Berta Sándor
Virtuális környezet a tömegek mozgásának modellezésére
A Fraunhofer Társaság grazi intézete olyan virtuális környezetet fejlesztett ki, amely már az épületek tervezési szakaszában segíthet abban, hogy az üzemeltetők lássák, miként lehet majd hatékonyan szabályozni az emberek mozgását.
Ahhoz, hogy a látogatók gyorsan és hatékonyan tudjanak közlekedni a különböző létesítmények, például a bevásárlóközpontok vagy a pályaudvarok területén, szükség van hatékony irányításra. A Fraunhofer Társaság osztrák kutatóközpontjának munkatársai olyan virtuális környezetet alkottak meg, amelyben hatékonyan modellezhető a tömeg mozgása, ezáltal az építők szembesülhetnek az első koncepciók hiányosságaival és a felhasználók igényeit figyelembe véve tervezhetik meg az épületet. A pályaudvarokon, repülőtereken és más létesítményekben nem könnyű tájékozódni, különösen, ha az illető korábban még soha nem járt ott. Ebben segíthetnek a különböző információs rendszerek, amelyek megmutatják, hogy az adott személy éppen hol tartózkodik és hogyan juthat el a céljához.
Eva Eggeling, a Fraunhofer Társaság grazi intézetének részlegvezetője elmondta: a közlekedési csomópontok összetettsége sok embernél felerősítheti a tájékozódási zavart, még jobban elbizonytalanodhatnak és ennek következményeként a mozgásukat befolyásoló pszichikai gát alakulhat ki bennük. Ezért kell ezeket a szempontokat már az épületek tervezésekor figyelembe venni, ráadásul a későbbi átalakítások nagyon sokba kerülnek. A legfontosabb annak megértése, hogy az emberek miként közlekednek, hogyan reagálnak a környezetükre, s a különböző információk miként befolyásolják a tájékozódásokat és a mozgásukat. Az intézet munkatársai erre a célra a Definitely Affordable Virtual Enviroment (DAVE) nevű rendszert alkalmazzák, amely lehetővé teszi, hogy bárki virtuálisan sétálhasson a nagy épületkomplexumokban, tárgyakat mozgasson és új tájékoztatási megoldásokat teszteljen.
Eva Eggeling közölte: önkéntes segítők segítségével kideríthető, hogy az emberek valóban a legrövidebb úton hagyják-e el az épületeket, hol vannak hiányosságok és a különböző táblák jó helyen vannak-e elhelyezve. A DAVE-t kiegészítették egy úgynevezett szemkövető (Eye-Tracking) rendszerrel is, amivel kielemezhető, hogy például egy pályaudvaron hova néznek a felhasználók, amikor a helyes utat keresik, mely információs ajánlatokon akad meg a szemük és mi vonja el a figyelmüket. 2000 szeptemberében a Drezdai Egyetemen tömegpánik-szimulátort fejlesztettek ki, amely a pánikhangulatkor lejátszódó folyamatokat modellezi, majd 2007-ben szintén hasonló program készült, ami azt vizsgálta miként viselkedik a tömeg tűzeset vagy egy csőtörés esetén egy bevásárlóközpontban. ? Merre menekülnek az emberek egy ilyen helyzetben, vannak-e megfelelő menekülőutak, nem túl szűkek-e a lépcsőházak és a folyosók, miként történhet az evakuáció? A számítógépes szimulációk tapasztalatai egyaránt segíthetnek a várostervezőknek, az építészeknek, a biztonsági erőknek és a vészhelyzetekre mentési terveket kidolgozó katasztrófavédelmi munkatársaknak.
Ahhoz, hogy a látogatók gyorsan és hatékonyan tudjanak közlekedni a különböző létesítmények, például a bevásárlóközpontok vagy a pályaudvarok területén, szükség van hatékony irányításra. A Fraunhofer Társaság osztrák kutatóközpontjának munkatársai olyan virtuális környezetet alkottak meg, amelyben hatékonyan modellezhető a tömeg mozgása, ezáltal az építők szembesülhetnek az első koncepciók hiányosságaival és a felhasználók igényeit figyelembe véve tervezhetik meg az épületet. A pályaudvarokon, repülőtereken és más létesítményekben nem könnyű tájékozódni, különösen, ha az illető korábban még soha nem járt ott. Ebben segíthetnek a különböző információs rendszerek, amelyek megmutatják, hogy az adott személy éppen hol tartózkodik és hogyan juthat el a céljához.
Eva Eggeling, a Fraunhofer Társaság grazi intézetének részlegvezetője elmondta: a közlekedési csomópontok összetettsége sok embernél felerősítheti a tájékozódási zavart, még jobban elbizonytalanodhatnak és ennek következményeként a mozgásukat befolyásoló pszichikai gát alakulhat ki bennük. Ezért kell ezeket a szempontokat már az épületek tervezésekor figyelembe venni, ráadásul a későbbi átalakítások nagyon sokba kerülnek. A legfontosabb annak megértése, hogy az emberek miként közlekednek, hogyan reagálnak a környezetükre, s a különböző információk miként befolyásolják a tájékozódásokat és a mozgásukat. Az intézet munkatársai erre a célra a Definitely Affordable Virtual Enviroment (DAVE) nevű rendszert alkalmazzák, amely lehetővé teszi, hogy bárki virtuálisan sétálhasson a nagy épületkomplexumokban, tárgyakat mozgasson és új tájékoztatási megoldásokat teszteljen.
Eva Eggeling közölte: önkéntes segítők segítségével kideríthető, hogy az emberek valóban a legrövidebb úton hagyják-e el az épületeket, hol vannak hiányosságok és a különböző táblák jó helyen vannak-e elhelyezve. A DAVE-t kiegészítették egy úgynevezett szemkövető (Eye-Tracking) rendszerrel is, amivel kielemezhető, hogy például egy pályaudvaron hova néznek a felhasználók, amikor a helyes utat keresik, mely információs ajánlatokon akad meg a szemük és mi vonja el a figyelmüket. 2000 szeptemberében a Drezdai Egyetemen tömegpánik-szimulátort fejlesztettek ki, amely a pánikhangulatkor lejátszódó folyamatokat modellezi, majd 2007-ben szintén hasonló program készült, ami azt vizsgálta miként viselkedik a tömeg tűzeset vagy egy csőtörés esetén egy bevásárlóközpontban. ? Merre menekülnek az emberek egy ilyen helyzetben, vannak-e megfelelő menekülőutak, nem túl szűkek-e a lépcsőházak és a folyosók, miként történhet az evakuáció? A számítógépes szimulációk tapasztalatai egyaránt segíthetnek a várostervezőknek, az építészeknek, a biztonsági erőknek és a vészhelyzetekre mentési terveket kidolgozó katasztrófavédelmi munkatársaknak.