Egy publikáció közlése után idővel fokozatosan eltűnnek az annak forrásául szolgáló alapinformációk. A megjelenés után 20 évvel már csupán 20 százalékuk elérhető.

A British Columbian University munkatársai összesen 516 véletlenszerűen kiválasztott tanulmányt vizsgáltak meg és arra voltak kíváncsiak, hogy a nyilvánosságra hozott adatok elérhetők-e még. Az eredmény lesújtó: a 20 évvel ezelőtt ismertetett információk 80 százaléka elveszett. Ezzel szemben a két évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott anyagok adatainak 100 százaléka hozzáférhető volt. A tanulmányok forrásául szolgáló adatok elérhetőségének aránya minden egyes eltelt esztendővel 17 százalékkal csökken. A régi tudományos adatokra szükség van, hiszen később csak így vizsgálhatók meg az eredmények és így lehet megérteni, illetve, ha szükséges, megismételni a megtett lépéseket.

A Timothy Vines vendégelőadó által vezetett csapat arra szólította fel a kutatókat és más csoportokat, hogy adják át az archívumoknak a birtokukban lévő információkat, azért, hogy azok később is hozzáférhetők legyenek. Szerintük a tudományos publikációk szerzői "rosszul kezelik a birtokukban lévő adatokat". Gyakran nem képesek vagy nem akarják megosztani ezeket az információkat. A kialakult helyzetet súlyosbítják a különböző technikai nehézségek, például bizonyos anyagokat már régóta nem használt adathordozókon tárolnak. Szintén problémát jelent, hogy a szerzőket sem lehet mindig elérni vagy felkutatni. Minél régebbi egy publikáció, annál inkább csökken annak az esélye, hogy sikerül rábukkanni az adott szakember e-mail címére.

Vines azzal érvelt, hogy a társadalom számára értékesebbek azok a tanulmányok, amelyeknél a kapcsolódó információk is elérhetők. Az információk elvesztése a kutatási pénzek elvesztegetése, egyúttal korlátozza más tudósok munkáját is.