dixie flatline
Minden, amit a CD meghajtókról tudni kell
Miért nem tudja a CD meghajtó lemezeink egy részét olvasni?
Gondolom, mindenkinek volt már alkalma bosszankodni azon, hogy a CD
meghajtó bizonyos lemezeit egyszerűen nem, illetve csak nagyon bizonytalanul
olvassa.
Ilyen esetben az első kézenfekvő gondolatunk, hogy a CD meghajtó valószínűleg
hibás.
Azért, hogy az élet ne legyen azért ilyen egyszerűen fekete-fehér,
és hogy határozott álláspontunkat kissé megingassuk, egy nagyon egyszerű,
de talán annál meggyőzőbb alapvizsgálat eredményét szeretném az olvasóval
elöljáróban megosztani.
Más okom is van azonban arra, hogy foglakozzam ezzel a problémával, ugyanis az elmúlt időben nagyon sok olyan véleménnyel, megállapítással találkoztam a legkülönbözőbb fórumokon és saját ismeretségi körömben is, melyekből kiderült, hogy elég nagy a tájékozatlanság és a tanácstalanság ezen a téren.
Néhány jellemzőt közreadok ezekből a vélekedésekből:
- Az új CD meghajtó nem olvassa el két lemezemet, pedig a három éves
régi CD meghajtó sem hibázik azokon.
- A CD meghajtó nem olvas el minden lemezt.
- Melyik a legmegbízhatóbb olyan CD meghajtó, melyet érdemes megvenni
és minden lemezt elolvas?
- A CD meghajtó az írt lemezek egy részét csak nehezen olvassa.
- A CD meghajtó a zöld színű, házilag írt lemezeket nagyon bizonytalanul
olvassa.
- Venni szeretnék egy CD meghajtót, de csak akkor, ha biztosan elolvas
minden lemezemet.
- Én csak a Plextor, a Sony és a Panasonic CD meghajtókban bízom,
a többi szóba se jöhet.
- A CD meghajtó leáll nagyobb időigényű, pl. MS-Offoce 97 szoftver
installálása közben.
- A CD meghajtó beolvassa a FAT-et, de másolás közben mégis leáll.
- A CD meghajtó minden fájl másolása előtt sokat várakozik.
- Az új 40x-es CD meghajtó bizonytalan és hangos, bezzeg a 6x-os Mitsumi
hangját még pár év után sem lehet hallani.
Talán egyelőre ennyi elég is lesz a lebilincselő szemezgetésből.
Az azonban már látszik, hogy számos tisztázatlan probléma van , és
a helyzet is meglehetősen kaotikusnak tűnik.
Szeretném leszögezni, hogy az ismertetésre kerülő kísérletsorozattal senkire nem szeretném a témával kapcsolatos gondolataimat ráerőltetni, de talán nem mindenkinek van meg a lehetősége arra, hogy akárcsak egy egyszerűbb vizsgálatot is, több CD meghajtón elvégezzen, és ennek eredményeként megpróbáljon kissé tisztábban látni a vizsgált ügyben.
Szóval egyáltalán nincs szándékomban okoskodni, inkább egy jelenséget,
egy sokak által lelkesen propagált össznépi tévhiedelem alapjait,
illetve alaptalanságát szeretnék műszakilag bemutatni, megvilágítani
azon az alapon, hogy a kísérletek és a tesztek elvégzésére, illetve
lefuttatására nem átallottam nem kevés időt és energiát fordítani.
Be kell vallanom, hogy igen nagy szerepet játszott az is a kísérletek
elvégzésében, hogy az Interneten - egyesek tollából - számos olyan,
sokszor minden műszaki minimumot nélkülöző megállapítást találtam,
amit mint utólag kiderült, a tisztelt szerzők egyedül a szájukkal
voltak képesek alátámasztani. Természetesen volt néhány hasonló színvonalú,
tőről metszett verbális telefonos közlés is, ami nálam tovább gyorsította
a dolgot. Ez önmagában még nem zavart volna, de napról-napra tapasztalom,
hogy ezek terjednek és egyre többen - gondolkodás nélkül - azonosulnak
vele, pedig talán nem feltétlenül kellene.
Akkor lássuk a medvét a következő előítéletes mottó alapján:
Olyan CD meghajtó nem létezik, amelyik minden létező lemezt el tud
olvasni!
Koalíciós
együttműködésre szánt CD-k és CD-meghajtó.
|
Egyszerű kísérleti összeállítás:
Üzembe helyeztem egymás után, ugyanabban a PC-ben - azonos körülmények
között - két, elvileg hibátlan, de eltérő típusú CD meghajtót: egy
40-szeres, etalonnak szánt vadonatúj Sony-t és egy használt, de gyakorlatilag
új állapotú 20-szoros Lite-On-t.
A hardveres, illetve szoftveres feltételek azonossága ideálisan biztosított
volt mindkét CD meghajtó számára.
Most jön egy kis nem várt meglepetés:
10 db véletlenszerűen kiválasztott és beszámozott CD-t egymás után
elolvastattam a meghajtókkal. Az egyszerű feladat az volt, hogy mindegyik
lemezen, előre meghatározott állományt kellett a szerkezeteknek egy
HDD-re átmásolniuk. Fontos dolog megemlítenem még, hogy mindkét CD
meghajtó DOS alatt a saját gyári driverével dolgozott.
Az eredmény:
A vadonatúj Sony azzal debütált, hogy a 10 db lemezből nem tudta hibátlanul
elolvasni a 2-es, a 7-es és a 10-es számú lemezt. Egyet kell értsek
azzal, aki azt mondja, hogy ez eléggé furcsa.
A Lite-On a 10 db lemezből nem tudta hibátlanul elolvasni a 4-es és
a 9-es számú lemezt, de mindegyik lemezt, melyről a Sony egyáltalán
nem vett tudomást, a Lite-On gond nélkül elolvasta. Amennyiben indokolt
volt az előbb furcsállani a dolgot, akkor most úgy tudunk konzekvensek
maradni, ha most is elcsodálkozunk egy kicsit. Szerintem talán van
is miért!
Rövid előzetes konklúzió:
A 10 db lemez között tehát egyetlen egy sem volt, amit valamelyik
CD meghajtó nem tudott elolvasni, amiből azt a következtetést lehet
levonni, hogy a CD lemezek legalább valamilyen szinten hibátlanok,
esetleg nem teljesen rosszak és semmi közük a furcsa eredményhez.
A másik kézenfekvő következtetés az lehet, hogy a Lite-On CD meghajtó
jobb, mint a Sony, hiszen az csak 2 db lemezt nem tudott elolvasni
a 10-es csomagból.
További egyszerű összehasonlítás a leírtak finomítására:
Mindkét CD meghajtót alávetettem egy-egy azonos lemezzel való RANDOM
tesztnek.
A teszt azt csinálja, hogy a lemezen véletlenszerűen elküldi az olvasófejet
a CD legkülönbözőbb adatállományaihoz, miközben számolja ezen ciklusok
számát, külön kijelezve a hibás próbálkozások számát is.
A hibás próbálkozás a teszt szerint az, mikor egy adott időn belül
nem tudja a CD meghajtó az adatokat azonosítani.
A vizsgálatot egy eredeti gyári és egy írt CD lemezzel végeztem el,
hogy az igazságos képviselet biztosított legyen.
A kapott eredmény:
A Sony a gyári CD lemez esetében 5.000 ciklusból 23-szor tévedett,
míg a Lite-On 41-szer.
A Sony az írt CD lemez esetében 5.000 ciklusból 31-szer tévedett,
míg a Lite-On 49-szer.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy RANDOM módbeli teszt
soha többet nem ismételhető meg azonosan, hiszen a teszt természetéből
adódóan, nem fordulhat elő még egyszer, hogy a CD emez azonos állományai
kerüljenek ismét olvasásra az említett 5.000 ciklus alatt, így az
összehasonlítás sem lehet teljesen makulátlan, hiszen bár a gombaszedés
ugyanabban az erdőben történt, de eltérő helyszíneken.
Nagyon fontos még, hogy a teszt szerinti tévedés nem azt jelenti föltétlen,
hogy a CD meghajtó egyáltalán nem tudja elolvasni az adatokat, hanem
azt, hogy egy teszt által meghatározott idő alatt nem történt meg
az adatok beolvasása, azaz a CD meghajtó a megengedettnél hosszabb
ideig elidőzött az ominózus helyen.
További rövid konklúzió:
Egyértelmű , hogy jobb és megbízhatóbb a Sony, mint a Lite-On, hiszen
mindkét esetben kevesebbet tévedett.
Mindkét meghajtó hibás, hiszen mindkettő számszerűen is sokat tévedett.
Akkor lehetett volna a CD meghajtókat hibátlannak tekinteni, ha a
tévedések száma mindkettőnél nulla lett volna.
Az írt lemezen bizonytalanabbul olvasható az adatállomány mindkét
CD meghajtó esetében, hiszen mindkét CD meghajtó ezeken tévedett többet.
Szeretném azonnal leszögezni, hogy egyelőre még nem érdemes a leírt
konklúziókkal érdemben és főleg véglegesen foglalkozni és főleg vitatkozni,
hiszen majd ki fog derülni, hogy majdnem mindennek az ellenkezője
is lehet igaz a valóságban, ami a végső következtetéseket jelenti.
Tehát kérem az eddig levont konklúziókat egyelőre nem kőbe vésettnek
tekinteni.
Azon azért már most érdemes elgondolkodni, hogy a leírt eredményben
mi a megvétózhatatlan logika? Van-e egyáltalán? Hol van itt az igazság
és mi a magyarázat a leírtakra?
Annyit előre elárulok, hogy - véleményem szerint - nincs értelme ott
logikát keresni, ahol országos szinten is káosz hatja át a műszaki
feltételeket. Márpedig, mint ki fog derülni, sajnos erről is szó van!
Gondolok itt az országba bekerülő - részben hamisított - számítástechnikai
alkatrészek és kapcsolódó egyéb termékek minőségére és azok "igen
szigorú" belső ellenőrzésére és a foganatosított "rengeteg" jobbító
intézkedésre.
Tudom, hogy egyesek talán nem értenek egyet a fenti megfogalmazással,
de ha egy országba bekerülhetnek - mint ahogy az megtörtént - mondjuk
olyan 486-os és 586-os alaplapok, melyek Cache moduljai tenyérnyi
helyén olyan műanyag hasábok kelletik magukat, melyekbe - a látszat
kedvéért - csak a lábak vannak befröccsölve, akkor hasonló átverés
talán nem zárható ki teljesen az említett termékek esetében sem.
Már most, ebben a fázisban is felmerülhet bárkiben, hogy vajon milyen érdemi következtetést lehet levonni egy olyan kísérletből, mely 2 db CD meghajtón és 10 db CD lemezen alapul?
Előre egyetértve az esetleges hasonló vélekedésekkel, magam is szükségét látom annak, hogy egy kicsit tegyük bonyolultabbá, de egyben áttekinthetetlenebbé is - nem szándékosan - a kísérletet és a vizsgálatot.
További finomítások:
Tehát ott tartottunk, hogy 10 db CD lemez és 2 db CD meghajtó még
talán nem elegendő bizonyos megalapozott következtetések levonásához.
Szeretném tehát tovább pontosítani a dolgot 50 db CD lemez és 22 különböző
CD meghajtó munkára fogásával. Csak a korrektség kedvéért jegyzem
meg, hogy egyes CD meghajtó típusokból egyszerre több db is állt rendelkezésemre,
ami összességében 22 db-nál lényegesen több olyan CD meghajtót jelentett,
melyek valamilyen formában szintén a tesztelés részesei voltak.
Ezekkel talán már lehet valamit kezdeni a felvetett téma némi körbejárása
érdekében?!
Lássuk konkrétan a vizsgált CD meghajtó típusokat:
Gyártó: |
Típus: |
Felület: |
Chinon |
CDS-5251 |
IDE |
Cyber |
240 D |
IDE |
Cyber |
200 SD |
IDE |
Creative |
CD1220 E |
IDE |
Hitachi |
CDR7730 |
IDE |
Lite-ON |
LTN-204 |
IDE |
MIDA |
LTN204 |
IDE |
Matsushita |
CR-533-B |
SCSI |
Sanyo |
CDH-H94 A |
IDE |
Sony |
CDU77 E |
IDE |
Sony |
CDU311-Q7 |
IDE |
Sony |
CDU55 S |
IDE |
Sony |
CDU4011-10 |
IDE |
Sony |
CDU55 E |
IDE |
Sony |
CDU311 |
IDE |
Sony |
CDU511 |
IDE |
Sony |
CDU611 |
IDE |
Sony |
CDU621 |
IDE |
Takaya |
CD812 |
IDE |
Takaya |
CD-812 |
IDE |
Toshiba |
XM-5702 B |
SCSI |
Toshiba |
XM-6201 B |
IDE |
Különböző
"CD-pörgető" szerkezetek.
|
A vizsgálatok a CD meghajtók minőségét, szerkezeti felépítését, zaját,
olvasási képességét, megbízhatóságát, a legjellemzőbb hibákat és azok
javíthatóságát célozzák meg. A felsoroltakon kívül azonban néhány
érdekes jelenséggel is szeretném megismertetni a téma iránt érdeklődőket.
Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a felsorolt típusokon kívül
még számos egyéb típussal is szereztem különböző tapasztalatokat,
azonban ez a kísérletsorozat kizárólag a táblázat szerinti CD meghajtó
típusokra terjedt ki.
Felvetődhet most az a kérdés is, hogy mi köze mindennek a CD meghajtók
olvasási képességéhez? Körülbelül annyi, mint mondjuk egy harmadéves
leendő mérnök fizika vizsgáján annak, hogy 32 fizikai tétel hibátlan
levezetését tudnia kell ahhoz, hogy sikeres vizsgát tehessen. Erre
igen gyakran az szokott lenni a reagálás, hogy a leendő mérnöknek
is hülyeség átrágnia magát a 32 tételen, mikor két hét múlva úgy is
el fogja felejteni. Ez bizonyára igaz, viszont azt nem felejti el
soha, hogy milyen logikai trükköket, praktikákat kellet kitalálnia,
átélnie a siker érdekében. Na, ez az, ami megmarad és csak annak marad
meg, aki ezt egyszer végig tudta csinálni. Ez az, amiből egész életében
profitálhat a legkülönbözőbb területeken is. Most egy ilyen területnek
lehet tekinteni az itt ismertetendő problémát is.
A CD meghajtók megítélésekor sem lesz hasztalan és nyomtalan az, ha
akár közvetetten is kialakulnak bizonyos kapaszkodók az otthonosabb
eligazodáshoz és a helyes következtetések levonásához, hiszen talán
már eddig is lehetett látni, hogy nagyon összetett és bonyolult problémáról
van szó.
1. A CD lemez:
A kísérletek elvégzéséhez mindenképpen megbízható CD lemezekre van
szükség, ezért azokat lehetőségeim szerint válogattam. Ezek között
úgynevezett gyári, de írt CD lemezek is voltak.
A lemezek kiválasztásán és minőségén nagyon sok múlik, hiszen nem
mindegy, hogy milyen szabvány szerint készültek, milyen a technológiai
kivitelezésük és milyen állapotban vannak. Természetesen az az alapanyag
is nagyon fontos, amire készültek.
1.1. A mérőlemezek:
Szeretném azonnal leszögezni, hogy teljesen korrekt vizsgálatot csak
olyan lemezekkel lehet elvégezni, melyek gyári mérőlemez minőségűek.
Az ilyen lemezekre az jellemző, hogy szabványos és tesztelésre alkalmas
speciális adatállományokat tartalmaznak, többszörösen ellenőrzött
formában. Ilyen lemezek birtokában nincs szükség arra, hogy több lemezzel
foglalkozzunk egyszerre, hiszen etalonként egy-kettő is elegendő belőlük.
Ilyen méregdrága mérőlemezem sajnos nincs, de jó tudnunk, hogy ilyen
kellene ahhoz, hogy a lemezek miatti olvasási problémákat gyakorlatilag
kizárhassuk.
A leírtakból talán következik, hogy milyen humoros lehet, mikor valaki
bizonytalan eredetű lemezeire hivatkozva, azokat etalonnak tekintve
minősíti a világ CD meghajtó gyártóinak a munkáját azzal, hogy egy
konkrét CD meghajtó azért hibás, mert valamilyen lemezeket képtelen
elolvasni, pedig azok milyen szép színesek, karcmentesek és még csillognak
is. Amelyik CD meghajtó az ilyeneket nem olvassa, az csak egy roncs
lehet!?
1.2. A CD lemez két oldala:
A CD lemezekről jut eszembe, hogy számtalanszor láttam már amint egyesek
alapos gondossággal tisztogatják lemezeiket az olvasási oldalon, míg
a feliratos oldallal gyanútlanul mindenfélét elkövetnek, mert abban
a tudatban vannak, hogy az csak egy szép színes információs felület,
amire eleve okos szövegeket és ábrákat vittek fel gyárilag, sőt magunk
is bármit ráfirkanthatunk, abból nem lesz semmi baj.
A valóság az, hogy - minden híreszteléssel ellentétben - a feliratos
oldalon van a lényeg és ezen oldal épségétől függ az, hogy adataink
biztosan olvashatóak lesznek-e. Aki persze ebben kételkedik, annak
azt ajánlom, hogy kedvenc lemezének ezen oldaláról húzzon le néhány
négyzetcentiméternyi felületen, esetleg csak jól karcolja meg, majd
próbálja meg viszontlátni a CD-n tárolt adatait.
Az eredmény garantáltan meggyőző lesz és egyben be is rekeszt minden
esetleges vitát az említett témáról.
1.3. A CD lemezek előállítása:
A köztudatban két nagy csoportba sorolják a CD lemezeket, úgy mint
gyári és írt CD lemezek. Ez a csoportosítás azt akarja tükrözni, hogy
az egyikbe azok tartoznak, melyeket speciális berendezésekkel, nagy
darabszámban állítanak elő, míg a másikba az egyedileg, hagyományos
CD írón - főleg házilag - írnak.
1.3.1. Gyári CD lemezek:
Gyári
adat és audio CD lemezek.
|
Ezeket a CD lemezeket minden szempontból ellenőrzött körülmények
között, nagy darabszámban, nagy teljesítményű berendezéseken és többségében
elfogadható minőségben gyártják. Itt a minőségben nagy melléfogás
eleve kizárt, mivel a gyártónak határozott anyagi érdeke fűződik ahhoz,
hogy lemezhibákkal ne blamálja magát a piacon.
Itt praktikusan a legkülönbözőbb CD kiadványokra kell gondolni: szoftverek,
ismeretterjesztő anyagok, installációs lemezek, szótárak, irodalmi
és művészeti kiadványok stb..
Azért kivétel mégis előfordul. Mindenki hallott talán arról a megtörtént
világméretű technológiai botrányról, mikor több tízmillió lemezt kellett
a gyártóknak visszavonniuk a piacról azért, mert kiderült, hogy a
CD lemezek a csomagolóanyag kén tartalma miatt oly mértékben károsodtak,
hogy azok bizonytalanul, illetve egyáltalán nem voltak olvashatók.
Természetesen nem tartoznak ebbe a körbe a tartalmilag elfuserált
kiadású lemezek, amire kis hazánkban is volt már néhány drasztikus
példa. Gondoljunk csak a pénzért adott vírusos lemezek esetére!
Azért ne bízzuk el nagyon magunkat, mert nekem az a tapasztalatom,
hogy az olvashatóság szempontjából a különböző kiadványok között is
óriási minőségi különbség van. Nekem például vannak olyan "kedvenc"
gyártóim, akik lemezeit elég nagy biztonsággal lehet a CD meghajtók
olvasási képességének megítélésére használni, oly silányak. Természetesen
ezek nevét semmiképpen nem szeretném közkinccsé tenni.
1.3.2. Írt CD lemezek:
Mint az eddigiekből már kiderült, a nagyobb probléma ezekkel a CD
lemezekkel van, ezért ezekkel kell nekünk alaposabban foglalkoznunk,
hogy megértsük a jelentkező olvasási anomáliákat.
Úgy gondolom azonban, hogy nem kell a részletekbe belefeledkeznünk,
inkább felsorolok néhány olyan szempontot, amelyeken ha bárki elgondolkodik
egy kicsit, mindenképpen közelebb kerül az olvasási problémák megértéséhez
és talán a lehetséges megoldáshoz is.
- A CD- lemezek alapanyagának minősége megengedhetetlenül szór. Gondoljunk
arra, hogy léteznek ismert gyártók, akik legalább ráírják a lemezeikre,
hogy azokat ők követték el: Philips, TDK, Maxel, Ricoh, Azona, Traxdata
stb.. Azonban ne legyünk annyira naivak, hogy amelyik CD lemezen a
fenti feliratok valamelyikét látjuk, azt valóban az a cég gyártotta,
mert egyesek ugyanúgy visszaélhetnek ezekkel a nevekkel is, mint a
hamisított sportcipők esetében például az Adidas nevével!
Elég az Interneten elolvasni néhány hirdetést annak megítélésére,
hogy milyen elképesztő minimumot ütnek meg egyes nyers CD ajánlatok.
Csak gondoljunk arra, hogy ötszázas kötegekben lehet kapni olyan tok
nélküli lemezeket, melyeken egyetlen betű sincs az azonosításhoz.
Gondoljuk csak meg, hogy milyen megbízhatóak ezek a csodálatos termékek!
Egyetlen dolgot azért tisztelnünk kell, mégpedig azt, hogy a gyártónak
volt azért annyi önkritikája, hogy semmivel nem akarta leplezni azt,
hogy minden elképzelésen alul silány áruról van szó, amit maga sem
vállal fel. Valóban alkalmasak az ilyen lemezekre írt adatállományok
arra, hogy bármilyen CD meghajtó minőségéről korrekt véleményt lehessen
alkotni?
- Tapasztalataim alapján nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy a CD meghajtójuk annyira rezonál egyes esetekben, hogy szinte gyorsvonat módjára elindul vele a gép az asztalon. A felületes szemlélő ekkor kimondja a verdiktet: zajos a CD olvasó. Ez azért nem stimmel minden esetben, hiszen csak arra kellene odafigyelni, hogy ez a jelenség minden egyes lemez esetében, esetleg csak egyes lemezek esetében jelentkezik. Amennyiben minden esetben nagyobb a zaj, a vibráció a normálisnál, akkor valóban alapos a gyanú, hogy a CD meghajtó zajos. Ellenkező esetben azzal kell szembesülnünk, hogy a vibrációt a kiegyensúlyozatlan CD okozza, ami azért fordul elő, mert a gyártáskor aszimmetrikusan megváltozik a CD falvastagsága. A nagyobb fordulatszámú CD meghajtók esetében ez elkerülhetetlen zajhoz és rendellenes vibrációhoz vezet, amit csak a lemez korkedvezményes nyugdíjba helyezésével tudunk véglegesen kiküszöbölni.
- Az egyedi CD lemezeket - az eddigi kutatások alapján - általában CD írókkal írják. Megfelelő ezek minősége mindenben? Nem hibázunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy egyáltalán nem. A hiba még kisebbnek tűnik akkor, amikor kész tényként szeretném közölni, hogy az egyes gyártók által produkált termékek minősége elképesztő mértékben eltér egymástól. A legszomorúbb az, hogy a korábban megbízható termékeket szállító egyes nagyobb cégek felségjele alatt megjelenő CD meghajtók és írók minősége is észrevehetően romlott a meghibásodási számok alapján. Információim szerint az egyik ilyen cég neve "A", a másiké pedig "S" betűvel kezdődik. Mit várhatunk akkor a többiektől, ha a nagyok is ilyen példát mutatnak? Ez persze a jéghegy csúcsa, de mi lehet akkor a víz alatt? Mindenki saját fantáziájára bízom.
- Az eddig elmondottak alapján tehát látjuk, hogy baj van az alapanyagok,
a CD írók és a CD meghajtók egy részének minőségével is, de még nem
beszéltünk arról, hogy ezek állapota az idő és a használat következtében
is tovább romlik, egészen a működőképtelenség határáig. Na, most vegyünk
a kezünkbe egy silány nyers lemezt, írjuk azt meg egy garantáltan
vacak CD íróval és próbáljuk elolvastatni a terméket egy hamisított
CD meghajtóval! Nem nehéz kitalálni, hogy remek élményben lesz részünk.
Ahhoz, hogy tovább fokozzam az élvezetet, még tételezzük fel, hogy
mind a CD író, mind a CD olvasó esetében több éves, végelgyengülésben
lévő lézerdiódával van dolgunk! Amit leírtam, az - beismerem - a negatív
összeesések példája, de sokkal boldogabbak leszünk-e akkor, ha a szerencsésebb
összjátékok csak részben teljesülnek a valóságban? Bizonyára igen,
de valljuk be, hogy a bizonytalanság érzése "szorítva hat le keblünkre",
azaz szinte soha nem lehetünk biztosak a végeredményben, azaz a megírt
CD minőségében és bármikori olvashatóságában.
Ebben van a probléma gyökere és ennek egyesek általi nem látása tud
legjobban felidegesíteni, mikor valaki - lobogtatván hasonló módon
készült silány lemezét - megvétózhatatlanul kimondja bármelyik CD
olvasóról, hogy az egy roncs, mert az ő etalonnak tartott lemezét
bizony nem tudja a szerencsétlen szerkezet elolvasni. Nem tehetek
róla, de az ilyen határozott egyéniségekről azonnal az a ló jut az
eszembe, aminek a szemellenzője segít a lóban azt az érzetet kelteni,
hogy bizony mellette soha nem halad el olyan jármű, melytől ő eszeveszetten
félni szokott. Pedig mellette akkor is ott vannak ezek a zavaró járművek,
ha ő nem tud róla!
A cikkem megírásának éppen az az egyik legfontosabb célja, hogy a
tárgyalt témábani csőlátás legalább 180 fokra legyen kibővíthető.
- Nagyon sokan szeretik kimondottan esztétikai megfontolások alapján
kiválasztani a nyers CD lemezeket. Ez nagy hiba lehet, mert ami az
illetőnek nagyon tetszik, az még a legnagyobb csalódást is okozhatja
gazdájának. Tudomásul kell venni, hogy leginkább Idő tábornok tud
abban megvétózhatatlanul szelektálni, hogy melyik CD lemez a legstabilabb
az eltelt idő függvényében. Aki erre a dologra még idejében nem figyelt
oda és mondjuk házilag archiválta le több ezres könyvtárát nagyon
szép színű CD lemezekre abban a tudatban, hogy örök időkre megoldotta
a problémát, néhány év múlva igen nagyot csalódhat, mert lemezei egyre
instabilabbakká válnak, majd, végül teljesen olvashatatlanok lesznek.
Egyszerűen arról van szó, hogy a CD lemez alapanyaga és a felvitt
fényvisszaverő felület lassan egyszerűen "megeszik" egymást.
Aki tehát szeretné archivált anyagát több év után is biztonságban
tudni, az ne sajnálja a pénzt márkás és nem olcsó CD lemezekre. Nem
vall rossz ízlésre, ha valaki ragaszkodik a nemesfém bevonatú lemezekhez
a tengerzöldek helyett.
- Általánosságban a CD lemezekre is igaz az a közmondás, miszerint:
olcsó húsnak, híg a leve, azaz sokkal nagyobb az esélye annak, hogy
a drágább lemez jobb, mint egy nagyon olcsó. Erre az az egyik leglogikusabb
magyarázat, hogy éppen azért mennek le a minőséggel a tengerszint
alá, hogy aláígérhessenek a piaci szereplők árainak. Ezt persze csak
akkor tehetik meg, ha az általuk megajánlott ár sem jelent még veszteséget
a cég számára. Így kerül az ár és a minőség "harmóniába" egymással.
2. A CD meghajó:
Egy
fődarabjaira szétszedett CD-meghajtó.
|
A főszereplők egyértelműen a CD meghajtók ebben a vizsgálatban, hiszen
ezekre nézünk ferde szemmel, ha valami probléma adódik az adatátvitellel.
Azért is választottam 22 típust, hogy a típusspecifikus tulajdonságokból
egy jól elfogadható gyakorlati átlag adódjék.
Itt érdemes azért egy kellemetlen kérdést feltenni arra vonatkozóan,
hogy egyáltalán nem lehetnek a legkülönbözőbb CD írók és a néha minden
minőségi minimumot alulmúló nyers CD lemezek is ludasak a dologban?
Ez azért fontos, mert bevett szokás a sor végén állót kinevezni minden
hibák okozójának. A mi esetünkben a sor végét azok a fránya CD olvasók
jelentik, melyek merészelnek egyes lemezeket helyből elutasítani.
2.1. A CD meghajtók legfontosabb minőségi ismérvei:
A CD meghajtók minőségét annak alapján ítéljük meg elsősorban, hogy
milyen biztosan és gyorsan olvassa lemezeinket, milyen a működés közbeni
zaja, mennyire képes sérülésmentesen kezelni a lemezeinket, mennyi
ideig működik tartósan hibátlanul és ezt milyen összeg ellenében produkálja.
Természetesen lehetnek még további elvárások is, mint pl. esztétikai
megjelenés, de biztosak lehetünk benne, hogy meg leszünk elégedve
CD meghajtónkkal, ha csak a fent kiemelt tulajdonságokra ötöse van
az Ellenőrző Könyvébe bejegyezve.
Mint már volt róla szó, egyesek bizonyos típusokat favorizálnak, másokat
pedig helyből elutasítanak.
Nem helyes, ha ilyen merevek vagyunk, ugyanis mindig összességében
kell nézni a dolgot.
Nem helyes összehasonlítani egy Plextor SCSI CD meghajtót egy IDE-s
Takayaval már annál az egyszerű oknál fogva sem, hogy a Plextor egyértelműen
magasabb árkategóriát képvisel, másrészt a Plextor kevesebb pénzért
sem hajlandó olcsóbb CD meghajtókat gyártani. Ebből egyértelműen az
következik, hogy akinek nagyon kevés pénze van, az biztosan az olcsóbb
meghajtót fogja választani, reménykedve abban, hogy majd kijönnek
valahogy egymással.
Miből lehet arra következtetni első ránézésre, hogy egy igényesen
kivitelezett CD meghajtóval van dolgunk?
Az alkatrészek igényes technológiai kivitelezéséből, a stabil mechanikai
felépítésből, a sima és sérülésmentes CD kezelésből, és a vibrációmentes
működésből.
2.2. Szerkezeti felépítés:
Abban az esetben, ha már puszta ránézésre is és kezünkbe véve egy
CD meghajtót az az érzésünk támad, hogy egy minden szempontból anyagtakarékos,
olcsó darabbal állunk szemben, biztosak lehetünk benne, hogy ennél
van sokkal stabilabb és megbízhatóbb szerkezet is a világon, tehát
nem kötelező azonnal ájuldoznunk.
Ebben az esetben konkrétan arra kell gondolni, hogy egy nyeklő-nyakló
doboz, egy műanyagokkal telepakolt szerkezet, egy esztergált alkatrészeket
szinte nem is tartalmazó mechanika soha nem lehet stabil, hiszen akár
tetszik akár nem, a megbízható CD meghajtók ismérve az igen stabil
mechanika, ami meg feltételezi a robosztusabb kivitelt, amihez mechanikai
stabilitást biztosító anyag kell, ez pedig ma sem más, mint a fémek.
Azoknak meg az a mániájuk, hogy a műanyagokénál fajlagosan nagyobb
a súlyuk. Most egyelőre ne foglalkozzunk az elektronika minőségével,
hiszen lehet az bármilyen jó, ha nem egy stabil mechanikai szerkezetbe
van beépítve.
Akinek van lehetősége ezt a különbséget leellenőriznie, annak javaslom, hogy nézze meg egy Lite-On és egy Creativ CD meghajtó mechanikai felépítését. Minden különösebb magyarázat nélkül fogja látni a különbséget.
2.2.1. A ház:
Egy CD-meghajtó
komplett háza, elektronika nélkül.
|
Bármennyire hihetetlennek tűnik, a CD meghajtók egyik minőséget meghatározó
eleme maga a ház. Ennek elég sok és fontos funkciója van, amikből
most csak néhányat sorolok fel:
A háznak a lehető legmerevebbnek kell lennie, hiszen ez tartja a legfontosabb
belső mechanikai és elektronikai elemeket.
A ház anyaga célszerűen vaslemez kell, hogy legyen a megfelelő árnyékolási
és hűtési feladatok ellátása érdekében is.
A doboz megfelelő merevsége miatt föltétlen indokolt a vaslemez alkalmazása.
Azért van szükség még vaslemezre, mert a sztatikus árnyékolás mellett
van némi mágneses árnyékoló hatása is, ami az érzékeny elektronika
szempontjából elengedhetetlen.
A doboz elemeinek tökéletesen kell illeszkedniük egymáshoz, hiszen
a háznak meg kell akadályoznia, hogy abból a lézer dióda szórt, verődött
sugarai kijuthassanak.
A háznak nagy szerepe van még abban is, hogy a belső teljesítmény
IC-knek megfelelő hatásfokú hűtést biztosítson. Gondolom, tudnák ezt
igazolni azok, akik beavattak megfejthetetlen titkukba, miszerint
tönkrement a házától lecsupaszított hibátlan CD meghajtójuk, miközben
ebben az állapotban negyedóránál nem többet üzemeltették. Nem is értem,
hogy mi történhetett!?
2.2.2. Fémek és műanyagok alkalmazása:
Természetes, hogy a modern technológiák által biztosított műanyagoknak
ma már nélkülözhetetlen szerepe van, de ezek a műanyagok nem a teljes
szerkezet stabilitását hivatottak biztosítani. Itt említem meg, hogy
a CD meghajtóknál, a fogaskerekek esetében a műanyagok egyértelműen
megnyerték a csatát a fémekkel szemben, hiszen könnyebbek, kopásállóbbak,
zajtalanabbak, olcsóbbak és még kenésükre is csak kivételes esetben
van szükség.
A félreértések elkerülése érdekében azért meg kell jegyezni, hogy
a fémeket azért még nem lehet minden esetben műanyagokkal helyettesíteni,
de a CD meghajtókhoz hasonló kommersz alkalmazások esetében nem hibázunk
nagyot, ha ezt állítjuk.
Fentiek illusztrálására megemlítem azt a velem megtörtént esetet,
mikor egy neves cég által gyártott vadonatúj CD meghajtó olvasófej
emelő műanyag konzoljának mindkét csapja azonnal letörött attól, hogy
egy véletlen mozdulattal figyelmesen átlöktem oldalfelületéről lapjára.
Ne gondoljon senki nagy erőhatásra, mert az valóban csak annyi volt,
hogy éppen sikerült átbillentenem a szerencsétlen debütáló szerkezetet.
Szerintem nem engedhető meg, hogy egy ilyen hatás végzetes legyen
egy egyébként kiváló CD meghajtó életében. Gondoljunk csak arra, hogy
még a rendszerváltás előtti ősemberi időkben milyen ejtegető próbákat
kellet kiállniuk a televízió készülékeknek! Amennyiben ezt a módszert
alkalmaznák az új CD meghajtók és írók esetében, nagyon sok selejt
keletkezne.
2.2.3. Különböző típusok:
Sokat hallottam egyesektől arról, hogy különböző márkanevek alatt
lényegében ugyanazok a CD meghajtók megtalálhatók. Hasonlókkal magam
is találkoztam, de azonosakkal nem. Természetesen most ne foglakozzunk
a szándékos hamisításokkal!
Nekem az a tapasztalatom, hogy még az azonos gyártókon belüli alkatrészek
teljeskörű kompatibilitása sem biztosított. Sokszor olyan minimális
eltérések miatt nem helyettesíthetők az alkatrészek, hogy az ember
kénytelen gyártói szándékosságra gondolni. Jó példa erre a számtalan
"S" betűs típus, melyek némelyike között egyáltalán nem fedezhető
fel szolgáltatásbani érdemi különbség. Egyes alakatrészek, látszólag
minden különösebb indok nélkül mégis lényegesen eltérnek egymástól.
2.2.4. A főmotor:
A CD-meghajtó
lelkének fényképe I.: az olvasófej, a főmotor és a fejemelő
egység.
|
A CD meghajtók minőségét alapvetően meghatározza a lemezforgató egység
és az olvasófejet mozgató mechanikai szerkezet precíz kialakítása.
A CD meghajtóknál a lemez forgatására egy központi egyenáramú motort
alkalmaznak minden esetben, azonban a lemez stabil rögzítése ehhez
a motorhoz kétféle módon történik: mágneses vagy mágnesezhető tárcsával
és minden irányban flexibilis laprugóval. A két megoldás mindegyikének
vannak előnyei és hátrányai is egyaránt.
A mágneses leszorítás mindenképpen zajmentesebb, de nem küszöböli
ki a meghajtómotor tengelyének esetleges axiális mozgását.
A laprugós leszorítás kissé zajosabb, de szinte tökéletesen kiküszöböli
a meghajtómotor axiális irányú mozgását, vibrációját azzal, hogy a
motor tengelyét és ezzel együtt a teljes szervo mechanikát is egy
bázisfelületnek nyomja, minimálissá téve a lemez olvasása közbeni
nem kívánt axiális irányú mozgást. Ezzel a megoldással biztosított
lesz, hogy az olvasófejnek nem kell folyamatosan a mechanikai hibák
okozta helyzeteltéréseket korrigálnia, stabilabbá és gyorsabbá téve
ezzel a követési folyamatot.
2.2.5. Az olvasó egység:
A CD-meghajtó
lelkének fényképe II.: az olvasófej, a főmotor és a fejemelő
egység.
|
A lézerdióda mozgatása és vezérlése minden esetben igen erős mágneses
térben történik, megfelelő elektromos vezérléssel. A lézerdióda mozgatása
tehát gyakorlatilag semmiféle mechanikai súrlódással nem jár, hiszen
az szinte lebeg az erős mágneses térben. Olcsóbb CD meghajtóknál a
lézerdiódát a mágneses tér által feszített huzalok, míg drágábbak
esetében inkább finom rugólemezkék tartják a mágneses térben. Ez a
megállapítás is csak általában igaz, hiszen mindkettőt nagyon érzékenyre
és precízre lehet elkészíteni.
Van olyan megoldás is a lézerdióda mozgatására, mely analóg módon
működik a Deprez műszerekkel, azaz egy ív mentén történik a mozgatás,
ahogy azt egy Deprez műszer mutatója is teszi. Ebben az esetben némi
mechanikai súrlódás azért van, de bármelyik esetben a kivitelezés
minősége és precízsége alapján lehet bármelyik megoldást előnyben
részesíteni a másikkal szemben.
A leírtak alapján gondolom, mindenkinek világos, hogy illetéktelen
kéz ebben a mechanikai szerkezetben tud a leghamarabb irreverzibilis
hibát okozni, ezért itt is felhívom a figyelmet arra, hogy ehhez a
szerkezethez gyakorlatlanul senki ne nyúljon, hacsak ezt valaki szándékosan,
egy magasztosabb cél érdekében nem teszi.
A lézerdiódát egy szakszerűtlen tisztítással is azonnal működésképtelenné
tudjuk tenni, ezért itt lehetőleg ne kísértsük a sorsot! Ne kimondottan
mechanikai sérülésre gondoljunk azonban, hanem arra is, hogy a tisztítást
milyen, nem odavaló anyaggal és eszközzel végezzük. Szóval itt ne
tanuljunk a saját kárunkon, mert az sokba fog kerülni.
2.2.6. A tálca:
A CD-meghajtó
alulról, a flexibilis kábelekkel, a tálcamozgató motorral és
a tálcával.
|
Fontos eleme a CD meghajtóknak a lemeztartó tálca, mely aránylag
egyszerű szerkezet, de a legnagyobb boszszúságot okozhatja, amennyiben
rajta megkarcolódhat, esetleg deformálódhat féltve őrzött lemezünk.
Nincs annál rosszabb érzés, mint mikor lemezünket a CD meghajtó már
rég a tálcára rakta, de a CD még 1500-as fordulatszámmal piruettezik
rajta.
A tálca minden esetben műanyagból készül, fogasléces mozgatással.
A fogaslécet egy motor által megforgatott fogaskerék mozgatja mindaddig,
míg a motor működését egy végálláskapcsoló, egy optoelektronikai csatoló,
esetleg egy induktív érzékelő meg nem szakítja. A megszakító kapcsoló
a tálca mindkét végállásában működésbe lép.
A tálca egy nagyon érzékeny szerkezet, ezért azt soha ne feszegessük
erőszakosan, ne működtessük nyomással, lehetőleg ne üljünk és lépjünk
rá, inkább használjuk a működtetésére beépített mikrokapcsolót. Amennyiben
ezt megfogadjuk, minimálisra csökkenthetjük a tálcamozgató elektromechanika
egység sérülését.
Tudom, hogy aki számítógéppel dolgozik, annak sokszor mindkét keze
foglalt, tehát már nem képes egyetlen szabad kezet sem biztosítani
mondjuk a hamburger evéséhez. Ebben a szorult helyzetünkben se tekintsük
etetőgépnek a CD meghajtónkat, azaz ne helyezzük a CD meghajtó tálcájára
a csöpögő hamburgert, hogy a tálca ki-be járva adagolja számunkra
az életmentő falatokat!
2.2.7. Az elektronika:
A CD nyomtatott
áramköri alaplemeze fölülről az SMD elemekkel és IC-kkel.
|
Minden CD meghajtóban található egy olyan, főleg SMD technológiával készített nyomtatott huzalozású főpanel, mely a teljes kiszolgáló és vezérlő áramköri elemeket tartalmazza. Ezekre a panelekre a nagyfokú integráltság jellemző, aminek legszembetűnőbb ismérve, hogy a processzorokon és az integrált egyéb áramköri IC-ken kívül más alkatrészeket csak elszórtan tartalmaznak. A hűtést igénylő elemeket vagy beépített hűtőfelületekkel oldják meg, vagy gondoskodnak arról, hogy az összeszerelt doboz elemeivel jól érintkezve lehessen a felesleges hőmennyiséget elvezetni és a környezetbe disszipálni. Nagyon fontos, hogy ezeket a kiépített hővezető kontaktusokat minden esetleges összeszerelésnél állítsuk maradéktalanul vissza azzal, hogy a szükséges felületeket szilikonzsírral - nem különböző kozmetikai krémekkel - alaposan kenjük be és gondos-kodjunk a felületek jó felfekvéséről. Az elektronika és a mozgó elemek - főmotor, lézerdióda - elektromos csatlakoztatása flexibilis fóliasávval van megoldva. Ezen vannak kialakítva mindazok az áramvezető sávok, melyek az áramellátáshoz és a jelvezetéshez szükségesek.
A CD nyomtatott
áramköri alaplemeze alulról az SMD elemekkel és IC-kkel.
|
A flexibilis összekötésre azért van természetesen szükség, mert egymáshoz
képest üzemszerűen elmozduló elemek közti elektromos kapcsolatról
van szó.
Ezek a főpanelek hozzáértő számára szinte mindent elmesélnek a CD
meghajtókról, ugyanis az áramkörök kialakításának gondossága, az alkalmazott
Chip-készlet egyértelműen elárulják, hogy milyen minőségi kategóriát
képvisel a teljes szerkezet, különösen, ha az még stabil, precíz és
szépen kivitelezett finommechanikai elemekkel is párosul.
Annyit még szeretnék minden bátor próbálkozó tudomására hozni, hogy
ezek az alaplapok elég gondosan vannak elkészítve és általában nem
szorulnak arra, hogy valaki Sokol rádió telepcserélési gyakorlattal
azon különböző javításokat végezzen. Ezt a gondosságot egy jó minőségű
CD meghajtó legtöbbször azzal szokta meghálálni gazdájának, hogy az
életben soha többet el nem indul. Tehát lehetőleg ne kényszerítsük
ilyen hálára jól megszokott szerkezetünket!
3. Az elvégzett kísérletek végső kiértékelése:
Aki figyelmesen végigolvasta az eddig leírtakat, az gyakorlatilag
minden olyan problémával találkozott, mely egyenként is magyarázatul
szolgálhat a címben felvetett kérdésre: Miért nem tudja a CD meghajtó
lemezeink egy részét olvasni?
A kérdésre tehát az a válaszom, hogy azért, mert a gyakorlatban a
leírt problémák kétség kívül egyenként jelen vannak és ezek némelyike
önmagában is képes gondot okozni számunkra. Miért lepődnénk meg azon,
ha a problémák szuperponálódása esetén a CD olvasónk még bizonytalanabb
olvasási képességével találjuk szemben magunkat? Nem történik más,
mint a fizikai törvényszerűségek elkezdik uralni a CD meghajtók esetében
a saját terepüket, azaz ezek a törvényszerűségek addig követelik igazukat,
míg a CD meghajtó ezt megunja és először elbóbiskol, majd összecsapván
a könyvet, végkép elalszik. Tehát egyszerűen nem olvas tovább sem
könyvet, sem CD-t.
Megkérdezhetné valaki, hogy végső soron mi volt a cél azzal, hogy
megnöveltem a tesztbe vont CD meghajtók és CD lemezek számát? A kérdésre
azt az egyszerű választ tudom adni, hogy a nagy számok törvénye alapján
mégis csak pontosabb eredmény kapható, de az sem hátrányos, hogy az
emberi meggyőződés így azért mindenképpen szilárdabb alapokon áll
és támasztódik alá, mint egy-két szegényes kísérlet alapján.
Különösebb további indoklás alapján tehát a CD meghajtók hangulatát
erősen befolyásolja saját fizikai állapotuk, minőségük, a CD-k milyensége
és mindaz a körülmény, mely egy CD lemez megírásához föltétlen szükséges.
Ahhoz, hogy egy konkrét esetben az igazságot legjobban meg tudjuk
közelíteni, arra kell képességünk legyen, hogy el tudjunk vonatkoztatni
az olvasási képességet befolyásoló lényegtelen hatásoktól és figyelmünket
maximálisan a meghatározó jelenségekre fordítsuk. Amennyiben ez sikerül,
könnyebben megérthetjük a CD meghajtók meghatározó olvasási problémáit
és ezzel a kezünkbe egy olyan eszköz kerül, mely egyben segít a felmerült
konkrét probléma sikeres megoldásában. Biztos vagyok abban, hogy aki
csak egy kis időt is szánt elgondolkodni a leírtakon, a jövőben nem
fog automatikusan arra gondolni egy CD olvasási gond esetén, hogy
nem lehet egyéb hiba, mint a tökéletlen CD meghajtó.
Amennyiben ezt akár csak néhány embernél is sikerült elérnem, utólag
sem fogom sajnálni a tesztelésre és a cikk megírására fordított időt.
Továbbá szeretném készségemet kifejezni arra, hogy bármilyen témához
kapcsolódó ügyben szívesen állok a "Miért nem tudja a CD meghajtó
lemezeink egy részét olvasni?" téma iránt érdeklődők rendelkezésére.
Biztos vagyok abban, hogy közös munkával, alkotó együttműködéssel
és a tapasztalatok egymás közti megosztásával még tovább tudjuk finomítani
eddigi eredményeinket. Szerintem ez egy olyan szép mondat volt, hogy
mivel nem érdemes silányabbakkal kísérleteznem, inkább befejezem a
további elemzést.
4. A CD meghajtó csatlakoztatása a számítógéphez:
Az első ránézésre ez egy nagyon egyszerű dolognak tűnik, de nagyon
sok olyan összeállítással találkoztam már, melyeknél - enyhén szólva
is - van jobb megoldás.
4.1. Az alapállapot az, amikor a PC-be 1 db HDD-t és 1 db CD meghajtót
kell az IDE portokra kötni. Ezt a legtöbb esetben - kábeltakarékossági
és kényelmi okokból is - úgy oldják meg, hogy a Master HDD-t Slave
CD meghajtóval kötik egy kábelre, amit aztán az IDE 1 portra csatlakoztatnak.
Ez a változat azonban nem ad ideális megoldást a minden bizonnyal
bekövetkező lassúbb működés miatt. Az a helyzet, hogy egy gyors HDD
sebességét jelentősen meg tudja fogni egy vele azonos kábelen levő,
nem túl korszerű CD meghajtó. Ugyanez a helyzet akkor is, amikor két
eltérő sebességű HDD-t kötünk egy kábelre: le fog lassulni a gyorsabb
HDD is.
Az említett probléma kiküszöbölésére javaslok egy biztonságos megoldást,
ami csak a legideálisabb és legoptimálisabb működést veszi figyelembe,
semmi mást.
Kössük a HDD-t Masterként az elsődleges IDE portra. A kábelt hagyjuk
olyan hosszúra, amilyen a kényelmes csatlakoztatáshoz éppen elegendő!
A fölösleges kábelrészt vágjuk le a közbülső csatlakozónál! A CD meghajtót
jumpereljük szintén Masterként, majd csatlakoztassuk a másodlagos
IDE porthoz az éppen szükséges hosszúságú kábellel! Ebben az esetben
is vágjuk le a fölösleges részt a közbülső csatlakozónál!
Ezzel a megoldással több eredményt érünk el egyszerre: ideálisan rövid
lesz a jeláramlás útja az alaplap és a meghajtók között, semmiféle
visszahatás nem lesz a HDD és a CD meghajtó között, megszabadulunk
a fölösleges kábelrengetegtől, amitől a gépünk jobban fog szellőzni,
de sokkal esztétikusabb lesz a szerelés is, nem beszélve a sokkal
jobb áttekinthetőségről.
Az átalakított
kábelen jól látszik az eredeti csatlakozó helye.
|
Természetesen az itt szerzett gyakorlat alapján az FDD, a COM és
Printer portok kábelét is átalakíthatjuk, a fölösleges csatlakozókat
eltávolíthatjuk, a kábelhosszakat ideálisra méretezhetjük. Meg fogunk
lepődni, hogy milyen szép rendezett lesz a gépünk már csak szemre
is, nem beszélve a gyorsabb és stabilabb működésről.
Amennyiben a rendelkezésünkre álló kábelrész a közbülső csatlakozó
és az egyik vég között megfelelő hosszúságú, nincs más teendő, mint
a kábelt elvágni a közbülső csatlakozó megfelelő oldalán.
Amennyiben azonban a kábel mindkét részét mindenképpen hosszúnak találjuk,
vegyük le róla a közbülső csatlakozót és az 1-es jelölés figyelembe
vételével tegyük fel azt a kábel megfelelő hosszúságot adó helyére!
Vigyázzunk arra, hogy miközben a kábelt óvatosan lefejtjük a késes
csatlakozókról, az érintkezők semmiképpen ne húzódjanak ki a műanyag
házból, mert egy esetleges visszahelyezéskor megfordíthatjuk azokat,
amivel tönkretehetjük a teljes csatlakozót!
Az érintkezők kihúzódását úgy is meg tudjuk akadályozni, ha a levétel
előtt a csatlakozót rátoljuk egy valamilyen IDE portra, esetleg egy
CD meghajtóra vagy egy HDD-re. Mindig alaposan nézzük meg, hogy a
kábel erei központosan állnake a felrakandó csatlakozó tulipán alakú
késes csatlakozóihoz képest! Amennyiben igen, helyezzük a csatlakozót
egy megfelelő hosszúságú satu pofái közé és nyomjuk össze a csatlakozót!
A sikeres összenyomás után nincs más teendőnk, mint egy éles késsel
levágni a felesleges kábelvéget! A csatlakozó kábelről való levételét
azért nem írtam le, mert egy kis tanulmányozás után az mindenkinek
egyértelmű lesz.
A levágás úgy a legegyszerűbb, ha a kést lapjával szorosan a csatlakozó
mellett tartva, a csatlakozót mindegy vonalzóként használva toljuk
végig a csatlakozó oldalán. Ezzel elérjük, hogy a levágott felületen
semmiképpen nem kerülhetnek zárlatba az egymás melletti szalagkábel
huzalok.
Abban az esetben, ha a közbülső csatlakozótól mért nagyobb kábelhossznál
is hosszabb kábelre van szükségünk, akkor a levett közbülső csatlakozót
egyszerűen odébb kell rakni a kábelen és a megmaradó fölösleges kábelrészt
az ismertetett módon le kell vágni. A gyakorlat szerinti normál esetben
semmiféle zárlatveszélyt nem tud okozni a levett csatlakozó után maradó
átszúrt kábelrész.
Nyomatékosan felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az ismertetett
megoldást csak olyan ínyenceknek javaslom, akik rendelkeznek megfelelő
kézügyességgel, szerszámokkal és megfelelő műszaki érzékkel a hibátlan
kivitelezéshez! Mindenki csak saját felelősségére kezdjen bele a kábelek
leírt átalakításába! Aki nem biztos a dolgában, az inkább hagyja meg
a kábeleket eredeti állapotukban, esetleg még a fölösleges rész levágását
felvállalhatja! A megmaradó kábeldarabokat és a rajtuk maradt csatlakozókat
semmiképpen ne dobjuk el, hiszen a két maradékból egy új kábelt készíthetünk
magunknak.
4.2. Abban az esetben, ha 2 db HDD-t és egy CD meghajtót kell csatlakoztatnunk
a PC-hez, akkor az a helyes eljárás, ha a Master boot HDD-t az IDE
1-re kötjük, az IDE 2-re pedig Masterként a 2. HDD-t és Slaveként
a CD meghajtót. A kábelek hosszára vonatkozó instrukciók azonosak
a már leírtakkal. Az ínyencek számára van azonban egy szempont, amire
ebben az összeállításban szintén további figyelmet kell fordítani.
Nem mindegy az, sem hogy a kábelen milyen a meghajtók csatlakoztatási
sorrendje. Akkor járunk el helyesen, ha a közbülső csatlakozóra mindig
a HDD-t csatlakoztatjuk. Amennyiben a közös kábelen 2 db HDD van,
akkor a közbülső csatlakozóhoz mindig a boot HDD-t csatlakoztassuk!
Amennyiben a közös kábelen nincs boot HDD, azt a HDD-t kössük a közbülső
csatlakozóra, amelyiknek nagyobb a sebessége!
Vannak olyan CD- meghajtó típusok is, melyek Masterként, illetve Slaveként
működnek helyesen akkor is, amikor az összes jumpert eltávolítjuk
róluk. Ezt azért jó tudni, mert ha valamilyen makacs problémával találkoznánk,
a siker reményében végigzongorázhatjuk ezeket a lehetőségeket is.
Különböző
átalakított kábelek a maradék csatlakozókkal.
|
4.3. Azt gondolnánk, hogy a meghajtók tápfeszültségre csatlakoztatása
egyáltalán nem problematikus, azonban ez messze nem így van. Alapvető
szabály, hogy a tápcsatlakozók feldugásakor mindig győződjünk meg
szemmel is a letört sarkok elhelyezkedéséről, mert szerencsétlen esetben
fordítva is rá tudjuk dugni a csatlakozót a meghajtóra, ami minden
esetben azonnali meghibásodáshoz vezet. Amennyiben a csatlakozó nagyon
könnyen felcsúszik, föltétlenül állítsuk szorosabbra a 4 db csatlakozó
hüvelyt!
Nagyon fontos arra ügyelni, hogy a HDD-t soha ne csatlakoztassuk a
ventillátor meghosszabbított csatlakozójára, mert minden fölösleges
átmenet rontja a csatlakozó áramvezető képességét, ami nagyon nehezen
kideríthető problémákat, bizonytalanságokat okozhat! A leírtakkal
azonos módon kell akkor is eljárnunk, mikor a gépben tápfeszültség
elosztót, illetve hosszabbítót használunk. Ezt ugyanúgy kell kezelni,
mintha ventillátor hosszabbítóval lenne dolgunk.
A leírt szempontokra azért érdemes már a szereléskor is odafigyelni,
mert azok gyakorlati tapasztalatokon alapulnak és fölösleges csapdákat
kerülhetünk el alkalmazásukkal.
5. A hazai szervizelési lehetőségek:
Mindjárt azzal kezdeném, hogy ahol nincs, ott ne keress! Amennyiben
ehhez azonnal ragaszkodni kezdünk, semmiféle meglepetés nem érhet
bennünket.
A magyarországi szervizek többségének felkészültsége olyan magas ezen
a téren, hogy gyakorlatilag semmiféle érdemi hibát nem tudnak megjavítani.
Aki nem hiszi, az próbálja csak ki nyugodtan.
A félreértések elkerülése érdekében szeretném tisztázni, hogy az én
fogalmaim szerint - szerviz szinten - az nem javítás, de nem is valamiféle
dicsérendő szolgáltatás, amikor egy 12.000 Ft-os CD meghajót 15.000
Ft-ért javítanak meg úgy, hogy egy hónap alatt behozatják azt a részegységet,
ami a meghibásodott alkatrészt biztosan tartalmazza, majd azt 4 db
csavarral beépítik a szerkezetbe. Amennyiben még a csatlakozó kábeleket
is sikerül polaritáshelyesen csatlakoztatniuk, már viheti is és beszerelheti
a boldog tulajdonos a kedvenc szerkezetet a PC-be.
A magas javítási költségre indokként a külföldi alkatrészek magas
beszerzési árat, valamint az igen magasan túlképzett mérnökök havi
óradíját szokták felhozni. Én csak azt nem értem, hogy ehhez a magasröptű
munkához miért nem alkalmaznak sokkal alacsonyabb képzettségű és sokkal
alacsonyabb órabérű szerelőket? Csak nem azért, hogy a már említett
4 db csavart ne balra kezdje betekerni?
Természetesen maximális és őszinte tiszteletemet fejezem ki mindazoknak
a szervizeknek, melyek korrekt munkát végeznek, így semmiképpen nem
tartoznak ebbe a körbe. Sajnos, ők vannak kevesebben.
A leírtak illusztrálására alkalmam volt néhány tőrőlmetszett szervizes
szakvéleményt olvasnom a CD meghajtókra és CD írókra ragasztott címkéken
az alábbiak szerint: "Elektronika hiba, nem javítható!" meg "Lézerdióda
kihunyt, nem javítható!".
Félreértés ne essék, nem a nyelvezettel van bajom, hanem azzal, hogy
a hasonló címkéjű szerkezetek 50-60%-ban házilag mégis megjavíthatók
és gyakorlati tapasztalataim szerint még évekig kifogástalanul tovább
működnek. Erre természetesen reflektálhat úgy egy elmarasztalt szerviz,
hogy: "Nem volt szakszerű a javítás!". Még az is lehet, de a beavatkozás
a működést mint célt igyekezett megcélozni és szolgálni és azt el
is érte. Valahogy úgy van ez, mint a vicc szerinti ferde szájú családban,
ahol lefekvés előtt - az ismert okból - senki nem tudta a gyertyát
elfújni, pedig a család minden tagja megpróbálta azt, míg a nagyapa
bölcsen megnyálazva két ujját, azonnal sötétet csinált, miközben azt
mormogta, hogy: "Gyerekeim, nem el kell azt fúni, hanem el kell azt
óttani".
A nagyapának volt igaza: sötétet kellett csinálni és ő csinált. Ilyen
egyszerű a dolog!
Írta: Öreg Dixie