsúlyozza, hogy a márka amerikai marad, ám a tulajdonosváltás önmagában is számos kérdést vet fel.

A robotporszívók ma már jóval többek egyszerű takarítóeszköznél. Ahhoz, hogy eligazodjanak a bútorok között, lényegében miniatűr önvezető járműként működnek. Feltérképezik a lakás alaprajzát, rögzítik a helyiségek elrendezését, és bizonyos modellek kamerái képeket készíthetnek az otthonban tartózkodó emberekről és háziállatokról is. Ezek az eszközök jellemzően alkalmazásokon keresztül csatlakoznak a WiFi hálózathoz, ami azt jelenti, hogy érzékeny adatokat gyűjthetnek és továbbíthatnak. Nem véletlen, hogy sok felhasználóban felmerül a kérdés: mennyire bízhatunk meg egy olyan vállalatban, amelynek a termékét szó szerint beengedjük az otthonunkba?

A bizalom kérdése nem elméleti. Néhány évvel ezelőtt nagy felháborodást váltott ki, amikor kiderült, hogy egy Roomba által készített felvételek - köztük egy vécén ülő nőről készült képek - alvállalkozók körében terjedtek a Facebookon. Más esetekben hackerek vették át az irányítást robotporszívók felett, és rasszista üzeneteket játszottak le az eszközökkel a lakástulajdonosoknak. Ezek az esetek rámutattak arra, hogy a technológia komoly visszaélésekre is lehetőséget ad.


Mindeközben az iRobot korábban jó értékeléseket kapott adatvédelem és biztonság terén olyan szervezetektől, mint a Consumer Reports vagy a Mozilla Alapítvány. A cég adatvédelmi szabályzata szerint a Roombák által rögzített adatok és képek nem jutnak el a vállalathoz, hacsak a felhasználó ehhez kifejezetten nem járul hozzá. A vállalat azt is állítja, hogy a személyazonosító adatokat, például a nevet és a címet elkülönítve tárolja a porszívók által gyűjtött információktól. Ezek fontos és megnyugtató elemek, ugyanakkor egy tulajdonosváltás után nehéz biztosra venni, hogy minden változatlan marad.

Önmagában az, hogy egy vállalat kínai tulajdonba kerül, nem jelent automatikusan adatvédelmi visszaélést. Ugyanakkor a felhasználók számára nehezen ellenőrizhető, hogy egy új tulajdonos mennyire tartja majd be a korábbi adatbiztonsági és adatvédelmi ígéreteket, vagy nem próbál-e költségeket megtakarítani ezen a területen. Egy adatvédelmi szabályzat inkább ígéret, mint valódi garancia, különösen akkor, ha nincs mögötte szigorú és egységes állami ellenőrzés.

Az iRobot helyzete rámutat egy szélesebb problémára is. Az Egyesült Államokban nincs átfogó digitális adatvédelmi törvény, amely világos kereteket szabna annak, mit tehetnek a cégek a felhasználók adataival. Így legyen szó amerikai vagy kínai vállalatról, a jogi mozgástér rendkívül tág. Míg az autók esetében léteznek iparági szabványok és állami előírások a biztonságra, addig a fogyasztói elektronika digitális védelmére nincsenek hasonló, kötelező erejű normák. Emiatt a vásárlóknak rendkívül nehéz megalapozott döntést hozni arról, melyik okoseszköz mennyire biztonságos.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kínai technológiák kockázatai nem ismertek, mert a valós biztonsági aggályok gyakran összemosódnak politikai félelmekkel, ami végső soron a fogyasztókat hozza nehéz helyzetbe. Paradox módon a szabályozás hiánya nem gyengíti, hanem erősíti a kínai gyártók pozícióját, hiszen a vásárlók végül többnyire az ár és a funkciók alapján döntenek. Ezekben a kategóriákban pedig a kínai robotporszívók gyakran verhetetlenek. Mindez nem jelenti azt, hogy a felhasználóknak le kellene mondaniuk a magánéletükről a kényelem érdekében. Elvárható lenne, hogy egy robotporszívó hasznos legyen, miközben adataink biztonságban maradnak, és csak olyan módon használják fel őket, amelyhez hozzájárultunk. Ehhez azonban következetesebb állami fellépésre és átlátható szabályokra lenne szükség.

Addig is a felhasználók saját maguk is tehetnek néhány lépést az adataik védelméért. Lehetőség van például arra, hogy a robotporszívójukat leválasszák a WiFi hálózatról. Az eszköz ilyenkor is működik, bár bizonyos fejlettebb funkciók, például a célzott helyiségtakarítás, nem lesznek elérhetők. A porszívó fizikai gombja továbbra is használható, de ilyenkor az egész lakást takarítja egyszerre. Emellett a felhasználók kérhetik az adataik törlését is az alkalmazásokon keresztül, ami megszünteti a digitális kapcsolatot és szintén korlátozza az extra funkciókat.