Berta Sándor
Töretlenül hisz a virtuális valóságban Jason Rubin
A szakember azt az álláspontot képviseli, hogy a technológia előtt nagy jövő áll, annak ellenére, hogy eddig még nem történt meg az áttörés.
Jason Rubin igazi legendának számít a játékiparban. Gyermekkori barátjával, Andy Gavinnel közösen fejlesztette ki az 1990-es évek közepén a Crash Bandicoot nevű játékot, amely ismertté tette a tömegek számára a PlayStation konzolt és a mai napig az egyik legnagyobb számban eladott játék a konzol esetében. Rubin 2014 óta az Oculus VR tartalmakért felelős alelnöke.
"A jelenlegi helyzet olyan, mintha egy virtuális felhőkarcoló tetején állnánk és egyszerűen nem tudnánk lelépni róla annak ellenére, hogy tudjuk, hogy csak egy videojátékról van szó. A tudatalattink ugyanis még azelőtt reagál, hogy logikusan utána gondolhatnánk a dolgoknak. Például a Toybox nevű játékban engem egy szabadon lebegő kék fej és lebegő kék kezek ábrázolnak. Nincsenek karjaim és pupilláim, a szám sem mozog, ha beszélek, de a fejem és a kezeim úgy mozognak, ahogy egy embernek szoktak. Amennyiben a játékon belül hirtelen valakihez közelítek - aki minden valószínűség szerint a világ másik végén ül -, akkor ő akaratlanul is hátrálni kezd, mert több ezer éves szociális programozásunk ezt diktálja."
"Ez azt jelenti a fejlesztők számára, hogy ha egy filmben egy macska előugrik egy sarok mögül, akkor az hátborzongató, de a virtuális valóságban ugyanez a helyzet még sokkal ijesztőbb. A virtuális valóságban tudjuk, hogy a felhasználó milyen irányba néz, vagyis gondoskodhatunk arról, hogy a macska mindig abból az irányból ugorjon elő, amerre az illető éppen nem néz. A virtuális valóságban a dolgokat tehát némileg le kell gyengíteni, hogy csak ugyanannyira hátborzongató élményben legyen részünk, mint egy filmben. "
"A virtuális valóság még a kezdeti szakaszban van. A némafilmek időszakában az a technika még varázslatnak tűnt a néző számára. Egy virtuális világban lévő játékost ugyanígy olyan egyszerű dolgok nyűgöznek le, mint az egyes dolgok körüljárása vagy a sarkok mögé nézés. A filmezés kezdetén népszerű trükk volt a levegőben való eltűnés, amin ma már csak nevetnénk. Ma valami hasonlót csinálunk a VR-rel. Öt év múlva valószínűleg visszanézünk majd és azt fogjuk gondolni: de olcsó trükk volt ez az egész. Nekem, mint a tartalmakért felelős vezetőnek az a leginkább eldöntendő kérdés, hogy mit kell tudnia annak az alkalmazásnak, amelynek köszönhetően a tömegek rajongani fognak a technológiáért. De nem lehet úgy hozzáállni, hogy na most kifejlesztünk egy ilyen játékot, ez nem így működik. Annak a bizonyos programnak a megfelelő időben kell megjelennie és szabályos extázist kell kiváltania a felhasználókban" - jelentette ki Jason Rubin.
A szakember hozzátette, hogy a legfontosabb az, hogy lehetőleg sokan fejlesszenek tartalmakat a virtuális valóság rendszerekhez, így az Oculus Rifthez is. A Facebook eddig 250 millió dollárt fektetett be a technológia fejlesztésébe és a jövőben még több pénzt invesztál majd. Természetesen le is állhatnának ezzel és mindent szabadon elérhetővé tehetnének, hogy a fejlesztők találjanak ki mindent, ahogy volt a PC esetében is, de azon a területen 30 évbe telt, mire megjelentek a nagy PC-játékok, ezért nem hiszik, hogy ez lenne a megfelelő út. Először is nem akarnak addig várni, másodszor pedig már most is vannak 2D-videojátékok, amelyeket a virtuális valóság fejlesztők támpontokként használhatnak.
De persze nem minden dolgot észszerű megvalósítani azok közül, amelyek 2D-ben léteznek. A versenyjátékok például kifejezetten illenek a virtuális valósághoz, a lövöldözős programok viszont komoly kihívások előtt állnak. Olyan alkalmazási lehetőségek is lesznek, amelyeknek alapvetően semmi közük nincs a játékokhoz. A közösségi interakció a technológia alapja, ahhoz viszont az kell, hogy nagyon sokan használják ezt a platformot. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, csak néhány ember tesz így és ők sem használják azt túl hosszú ideje. A virtuális valóságot azonban az teszi különlegessé - és ez lehet majd vonzó az emberek számára -, hogy lehetőségünk lesz egy virtuális teremben megjelenni és ott virtuális dolgokat tenni, valamint kommunikálni másokkal, akik valójában a világ másik végén vannak.
Természetesen minden technológiában ott van a visszaélés lehetősége, de ők hisznek a virtuális valóság pozitív oldalában. "Az Oculus App Store rendszerében mi vagyunk a kurátorok és minden tartalmat alaposan átvizsgálunk, mielőtt az a bolt kínálatába kerülne. Amennyiben látunk valamit, amit etikai szempontból nem tartunk vállalhatónak, akkor az nem kerül be a rendszerbe. Nem egy megváltoztathatatlan szabályzat alapján döntünk, hanem megnézzük az adott tartalmat és feltesszük azt a kérdést, hogy hasznos-e a közösségünk számára. Ezen alapul a döntésünk és lehetővé teszi a számunkra, hogy adott esetben szigorúbbak legyünk" - hangsúlyozta végül az Oculus VR tartalmakért felelős alelnöke.
A Facebook májusban bezárta a virtuális valóság tartalmakat gyártó Oculus Story Studio nevű egységét, amelyet 2015-ben alapítottak és amelynek eredetileg az volt a célja, hogy virtuális valóság tartalmakat hozzon létre. Az indoklás alapján ugyanis számítógépes játékok helyett egyéb médiatartalmakat akarnak készíteni.
Jason Rubin igazi legendának számít a játékiparban. Gyermekkori barátjával, Andy Gavinnel közösen fejlesztette ki az 1990-es évek közepén a Crash Bandicoot nevű játékot, amely ismertté tette a tömegek számára a PlayStation konzolt és a mai napig az egyik legnagyobb számban eladott játék a konzol esetében. Rubin 2014 óta az Oculus VR tartalmakért felelős alelnöke.
"A jelenlegi helyzet olyan, mintha egy virtuális felhőkarcoló tetején állnánk és egyszerűen nem tudnánk lelépni róla annak ellenére, hogy tudjuk, hogy csak egy videojátékról van szó. A tudatalattink ugyanis még azelőtt reagál, hogy logikusan utána gondolhatnánk a dolgoknak. Például a Toybox nevű játékban engem egy szabadon lebegő kék fej és lebegő kék kezek ábrázolnak. Nincsenek karjaim és pupilláim, a szám sem mozog, ha beszélek, de a fejem és a kezeim úgy mozognak, ahogy egy embernek szoktak. Amennyiben a játékon belül hirtelen valakihez közelítek - aki minden valószínűség szerint a világ másik végén ül -, akkor ő akaratlanul is hátrálni kezd, mert több ezer éves szociális programozásunk ezt diktálja."
"Ez azt jelenti a fejlesztők számára, hogy ha egy filmben egy macska előugrik egy sarok mögül, akkor az hátborzongató, de a virtuális valóságban ugyanez a helyzet még sokkal ijesztőbb. A virtuális valóságban tudjuk, hogy a felhasználó milyen irányba néz, vagyis gondoskodhatunk arról, hogy a macska mindig abból az irányból ugorjon elő, amerre az illető éppen nem néz. A virtuális valóságban a dolgokat tehát némileg le kell gyengíteni, hogy csak ugyanannyira hátborzongató élményben legyen részünk, mint egy filmben. "
"A virtuális valóság még a kezdeti szakaszban van. A némafilmek időszakában az a technika még varázslatnak tűnt a néző számára. Egy virtuális világban lévő játékost ugyanígy olyan egyszerű dolgok nyűgöznek le, mint az egyes dolgok körüljárása vagy a sarkok mögé nézés. A filmezés kezdetén népszerű trükk volt a levegőben való eltűnés, amin ma már csak nevetnénk. Ma valami hasonlót csinálunk a VR-rel. Öt év múlva valószínűleg visszanézünk majd és azt fogjuk gondolni: de olcsó trükk volt ez az egész. Nekem, mint a tartalmakért felelős vezetőnek az a leginkább eldöntendő kérdés, hogy mit kell tudnia annak az alkalmazásnak, amelynek köszönhetően a tömegek rajongani fognak a technológiáért. De nem lehet úgy hozzáállni, hogy na most kifejlesztünk egy ilyen játékot, ez nem így működik. Annak a bizonyos programnak a megfelelő időben kell megjelennie és szabályos extázist kell kiváltania a felhasználókban" - jelentette ki Jason Rubin.
A szakember hozzátette, hogy a legfontosabb az, hogy lehetőleg sokan fejlesszenek tartalmakat a virtuális valóság rendszerekhez, így az Oculus Rifthez is. A Facebook eddig 250 millió dollárt fektetett be a technológia fejlesztésébe és a jövőben még több pénzt invesztál majd. Természetesen le is állhatnának ezzel és mindent szabadon elérhetővé tehetnének, hogy a fejlesztők találjanak ki mindent, ahogy volt a PC esetében is, de azon a területen 30 évbe telt, mire megjelentek a nagy PC-játékok, ezért nem hiszik, hogy ez lenne a megfelelő út. Először is nem akarnak addig várni, másodszor pedig már most is vannak 2D-videojátékok, amelyeket a virtuális valóság fejlesztők támpontokként használhatnak.
De persze nem minden dolgot észszerű megvalósítani azok közül, amelyek 2D-ben léteznek. A versenyjátékok például kifejezetten illenek a virtuális valósághoz, a lövöldözős programok viszont komoly kihívások előtt állnak. Olyan alkalmazási lehetőségek is lesznek, amelyeknek alapvetően semmi közük nincs a játékokhoz. A közösségi interakció a technológia alapja, ahhoz viszont az kell, hogy nagyon sokan használják ezt a platformot. Jelenleg azonban nem ez a helyzet, csak néhány ember tesz így és ők sem használják azt túl hosszú ideje. A virtuális valóságot azonban az teszi különlegessé - és ez lehet majd vonzó az emberek számára -, hogy lehetőségünk lesz egy virtuális teremben megjelenni és ott virtuális dolgokat tenni, valamint kommunikálni másokkal, akik valójában a világ másik végén vannak.
Természetesen minden technológiában ott van a visszaélés lehetősége, de ők hisznek a virtuális valóság pozitív oldalában. "Az Oculus App Store rendszerében mi vagyunk a kurátorok és minden tartalmat alaposan átvizsgálunk, mielőtt az a bolt kínálatába kerülne. Amennyiben látunk valamit, amit etikai szempontból nem tartunk vállalhatónak, akkor az nem kerül be a rendszerbe. Nem egy megváltoztathatatlan szabályzat alapján döntünk, hanem megnézzük az adott tartalmat és feltesszük azt a kérdést, hogy hasznos-e a közösségünk számára. Ezen alapul a döntésünk és lehetővé teszi a számunkra, hogy adott esetben szigorúbbak legyünk" - hangsúlyozta végül az Oculus VR tartalmakért felelős alelnöke.
A Facebook májusban bezárta a virtuális valóság tartalmakat gyártó Oculus Story Studio nevű egységét, amelyet 2015-ben alapítottak és amelynek eredetileg az volt a célja, hogy virtuális valóság tartalmakat hozzon létre. Az indoklás alapján ugyanis számítógépes játékok helyett egyéb médiatartalmakat akarnak készíteni.