Általában elég sok kritika szokta érni Hollywoodot, de fura módon a kritizálók zöme továbbra is szinte kivétel nélkül hollywoodi filmeket néz. Ki érti ezt?

Mindenki másképp ítéli meg egy-egy év "jóságát" mozifilmes szempontból. Még akkor is, ha az egyértelműnek tűnik, hogy a néző saját filmélményei alapján minősíti a kínálatot - ez egy átlagembernél havi 1-2 filmet, azaz év 15-20 alkotást jelent, egy fanatikusabb moziba járónál akár 40-50-et is, míg egy újságírónak nagyjából 200-at, ha feltételezzük, hogy elmegy a sajtóvetítések zömére. Persze akadnak olyanok is, akik nem feltétlenül csak saját filmes élményeik alapján mondanak véleményt, hanem az általuk meg nem nézett filmek vélt minősége alapján is.

Éppen ezért volt valamilyen szinten meglepő, hogy az SG-olvasók mennyire elégedettek voltak az általuk választott mozifilmekkel - e szavazásunk szerint az olvasók több mint 90%-a inkább jó filmeket nézett meg 2012-ben. Természetesen tavaly is a jó filmek domináltak az olvasók körében, azonban közel sem arattak ilyen elsöprő győzelmet a pozitív előjelű élmények. Most már csak az a kérdés, hogy a legtöbb Oscar-jelölést kapó filmekre vonatkozó kérdésünk miért osztotta meg ennyire az olvasókat. Meglepő módon ugyanis az év legjobb filmjei között számon tartott Pi élete és Lincoln a szavazók 40%-át nem érdekli - és mindössze 31% nyilatkozott úgy, hogy mindkét filmet látnia kell. Pedig nem csak kritikus kedvencekről van szó, hanem két olyan filmről, amit a közönség is nagyon szeret: előbbi 8.1/10, utóbbi pedig 8.3/10-es osztályzattal szerepel az IMDb-n, ráadásul a Pi élete ezzel minden idők 250 legjobb filmje közé is bekerült - ki tudja, mennyi ideig. (Természetesen mindkét film hatalmas anyagi siker is, de ez a tény minőségükre vonatkozóan nem árul el semmilyen információt.)