Gyurkity Péter
Önpusztító chipeket fejleszt az IBM
Egyelőre meg csak elméletben, ám a mulandó elektronikát első körben a harctéren használnák fel.
A DARPA Vanishing Programmable Resources (VAPR) névre keresztelt programjában olyan speciális elektronika megalkotását tűzte ki célul, amely meghatározott időn belül, akár távvezérlés útján szétbomlik, ezzel akadályozva meg annak ellenséges kézre történő jutását, illetve megspórolva az ütközetek után indított begyűjtő akciókat. Most az IBM-mel állapodtak meg a fejlesztési munkálatok előkészítéséről, amelynek keretében a cég felmérheti az alkalmazandó technológiákat.
Az IBM a szerződés értelmében egyelőre csaknem 3,5 millió dollárból gazdálkodhat, ám itt mindössze annyi a feladatuk, hogy előálljanak a követelményeknek eleget tévő anyagok és megoldások listájával, hogy azután a DARPA ezt összegezve meghatározhassa a következő lépcsőfokot. Az úgynevezett mulandó elektronika (VAPR-ware) olyan chipekre támaszkodna, amelyek egy meghatározott, vagy akár később, menet közben módosított időn belül szétporladnak, a mechanizmust pedig távvezérlésen keresztül is biztosítani szeretnék. A gyártónak nemcsak a megfelelő anyagokkal és komponensekkel, hanem a gyártási és integrációs procedúrával is elő kell állnia, már amennyiben megvalósíthatónak vélik a kezdeményezést.
A cég szakemberei jelen állás szerint egy speciális rádiófrekvenciás jellel, egy reaktív fémrétegen keresztül, idéznék elő a vékony üvegburkolat apróra zúzását, amely viszont a CMOS-chipeket bontaná szét szilíciumporra, illetve szilícium-dioxidra. A mechanizmus egyelőre a kísérleti stádiumnál tart, ezt még tovább kell finomítani, de a munka során több eltérő megoldást vizsgálnak majd, hogy minél jobb és megbízhatóbb eredményt kapjanak.
A mulandó elektronikát a DARPA a nagy területeket lefedő felderítéseknél, valamint a harcolók aktuális állapotát felmérő és közvetítő eszközöknél használná fel, amelyek az alkalmazástól függően a környezetben, illetve a szervezetben bomlanának el. Hogy ez mennyiben lesz kivitelezhető, az a jövő kérdése.
A DARPA Vanishing Programmable Resources (VAPR) névre keresztelt programjában olyan speciális elektronika megalkotását tűzte ki célul, amely meghatározott időn belül, akár távvezérlés útján szétbomlik, ezzel akadályozva meg annak ellenséges kézre történő jutását, illetve megspórolva az ütközetek után indított begyűjtő akciókat. Most az IBM-mel állapodtak meg a fejlesztési munkálatok előkészítéséről, amelynek keretében a cég felmérheti az alkalmazandó technológiákat.
Az IBM a szerződés értelmében egyelőre csaknem 3,5 millió dollárból gazdálkodhat, ám itt mindössze annyi a feladatuk, hogy előálljanak a követelményeknek eleget tévő anyagok és megoldások listájával, hogy azután a DARPA ezt összegezve meghatározhassa a következő lépcsőfokot. Az úgynevezett mulandó elektronika (VAPR-ware) olyan chipekre támaszkodna, amelyek egy meghatározott, vagy akár később, menet közben módosított időn belül szétporladnak, a mechanizmust pedig távvezérlésen keresztül is biztosítani szeretnék. A gyártónak nemcsak a megfelelő anyagokkal és komponensekkel, hanem a gyártási és integrációs procedúrával is elő kell állnia, már amennyiben megvalósíthatónak vélik a kezdeményezést.
A cég szakemberei jelen állás szerint egy speciális rádiófrekvenciás jellel, egy reaktív fémrétegen keresztül, idéznék elő a vékony üvegburkolat apróra zúzását, amely viszont a CMOS-chipeket bontaná szét szilíciumporra, illetve szilícium-dioxidra. A mechanizmus egyelőre a kísérleti stádiumnál tart, ezt még tovább kell finomítani, de a munka során több eltérő megoldást vizsgálnak majd, hogy minél jobb és megbízhatóbb eredményt kapjanak.
A mulandó elektronikát a DARPA a nagy területeket lefedő felderítéseknél, valamint a harcolók aktuális állapotát felmérő és közvetítő eszközöknél használná fel, amelyek az alkalmazástól függően a környezetben, illetve a szervezetben bomlanának el. Hogy ez mennyiben lesz kivitelezhető, az a jövő kérdése.