Számos hanghordozót őriznek meg az utókor számára.

A Great 78 Project keretében az 1890-től 1950-ig tartó időszakból származó lemezeket digitalizálják. A kezdeményezés célja az, hogy a kutatók és a rajongók számára minden olyan régi lemezt archiváljanak digitális formában is, amelyek 78 RPM-esek. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az adott lemezeket 78-as percenkénti fordulatszámmal forgatták. A program első szakaszában 200 000 lemezt őriznek meg digitálisan is, de a gyűjtemény később folyamatosan bővülhet. A projektet az Internet Archive, George Blood és az Archive of Contemporary Music támogatja.

A 78 RPM-es formátumot ma már nem alkalmazzák, de a 19. századtól a 20. század közepéig egy olyan szabvány volt, amelyet elsősorban a gramofonokban használtak. A 10 hüvelyk átmérőjű sellaklemezek oldalanként általában kevesebb, mint 4 perc zenét tudtak rögzíteni. A felvételek normális esetben egy csatornára korlátozódtak és az alkalmazott anyag hajlamos volt a zajosodásra. Ráadásul a sellaklemezek nem volt olyan stabilak, mint a bakelitlemezek.

A szerzői jogi kérdések az eltelt idő miatt már nem jelentenek nagy problémát. A program oldalán viszont felhívták a figyelmet arra, hogy a digitalizált felvételek elsősorban kutatási, oktatási célokra és a felhasználók számára készülnek el. Már több mint 34 000 digitalizált dal érhető el, köztük 20 magyar nyelvű is. A nóták különböző formátumokban streamként vagy letölthető fájlként hozzáférhetők. A hangminőség erősen eltérő.